1-500 | 501-1000 | 1001-1397
Rész, Fejezet
1001 8, 3| csak arra emlékezem még, hogy amint a kereveten végigdűltem,
1002 8, 3| akkora denevérszárnyakkal, hogy azok a két láthatárt csapkodták,
1003 8, 3| Oly gyors volt repülésünk, hogy a fejünk fölött levő hold,
1004 8, 3| bizonyságot tesznek róla, hogy ők boldogok voltak, s magasztalják
1005 8, 3| úgy ragyognak mindenütt, hogy világosabbá teszik az éjszakát
1006 8, 3| nőm arcán jólesett látnom, hogy ez a boldogságérzet az ő
1007 8, 3| kóstolgattuk, s úgy tetszett, hogy minden újabb ital édesebb,
1008 8, 3| másikból Majmúna. Mi megtudtuk, hogy édes boldogságunknak vége,
1009 8, 3| betűkkel.~Ekkor jutott eszembe, hogy hiszen énnekem nevezetes
1010 8, 3| a feleségemhez.~– Tudod, hogy én király lettem? Rajtad
1011 8, 3| feleséget vettem. Megengeded-e, hogy azt is megöleljem, megcsókoljam,
1012 8, 3| azt mondta: megengedem.~S hogy bizonyságom legyen az iránt,
1013 8, 3| bizonyságom legyen az iránt, hogy ez órában együtt voltunk,
1014 8, 3| úgy megszorítá a kezemet, hogy az ujjamon levő jegygyűrű,
1015 8, 3| kettépattant.~Én pedig azután, hogy neki is legyen szintén afelőli
1016 8, 3| is elmondanod előttünk, hogy mit álmodtál? – zsöltölődék
1017 8, 3| előttem ez a tündéries álom, hogy én azt reggel Zeib-Alniffának
1018 8, 3| el, mint való történetet. Hogy első feleségemmel igazán
1019 8, 3| Zeib-Alniffa –, érdemes, hogy első feleségeddel tudasd
1020 8, 3| le az egész történetet, hogy azt neki elküldjük. Egyik
1021 8, 3| vezéremre fogom rábízni, hogy elvigye Hollandba az izenetedet.~
1022 8, 3| névaláírásaikkal hitelesíték, hogy ez valójában akképpen történt,
1023 8, 3| valójában akképpen történt, s hogy Majmúna és Danesh valóban
1024 8, 3| kétségbevonhatatlan tény, hogy én és az első feleségem
1025 8, 3| Zeib-Alniffa. Én azt hittem, hogy már most ezzel hát egészen
1026 8, 3| kértem-e már első feleségemtől, hogy adja beleegyezését új nősülésemhez?
1027 8, 3| Azon kezdtem gondolkozni, hogy majd nem sokat kérdezem
1028 8, 3| majd nem sokat kérdezem én, hogy mit mond a Siva, a Brahma,
1029 8, 3| időt vesztegetni azzal, hogy itt most dogmatikus vitákba
1030 8, 3| sohasem jutottam annyira, hogy csak a kezét megszoríthattam,
1031 8, 3| Kívánja, kegyelmességed, hogy mind a száztíz napnak és
1032 8, 3| elő.)~Föltettem magamban, hogy abból az álomitalból többet
1033 8, 3| kedvre tudják hangolni, hogy azok egymással párharcot
1034 8, 3| engedelmes kedélyű lesz, hogy csak akkor lehet rajta megvenni
1035 8, 3| tudnak a forrásokba tölteni, hogy az utasok elalusznak tőle.
1036 8, 3| s az a tulajdonsága van, hogy még a részeg embert is úgy
1037 8, 3| embert is úgy kijózanítja, hogy csupa bölcsesség fészke
1038 8, 3| Látod – monda –, még azzal, hogy én téged férjül választottalak,
1039 8, 3| választottalak, nincs bevégezve az, hogy te valósággal az légy, ami
1040 8, 3| nevez; még nem ismeri el, hogy te „rahja” vagy. Ez pedig
1041 8, 3| higgadt voltam ez idő alatt, hogy még azt is megláttam, hogy
1042 8, 3| hogy még azt is megláttam, hogy az én hasonlíthatlan szépségű
1043 8, 3| vettem észre – aztán meg, hogy iszonyú sokat tud beszélni.
1044 8, 3| tud beszélni. Alig vártam, hogy megvirradjon. Nincs kijózanítóbb
1045 8, 3| feleségeiktől meg nem tudakolták, hogy mit feleljenek. „Vajon minő
1046 8, 3| Utsár Szing!”, s meglehet, hogy már akkor szakad a zegernyezápor.~
1047 8, 3| indus etikett meg nem tűri, hogy férfi és nő egy „szováriban”
1048 8, 3| találkozhattam a feleségemmel, hogy az egyikünk az egyik elefánton
1049 8, 3| csak azzal a különbséggel, hogy amíg delnőink ruhadereka
1050 8, 3| akiknek vallásuk parancsolja, hogy az utasokat megfojtsák;
1051 8, 3| azzal örvendeztetett meg, hogy szent fogadalmunknak, melyet
1052 8, 3| ajándékozás: ami abból áll, hogy minden vendég kap egy selyemzsebkendőt,
1053 8, 3| annyira eltölté a lelkemet, hogy nem jutott eszembe sem a
1054 8, 3| egy fához kötteti magát, hogy állva aludjék, nem szenved
1055 8, 3| tenyeremen száztíz napig anélkül, hogy annyit mondtam volna neki: „
1056 8, 3| vallja minden igazhivő, hogy éjfélkor fölkel, és elmegy
1057 8, 3| kivenni, csak azt láttam, hogy erre Zeib-Alniffa a szovariban
1058 8, 3| láttam. Ennek úgy látszott, hogy fogadása tartotta, hogy
1059 8, 3| hogy fogadása tartotta, hogy tíz esztendig el nem vágatja
1060 8, 3| kérdezém tőle.~– Azt, hogy végy föl magadhoz – felelé
1061 8, 3| belemarkoltam az üstökébe, hogy megkönnyítsem neki a fölmászást,
1062 8, 3| szovariba.~– Jól jártál, hogy teljesítetted a kívánságomat –
1063 8, 3| életedet mentem meg. Tudd meg, hogy amíg távol jártatok, a városban
1064 8, 3| megvesztegette a hadsereget, hogy mind melléje álljon; akik
1065 8, 3| pillanatokban azt láttam, hogy az én kedves Zeib-Alniffámat
1066 8, 3| fogadta el. S ez elég volt, hogy azt a barom népet magához
1067 8, 3| és szerelmemtől, látni, hogy rabolja el egy gyáva fickó
1068 8, 3| Én csak azért jöttem ide, hogy kapitányi rangot szerezzek
1069 8, 3| magamnak hadcsapatot alakítani, hogy majd azzal visszahódítom
1070 9, 1| tiszteltek meg azzal az angolok, hogy a krokodilusok tava fölé
1071 9, 1| akiknek az volt a főbűnük, hogy franciák, németek, hollandusok
1072 9, 1| kérdem én kegyelmességtektől, hogy midőn én abban a rozzant
1073 9, 1| födélzeten a parancsot, hogy Új-Kaledónia helyett a sokkal
1074 9, 1| deportáltak vettük észre, hogy hajónk folyvást dél felé
1075 9, 1| elvégre összeesküdtünk, hogy egy éjjel megszabadítjuk
1076 9, 1| legénységet megkötöztük anélkül, hogy vért ontottunk volna, s
1077 9, 1| voltunk.~(– De megérdemelte, hogy felakasszátok érte a legmagasabb
1078 9, 1| mégsem tettük azt! Az igaz, hogy csak azért nem tettűk, mert
1079 9, 1| kezdtünk vele. Megmondtuk neki, hogy nem bántjuk, de el fogjuk
1080 9, 1| szánva. Erre azt mondta, hogy vigyen bennünket az ördög.
1081 9, 1| ágyúit a tengerbe hánytuk, hogy üldözésűnkre ne indulhasson,
1082 9, 1| nélkül elhagytuk a hajót. Hogy talált haza azután Murder
1083 9, 1| különbözik a hajóskapitánytól, hogy ez mindenkinek parancsol,
1084 9, 1| kegyelmességednek éles elméjét, hogy mindent egyszerre kitalál.
1085 9, 1| rászorult volna. Célunk az volt, hogy valahol a Florida vagy a
1086 9, 1| elő bennünket a tengeren, hogy a vitorláink csak úgy lankadtan
1087 9, 1| Hiszen most mondtad, hogy minden élelmiszert elhoztatok
1088 9, 1| ráknak azt a tulajdonságát, hogy az a világon minden állat,
1089 9, 1| elrúgja a nagy ollói egyikét, hogy gyorsabban menekülhessen.
1090 9, 1| kötötték ki a hadihajósokkal, hogy mikor őket meglátják a tengeren,
1091 9, 1| ok!~A rákászok átlátták, hogy kettős okunk van a követeléshez,
1092 9, 1| majd ebből fog kisülni, hogy becsületes utazók voltatok-e,
1093 9, 1| annyi eszem és tudományom, hogy azt ki tudom találni, hidd
1094 9, 1| hajónkat rahat rakummal, hogy majd elsüllyedt alatta;
1095 9, 1| akarnám kísérni, az kellene, hogy egy szöcskének cérnát kössek
1096 9, 1| biz én magam sem tudom, hogy igazán azok voltak-e az
1097 9, 1| vidéken az a rossz szokás van, hogy a szigeteknek a nevei nincsenek
1098 9, 1| annyit bizonyosan mondhatok, hogy mindezekkel az urakkal összetalálkoztunk,
1099 9, 1| kellett érnetek.)~Mondhatom, hogy mindnyájan szívesen segítettek
1100 9, 1| rajtunk, s amiben látták, hogy szükséget szenvedünk, azt
1101 9, 1| levetette a saját kabátját is, hogy bennünket fölruházzon. Az
1102 9, 1| tett a hanzai főtanácsnál, hogy egy kalózhajó – éppen a
1103 9, 1| emlékezetére, meg nem történt, hogy brémai hajóskereskedő a
1104 9, 1| Megengedi, kegyelmességed, hogy ezt kihúzzuk a bűnlajstromból? –
1105 9, 1| Előrebocsátom, kegyelmes uraim, hogy nem minden időben és nem
1106 9, 1| hánynunk a dereglyéből, hogy el ne merüljünk.~(– Ez már
1107 9, 1| soltész. – Magad mondtad, hogy „Csendes-óceán”, ha csendes,
1108 9, 1| nem vallod benevolenter, hogy a Csendes-óceánon nincsen
1109 9, 1| seregestől jöttek ellenűnk, s hogy megszabaduljunk tőlük, kénytelenek
1110 9, 1| egyenek meg. Azt reméltük, hogy majd csak találkozunk ismét
1111 9, 1| éhséget tovább. Elhatároztuk, hogy „tengerészlakomát” fogunk
1112 9, 1| kalapból. El voltam szánva, hogy pro publico bono meg fogok
1113 9, 1| A lábát.~(– Az a kérdés, hogy van-e az embernek a lábában
1114 9, 1| bírt, s megeshetnék rajta, hogy háromnegyedrész lelke mennyországba
1115 9, 1| azon kérdés megvitatásához, hogy vajon végig van-e az emberben
1116 10, 1| szárnya betakarná az arcomat, hogy ki ne égesse a lángoló nap
1117 10, 1| méltóztatnak kegyesen tudni, hogy a cápák gyomrában terem
1118 10, 1| keresztülmentek rajtam.~Alig vártam, hogy újra visszatérhessek Niemengenbe,
1119 10, 1| Harmadfél éve múlt már, hogy nem láttam őket.~Ezóta már
1120 10, 1| feleségemé. Áldottam a sorsot, hogy megszabadultam a tartománytól.
1121 10, 1| Éjet-napot eggyé tettem, hogy hazaérjek. Lovas stafétát
1122 10, 1| stafétát küldtem előre, hogy a feleségemet értesítse
1123 10, 1| asszonynak állt feljebb!~Hogy én hát az ő hitvesi hűségében
1124 10, 1| következése. Én megengedem, hogy ön is álmodott akkor énfelőlem,
1125 10, 1| aludt; azt mondtam neki, hogy itt vannak a franciák, arra
1126 10, 1| ásított. Akkor azt mondta, hogy ez meggondolandó dolog;
1127 10, 1| kötődött velem. Azt mondta, hogy ne pattogjak, nem ér az
1128 10, 1| nem aludt.~Azzal fogadott, hogy mondjam meg legelébb is,
1129 10, 1| mondjam meg legelébb is, hogy úgy beszéljen-e velem mint
1130 10, 1| Tessék elmondani előttünk, hogy az indiai királyoknak hány
1131 10, 1| akkor az is szabad volt, hogy a levegőn keresztül repülj,
1132 10, 1| semmi lehetetlen nincsen, hogy az első feleségeddel találkoztál,
1133 10, 1| s én azt mondtam neki, hogy ez az eset nem is tartozik
1134 10, 1| valakire bebizonyítani, hogy valami erkölcstelenséget
1135 10, 1| bizonyította a feleségem felől, hogy az az én egész távollétem
1136 10, 1| alatt úgy viselte magát, hogy mustrája volt a hitvesi
1137 10, 1| aláírása által. Elismertetett, hogy a boncok éppen olyan hiteles
1138 10, 1| Azoknak csak tudniok kell, hogy van-e az ő országukban Danesh
1139 10, 1| és Majmúna nevű tündér? Hogy azok nálunk Európában nincsenek,
1140 10, 1| gyerekség volt megtörténni, hogy a Danesh és Majmúna tündérek
1141 10, 1| Szentszék nem késik kimondani, hogy ámbár csodálatos és véges
1142 10, 1| megfoghatatlan eset az, hogy egy kelet-indiai Majmúna
1143 10, 1| megint visszatérjen, anélkül, hogy cselédek, éjjeli őrök, s
1144 10, 1| a hallatlan szörnytett, hogy egy niemengeni tekintélyes
1145 10, 1| annálfogva ítéltetik, hogy a házasságtöréssel vádlott
1146 10, 1| nagyherceg úgy kacagott, hogy a tokájával mind összetörte
1147 10, 1| adnám egy nyerges lóért, hogy ezt meghallottam! Kimondták,
1148 10, 1| nyakamon levő kötélre mondom, hogy egészen így történt. Méltóztassék
1149 10, 2| az a szerencsétlenség ér, hogy a felesége összetéveszti
1150 10, 2| nagy ajtót nyitnak előtte, hogy beférjen rajta a szarvaival:
1151 10, 2| Az asszonynak elnézik, hogy hibázott, hanem a megcsalt
1152 10, 2| bosszantják.~Föltettem magamban, hogy jól van hát, megbocsátok
1153 10, 2| Egyik azt kérdezte tőlem, hogy nem volt-e azóta látogatóban
1154 10, 2| tündér? Másik azt mondta, hogy ő is látott már egy gólyát,
1155 10, 2| annak a legelső dolga az, hogy elszaladjon a polgármesterhez,
1156 10, 2| polgármesterhez, s feljelentse, hogy őt meg akarják gyilkolni.
1157 10, 2| Egyszer aztán azt mondta, hogy neki nagyon szükséges volna
1158 10, 2| kaptam rajta: gondoltam, hogy majd ott lerázom a nyakamról
1159 10, 2| feleségednek a Majmúna tündérre, hogy őt az Ararát hegyére elszállítsa;
1160 10, 2| tevehátadon. Hát nem tudod, hogy éppen Vlissingen az az Ararát
1161 10, 2| az mindig azt jelenti, hogy ma elmegy az uram hazulról.
1162 10, 2| miatt veszekedni. Kértem, hogy ne viselje, vagy ha felteszi,
1163 10, 2| Antwerpenbe.~Azt már tapasztaltam, hogy az asszonyok olyankor, mikor
1164 10, 2| szeretetre méltó volt hozzám, hogy még el is akart kísérni
1165 10, 2| fehér galamb ott a vállamon, hogy ne engedjem őt magammal
1166 10, 2| De már a fejébe vette, hogy elkísér, s nem hagyta magát
1167 10, 2| egy se nő olyan magasra, hogy a legelésző tehén szarva
1168 10, 2| kétségbeesik a küszködő; érzi, hogy nincs szabadulása, s minden
1169 10, 2| homok közepén mutatja még, hogy hol múlt el egy ember. Az
1170 10, 2| bársony fejkötő. De úgy, hogy ne viselnéd.~– Csodálatosan
1171 10, 2| bársony fejkötő; de úgy, hogy viseljem.~– Hát viseld,
1172 10, 2| gyűlölöd te ezt a fejkötőt, hogy miatta engemet is gyűlölsz?~–
1173 10, 2| gyűlölni, s nem akarom, hogy ez az ok terád is átszármazzék.
1174 10, 2| átszármazzék. Fogadd meg, hogy nem teszed fel addig.~–
1175 10, 2| ha én megmutatom neked, hogy nem fogod azt viselni!~Olvasd
1176 10, 2| levelet, s odaadtam neki azt, hogy olvassa el.~Az asszony arca
1177 10, 2| levélnek a sívó homokra.~Hogy erre a jelenetre mi következett? –
1178 10, 2| alakját.~Mert tudni való az, hogy Hollandiában is szoknak
1179 10, 2| azok olyan tenyerek voltak, hogy akit azoknak egyikével képen
1180 10, 2| taszított mellbe két ököllel, hogy én hanyatt bukfenceztem
1181 10, 2| lélekjelenlétem szabadított meg, hogy oda nem fulladtam, ami nagyon
1182 10, 2| kristályokkal teljes iszap, hogy ki nem bírtam nyitni. Nagy
1183 10, 2| küszködnöm, míg annyira jutottam, hogy ismét látóvá legyek; de
1184 10, 2| fülem még akkor is csengett, hogy nem hallottam vele semmit.~
1185 10, 2| még arra is gondom lenni: hogy hát egyéb baj nem történt-e
1186 10, 2| prüszköléstől nem tudtam kiáltani, hogy a nevén szólíthattam volna.
1187 10, 2| nevén szólíthattam volna. Hogy a töltésre fölmehessek,
1188 10, 2| felkapaszkodtam mégis, s szétnéztem, hogy merre van a feleségem. A
1189 10, 2| rohantam feléje egyenesen; hogy kiszabadítsam.~Amint ezt
1190 10, 2| akarta dugni előlem a kezeit, hogy meg ne foghassam.~Úgysem
1191 10, 2| Ekkor vettem csak észre, hogy magam is minő veszélyben
1192 10, 2| életösztön megmaradt nálam, hogy hirtelen arcra vessem magamat.
1193 10, 2| hempergetni. Én futni kezdtem, hogy utol ne érjen.~Én aztán
1194 10, 2| élő lény azért jött elém, hogy vádoljon. Míg utoljára egy
1195 10, 2| vad természet jön elém, hogy körülzárjon.~Itt összeroskadtam
1196 10, 2| gallytalanul, mintha kínálkoznának, hogy „No hát! Válassz hát! Melyikünket
1197 10, 2| Védelmeztem magamat.~– „Hiszen hogy volnék én gyilkos? Én hozzá
1198 10, 2| le engem a gátról; majd hogy el nem vesztem bele. Ő maga
1199 10, 2| maga volt olyan ostoba, hogy odament, ahol a halálveszedelem
1200 10, 2| Nem volt alapos gyanúm, hogy mikor ezt a főkötőt felteszi
1201 10, 2| Tartozom-e én eltűrni, hogy belőlem csúfot űzzön? Én
1202 10, 2| Amint meglátnak, már tudják, hogy ez az, akit üldözni kell.
1203 10, 2| Mindenki azt fogja mondani, hogy az vagyok. Nem fogják találni
1204 10, 2| mellett, s azt fogják mondani, hogy én öltem meg. Pedig az nem
1205 10, 2| Te mondhatod meg igazán, hogy én nem vagyok a nőm gyilkosa.
1206 10, 2| farizeusi mentalis reserváták, hogy így volt, meg úgy volt –
1207 10, 2| gézengúz! Te sem hitted volna, hogy még valaha Sanctus Ladislaus
1208 11, 1| észre, mikor az éj leszállt, hogy minő elátkozott helyre jutottam.
1209 11, 1| ma végbevinni?~Hallottam, hogy az egyik azt mondta:~– Én
1210 11, 1| korbácsokkal megpaskolták, hogy minek hagyta a férjet megmenekülni
1211 11, 1| Azután elkezdtek tanakodni, hogy mi rosszat kövessenek el
1212 11, 1| másnap?~Abban állapodtak meg, hogy holnap fog Herzogenbuschból
1213 11, 1| akikről az volt a hír, hogy az ördögökkel szövetségben
1214 11, 1| természetesen azt mondták utoljára, hogy nem is léteznek a baklovagok.
1215 11, 1| fekete madár úgy pofon ütött, hogy a fülem is megcsendült bele,
1216 11, 1| Erről számíthattam ki, hogy éjfél után egy óra lehetett
1217 11, 1| lehetett az idő. Felkerekedtem, hogy még a holdvilágnál valami
1218 11, 1| Föltett szándékom volt, hogy valami jótettet fogok ma
1219 11, 1| Herzogenbusch felől jön, hogy értesítsem a nagy veszedelemről,
1220 11, 1| kerülnöm kell. Örültem, hogy, íme, még használhatok embertársaimnak.~
1221 11, 1| Csak akkor vettem észre, hogy egészen fegyvertelen vagyok,
1222 11, 1| kikaphattam, szétnéztem, hogy hol találnék valami csárdafélét.
1223 11, 1| volna kapni, de azt mondta, hogy nem adhat belőle, mert az
1224 11, 1| elmondtam az egész társaságnak, hogy mit hallottam a boszorkányoktól.~
1225 11, 1| Azonban hát megfogott az átok: hogy még mikor akarnék is valami
1226 11, 1| Kinevettek vele. Azt mondták, hogy álmodtam az egész boszorkányhistóriát.
1227 11, 1| akart dobni a csárdájából, hogy mit hozom én rossz hírbe
1228 11, 1| nagyon köpték a markukat, hogy hiszen csak kerüljön a kezükre
1229 11, 1| Utoljára magam is elhittem, hogy a legnagyobb biztosság lesz
1230 11, 1| nemigen gondoltam most rá, hogy elkezdjek neki bizonyozni,
1231 11, 1| elkezdjek neki bizonyozni, hogy „No, mynheer, hát most kell
1232 11, 1| kell már nevetni! Ugye, hogy mégis igazam volt?” Hanem
1233 11, 1| volt?” Hanem aztán néztem, hogy merre vihessem el a saját
1234 11, 1| Nemsokára észrevettem, hogy igaza van. Alig futottam
1235 11, 1| kavicssziget úgy ki volt már vájva, hogy mint egy kavicsvárt vette
1236 11, 1| és egyéb vízinövénnyel, hogy aki belevág, annak oda kell
1237 11, 1| került a sor.~Azt néztem, hogy mivel védjem magamat. Semmi
1238 11, 1| nagy hamar tapasztalták, hogy kitanult pattantyússal van
1239 11, 1| többi aztán észrevette, hogy nem olyan jó tréfa ez, amint
1240 11, 1| úgy állkapcán találtam, hogy nem tudom, hány fogat kapott
1241 11, 1| tüzértapasztalatból tudom, hogy mikor rácéloznak az emberre,
1242 11, 1| csak arra kell ügyelni, hogy egy lobbanást lát e az ember
1243 11, 1| aztán rájöttek a baklovagok, hogy valamennyien se fognak ki
1244 11, 1| gúnyoltak! Megmutatni, hogy vagyok én még másvalaki
1245 11, 1| közlegény lenni. Tudom jól, hogy aki fölcsap a baklovagok
1246 11, 1| kezemet, és megrázta azt úgy, hogy a vér a körmeim hegyéből
1247 11, 1| az meg olyan ütés volt, hogy a makernek az inai megrogytak
1248 11, 1| apácákat előbb figyelmeztette, hogy meneküljenek onnan? Azt
1249 11, 1| s ottan is nem tudhatni, hogy jót cselekedett-e, vagy
1250 11, 1| dolognak a homályossága, hogy az ember utoljára nem tudja
1251 11, 1| utoljára nem tudja már, hogy vajon felakasztassék-e a
1252 11, 2| felcsaptam, azok nem kérdezték, hogy hínak, hanem az álarccal
1253 11, 2| vércimboraságnak a megkötése úgy ment, hogy mindegyikünk beleszúrt egy
1254 11, 2| mikor az egyik azt kívánja, hogy cseréljék ki magukat, oda
1255 11, 2| oda kell adni a testét, hogy a másik vehesse azt fel,
1256 11, 2| Johannes Magnus bizonyítja, hogy hasonló esetek valóban megtörténtek
1257 11, 2| bőrömben háromszor is, de én hogy az ördögbe férnék el a kendében?)~(
1258 11, 2| vádlott aztán felvilágosítá, hogy az egész testet szokták
1259 11, 2| veszed el.~Annyit tudtam, hogy a szép „Lilith” valamikor
1260 11, 2| visel? – kérdezém.~– Hát hogy ne?~– Akkor hát sebaj. –
1261 11, 2| meggyújtották, akkor vettem észre, hogy az egy óriási nagy templomnak
1262 11, 2| együtt; akkor vettem észre, hogy hamis fejet visel. A turibulumba
1263 11, 2| kezeit, s úgy találtam, hogy a szarvasbőr kesztyűk alatt
1264 11, 2| meggyőződést merítettem, hogy fogai még vannak.~A templomból
1265 11, 2| nehéz szekér volt, akkora, hogy tizenhárman elfértünk rajta,
1266 11, 2| szarvasbogár.~– De már, hogy a pokolba vihetné el ezt
1267 11, 2| kocsiülés. Lilith azt mondta, hogy ő maga akarja hajtani a
1268 11, 2| Én kaptam az alkalmon, hogy a menyasszonyom arcát megpillanthassam,
1269 11, 2| századot képvisel, s arra, hogy az a finom barakchamv, ami
1270 11, 2| s én ekkor vettem észre, hogy ötszáz lábnyi magasan repülünk
1271 11, 2| repülünk a föld fölött. S hogy beváltsa a szavát, úgy irányozta
1272 11, 2| irányozta a szekerünk röpülését, hogy nekimentünk a kölni templom
1273 11, 2| Magamban azt tervezgettem, hogy hiszen, mikor kenyértörésre
1274 11, 2| megírásával érdemessé tette magát, hogy a pokolra jusson, az mind
1275 11, 2| ellensége beírta a könyvébe, hogy „la pagata” – az a toll,
1276 11, 2| van olyan varázshatalma, hogy mikor megjelenik is a halandók
1277 11, 2| vércimborámat vette elő, hogy engedje magát stigmatizáltatni.~
1278 11, 2| stigmatizáltatni.~Ez pedig úgy ment, hogy az ördög kirántott egy tollat
1279 11, 2| a két ördög, s nógatott, hogy én is vegyem fel a magas
1280 11, 2| állhatott ellen. Megígértem, hogy felveszem a pokoli stigmát.~
1281 11, 2| a kedveseikkel, sebesen, hogy a ránéző szeme elkáprázott
1282 11, 2| rángatta a galléromat kétfelől, hogy no hát, ahogy megígértem,
1283 11, 2| semmi kedvem sem volt hozzá, hogy Lilithet elvitték tőlem,
1284 11, 2| elvitték tőlem, s kerestem, hogy miféle kifogásokkal tudnék
1285 11, 2| jobban mérgelődtem azon, hogy akármi étel-italt bevettem,
1286 11, 2| koma urak. – Hát nem tudod, hogy a pokolban nincsen só? Hisz
1287 11, 2| Hisz ott nincsen tenger, hogy sót főzhetnénk belőle.~–
1288 11, 2| légióját bele száműzte), hogy annál nagyobb kedvem legyen
1289 12, 1| bizonyítéka volt annak, hogy ezek valósággal megtörténtek
1290 12, 1| valósággal megtörténtek velem, hogy a tarsolyomban most is ott
1291 12, 1| ottmaradt nálam. Eszembe jutott, hogy mit hallottam a boszorkányoktól,
1292 12, 1| így jártam pórul azzal, hogy valami jótettet akartam
1293 12, 1| újra ráadtam a fejemet, hogy elmegyek, figyelmeztetem
1294 12, 1| itt járt! Aztán elmondta, hogy mit beszéltek előtte a kempeni
1295 12, 1| s most azért jöttél ide, hogy azt elmondd, s aztán az
1296 12, 1| fogadtatok volna, meglehet, hogy beszéltem volna valamit,
1297 12, 1| talléromat; pedig az úgy pengett, hogy lehetetlen volt igazi ezüstnek
1298 12, 1| becsukatlak a tyúkketrecbe, hogy el ne szökhessél.~Azzal
1299 12, 1| olyan szűk helyem volt, hogy se felállnom, se lefeküdnöm
1300 12, 1| elszabadultam.~Csak az bosszantott, hogy minek adtam oda már a talléromat.
1301 12, 1| már egészen belenyugodtam, hogy amiért jót akartam tenni,
1302 12, 1| magamat idecsuktak: láthatod, hogy nem tartozom a házhoz, csak
1303 12, 1| ott fogták, azt mondták, hogy hamis pénz.~– Lássuk csak –
1304 12, 1| cimbora, s azt mondta neki, hogy ne üssön agyon. Az ilyen
1305 12, 1| van nálam?~Én esküdtem, hogy egy fillérnek sem vagyok
1306 12, 1| aztán arra a kérdésükre, hogy van-e pénzem, csak azt feleltem,
1307 12, 1| pénzem, csak azt feleltem, hogy – „Van, barátom, de nem
1308 12, 1| mindenik a másikra fogta, hogy az lopta el a tallérját.~
1309 12, 1| ruhámból; természetesen azért, hogy a maguk mondurját adják
1310 12, 1| Akkor aztán leültettek, hogy lenyírják a hosszú hajamat,
1311 12, 1| lenyírják a hosszú hajamat, hogy arról majd rám ismerjenek,
1312 12, 1| arról majd rám ismerjenek, hogy pénzen vett katona vagyok.
1313 12, 1| csárdásné azt állította, hogy őtőle a tallért, amit az
1314 12, 1| jutott senkinek eszébe, hogy nálam keresse.~(– De hát
1315 12, 1| nevezünk. Ennek a tulajdonsága, hogy aki ennek birtokába jutott,
1316 12, 2| közé, miután megvallottam, hogy a pattantyússághoz értek
1317 12, 2| vezérnek az a taktikája volt, hogy az ütegek közé nem szabad
1318 12, 2| se serrel, se pálinkával, hogy a pattantyúsok józanok maradjanak.
1319 12, 2| nagyon keveset adott nekik, hogy nagyon szomjasok ne legyenek.
1320 12, 2| sapeurt beküldtem a kantinba, hogy lopva hozzon a számomra
1321 12, 2| mindig azzal jött vissza, hogy az úton elvesztette a talléromat.
1322 12, 2| sátoraikban volt dínomdánom elég.~Hogy a hadseregnél minden fegyvernem
1323 12, 2| szabadcsapatot képezett. S mondhatom, hogy ezek a táborbeli hölgyek
1324 12, 2| száz katona: már úgymint, hogy száz katonának a lénungját
1325 12, 2| kiadta a napiparancsot, hogy valahány olyan asszonyféle
1326 12, 2| Nekem kedvem volna hozzá, hogy tégedet megtegyelek hadsegédemnek.~–
1327 12, 2| szívességre.~– Hát például arra, hogy magad tarts konyhát, s ott
1328 12, 2| kellemetlen feladat.~– Hanem hát, hogy egy olyan gavallért, mint
1329 12, 2| illően elfogadni, szükséges, hogy asszony legyen a háznál,
1330 12, 2| volt! Elgondoltam magamban, hogy mit vesztegetek el. A becsületemet?
1331 12, 2| a kezemben; tettem úgy, hogy szidtak, átkoztak, üldöztek
1332 12, 2| azt mondtam a kapitánynak, hogy „Beállok! Itt a kezem!”~
1333 12, 2| Mindegyikünk azt hitte tán, hogy a másiké még piszkosabb.~
1334 12, 2| átengedtem neki, s úgy hiszem, hogy nem én csaltam meg őt jobban.~
1335 12, 2| meg őt jobban.~Annyi igaz, hogy azontúl a testemnek jó dolga
1336 12, 2| lelkiismeret. A has biz azt mondja, hogy száz katona lénungját megenni
1337 12, 2| láttam, ha asztalhoz ültünk. Hogy cifrán szeretett öltözni,
1338 12, 2| meglepetéssel jött haza a kapitány, hogy elhagyta valahol a fejét.~
1339 12, 2| utoljára oda jutottunk, hogy nem volt a konyhára való
1340 12, 2| asszony velem veszekedni, hogy én milyen koldus kutya vagyok:
1341 12, 2| most mutasd meg, tallér, hogy mit tudsz, s nagy legénykedve
1342 12, 2| most fedezett fel előttem, hogy az elajándékozott varázstallér
1343 13, 1| kidisputálni az embernek magát, hogy egy se maradjon a nyakán.
1344 13, 1| időből: azt hitted, ugye, hogy azalatt a franciák majd
1345 13, 1| után a halál birodalmából, hogy segítsen neki még egy napot
1346 13, 1| illik.~(– Azt meg kell adni, hogy a legjobb konstábler voltál
1347 13, 1| fogtak, s aki azt mondta, hogy ő az én küldöncöm volt az
1348 13, 1| kikémlelt tudósításokat.~Tudtam, hogy ez nem igaz, mert én nem
1349 13, 1| küldetéssel senkit. Meghagytam, hogy hozzák elém az embert.~Köpcös,
1350 13, 1| kiküldtem az ordináncot, hogy egyedül maradjak vele.~–
1351 13, 1| ennek az a mestersége, hogy van két varázsgyűrűm. Az
1352 13, 1| ujjamon. Az tudatja velem, hogy merre induljak el. Aztán
1353 13, 1| egyik gyűrűm bejelenti, hogy merre térjek el; így vezetnek
1354 13, 1| kisujjamon. Ez azt teszi, hogy helyben vagyok; az előtt
1355 13, 1| mi hozott ide, cimbora, hogy engem ily szoros helyen
1356 13, 1| Azért jöttem hozzád, hogy cseréljünk testet.~– Miért
1357 13, 1| s meg nem tudom mondani, hogy melyik mire való.~– Nem
1358 13, 1| ordináncodat, mondd meg neki, hogy kísértessen ki a várkapun,
1359 13, 1| odanyújtottam a Beheriknek, hogy hörpintse föl.~Hát csak
1360 13, 1| csak akkor vettem észre, hogy az a pálinka az „én” torkomat
1361 13, 1| volt a Beherik teste.~S hogy az én testemben megint a
1362 13, 1| be azzal a tudósítással, hogy a harmadik ütegben a második
1363 13, 1| madzaggal össze kell szorítani, hogy tovább ne repedjen. Az ordinánc
1364 13, 1| beszélni, akkor vettem észre, hogy nem tudok franciául. Én,
1365 13, 1| én ki nem tudtam találni, hogy miért. Aztán intett, hogy
1366 13, 1| hogy miért. Aztán intett, hogy mármost elhordhatom az irhát.~
1367 13, 1| gyógyszereimmel annyi pénzt szereztem, hogy kocsit, lovat vehettem magamnak;
1368 13, 1| Olyan pompás életem volt, hogy egy percig sem jutott eszembe
1369 13, 1| nagyobb baj volt az annál, hogy a szétgurult gyógyszeres
1370 13, 1| edényekről mármost nem tudtam, hogy mi hová való. Csak úgy találomra
1371 13, 1| a helyeikre, s bizonyos, hogy sokat összevissza cseréltem
1372 13, 1| hosszabb volt, mint a másik, hogy segítsek rajta. Én akkor
1373 13, 1| az a lába úgy megnyúlt, hogy nem tudott vele máshová
1374 13, 1| meglepte a gyorsaság spiritusa, hogy a tisztes öreg úr kénytelen
1375 13, 1| olyan óriási agyara nőtt, hogy azt minden ember szarvnak
1376 13, 1| akkora két bajusza nőtt, hogy egy tamburmajornak is sok
1377 13, 1| aki jó reményben volt, hogy adjak neki valamit, amitől
1378 13, 1| labdacsokból, amik arra valók, hogy a tyúkok sokat tojjanak.
1379 13, 1| megtetszett őkegyelmességének, hogy azt mondta: – Elég volt
1380 13, 1| annyira azért haragudott, hogy az orra arannyá lett, mint
1381 13, 1| lett, mint inkább azért, hogy az ezüst burnótszelencéje
1382 13, 1| burnótszelencéje eltűnt. Azzal vádolt, hogy elloptam. Pedig ha ismerte
1383 13, 1| kémiát, hát tudhatta volna, hogy vannak szerek, amelyek egymást
1384 13, 1| nem volt ehhez való eszük, hogy ilyen transzcendentális
1385 13, 1| kimondta rám a büntetést, hogy varázsló kuruzsolás és keresztyén
1386 13, 1| mikor arra kerül a sor, hogy a bőröd kilencágú macskafarkával
1387 13, 1| hozta a hátamat, fölfedezve, hogy nagyon sok előzetes korbácsütésnek
1388 13, 1| levén kötve, oly módon, hogy a bitót átölelve tartottam,
1389 13, 1| és a levelet tartva elém, hogy mit szólok ehhez? Ekkor
1390 13, 1| szólok ehhez? Ekkor láttam, hogy micsoda gonoszságot követett
1391 13, 1| szövetségesei, azért küldték őt ide, hogy ily gonosz árulásnak eszközévé
1392 13, 1| azonban, amint vette észre, hogy kitudódott a fertelmesség,
1393 13, 1| húzott a hátára a hóhér, hogy hét helyen hasadt végig
1394 13, 1| valahányszor eszembe jut, hogy milyen pofát csinált hozzá!~
1395 14 | levetkőzött, s csak azt kérte, hogy ne kössék hátra a kezeit,
1396 14 | arra kérlek, bajtársak, hogy mikor összelőttök, velem
1397 14 | Hiegel följegyezte róla, hogy Gall rendszere nyomán a
1-500 | 501-1000 | 1001-1397 |