1-500 | 501-1000 | 1001-1262
Rész, Fejezet
1 1, 1| feladata, hogy kárt tegyen, s minél több pusztítást tesz,
2 1, 1| körös-körül meg van erősítve, s megszokta már, hogy hol
3 1, 1| franciák lövették kegyetlenül, s nagyon sok kárt tettek az „
4 1, 1| tanyájukat, a francia megtudta, s ámbár kívülről nem láthatott
5 1, 1| oldala a másikat védelmezi, s annak minden oldalából ágyúk
6 1, 1| lövegek terhét viselik.~S a hajdankori ágyúval bánás
7 1, 1| csatakígyónak a gyomrába betömni, s ha az ágyú elsütése után
8 1, 1| hosszas tapasztalat után, s ha értett a quadranshoz
9 1, 1| rohan az ellenség közé, s akit elöl-utol talál, annak
10 1, 1| stratagéma visszafordul, s a saját gazdáját kergeti
11 1, 1| karikával összekapcsoltak, s aztán úgy lőtték volna ki.
12 1, 1| volt.~A német találmány – s ez Hugó alkotása volt –
13 1, 1| hallotta, hogy egyet lőttek, s aztán arra az egy lövésre
14 1, 1| visznek ki magukkal a tarlóra, s amik olyan jó hűsen tartják
15 1, 1| fogantyújok van, hanem négy, s annak is éppen úgy, mint
16 1, 1| lefülelték, letakarták, s mivelhogy a tűzgolyó is,
17 1, 1| lefogta a marhabőrével, s bedugta mind a négy orralikát,
18 1, 1| tűzkorsó egyszerre szétdurrant, s itt egy csizma, ott egy
19 1, 1| kihűlt, felvették a tüzérek, s odavitték Hugóhoz.~– No,
20 1, 1| monda a konstábler –, s akkor azután majd én is
21 1, 1| el, mikor felnyitódik?” S mindnyájan otthon maradtak.
22 1, 1| öntetett hasonló tűzkorsókat, s éppen úgy elkészítette,
23 1, 1| elkészítette, ahogy a franciák, s azokat a fejedelem és a
24 1, 1| gyújt, ha arravalót talál, s végre szétpukkanik.~Egy-két
25 1, 1| csütörtököt adott tűzkorsókat, s aztán újra megtöltve azokat,
26 1, 1| ágyúgolyót szedetett össze, s azokat lövöldöztette vissza
27 1, 1| lövöldöztette vissza az osztrákokra; s ha még két napig tartott
28 1, 1| tizenhat tallérról húszra, s még azonfölül egy hordó
29 1, 1| Negyven év körül volt már, s egy kicsit himlőhelyes;
30 1, 1| ivásnak is nagy barátja volt. S azért nem is állta a pénz.~
31 1, 1| ekkor odajött a cifra Rike, s azt mondá: „Hogy adod, ide
32 1, 1| adod, ide vele!” Megvette, s odább állt vele.~A soltész
33 1, 1| asszony, rám költi a pénzét, s ő tudja, hogyan szerzi azt!
34 1, 1| visszaszökik hozzám.~– Ej, ej, s hogyan jutottál ehhez a
35 1, 1| Ehrenbreitsteint és Koblenzet; s mindennap rátaláltak a fejedelem
36 1, 1| fut előle szerteszéjjel, s búvik a pincébe: ez az egy
37 1, 1| fölkeresi, ahova az leesett, s ha szét nem pukkant, kiássa
38 1, 1| ahova az befúrta magát, s hazaviszi magához.~Ez több
39 1, 1| felnyitja, újra megtölti, s azzal visszalövi az ellenségre.~
40 1, 1| felső része kétfelé nyílt, s abból egy ritka vászonba
41 1, 1| düh, elszántság, harag s ijedtség: – de csak egy
42 1, 1| Ekkor aztán elnevette magát, s széles vállain egyet vont.~–
43 1, 1| agyagréteget bicskája hegyével, s az alatt nemhogy lőpor lett
44 1, 1| hanem puszta homok volt, s ennek a fenekén volt egy
45 1, 1| láncot rárakták a kezére.~S hogy a tanújel kiegészíttessék,
46 1, 1| felhozzák, széjjelbontják, s íme, abban is mit lelnek
47 1, 2| helyet, emelvényre állított s fekete trónmennyezettel
48 1, 2| kérdezé az elnök elbámulva.~S ez olyan furcsa kérdés volt,
49 1, 2| nem bír utánad szaladni.~S megint nem állhatták meg
50 1, 2| félreértette a soltész intését, s még egy hatalmasat csavart
51 1, 2| csodálatos fejezetek között, s meghagyta, hogy másnap,
52 1, 2| beveszik a franciák Koblenzet, s őt szépen megszabadítják
53 1, 2| ellenséggel összecimborált, s áruló volt, akkor világos
54 1, 2| feleséggyilkosra van kiszabva? S ha mindezek végre lesznek
55 1, 2| mindezen vétkeket sorban! S amelyik vétke aztán legnagyobbnak
56 1, 2| tülköt dugnak a szájába, s azon keresztül folyvást
57 1, 2| felhozatik a törvényszék elé, s ráparancsoltatik, hogy mondja
58 1, 2| leküldetik a siralomházba, s így folytattatik vele mindaddig,
59 2, 1| igen jól viseltem magamat, s különös ügyességet tanúsítottam
60 2, 1| Lengyelország meghódítására, s azokkal együtt már el is
61 2, 1| titkos találkozásainkat, s elárulta a nemesúrnak.~Egy
62 2, 1| ki az ajtón a folyosóra, s eredj bátran az öreggel
63 2, 1| bátran az öreggel szemközt, s akármit mond, feleld rá
64 2, 1| Azzal kitaszított az ajtón, s azt magára zárta: én egyedül
65 2, 1| kezében pedig az égő kanócot, s azt egyre fútta, hogy el
66 2, 1| testvérkéjének nevezett, s aztán megfogva a karomat,
67 2, 1| mellé el lehetett dugni, s abból elkezdett nekem olvasni
68 2, 1| fel e dolgok hallatára, s most vettem csak észre,
69 2, 1| azoknak is a rabbinusa. S ez most engem proselytájává
70 2, 1| terjedve Blandrata vallása, s a kemény üldöztetés miatt
71 2, 1| elővett egy vastag könyvet, s azt mondta, hogy no, mármost
72 2, 1| mármost tegyem rá a kezemet, s mondjam utána az esküt.
73 2, 1| kedvesem ablaka alatt volt, s arról szépen bementem az
74 2, 1| vegyek a vitatkozásban, s így jöttem tudomására azoknak,
75 2, 1| felhozott a pincéjéből, s azt körülbocsátotta, hát
76 2, 1| üres csobolyót megrázta, s tapasztalá, hogy nem kotyog,
77 2, 1| alatt kegyesen áldozzunk. S egy átalag megint odalett.~
78 2, 1| hogy adót kell fizetni, s annálfogva megérdemlette,
79 2, 1| beledugok a juhakol nádtetejébe, s aztán, mikor ama istenkáromló
80 2, 1| bitangjába eresztett paripát, s azokra felkapva, ketten
81 2, 1| elnyargalunk, haza az én táboromba, s ott élünk aztán kegyesen,
82 2, 1| malitiosi comburantur!”, s azonkívül „raptus” és „rapina”,
83 2, 1| leányrablásért fizetsz tíz tinót, s a rablásért karóba fogsz
84 2, 1| kisasszony előkészületeiből, s elárulta a nemesúrnak. Engem
85 2, 1| kaptak, deresre húztak, s addig kenegettek a mogyorófával,
86 2, 1| aztán megalkudott vele, s eladott neki tizenhat lengyel
87 2, 1| mindig veres volt a borstól, s az orrom akkorára dagadt
88 2, 1| megfogta a két vállamat, s elkezdett, mint a tele zsákot,
89 2, 1| ebéd ideje következett, s megláttam azt az iszonyú
90 2, 1| angyal útközben elkapja, s akképp teljesítse, hogy
91 2, 1| körülfogtak minket a tatárok, s elfogtak valamennyiünket,
92 2, 1| lengyel korona után áhítozni, s miután az nem hallgatott
93 2, 1| seregre. Az szót fogadott, s egy hajrá alatt elpusztította
94 2, 1| alatt elpusztította Erdélyt, s körülfogta az erdélyi sereget
95 2, 1| sereget Lengyelországban, s foglyul ejtette valamennyit.~(–
96 2, 1| hogy levetkőztetett minket, s a saját jó ruháinkat megtartva
97 2, 1| erszényéből egy aranyat, s azt a tenyerébe téve, odatartá
98 2, 1| szőrpányvát akasztott a nyakába, s akkor aztán az egy aranyat
99 2, 1| elébb marokra szorította, s aztán a tenyerét megint
100 2, 1| tenyerét megint szétnyitotta, s azalatt a pányvával húzta
101 2, 1| helybenhagyni. Megörült neki. S csak tartogatta a tenyerét
102 2, 1| utoljára elővette a tenyeremet, s azon kezdte el magyarázni
103 2, 1| horda aztán felkerekedett, s megint indult vissza Tatárországba,
104 2, 1| igaz, hogy nagy test volt, s nem szokott az apostolok
105 2, 1| nézett a másik lovának, s mire észrevettem, már ott
106 2, 1| lába szárait a mellemen, s belekapaszkodott az üstökömbe.~
107 2, 1| belekapaszkodott az üstökömbe.~S úgy kellett őt vinnem a
108 2, 1| omlanak körös-körül egymásra, s ütik le a közéjük szorult
109 2, 1| tatároknak át kellett vonulni, s amint aztán egy fát eldöntöttek,
110 2, 1| termettek a hajdemákok, s elvitték a szép vétkezőt
111 2, 1| hamispénzverés, asszonyszöktetés s más efféle vádak miatt a
112 2, 1| hanem odaadta a vezérnek, s az kiosztá egyformán valamennyi
113 2, 1| a katonákat szétverték, s a karavánt kirabolták, s
114 2, 1| s a karavánt kirabolták, s aki ellenállt, azt le is
115 2, 1| egyszer kibékültek velük, s parolát adtak: azt azután
116 2, 1| elébb misét tartott nekik, s megáldotta őket, ha valami
117 2, 1| nagy expedícióra mentek, s ha jól ütött ki a rablás,
118 2, 1| megosztozott a prédában, s aztán együtt táncolt velük;
119 2, 1| ki nem bírta őket verni, s ott annyi élelmiszert halmoztak
120 2, 1| nyolcvanezer emberrel rohant rájuk, s elfogta őket valamennyit;
121 2, 1| a visszatérő tatárokra, s mikor azoknak az előcsapatja
122 2, 1| vonulniok, a fejükre zúdították, s mint a csapdába került egeret,
123 2, 1| had kincseit szedve össze, s néha egy-egy emberalakot
124 2, 1| még vörösebb az ábrázatja, s az orra fel volt hasítva,
125 2, 1| csak maradj térden állva, s tartsd a kezedet fölfelé;
126 2, 1| Erre egyet füttyentett. S e jeladásra két marcona
127 2, 1| piros volt az ábrázatja, s csak úgy ragyogott rajta
128 2, 1| előttem a mohos fűbe szépen, s hosszú aranyhaját hátulról
129 2, 1| pallost a veresnek a lábához, s azt mondám neki:~– Bomoljon
130 2, 1| fejedet. – Ez az én leányom.~S azzal a térdéről felszökő
131 2, 1| leánynak odanyújtá a pallost, s ez nevetve suhintá meg a
132 2, 1| orrcimpái szétfeszültek, s felnyitott két piros ajkai
133 2, 1| mintha harapni akarna, s a hosszú haját lobogtatta
134 2, 1| lobogtatta feje körül a szél, s aztán lábával dobbantva,
135 2, 1| ahelyett elnevettem magamat, s azt mondám nagy kacagva:~–
136 2, 1| feleségül a te leányodat, vezér, s ha esztendő és nap alatt
137 2, 1| ő kezét meg meri kérni, s aztán nem tudja azt teljesíteni,
138 2, 1| fejét! – vetém neki vissza, s arra a vezér odanyújtá elém
139 2, 1| agyonvert előhad nyomába, s mi százszoros ellenfél előtt
140 2, 1| veszély láttára. Egyet szólt, s arra a cimborái ötven helyen
141 2, 1| sziklagerincen haladtunk, s onnan tekinténk le az égő
142 2, 1| óriási őrtüzek mellett, s igen sovány lakomával kellett
143 2, 1| Délben megint fölkerekedtünk, s egyre mélyebb hasadékok
144 2, 1| csompóival és mély vápáival, s úgy tetszett, mintha fönn
145 2, 1| párkánya, mint idealant, s mikor arra a keskeny égszalagra
146 2, 1| föltekintettem a fejem fölött, s láttam a felhőket hirtelen
147 2, 1| hogy egészen előrehajlik, s a felső párkánya éppen messzire
148 2, 1| hozzá az átelleni forráshoz, s ha a boruk is elfogyott,
149 2, 1| pedig bevonták vaspléhvel, s aztán, a másik szikla oldalán
150 2, 1| ellátta őket elégséges vízzel, s egyúttal eszközül szolgált
151 2, 1| ezekbe a kosarakba beültek, s azok felszállították őket
152 2, 1| megfordították a kosarakat, s a gép leszállította őket.
153 2, 1| átelleni barlangba szakadt, s miután azt meg nem tölté,
154 2, 1| a sziklák üregei között, s elment másfelé.~Ebből azonban
155 2, 1| mindenütt édes víz fakad föl, s elönti a leggazdagabb tárnákat;
156 2, 1| amint vége volt a háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott,
157 2, 1| rákerült a sor a hajdemákokra, s ezúttal egész rendes ostromzárolással
158 2, 1| székesegyháznak a kapuja, s kettős mellvéddel van ellátva,
159 2, 1| felhúzó láncot feltekeri, s egyúttal a malomkövet is
160 2, 1| lakatos, szabó, csizmadia. S minthogy a barlangban sötét
161 2, 1| malomüreghez, ahol sohasem voltam, s egy tágasabb nyílás a nagy
162 2, 1| üljön egy sziklaodúban, s gyertyavilágnál a rablók
163 2, 1| tatároktól elvett zsákmányt, s azt mind felhalmozták egy
164 2, 1| fogasokra aggatva a falakat, s billikomok, szentségtartók,
165 2, 1| ember telelakhatott vele, s a méhsert hordószámra ütötték
166 2, 1| raktak, azt körültáncolták, s mikor aztán már nagyon jól
167 2, 1| emelvényen foglaltak helyet, s előhoztak, inkább taszigáltak
168 2, 1| maguk fajtájából valót, s odaállíták a vezér elé.~
169 2, 1| bírák leisszák magukat, s aztán így felkészülve indulnak
170 2, 1| gyáván az ellenséged elől, s elmulasztottad a jeladást
171 2, 1| behúztam magam egy faodúba, s ott védelmeztem magamat,
172 2, 1| emelvényről, leányát kézen fogva, s azt mondá a társaságnak,
173 2, 1| a padlat a sziklafaltól, s egy mély, sötét örvénybe
174 2, 1| szalmacsóvát vett a kezébe, s azt meggyújtva egy fáklyánál,
175 2, 1| megvilágítá az egész örvényt, s amint a föld alatti tó színére
176 2, 1| sima, gömbölyű vállait, s hófehér keblét.~Azzal ledobta
177 2, 1| elzáró korlátgerendához ért, s letekintett a mélységbe,
178 2, 1| mélységbe, megvakarta a fejét, s nagyon savanyú képet csinált.~–
179 2, 1| megint lenézett az örvénybe, s aztán megint csak visszaemelte
180 2, 1| rá akkor minden oldalról, s rárohantak, megragadták;
181 2, 1| megtépték a csimbókjait, s azután hajánál fogva elhurcolták.~
182 2, 1| belökték eszűk sziklarepedésbe, s azt megint lezárták a nagy
183 2, 1| Madus halottnak tette magát, s úgy kellett véle egy sort
184 2, 1| amik a sóbányákat jelzik, s könnyű volt kitalálnom,
185 2, 1| míg élt, angyal a földön, s holta után védszentem a
186 2, 1| karddal, szeges buzogánnyal. S el vagyok szánva nem folytatni
187 2, 1| expediens választatott, s aztán így hangzott a bűn
188 2, 1| felugrottam a karfára, s onnan egy hatalmas lódulással
189 2, 1| szép Madus mellkendőjét s azt a nyakam köré csavartam.
190 2, 1| vállaikon visszahoztak, s egy csodálatos szép virágot
191 2, 1| harámbasa megfogta a galléromat, s visszarántott.~– Hohó, fickó!
192 2, 1| nehéz aranyvirágos palástot, s még két óriási aranyhímzésű
193 2, 1| masszív ezüstkeresztet emelt. S énnekem az a gondolatom
194 2, 1| tudom, mivel, az orromat, s úgy befüstölt, hogy majd
195 2, 1| fülem is megcsendült bele, s amint térden álltam, csak
196 2, 1| fölugrottam a térdemről, s adtam vissza egy olyan pofont
197 2, 1| A vezér odajött hozzám, s megveregette a vállamat.~–
198 2, 1| kötéllajtorján lehetett felmenni, s azt ő felhúzta maga után.~
199 2, 1| barlangban, meg a patak zuhogása s a malomkerék dübörgése a
200 2, 1| mindenki talpra ugrált, s várta a mellékodúból előjövő
201 2, 1| hogy te pattantyús vagy, s tudod, hogyan kell az ilyen
202 2, 1| hogy föl ne ágaskodhassék, s annál fogva kétfelől lekötöztettem
203 2, 1| száz darabra a lövés alatt, s mind agyon nem ütött benneteket –
204 2, 1| hadaktól vannak elállva, s a kalandorok zsákmány helyett
205 2, 1| völgyszorosba lezúdíthatták, s azzal az ott felnyomuló
206 2, 1| értesülve voltak erről, s egy ködös éjszaka után,
207 2, 1| található nagy sziklatömbökből, s az alján egy félkerek boltozat
208 2, 1| megint magasabbra emelkedett, s minden rétege el volt látva
209 2, 1| húznak rajta keresztül, s akkor azzal a vaslánccal
210 2, 1| amit te még nem tudsz!~S attól fogva nagyon haragos
211 2, 1| azokat mindig ébren találták, s olyan jól lettek üdvözölve
212 2, 1| kelepcébe szorított rablókra.~S ahogy előre megjósoltam
213 2, 1| puskáink golyói el nem érik, s a bástyapuskát lefektetve
214 2, 1| nondám Nyedzviedznek, s én is megcéloztam az ágyúmmal
215 2, 1| lánc kosarain leereszkedve, s nekirontottak a megrémült
216 2, 1| megrémült ostromló hadnak; s míg azok a völgybe szorultakkal
217 2, 1| a két gróf bandériumain, s egész a váraikig verték
218 2, 2| Megteszlek alvezérnek, s ne gondolj a Madusra.~–
219 2, 2| arra gondolok. Kimondtam. S az a nyegodni, aki a szavának
220 2, 2| kenyeret meg egy csobolyó bort, s aztán mehet a sziklába,
221 2, 2| nyílást lát maga előtt, s élhet, amíg a kenyérben,
222 2, 2| kenyérben, borban tart, s nézhet, amíg a gyertyája
223 2, 2| csontvázakból álló násznépet, s azt mondtam, hogy: „Azt
224 2, 2| legújabban rabolták ipamuramék), s a mindenféle, előttem szokatlan
225 2, 2| imádságokra) összeadott minket, s arra mind a kettőnknek a
226 2, 2| társaságukban maradásra, s aztán ott lehengerítve a
227 2, 2| bekísértek a szűk folyosóba, s aztán hirtelen ráhengeríték
228 2, 2| üres csigát tart a füléhez, s annak a zúgását hallgatja.~
229 2, 2| tarisznyáinkból az étkeinket, s kedvünkre megvacsoráltunk.
230 2, 2| Ittunk, amíg jókedvünk lett. S a jókedvből csókolódás lett.~
231 2, 2| Madus elfújta a gyertyát, s mikor sötétben maradtunk,
232 2, 2| Dehogynem látsz. Nézz csak reám, s mondd utánam, amit mondok.~
233 2, 2| hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem úgy tetszett, mintha
234 2, 2| fényesebb lenne az arca, s utoljára világítani kezdene
235 2, 2| temettek el bennünket ide, s majd egy kis idő múlva megint
236 2, 2| aztán komolyan megijedtem, s kezdtem magamat vádolni
237 2, 2| azonban felkelt a helyéről, s azt mondá nekem, hogy kövessem
238 2, 2| amit a múlt éjjel láttam, s megtért a bizalmam hozzá.~
239 2, 2| találkoztam egyetlen halottal sem.~S a barlangfolyosó egyre tovább
240 2, 2| a sziklafolyosó végére, s ami elénk tárult, az volt
241 2, 2| bazaltoszlopok egyenesen felálló s homlokban előrehajló rétegei,
242 2, 2| sokszínű sávjaival tarkázva, s délnek fekvő oldalán veteményeskertek
243 2, 2| veteményeskertek kockáival szegélyezve, s aztán körős-körül fogva
244 2, 2| völgy fölött áthidalva, s aztán mint egy ezüst kígyó
245 2, 2| szerelmes lett valami asszonyba, s attól nem tud elválni. Itt
246 2, 2| kapálnak, földet mívelnek: s többet soha a világból egyebet
247 2, 2| fenyőfák egy részét kiirtották, s rozstermő földet csináltak
248 2, 2| ha egyszer ide került, s nekem sok gyönyörűségem
249 2, 2| ismertem a remete józanságának s a mákonyevő ittasságának
250 2, 2| kisgyermekek eléje szaladtak, s nevén szólíták: megfogták
251 2, 2| fölhordták a barlangba, s elhagyott társaik ezekért
252 2, 2| szelíd állat nem volt benne, s minthogy felnőtt tulkot
253 2, 2| bárányokat és malacokat, s most már csorda- és falkaszámra
254 2, 2| amilyen volt annak előtte, s ember és állat kiveszett
255 2, 2| patriarcha. Az parancsolt, s az osztotta fel a munkát
256 2, 2| az osztotta fel a munkát s az aratás után a termést.~
257 2, 2| fölött, sem egy káromkodást, s azok az asszonyok, akik
258 2, 2| minket a patak partjára, s egy közös kobakból mindannyian
259 2, 2| más italt itt nem mérnek, s végül a kobakot összetörtük
260 2, 2| végtelen bércoldalak képezik, s a börtön egyetlen ablaka
261 2, 2| ablakhoz fölkapaszkodni s kiszökni rajta.~Az ember
262 2, 2| egész nap verjem a vasat, s aztán a tűzhely mellett
263 2, 2| bele a kis kácsa a tojásba, s tanakodjam vele, vajon a
264 2, 2| apa leszek.~Családom lesz, s annak ez a földfolt lesz
265 2, 3| Viszpa-Ogród sziklakeretében volt, s egész sorsom abban az édes
266 2, 3| nyolc órakor kelt föl a nap, s öt órakor már esteledett.)~
267 2, 3| Ezt kézre kell kerítenünk. S onnan mindjárt fordulunk
268 2, 3| falai vannak lőrésekkel, s a barátok nagy számú őrséget
269 2, 3| Madus is kijött a konyhából, s nemhogy örült volna az apja
270 2, 3| tisztességesen meg lehet élni, s aztán vezéri állásra jutottam
271 2, 3| akkor visszatérek őhozzá, s hatalmamnál fogva kiszabadítom
272 2, 3| magányosság sírkertjéből, s elviszem őt magammal valami
273 2, 3| fogja söpörni a földet, s nagyságos asszonynak fogják
274 2, 3| barlang szájáig elkísért, s ott leszállt a vállamra,
275 2, 3| ott leszállt a vállamra, s a fülembe turbékolt; úgy
276 2, 3| nagy üdvriadallal fogadtak, s föltámadásom ünnepét nagy
277 2, 3| visszatartóztatta magát az italtól, s aztán megint hozzájut a
278 2, 3| folyvást gyakorlatában maradt.~S a hajdemákok nem is ittak
279 2, 3| két oldalán elrejtőzénk, s két napig vártunk ott, életjelt
280 2, 3| élelmiszerünk is elfogyott, s minekünk a rejtekeinkben
281 2, 3| Mi majd elepedtünk értük, s csak a kezűnket kellett
282 2, 3| hasonlót még sohasem láttam, s egészen elzsibbadtan ültem
283 2, 3| Egyenesen felém tartott; s mikor odaért hozzám, mankóján
284 2, 3| ki hamar a jatagánodat, s vágd le a nyakamat, kérlek.~
285 2, 3| ezen a furcsa kívánságon, s azt mondtam neki:~– Nem
286 2, 3| azért fordulok tehozzád, s egyúttal, mikor arra kérlek,
287 2, 3| miatt elfutni nem bírok, s ha a rablók kezébe jutok,
288 2, 3| egyszerre a szenvedéseimtől, s vágd le a nyakamat ezzel
289 2, 3| ő kopasz fejét levágni, s leráztam a nyakamról a kérelmével.~–
290 2, 3| fegyver által fog elveszni, s megint csak eltoltam magamtól
291 2, 3| az öreg a mankó vánkosát, s egy csomó aranyat töltött
292 2, 3| mind átadják a vezérnek, s az mind a közös kincstárba
293 2, 3| életű úriasszonnyá tehetném! S miért ne történhetnék az
294 2, 3| keverek a méhserűk közé, s mikor valamennyit elnyomja
295 2, 3| hogy azok összerándulnak, s örök időkre kacska marad.
296 2, 3| hónad alatt hordozhatod.~S aztán még megtanított rá
297 2, 3| koltuk-dengenegi kiálló csapjára, s hogy járjak azontúl fél
298 2, 3| markodba – szólt az öreg, s aztán még ő tanított, hogy
299 2, 3| szemeddel, ahová vágsz, s a jatagánt egyenesen fogd,
300 2, 3| halandó ember háta mögött) , s én csak azt vettem észre
301 2, 3| Alkorán helyeslése szerint, s a hátul leskelődő sátán
302 2, 3| volt az – folytatá Hugó. – S én nagyhamar megbántam,
303 2, 3| fogtam a mankót a hónom alá, s megpróbáltam sántikálni.
304 2, 3| karavánból, azt levágták, s lerakva az elfogott öszvérekről
305 2, 3| hasznát a koltuk-dengeneginek, s légy olyan sánta, mint én!”
306 2, 3| légy olyan sánta, mint én!” S abban a percben úgy összezsugorodott
307 2, 3| elfelejtkezem magamról, s ijedtemben ki akarom nyújtani
308 2, 3| akarom nyújtani a lábamat… s akkor aztán még nagyobbat
309 2, 3| Csakugyan sánta maradtam igazán, s nem tudtam lépni a koltuk-dengenegi
310 2, 4| hogy vegyen föl a nyakába, s aztán úgy lovagoltam emberháton,
311 2, 4| hozzánk a Preszjaka-várba, s hírül hozod, amit kitanultál.
312 2, 4| zsellyeszékben vitették magukat, s a polgárok kétkerekű ökrös
313 2, 4| mely az árkokat ellátta, s távolabb már hétkerekű malmot
314 2, 4| városkában talált elhelyezést, s egyszerre száz embernél
315 2, 4| felállítva mindig éjjel-nappal, s gond volt rá, hogy a látogatók
316 2, 4| ütöttek és harangoztak, s e szemvakító pompa és gazdagság,
317 2, 4| mintha a lelkembe nézne, s ott olvasná, hogy én e szent
318 2, 4| istentelen szándékkal jöttem, s szemrehányásokat tenne érte;
319 2, 4| verte a mellét öklével, s nem csúszott térden a márványpadlat
320 2, 4| mindenkit egyformán megáld. S lehet valaki tele halálbűnökkel
321 2, 4| Megáldja, úgy bocsátja el, s csak azután, ha a megtérő
322 2, 4| engem is levetkőztettek, s beleültettek egyikébe azoknak
323 2, 4| kiáltozá az egész gyülekezet, s én magam elkezdtem sírni,
324 2, 4| mosolygott.~Odatérdeltem elé, s azt mondtam neki, hogy gyónni
325 2, 4| akarják támadni Berdicovot, s van ostromágyújok is, amivel
326 2, 4| megszabadítani serénykedel, s a veszedelem elfordul rólunk,
327 2, 4| nálunk hagyott aranyaidat, s még azon felül is adok neked
328 2, 4| ember módjára élhess tovább, s nevednek becsületet szerezz.
329 2, 4| aztán haditanácsot ültünk, s én elmondtam a vezérek előtt,
330 2, 4| rablóbandáját a Kárpátoknak, s azokkal egyszerre közös
331 2, 4| főurak kastélyait lerombolja, s aztán kikiáltja magát nagyfejedelemnek.
332 2, 4| hosszú ostromot várnak, s igen erősen vannak védelmezve.
333 2, 4| lehetett volna rajtuk lőni, s az ő rozsdás tarackjaik
334 2, 4| Az asszony mindjárt sír, s abban a vízben a gyönge
335 2, 4| szabadítani; elvinni magammal, s úrasszonyt csinálni belőle.~
336 2, 4| valami nagyon dicsekedni. S úgy tapasztaltam, hogy az
337 2, 4| meggyógyulásom csodáját elbeszéltem, s attól aztán ő is meggyógyult
338 2, 4| itthon létem ideje letelt, s megint odább kell mennem.~
339 2, 4| Hogy borult a nyakamba, s aztán meg a térdeimhez!
340 2, 4| egész sziklalépcsőn fel, s talán velem jött volna vissza
341 2, 4| Nyedzviedz közénk állt, s azt mondta: „elég volt!”
342 2, 4| volt, vissza-visszanéztem, s mindig ott láttam állni
343 2, 4| folyosó egyre sötétebb lett, s az a glóriás kép annál fényesebbnek
344 2, 4| aztán elhajlott a sikátor, s az én vízióm eltűnt. Mi
345 2, 4| hajdemákkal meg a sugárágyúnkkal, s nappal végigvonulva a preszjakai
346 2, 5| kezdtük el az ostromot, s én olyan szépen vezettem
347 2, 5| megváltoztattam az ostromlöveg helyét, s olyan nagy távolból lőttem
348 2, 5| gurulva jönnek már idáig; s egyszer a maga paraszt eszével
349 2, 5| lehetett volna lövetni, s kényszerített, hogy ott
350 2, 5| vakandokmunkát mer csinálni, s csak azért is ottmaradt
351 2, 5| tűzaknával elérik az embert, s tanácsomra megint visszamentünk
352 2, 5| vízárkok is mind befagynak, s nekünk könnyű munkánk lesz
353 2, 5| a sáncárkokban a vizet, s ha nekünk orrunk-fülünk
354 2, 5| mind a sátoraikba húzódtak, s ott ittak és kockáztak. –
355 2, 5| meghúzódtam a magam sátorában, s visszagondoltam elmúlt éveimre,
356 2, 5| levettem a karácsonyfáról, s aztán sajnáltam megenni,
357 2, 5| viszpa-ogródi házikóig, s azon gondolkoztam, hogy
358 2, 5| nyakamba kaptam a köpenyegemet, s elkezdtem szaladni toronyirányában
359 2, 5| megálltam lélegzetet venni, s visszapillantottam az elhagyott
360 2, 5| mögöttük járó polgárok, s a kolostorba szoruló mindenféle
361 2, 5| a Visznovieczky herceg, s veri a hajdemákokat!” Hej,
362 2, 5| sánták is fél lábon ugráltak, s mankóikkal fenyegetőztek.
363 2, 5| kezükben vezették elöl, s a koldusok, mankóval kezükben,
364 2, 5| miraculum által salválódott; s nem illik ott, ahol a mennyei
365 3, 1| a lélekemelő ájtatosság s a papok kegyessége. De ami
366 3, 1| valakinek el nem mondhatja. S még aztán bűnbocsánatot
367 3, 1| nap betegeket kell ápolni, s szeretném valahol künn a
368 3, 1| mulatság. Van ilyen úr elég, s azoknak van szükségük ilyen
369 3, 1| a hónom alá a mankómat, s most már igazán szimulálva
370 3, 1| tarsolyomból egy dénárt, s azt mondtam, hogy annak
371 3, 1| húzott bársony főkötőben, s miután a suhanc a dénárt
372 3, 1| Én most feljebb kezdtem, s elővettem egy máriást.~–
373 3, 1| zsámolykájáról, betért a boltjába, s teletöltve egy szűknyakú „
374 3, 1| pálinkával, azt odahozá elém, s aztán tartotta a tenyerét
375 3, 1| anyóka visszament a boltba, s akkor meg egy másik egyest
376 3, 1| kocogtatott meg a mankója végével, s azt suttogá a fülembe:~–
377 3, 1| keményfa ajtó megnyílt, s én egy tisztes ezüst szakállú
378 3, 1| ő tud a madarak nyelvén, s megérti a négylábú állatok
379 3, 1| tud a sárkánnyal beszélni, s megérzi a forrásvizet a
380 3, 1| megtapogatta az ujjai hegyével, s miután meggyőződött róla,
381 3, 1| tű hegye keresztülhatolt; s akkor annak sorain végigjártatva
382 3, 1| a csodatétel mondja.~– S hol találom meg ezt a portugallust?~–
383 3, 1| lépcsőn, kieresztett a kapun, s én ott találtam magamat
384 3, 1| a legszélső szögletház. S engem fél napig hurcoltak
385 3, 1| szerint sima arcot visel. S ez arc most éppen be volt
386 3, 1| neveltetésemet kiderítse, s aztán egy magasztalólevélre
387 3, 1| mindig háttal fordultan, s elébbeni tompa hangon, így
388 3, 1| Innen pedig hordd el magad, s ide többet vissza ne jöjj,
389 3, 1| hazugság soha el nem hagyja, s akinek ujjai hamisítás tintájától
390 3, 1| akihez utasítva valék, s búsan kullogtam végig a
391 3, 1| zarándokruhában Rómába, s zarándokruhában vissza is
392 3, 1| Kochanovszki Zdenko nemes lovagra, s ha a szép Persida meglátná
393 3, 1| egyszer a Szentföldről, s kiváltja azokat tőlem az
394 3, 1| vagyok Kochanovszki Zdenko.~S miután a Malkhusz által
395 3, 1| fővezér Montecuccolitól, s a jeruzsálemi pátriárka
396 3, 1| nagyot ütöttem neki a hátára, s azzal kifizettem a száz
397 3, 1| herceg öreg legény volt már, s olyan kövér, hogy az öve
398 3, 1| alá ittam őkegyelmességét. S az órától fogva otthon voltam
399 3, 2| rengetegeiben bölényre meg medvére, s mikor megtértünk a hercegi
400 3, 2| több hetet vett igénybe, s ez időre magával vitte az
401 3, 2| élesebbek, mint az egész világé, s kitalálják a különbséget
402 3, 2| elfogad a hajdani Zdenkónak, s azt kérdi tőlem – amit az
403 3, 2| egymásnak tegnapelőtt?” – S ha én azt is kitalálom?~
404 3, 2| legjobban a hőstetteit, s hagytam magamnak a meséket
405 3, 2| e pillanatban rám kiált, s azt kérdi, ki vagyok, megvallom
406 3, 2| elém az üdvözlő csókra, s azután a férje karjába kapaszkodott,
407 3, 2| férje karjába kapaszkodott, s rögtöni nyájassággal kérdé
408 3, 2| portez-vous, mon petit drôle?”~S többet felém sem nézett.~
409 3, 2| ételekből is keveset enni, s megválogatni azokat, amik
410 3, 2| felfokozzák, csigákat, békákat s mindenféle gyökeres növényeket,
411 3, 2| a mindennapi étkezésnél, s a kalandos meséimmel nélkülözhetetlenné
412 3, 2| herceg el nem álmosodott, s aludni nem készült.~A hercegnő
413 3, 2| Ha leült az asztalhoz, s ha fölkelt mellőle, hosszan
414 3, 2| a borostás kövér pofáit, s megrángatta a bajuszát,
415 3, 2| fejemet, el fogok számlálni, s amiknek csodahatásában kételkedni
416 3, 2| forró veres bor vétetett, s annak elszürcsölése után
417 3, 2| ez egészen megifjított!”, s azzal, mint egy virgonc
418 3, 2| felugrani a karszékéből, s aztán a hercegnő fehér kacsóját
419 3, 2| szétmeresztve a két karját és lábát, s nem ugrott fel kérkedve,
420 3, 2| takácsmesterségben gyakorolná magát, s aztán a fejét hátraszegve
421 3, 2| odaveté magát a térdemre, s átkarolva a nyakamat, azt
422 3, 2| ördögöket összekeverték volna, s engemet odadobtak volna
423 3, 2| gyertyákkal a szemem előtt, s azt kérdeznék tőlem, mit
424 3, 2| megint azt, amit akkor, s ha el kellene is érte vesznem:
425 3, 2| nagyon jól, amit elkövettem, s nyomta is nagyon a lelkemet.
426 3, 2| gondoltam, hogy ez csak frázis, s azt feleltem rá: hogyne
427 3, 2| homokpusztáin porladoznak, s lelkének a purgatóriumban
428 3, 2| megjelenni a gyóntatószék előtt, s bemondani, ki mit vétkezett.
429 3, 2| vallottak is be előtte, s a pap megtudta, hogy az
430 3, 2| gyilkos nevét kimondani, s megakadályozni a bírói emberölést.
431 3, 2| Esküdjél meg nekem is.~S a páternek előbb istenúgysével
432 3, 2| azonban, mikor abbahagytam, s nem akart több eszembe jutni,
433 3, 2| Persidának a titka volt, s amit sohasem kellett volna
434 3, 2| absolvált! – gondolám magamban, s egy percre az az ötletem
435 3, 3| Tréfálni méltóztatott, s számtalanszor megcserélte
436 3, 3| ahol a férfiak mind vének, s az asszonyok mind szentek.
437 3, 3| Ahány asszony, annyiféle, s ahány bor, annyiféle. Nem
438 3, 3| tojakit itat kulacsból, s a néger abeléra granátszín
439 3, 3| bordeaux-it merít a markával, s abból itat meg, s te nem
440 3, 3| markával, s abból itat meg, s te nem tudod a végén megmondani,
441 3, 3| alszom el ezen a helyen, s én fogom azt a takácstáncot
442 3, 3| vetettem neki a gyomromat, s lehörpintettem egy hajtókára.~
443 3, 3| harmonikus zenébe megy át, s a zenehang és színpompa
444 3, 3| vihar, csókból alakulva. S a csók lassankint alakot
445 3, 3| ragyogó gyűrűket húznak, s a gyűrűktől oly nehéz lesz
446 3, 3| egyiket fel akarom emelni. S amikor egy kezemet erőszakosan
447 3, 3| azt nem lehet elviselni, s ha aztán visszaejtem a kezemet,
448 3, 3| orkánnak, aminek neve csók. S mind a tíz ott ül a térdeimen,
449 3, 3| belehalok a mámortengerbe, s kiáltani akarok: „Istennők!
450 3, 3| kiserked a vér a nyakamból, s ő ajkaival szívja azt ereimből.~(–
451 3, 3| amik testemet meglepték, s a fekete királyné, Atalanta,
452 3, 3| mint két egyujjnyi vastag s háromujjnyi széles vasnyakörvtül,
453 3, 3| philtrának a varázslata, s egyszer majd csak ebből
454 3, 3| átdugta a fejét a másvilágba, s nem tudja többet visszahúzni.~
455 3, 3| mert itt nem virradt soha, s se éhség, se álom nem jelentette
456 3, 3| fogyott ki belőle az olaj, s azt bizonyosan azért tették
457 3, 3| a kövek hasadékai közt, s a fejem fölött ott függtek
458 3, 3| kőrepedésekbe fölakasztva, s denevérszárnyaikba burkolózva,
459 3, 3| Börtönöm vasajtaja kinyílt, s egy magas férfi, akinek
460 3, 3| letett mellém, a másik korsót s a már megpenészedett kenyeret
461 3, 3| hátratolta a csuklyáját, s én felismertem benne – azt
462 3, 3| megbérmált, össze is esketett, s akinek a bérmálást én is
463 3, 3| fejemre a papi süvegemet, s erre a katonák meghökkentek,
464 3, 3| az kegyes, szent ember, s inkább kétfelé hagyná magát
465 3, 3| abból a szoros hurokból, s így kerültem ide a kastélyba,
466 3, 3| régi jó pajtást benned, s mikor meggyóntad a bűnödet,
467 3, 3| mikor meggyóntad a bűnödet, s felfedezted előttem a te
468 3, 3| zöldborsót tenni a sarudba? S aztán, hogy „engem” irgalomra
469 3, 3| istentelenséget a hercegnek, s megkaptad a jutalmadat érte.
470 3, 3| hajdemákokkal való cimboraság, s mindezekért megérdemled
471 3, 3| gyomorgörcsöket fog kapni, s harmadnapra fényes temetés
472 3, 3| a herceg jár hasonlóul, s az ő temetési pompája következik
473 3, 3| odúban, a falhoz vasalva, s küzdesz a férgekkel, amíg
474 3, 3| a férgekkel, amíg élsz, s megadod magad a férgeknek,
475 3, 3| szólt a hajdemák pap, s kivette a zsebéből a nekem
476 3, 3| végezni az utolsó kenetet, s felnyitottam a számat az
477 3, 4| fölülről látszott jőni, s amint fejemet nagy nehezen
478 3, 4| kantusa ragyogott, mint a hó, s kék palástja, mint a csillagos
479 3, 4| Isten paradicsomában lakom, s elmondom, hogyan jutottam
480 3, 4| jászolom vendégét vártam, s a te ajándékoztad Szűz Mária-kép
481 3, 4| minket!” – hörgé rekedten, s a véres szeme helyével még
482 3, 4| ordítá az apám tombolva, s azzal megragadta a hajamat,
483 3, 4| a fegyvert a levegőben, s aztán mintha az ég szakadt
484 3, 4| mint egy vékony nyakszalag, s annak a közepén egy függő
485 3, 4| odahozta hozzám a kisgyermeket, s amint annak a parányi kis
486 3, 4| akkor megragadta két kézzel, s egy rántással kiszakítá
487 3, 4| engemet az üstökömnél fogva, s vígy fel engem is oda, ahol
488 3, 4| kiállanod ez árnyékvilágban, s futnod mindaddig, amíg egyszer
489 3, 4| hogy még most is élek; s mint hogy azt az egy jót,
490 3, 4| többé az én kis angyalkámat s az én jó Madusomat.~E szavak
491 3, 4| hideg lég csapdosta arcomat, s én attól fölébredtem.~Ott
492 3, 4| nyomorúságom színhelyétől. – S ha végignéztem koldusrongyaimon,
493 3, 4| hercegasszony által megvesztegetve, s miután a vastag nyakörvet
494 3, 4| karikát ráspolyozta le, s azután a hercegnő machinációi
495 3, 4| ahogy reus elbeszélte, s másképp nem is lehet. Hiszen
496 3, 4| bilincseket tudnak összetörni s magukat láthatatlanokká
497 3, 4| fog visszaemlékezni.)~– S én is maradok állításom
498 3, 4| galamb ült a bal vállamon, s bármerre jártam-keltem,
499 3, 4| vállamon szeretett lenni.~(– S most is ott van még a válladon
500 3, 4| később el fogom mondani.~(– S minthogy tehát a megmenekedés
1-500 | 501-1000 | 1001-1262 |