Rész,  Fejezet

 1   2,  1|         volna. Mikor aztán már nem tudtam többet enni, akkor megfogta
 2   2,  1|          hát mennyit?~Én aztán nem tudtam neki másképp megmagyaráznia
 3   2,  1|         csapjak a tenyerébe.~Előre tudtam, hogy úgy össze fogja sajtolni
 4   2,  1|     viaszgyertyát, azt csak később tudtam meg.~Az első barlangodú,
 5   2,  1|      odaállíták a vezér elé.~Akkor tudtam meg, hogy törvényszéket
 6   2,  1|         eltemetik. Azonfölül pedig tudtam jól, hogy semmit sem kockáztatok.
 7   2,  3|     Madusomra gondoltam, akiért el tudtam volna fél lábon menni egész
 8   2,  3|         össze volt zsugorodva, nem tudtam többé kinyújtani.~Megvert
 9   2,  3|       sánta maradtam igazán, s nem tudtam lépni a koltuk-dengenegi
10   2,  4|      lovasokról” és tűzaknákról is tudtam nekik csodadolgokat beszélni,
11   3,  1|           egy nap, egy egész hétig tudtam gyónni a jó páter Agapitusnak.~
12   3,  1|      írásokkal, amik benne vannak. Tudtam jól, hogy visszajön még
13   3,  1|           lett volna csoda, ha nem tudtam volna.~Valamit pedig kellett
14   3,  2|       szólt felkacagva a herceg. – Tudtam előre! Ez a mi rég elveszett
15   3,  2|         akkor.~A fejem szédelgett; tudtam jól, hogy minden csók, amit
16   3,  2|          jó volt.~És én nagyon jól tudtam Zdenkót játszani. Akinek
17   3,  2|     dicsekedni kíván!~Mégis vissza tudtam azt tartóztatni: pedig marta
18   3,  4|        eldugjam azt valahová; mert tudtam, hogyha meglátja azt nálam,
19   4,  1|          Csak alighogy röptében el tudtam fogni a lábánál fogva egy,
20   4,  1|            éppen éjszaka volt, nem tudtam elolvasni a neveiket.~–
21   4,  1|           ha nem mondták volna is, tudtam volna, hogy „veres barát”.~–
22   4,  2|            hogy nem hallasz?~Ekkor tudtam, hogy én vagyok az a Málkhus.~–
23   4,  2|            Hanocri”.~Még akkor nem tudtam, hogy mit értenek azon név
24   5,  2|          hónap múlva.~Annyit én is tudtam, hogy mi az a váltó, s egészen
25   5,  2|            én okosabb dologról nem tudtam vele beszélni, amint arról,
26   5,  2|            bal kisujjam első ízére tudtam azt felhúzni.~E közben Rupertus
27   5,  2|       mindig tarsolyomban hordtam. Tudtam én azt, hogy az egész korhelykedési
28   5,  2|            egy oldalra húzza, s én tudtam azt jobban, mint ők, hogyan
29   5,  2|          földet, amilyen hosszúkat tudtam ugrani, úgy vágtattam el
30   6,  2|        partjára. Valamennyi háznak tudtam a gazdája nevét.~Végre megpillantottam
31   8,  1|        rárohant a várőrségre. – Én tudtam a magam dolgát. Ágyúimat
32   8,  3|          nagy néprivallást, de nem tudtam az értelmét kivenni, csak
33   8,  3|  ratifikálják. – Submergantur!)~(– Tudtam! – csattant fel a soltész –,
34  10,  2|     krákogástól, prüszköléstől nem tudtam kiáltani, hogy a nevén szólíthattam
35  11,  1|        másikra, úgyhogy sebesebben tudtam futni, mint a legjobb paripa.~–
36  11,  2|              Azt veszed el.~Annyit tudtam, hogy a szép „Lilith” valamikor
37  12,  1|     éjszaka volt, s én ezúttal már tudtam azt az utat, amelyen egyszer
38  12,  1|         fel a vádlott. – Ha én ezt tudtam volna idejében!~
39  13,  1|           kikémlelt tudósításokat.~Tudtam, hogy ez nem igaz, mert
40  13,  1| főparancsnokkal csak tolmács útján tudtam beszélni.~– Voltál a várban? –
41  13,  1|         ötven tallért, s én ki nem tudtam találni, hogy miért. Aztán
42  13,  1| gyógyszeres edényekről mármost nem tudtam, hogy mi hová való. Csak