Rész, Fejezet
1 1, 1| mellette álló két katona, akinek a töksije abba a két üres
2 2, 1| a krímiai tatár kánnak, akinek Ghiraj volt a neve, hogy
3 2, 1| védszentem a mennyországban. Akinek megsértéseért kész vagyok
4 2, 2| vagy. Turbékolni akarsz. Akinek asszonya van, az csak félember.
5 2, 4| búcsúvételnél teljesíti azt, akinek tetszik. A perjel kiosztja
6 2, 4| rablók babonája az, hogy akinek egy nem született kisgyermek
7 3, 1| beszélhet, ha talál valakire, akinek elmondhat olyan titkokat,
8 3, 1| Malach igazságos férfiú, akinek ajkait hazugság soha el
9 3, 1| hazugság soha el nem hagyja, s akinek ujjai hamisítás tintájától
10 3, 2| tudtam Zdenkót játszani. Akinek a csontjai azóta valahol
11 3, 3| fekete királyné, Atalanta, akinek ajkai vért szívtak nyakamból,
12 3, 3| kinyílt, s egy magas férfi, akinek arcát a ráhúzott csuklyától
13 3, 3| megbérmált, össze is esketett, s akinek a bérmálást én is nagy hevenyén
14 3, 4| láttam magamhoz alászállni, akinek hófehér kantusa ragyogott,
15 4, 1| olyan lovag, mint ő maga, akinek a háta mögött ült vele ugyanazon
16 4, 2| parancsolt rám a patrónusom, akinek az éjszakai neve Iskariotes
17 4, 2| hogy ez az öreg istennek, akinek a neve Jaldabaoth, egy aeonja;
18 4, 2| volt más, mint egy ámító, akinek igazi neve Ben Jozua Hanocri,
19 4, 2| szerint Gusztáv Adolf bírta, akinek az eretnek vezérei nemcsak
20 5, 1| derék, becsületes emberhez, akinek az a foglalatossága, hogy
21 5, 2| ártatlanabb jószág a világon, akinek eszében sincs valakit megtámadni,
22 5, 2| hogy menyasszonyom van, akinek hűséget esküdtem, s azt
23 5, 2| a kapitányt hogy hívják, akinek a zászlójához szegődtem?~–
24 6, 2| sadduceus és publicánus, akinek adósa volt. Eladják itt
25 6, 2| házát: ki ád többet érte? Akinek fakeresztje van, csakúgy
26 6, 2| csakúgy beéri vele, mint akinek a fejére márványkő vet árnyékot.
27 6, 2| iszik, meg egy gézengúz fiú, akinek a neve minden városban ki
28 8, 1| vaskalitkában ül egy ember, akinek a toronyból hosszú bámbuszrúdon
29 8, 1| Delhibe, India fővárosába, akinek egész neve „Mirza Nujuf
30 8, 2| a nép – ezer istenével, akinek mind szolgál, áldozik, s
31 9, 1| egymásnak. Sorsot húzunk, s akinek a neve kijön, azt megesszük.
32 9, 1| volna lelke, akkor annak, akinek a fél lábát levágják, egy
33 10, 2| vízbefúlástól megmenekült embernek, akinek még azonfölül az egész bőre
34 11, 2| egy ormótlan nagy test, akinek elefántormánya van. Ezzel
35 12, 2| asszonyféle lakozik a táborban, akinek valóságos esküdt férje nincsen
36 12, 2| egy fiatal zászlótartónak, akinek még a kapitány életében
37 13, 1| felfohászkodott a múzsájához, akinek a segítségével foglalt el
38 13, 1| a syndicushoz hívattak, akinek az egyik lába hosszabb volt,
39 13, 1| kamara elnökével történt meg, akinek régóta gutaütött volt mind
|