Rész,  Fejezet

 1   1,  1|          ott, rögtön visszaszökik hozzám.~– Ej, ej, s hogyan jutottál
 2   2,  1|        öreg egyszerre nyájas lett hozzám: a kanócot eltaposta a csizmája
 3   2,  1|     biztató rivallása hangzott le hozzám, amit a barlangboltozat
 4   2,  1|          emberük. A vezér odajött hozzám, s megveregette a vállamat.~–
 5   2,  3|           tartott; s mikor odaért hozzám, mankóján végigereszkedve
 6   3,  3|   szokottnál is kegyelmesebb volt hozzám. Tréfálni méltóztatott,
 7   3,  3|          nem láthattam, lépett be hozzám, kezében egy korsóval és
 8   3,  3|             Nos, fiacskám – szólt hozzám –, hát se eszel, se iszol?
 9   3,  3|          A herceg aztán így szólt hozzám: „No, páter, te most megérdemelnéd,
10   3,  3|        föltétel alatt. Ha beállsz hozzám udvari gyóntató káplánnak.
11   3,  4|    boldogságos Szűzanya szállt le hozzám.~Csak mikor megcsókolt,
12   3,  4|    megszabadítson.~Azzal odahozta hozzám a kisgyermeket, s amint
13   3,  4|        fák nyílásain át derengett hozzám az alkony fénye.~Ugyanaz
14   4,  1|        majd időjártával jönnek ki hozzám ájtatos látogatók: azoknak
15   4,  1|            Megérkezett: reám vár, hozzám beszél. A hangja sem olyan,
16   4,  2|           a sírboltból fel fognak hozzám jönni, s tegyem azt, amit
17   4,  2|         Sába királynője így szólt hozzám:~– Ejh, Malkhus! Ez az én
18   5,  1|      mellé letelepedve, s odajött hozzám, két kezét a két kabátzsebébe
19   5,  1|   kabátzsebébe dugva, s elkezdett hozzám tizenkétféle keleti nyelven
20   5,  2| társaságával megismertessen, ahol hozzám hasonló nemesúrfiak járták
21   7    |  sejthettem, hogy fiatal. Ha néha hozzám szólt, azt is oly sipegve
22   7    |     azontúl sokkal nyájasabb volt hozzám, mikor lejött a kertbe,
23   8,  1|   behatolt, és azt is elfoglalta; hozzám vissza csak tizedmagával
24   8,  1|      császári kezével vezette oda hozzám a csodálatra méltó szép
25   8,  3|           Zeib-Alniffa is odajött hozzám, a kivont kardot odafekteté
26   8,  3|      Zeib-Alniffa levelet küldött hozzám, melyben azzal örvendeztetett
27   8,  3|           egy fakír odafurakodott hozzám. A legrútabb példány, amilyent
28  10,  2|       olyan szeretetre méltó volt hozzám, hogy még el is akart kísérni
29  11,  1|   serpenyőre, s akkor odakiáltott hozzám:~– Gyere ki onnan, fickó,
30  11,  1| valamennyien se fognak ki rajtam. Hozzám férni csak egyesével lehetett
31  11,  1|        mind agyonkövezni, mielőtt hozzám közel jutna.~– Megálljatok! –
32  11,  2|       keresztfiának.~Akkor azután hozzám fordult a két ördög, s nógatott,
33  11,  2|      kezemet kinyújtottam, odalép hozzám a vércimborám, s azt mondja:~–
34  11,  2|          a Lilith is visszakerült hozzám, s odaült az ölembe. De
35  12,  1|         egész cimboraságot.~Aztán hozzám is leereszkedett, mikor
36  12,  2|           a kapitány uram odajött hozzám az üteghez. Úgy tett, mintha
37  13,  1|  föltartóztattak. Mikor elkezdtek hozzám beszélni, akkor vettem észre,
38  14    |      fehér galambom! Visszatértél hozzám! Megszántál, galambom? Angyalom,