Rész,  Fejezet

 1   2,  1|       csak az, hogy azt követelte tőlem, hogy azt mind megegyem,
 2   2,  1|           adám neki tudtára, hogy tőlem ne várjon semmit.~Akkor
 3   2,  1|   beérnünk.~– Mi a neved? – kérdé tőlem a vezér.~– Terguszkó Jaroszlav –
 4   2,  1|      varrjon, alig lehet elhinni.~Tőlem is azt kérdezte a vezér
 5   2,  1|         vitézül. Vitézség volt az tőlem, nem gyávaság.~– Hiábavaló
 6   2,  2|          Akkor aztán azt kérdezte tőlem a Madus:~– Mit gondolsz,
 7   2,  2|     sötétben maradtunk, azt kérdé tőlem:~– Látsz engem?~– Nem látlak.~–
 8   2,  2|            Mit gondolsz – kérdezé tőlem –, mi fog történni ezentúl
 9   2,  2|        kecske az asszony számára. Tőlem meg azt kérdezte az öreg,
10   2,  3|         mi az ördög lelt? – kérdé tőlem a Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd
11   3,  1|           a dénárt elébb kicsalta tőlem, azt mondá: „Én nem tudom,
12   3,  1|           tudja.”~Azzal elszaladt tőlem.~Annak az asszonynak pedig
13   3,  1|   Szentföldről, s kiváltja azokat tőlem az én kegyelmes uram, a
14   3,  2|    hajdani Zdenkónak, s azt kérdi tőlem – amit az ura kérdett –, „
15   3,  2| legszigorúbb távolban tartá magát tőlem. Soha szemeit fel nem emelte
16   3,  2|           a nyakamat, azt kérdezé tőlem: „Hát visszatértél? Hát
17   3,  2|     szemem előtt, s azt kérdeznék tőlem, mit cselekednél, ha másodszor
18   3,  2|         És mégis, ha azt kérdenék tőlem, mit tennél, ha újra előjönne,
19   3,  4|           tartottak. Ha azt fogja tőlem kérdeni: ki rakta rád azokat,
20   4,  1|     koldusok fölött. Ha kérdezték tőlem, hogyan jutottam hozzá,
21   4,  1|      ijesztő mély hangon kérdezte tőlem:~– Mivel bizonyíthatod be,
22   4,  2|    nézegetve –, hogy el ne lopják tőlem? Hisz ez megér, ha eladom,
23   5,  2|   ártatlanabb tekintettel kérdezé tőlem, hogy magyarázzam meg hát,
24   5,  2|     állapotomban elvehették volna tőlem Mayer gazda kétezer talléros
25   5,  2|         azt a váltót elcsíphessék tőlem, s Mayer gazda megszabaduljon
26   5,  2|   Utoljára annyira megrökönyödtek tőlem, hogy nem mertek velem többé
27   7    |        makerek. Az egyik megveszi tőlem a tutajokat, a másik az
28   7    |          ejté ki, mintha sajnálná tőlem, hogy meghallom a hangját.~
29  10,  2|    többesben). Egyik azt kérdezte tőlem, hogy nem volt-e azóta látogatóban
30  10,  2|          a sívó homokra, kérdezék tőlem a hojszák, a békák, a földikutyák.~– „
31  11,  1|          tudom, hány fogat kapott tőlem ajándékba.~Ekkor egy másik
32  11,  2|            hogy Lilithet elvitték tőlem, s kerestem, hogy miféle
33  13,  1|          nevetett, s azt kérdezte tőlem szemtelenül:~– Hát nem ismersz?~–
34  13,  1|          Voltál a várban? – kérdé tőlem.~– Voltam.~– Átadtad a konstáblernek,