1-500 | 501-1000 | 1001-1262
Rész, Fejezet
501 4, 1| együtt. Előfogott a bűnbánat, s föltettem magamban, hogy
502 4, 1| mélyében kegyes remetének, s csodálatos megszabadulásom
503 4, 1| kedveskednek a vadon lakójának, s mikor a vadalma hullani
504 4, 1| összekötözött keresztet emeltem, s azelőtt végezém reggel,
505 4, 1| liktáriumot gyúrtam össze, s azt elraktam gondosan lehántott
506 4, 1| semmiféle jó cselekedetet, s nem is érdemelhetem ki senkinek
507 4, 1| el kellett hallatszani, s ha valahol az erdőn túl
508 4, 1| késni a várva várt áldással, s ami mellékesen szintén számba
509 4, 1| mint a patakra járó őzek s az őzekre leső vadmacskák.
510 4, 1| szorított gizgaz petrencét, s szétnézek az éléstáramban,
511 4, 1| málnásbödönök fel vannak fordítva, s azt se tudni, hogy mi volt
512 4, 1| mint az Urat dicsérni, s az egész világ bűneiért
513 4, 1| az ismeretlen az odúban, s úgy megrakja azt mindenféle
514 4, 1| semmiben fogyatkozásod, s azután kiadja a számodra
515 4, 1| elfeledtetve gyomrommal az éhséget, s lefeküdtem a magammal hozott
516 4, 1| és haraszt puha ágyába, s reggelig csupa repülő sonkákkal,
517 4, 1| csupa repülő sonkákkal, s más efféle angyali jelenésekkel
518 4, 1| Reggel ismét beharangoztam, s aztán siettem el hazulról,
519 4, 1| nap bolyongtam az erdőn, s alkudoztam magamban, hogy
520 4, 1| és nagyobb gubacsokból, s végeztem az imádságomat;
521 4, 1| választott csodatételei helyeül, s áhítatosan dugtam be a fejemet
522 4, 1| vissza is kaptam mindjárt. S ugrottam föl a térdemről,
523 4, 1| ugrottam föl a térdemről, s eláldottam egy „ezermilliom
524 4, 1| a két térde közé dugva, s csak onnan mormogott elő.
525 4, 1| káromkodtam tele torokból, s elfeledém, hogy kegyes anachoreta
526 4, 1| Csoda által menekültem meg, s most vezeklésül viselem
527 4, 1| görbe garast összeszereztem, s szerencsésen átkoldultam
528 4, 1| hazavándorlok a szüleim városába, s beállok az apám mesterségébe,
529 4, 1| aki a Szentföldről jön, s vasat hord a nyakán. Hanem
530 4, 1| között előfogott a stadtvogt, s elkezdett vallatni.~– Hogy
531 4, 1| hogy összehúzza a napokat, s egy esztendő ott kiad hatot.~–
532 4, 1| Tudjuk mi azt Brandenburgban!~S már fogta a galléromat,
533 4, 1| akasztva szív alakú pajzsa, s arra címerül volt festve
534 4, 1| kis részük megmenekült, s Brandenburgba húzódva, ott
535 4, 1| tövislovagok” címe alatt, s ez megtartá a rend régi
536 4, 1| asszonyok törték magukat hozzá, s az volt a boldogabb, aki
537 4, 1| odaléptetett az orrom alá, s megtudva a nép lármájából,
538 4, 1| simított a rengő szakállán, s ijesztő mély hangon kérdezte
539 4, 1| sohasem volt ő a Szentföldön, s egy törökkel sem beszélt
540 4, 1| fogá a két kezébe a mankót, s jobbról balra nézve rajta
541 4, 1| csőcselék felvett a vállaira, s úgy vitt a lovag úr után
542 4, 1| tetején a hajat kiborotválták, s aztán egy durva vörös csuhát
543 4, 1| szent fogadás, kegyes votum s több afféle.~Arra mind valamennyien
544 4, 1| nevetének a lovag urak, s aztán leráspolyoztaták a
545 4, 2| edényeket tisztán tartani, s a misemondó-ruhákat előszedni
546 4, 2| eretnekül neveltettem, s nem régi neofita vagyok.~–
547 4, 2| ebben egészen megnyugodtam, s alig vártam, hogy jöjjön
548 4, 2| tétovázás nélkül nyissam fel, s azután illendő tisztelettel
549 4, 2| fel fognak hozzám jönni, s tegyem azt, amit azok parancsolni
550 4, 2| voltam valami gyönge szívű, s még csiklándott is valami
551 4, 2| Én siettem azt feltárni, s nagy meglepetéssel láttam,
552 4, 2| egészen ki van világítva, s abból mindenféle ódon viseletű
553 4, 2| sekrestyés áll előttük, s annálfogva célszerűnek látták
554 4, 2| sírjam tele könnyeimmel.~S ki mit mondott, azt az oltárról
555 4, 2| királynak elvitte kincseit, s cserében elvitte tőle a
556 4, 2| testem összerokkant bele, s olyant kiáltott, hogy az
557 4, 2| nem szabad ellent mondani, s leemeltem magát a szentségtartót
558 4, 2| parancsolá ekkor Sába királynője, s maga ismét leghátul maradva,
559 4, 2| ért a menet. Az felnyílt, s egy előttem eddigelé még
560 4, 2| selyem borította a falakat.~S a terem mélyéből egy nehéz
561 4, 2| itt elszedték a kezemből, s lerakták egy hosszú asztalra.~
562 4, 2| ki börtönéből megszökött, s kinek minden város végén
563 4, 2| levettették velem a barátcsuhát, s felöltöztettek római liktornak,
564 4, 2| körülállták a koporsót, s elkezdődött a vita afölött,
565 4, 2| Alexandriai Basilides bizonyítja, s Bardesanes megerősíti, az
566 4, 2| neve Ben Jozua Hanocri, s keresztre feszíttetése egészen
567 4, 2| Brahmának vagy Ízisznek, s emberi alakja csak olyan
568 4, 2| saját testűnknek jólesik, s a természet rendelésének
569 4, 2| demiurgus parancsaival dacoljon, s azoknak mindenben ellene
570 4, 2| engedve, de kötelesség, s aki az emberiséget az erények
571 4, 2| valamennyien beleegyeztek, s én elborzadva láttam, hogy
572 4, 2| támtámra ütött az öklével, s annak a hangjára szétvonultak
573 4, 2| egy férfiúi és egy női, s az egész alakja félig férfi
574 4, 2| tekergőzött rajta végig, s ennek a tizenkét gyűrűjére
575 4, 2| egymás után a két bálványhoz, s a Baphometnek a vállait,
576 4, 2| bálvány közé a szentségtartót, s kivéve abból a szentelt
577 4, 2| nagy hahotázva leköpdösték, s elszórva a földön, elkezdtek
578 4, 2| fellebbent köntös alul, s ezalatt valami előttem ismeretlen
579 4, 2| kancsókban volt elkészítve, s a táncolóknak szolgáltam
580 4, 2| kancsók nagy hamar kiürültek, s erre Iskariotes azt parancsolá
581 4, 2| hogy menjek le a pincébe, s hozzam azokat ismét tele.~
582 4, 2| környék egész ájtatos népe, s el volt az halmozva a fogadást
583 4, 2| mindennemű drága ajándékaival. S én most ennek a szent alaknak
584 4, 2| lelkem szakadt ki belőlem, s rám ordított:~– Nem hallottad
585 4, 2| Menj a galileai nőhöz, s mondd neki, hogy Sába királynője,
586 4, 2| szentségtörést elkövettem, s pásztorbotot, nagy könyveket,
587 4, 2| koronát leveszem fejéről, s az a kis korona a kezemben
588 4, 2| kezemből a Mária-koronát, s felcsapta azt szétborított
589 4, 2| szétborított hajfürteire, s azzal elkezdte a Mylitta
590 4, 2| mint a szélrózsa küllői, s amint olyan sebesen pörgött
591 4, 2| csak leesett a lábáról, s a térdén és a tenyerén állt
592 4, 2| és a tenyerén állt meg, s elkezdte a szemeit kimeresztgetni,
593 4, 2| szemeit kimeresztgetni, s olyan nyomorúságosan bőgött,
594 4, 2| keresztelőmedencét!” – ordíta rám. S a fertelmes állat beundokította
595 4, 2| edényeket; takarítsd ki, s vidd vissza a helyeikre.
596 4, 2| elszédülten rogyott le a földre, s amint hátraszegett fejét
597 4, 2| Mária-korona lehullott a fejéről, s odagurult a lábamhoz. Én
598 4, 2| rekedtes, kifáradt hangon, s egy rendkívüli szép hólyagos
599 4, 2| kulacsot vett le oldaláról, s azt odatartá a szájamhoz.
600 4, 2| mellett Nivinében. Igyál!”~S minthogy én vonakodtam,
601 4, 2| egyet húzott a kulacsból, s azzal odaszorítva az ajkait
602 4, 2| erre a pogány királyné, s odaveté azt is a többi templomi
603 4, 2| gyertyákat kioltogatni, s én siettem elmenekülni onnan
604 4, 2| megmostam tiszta vízben, s a helyeikre visszaállítottam;
605 4, 2| visszahelyeztem az oltárra, s a koronát föltettem a Boldogasszony-kép
606 4, 2| saját maga készítette azt, s a tizenkét apostol képe
607 4, 2| hátha csak álmodom ezt, s mire fölébredek, már nem
608 4, 2| elámolyogtam valamerre, s magam se tudom, meddig aludtam.~
609 4, 2| valaki, mikor fölébresztett, s a sarkaival ugyancsak rugdalta
610 4, 2| fogott egy nagy kanna vizet, s végigöntött vele. Erre csakugyan
611 4, 2| míg vendégeink érkeznek, s te összetévesztetted a kriptaajtót
612 4, 2| körülrakva viaszgyertyákkal, s én ugyanazt a Krisztus-képet
613 4, 2| Megváltó koporsója felé, s egyenkint megcsókolták a
614 4, 2| Krisztus szentséges orcáját, s azt mondta rá, hogy csaló
615 4, 2| most a lábait csókolja. S ezek a többiek, akik vitatkoztak
616 4, 2| melleiket verik ököllel, s mikor az inclangorium megcsendül
617 4, 2| orgona és a templomi ének, s én hallok női hangokat a „
618 4, 2| koronáját levettem a fejéről, s azt Sába királynője saját
619 4, 2| vége volt a szentmisének, s én szokás szerint odajárultam
620 4, 2| decoctumban manna volt, s a pilulák hydromelben voltak
621 4, 2| hydromelben voltak meghengergetve, s a manna és a hydromel már
622 4, 2| is koplaltam egész nap. S mint afféle tág lelkiismeretű
623 4, 2| sekrestyében a lámpással, s azt mondá:~– No, ma megint
624 4, 2| koccintás a kriptaajtón, s amint én azt felnyitottam,
625 4, 2| lovagszobornak a fejét elfordítja, s arra az egész márványemlék
626 4, 2| márványemlék lesüllyed, s aztán a talapjával fölfelé
627 4, 2| imádságoskönyve lapjait, s keresi, hogy melyiken találna
628 4, 2| bűnbánatát és éhségét elverje? S ennek a nagy ünnepnek a
629 4, 2| bort felhordani a pincéből, s a sülteket fölszeletezni.
630 4, 2| hogy engedelmeskedni kell, s én csak ismételtem a tegnapi
631 4, 2| Baphometért, te Astartéért.~S azzal maga ivott előbb a
632 4, 2| Kissé kesernyés – mondám. S erőltettem a számra a fintorgást.~
633 4, 2| az ujjaival az orrom alá, s kacagva mondá:~– Az jó teneked.
634 4, 2| megundokított templomi drágaságokat, s aztán felhoztam a pincéből
635 4, 2| kiürítettem belőle valamelyest, s aztán a nekem ajándékozott
636 4, 2| kikapta a kezemből Acháb, s hogy ő sem tudott vele boldogulni,
637 4, 2| mire a korsó széttört, s a medence megtelt a tartalmával.~
638 4, 2| egész nagy tál krampampulit, s ugyanakkor minden más világítást
639 4, 2| bálványimádás bűnbarlangjából, s aztán így okoskodtam magamban:~
640 4, 2| lementem vele a kriptába, s amint annak a hosszú boltozatán
641 4, 2| akkor kívül volt a falon, s kifelé nézett, egy fülkében
642 4, 2| országos védszentjük vagy, s taníts meg rá, hogy hogyan
643 4, 2| Felálltam a talapzatára, s megkísérlém a nyilat elfordítani.
644 4, 2| megkísérlém a nyilat elfordítani. S amint a nyíl tolla engedett
645 4, 2| együtt elkezdett megfordulni, s én egy perc múlva a csillagos
646 4, 2| drága védszentem – mondék, s a nyilat visszafelé fordítva,
647 4, 2| Visszamentem megint a kriptába, s körültekinték, valamit keresve.~
648 4, 2| felemelkedett és megfordult, s mikor én a lépcsőn felmentem
649 4, 2| nemcsak el lesznek altatva, s ki tudja, mikor, mikor nem
650 4, 2| Elmegyek az aacheni érsekhez, s bevádolom a Baphomet-imádó
651 4, 2| Baphomet-imádó rendlovagokat.~S hogy állításaimnak tökéletes
652 4, 2| még megdicsértetik érte, s az mondatik rá, hogy „jól
653 4, 2| fölugráltak székeikről, s ököllel verték az asztalt,
654 4, 2| porzótartó csak úgy táncolt, s elvégre is erre a napra
655 4, 2| akasztófahaladékot nyert, s csak úgy nevetett magában
656 4, 2| alatta, olyan nehéz volt, s nem tehettem át fölváltva
657 4, 2| asszonyok ide feljöttek, s hasznát vettem, s azután
658 4, 2| feljöttek, s hasznát vettem, s azután az iszákba tett kincsekkel
659 4, 2| soltészt vagy a várnagyot, s feljelenthetted volna az
660 4, 2| észrevett szentségtörést s a vétkes rendlovagokat;
661 4, 2| imádják-e a Baphometet, s tartanak-e Mylitta-ünnepet,
662 4, 2| ostromló seregek ellen, s az eretnekeknek leghívebb
663 4, 2| vádamat meg is hallgatja, s az inkvizícióhoz elegendő
664 4, 2| elegendő erővel is fog bírni, s úgy hívém, hogy ily rettenetes
665 4, 2| hadjáratot indítson meg miatta. S minthogy a tengeren legkevésbé
666 5, 1| szíjas chalizeh-bocskor s az óhebréus pallium. Akárhol
667 5, 1| szabad kikötővé volt téve, s annálfogva az Oder öble
668 5, 1| nemzetének kereskedőhajóival, s a rakparton egymást taszigálta
669 5, 1| a vasmacskát felszedni, s a vitorláit kifeszíteni
670 5, 1| megindult a kedvező széllel, s az Oderből már kijutottunk
671 5, 1| batyum mellé letelepedve, s odajött hozzám, két kezét
672 5, 1| két kabátzsebébe dugva, s elkezdett hozzám tizenkétféle
673 5, 1| hogy tudok hollandusul, s nem vagyok palesztinai pogány,
674 5, 1| úton szerzett tulajdonom, s nem loptam senkitől. Egy
675 5, 1| bevitt magával a kajütjébe, s megengedte, hogy az iszákomat
676 5, 1| kiverte a pipájából a dohányt, s visszatette a dohányzacskójába,
677 5, 1| visszatette a dohányzacskójába, s aztán fölhörpentve a korsóban
678 5, 1| két zsebébe a két kezét, s így szólt:~– Hja, fiam,
679 5, 1| ban össze vannak gyűjtve, s amiket a templáriusok ellenségei
680 5, 1| nagy gazdagsága ösztönözte. S ami szabad volt Fülöp királynak,
681 5, 1| Baphomet-bálványról meg a kígyóimádatról. S ha a szemeiddel láttad is
682 5, 1| szemeiddel láttad is mindezt, s a füleiddel hallottad is,
683 5, 1| elhozott szentségtartót, s kivéve ebből a szent hostiát. –
684 5, 1| nyergére a nagy pápaszemét, s figyelmes vizsga alá vette
685 5, 1| egy félhold mint patkó, s annak a közepén egy nyolcassá
686 5, 1| legelőszőr téged csípnek nyakon, s mint templomrablót, rögtön
687 5, 1| rögtön máglyára visznek, s mondhatod aztán, hogy így
688 5, 1| kedve vizsgálatot indítani? S ha megtenné is azt valaki,
689 5, 1| anélkül, hogy elvesztek volna, s amik kétannyit nyomnak a
690 5, 2| be akartak minket hívni, s a jövő-menő részeg matrózokat
691 5, 2| tizenegy-tizenketted része lutheránus, s egyedül azoknak van polgárjoguk.~
692 5, 2| Ruissen félrehívta Mayer urat, s értesítette róla, hogy mi
693 5, 2| az az Illés-kútból való, s csodatevő erővel bír, miközben
694 5, 2| tárgyakat szemlélgeté sorba, s a nyelvével csettentgetett
695 5, 2| a kezedet? Tömjéntartó! S nem gondoltál a pokol tüzére,
696 5, 2| más – mondta Mayer gazda, s ekképp megjavítva felőlem
697 5, 2| milyen jó az a tőkehal! s hogy milyen istentelenek
698 5, 2| kincsekért ad hatszáz tallért, s aztán megihatom az egész
699 5, 2| elmegyek vele a zsidófertályba, s majd találok én ottan olyan
700 5, 2| éjszaka az utcákon kóborol, s a járókelőket agyonrémíti.
701 5, 2| agyonrémíti. Nappal elrejti magát, s egy egérlyukba belefér.
702 5, 2| Megkergeti az éjjeliőröket, s a kapukról letépi a kopogtatókat.
703 5, 2| öltözetemhez tartozott, s hozzáfentem az acélomhoz.
704 5, 2| Ide vele azzal a borjúval.~S a bőriszákomat a vállamra
705 5, 2| fiacskám – mondá Mayer gazda; s azzal kiment a konyhába
706 5, 2| egészen új ruha volt rajta, s a számomra is egy gavalléros
707 5, 2| Belenyúltam a tarsolyba, s találtam benne ötven dublont,
708 5, 2| tudtam, hogy mi az a váltó, s egészen meg voltam elégedve
709 5, 2| éltem valami gyanúperrel, s nem ittam nagyon sokat.~
710 5, 2| különösen igen szép volt, s nagy méla szemeit sokszor
711 5, 2| sokszor rajtam felejté, s ha megszólítám, nyájasan
712 5, 2| alatt egymás mellett ültünk, s én okosabb dologról nem
713 5, 2| szára közé lehet állítani, s azzal az egyesítés tökéletes.~–
714 5, 2| monda ő nagyot sóhajtva, s én elértettem e célzást,
715 5, 2| németül fájdalmat is jelent. S a „kettős fájdalom” mi volna
716 5, 2| összejöhetünk az erkélyszobában, s kegyelmed elmondhatja, amit
717 5, 2| öreg elkészült az írással, s visszatért vele.~A kötelezvény
718 5, 2| hónapra kamatja is jár, s én csak akkor kapom meg
719 5, 2| módra aláírtam a nevemet, s azzal a gyémántgyűrű az
720 5, 2| az én ujjamra vándorolt, s minthogy az én csontjaim
721 5, 2| elkezdték őt agyba-főbe pofozni, s azt mondták, hogy takarodjék
722 5, 2| szólt Rupertus nevetve, s engem is invitált, hogy
723 5, 2| azután elmenni a korcsmába, s inni még több bort, de rosszat,
724 5, 2| jámborságommal mentettem ki magamat, s azt mondám, hogy fáradt
725 5, 2| vagyok a tengeri úttól, s óhajtok az úrban elpihenni.~
726 5, 2| utcán rákezdi a jódlírozást, s a házak kapuit sorba döngeti
727 5, 2| éjt kívántunk egymásnak, s ki-ki elvonult a maga hálószobájába.~
728 5, 2| házhiú közepén szokott lenni, s annak az ablakából rúg ki
729 5, 2| halkan nyikorgott a lépcső, s belépett a szobába, mint
730 5, 2| hogy én a gyűrűt megveszem, s mégis a családban marad?~–
731 5, 2| Ezt azután megértette, s engedte, hogy a száztalléros
732 5, 2| kezemben maradt a fejkötője, s a feje a keblemre rejtőzött,
733 5, 2| Jézus Mária! a múh-borjú! – s azzal kiszakítva magát karjaim
734 5, 2| dühösen ugrottam az ablakhoz, s kidugtam rajta a fejemet,
735 5, 2| földet nem láttam többet, s akkor aztán én kezdtem el
736 5, 2| hazatalálnom a szobába, s megkeresnem a mosdótálat
737 5, 2| utcán kapta meg a múh-borjú, s úgy összetépázta, hogy ahány
738 5, 2| nyelvével végignyalt rajta, s az egész öltözetét úgy összetépte,
739 5, 2| ágya, amelyben az enyim; s azon az éjszakán egyikünk
740 5, 2| irtóztató katzenjammere volt, s folyvást a múh-borjúról
741 5, 2| szívesen veszi ezentúl is, s ha mulatni akarom magamat
742 5, 2| jelenlétében lehetett beszélnem, s ha szívem érzelmeit akartam
743 5, 2| váltót elcsíphessék tőlem, s Mayer gazda megszabaduljon
744 5, 2| kockát egy oldalra húzza, s én tudtam azt jobban, mint
745 5, 2| akinek hűséget esküdtem, s azt annyival inkább meg
746 5, 2| aki minden dolgomat látja, s ha valami hűtlenséget követek
747 5, 2| lopd el az aranykelyheiket, s végy az árán apádnak-anyádnak
748 5, 2| a zsidókat megdöngetve, s az egész „hamburgi hegyet”
749 5, 2| száraz hólyagok voltak kötve, s a kegyes mulatság után karonfogózva
750 5, 2| az egész utcát elfogtuk, s így mentünk kegyetlenül
751 5, 2| hamar eldűlt székestül, s megadta magát. Minket pedig
752 5, 2| öreg Mayer gazda háza elé, s adassunk Hermann-nal ablaktalálkozót
753 5, 2| annak a vállára áll fel, s te, Hermann, megint annak
754 5, 2| ráálljak a bolond indítványra, s azzal megindultunk, szép
755 5, 2| ijedten: – jaj, a múh-borjú! – s azzal kiugrálnak alólam,
756 5, 2| azzal kiugrálnak alólam, s fut mind az öt, egymást
757 5, 2| kétszarvú feje a magasba felém, s egyszer csak az éles nyelve
758 5, 2| nyaka oda is utánam nyúlt, s tovább nyalogatta a cipőimet.
759 5, 2| harisnyáimat kefélgette, s én úgy éreztem, mintha takácsmácsonyával
760 5, 2| fertelmesen bömbölt alattam, s röhögte kínlódásomat.~Egyszer
761 5, 2| Joachim-talléros váltóm volt, s azt egy rántással leszakítva,
762 5, 2| őrdögnek sem adom oda – s azzal nem törődve többet
763 5, 2| volt, mint az elefántnak, s másfél öl hosszú nyaka,
764 5, 2| rá, kirántva a kardomat, s elállva az útját. Erre a
765 5, 2| mint egy rendes tuloknak, s azzal szétvetve a lábait,
766 5, 2| amikor felé közelíték, s ezzel elhárítottam magamról
767 5, 2| kilövellő paprikatűzlángot, s mikor aztán a pokoli kísértet
768 5, 2| nekem! Meg vagyok ölve!~S azzal az egész múh-borjú
769 5, 2| múh-borjú összeroskadt, s annak az idomtalan bőrhüvelyéből
770 5, 2| csattant a feje a ház küszöbén, s aztán nem mozdult meg többet.
771 5, 2| felmarkoltam egy csomó sarat, s amint a leány az erkélyről
772 5, 2| viselte. Az nyakon ölelt, s kacagva mondá:~– Soha jobb
773 5, 2| poharat nyomott a kezembe, s karját az enyim alá fonva,
774 5, 2| fonva, smollist ivott velem, s azalatt az én barétemet
775 5, 2| hogy más nevet mondjak, s ezúttal éppen az igazi családi
776 5, 2| meggyilkolt testvérénél; s ha az a martalóckapitány
777 5, 2| múh-borjú; megöli mint borjút, s aztán kisül, hogy az ember
778 6, 1| ember mint katona követi el, s ellenség földén gyakorolja,
779 6, 1| megszűnnek bűnök lenni, s átváltoznak erényekké; és
780 6, 1| Ott laktak Andernachban, s mi nem messze táboroztunk
781 6, 1| leszek. Istenhez megtérek, s az embereknek hasznára leszek.~(–
782 6, 1| sem az 1 elé, hanem utána. S ha komolyan vesszük a dolgot,
783 6, 1| hajdemáksági dicsőségemmel, s a templáriusok kincseinek
784 6, 2| nehezebb, mint a gyalog ember, s az embernek csak két lába
785 6, 2| dreymastert a fejébe nyomva, s egy rekedt dob bőrét püfölve
786 6, 2| öreg igen jó gazda volt, s a felesége takarékos jámbor
787 6, 2| úgy hazahordatta a bort, s egymagában ivott, kivált
788 6, 2| asszony? – kérdeztem én, s majd belefulladtam, hogy
789 6, 2| odaálltam a nyitott ablakhoz, s benéztem az ismerős szobába,
790 6, 2| magát Junker Hermann-nak, s ott a házigazdájának a fiát
791 6, 2| hűségesen segítettem neki, s úgy szidtuk egyesült erővel
792 6, 2| egymás feje alól a párnát, s nem kótyavetyélik egymásnak
793 6, 2| az elátkozott fekhelyre, s prédikáció helyett a gyepmester
794 6, 2| földbe, előveszi a bicskáját, s vékony szilánkokat hasongat
795 6, 2| úgy törik magukat érte. S az a sok léhűtő nép nem
796 6, 2| rohanjon az árokba közéjök, s azzal a fejfával betörje
797 6, 2| csináltattam ebből a szegből, s azt most is viselem a jobb
798 7 | járni és beszélni tanulnom, s senkinek nem kell azzal
799 7 | én nyakazzak le másokat, s egyikhez sem volt kedvem.~
800 7 | evezőlegények, ha nagy szél fújt, s kiverte a tutajukat a partra,
801 7 | én félrehúzódtam közülök, s a csalogatónak azt feleltem,
802 7 | Nagyon sok vért ontottam, s az nyomja a lelkemet. Nem
803 7 | inkább megyek a tengerre, s hányatom magamat a habokkal.~–
804 7 | gyönyörű tűzijátékokat, s hétköznap az ahhoz való
805 7 | amit a bőrömért adtak, s ennek fele megmaradt nekem.~
806 7 | templomba, ki hová tartozott, s este együtt iddogáltak a
807 7 | orra hegye látszott ki, s én csak a termetéről sejthettem,
808 7 | kereskedelmi árfolyam irányadója, s innen elterjedt az Franciaországba
809 7 | drágább volt az igazgyöngynél.~S az én özvegyasszonyom megboldogult
810 7 | könnyen tudok segíteni, s rövid időn készítek kegyelmednek
811 7 | mindenkor távol tartottam, s amilyen igazán reménylem,
812 7 | szimpátiáiról és antipátiáiról; s mindez Istentől rendeltetett.
813 7 | paszuly tekeredik balra, s a komló jobbra. Quod fuit
814 7 | acephalákhoz tartoznak, s a házaikat jobbról balra
815 7 | a cephalopodák fajtája, s a házat balról jobbra csavarva
816 7 | megfordítják a működésüket, s a csiga jobbról balra, a
817 7 | revolúciót idéztek elő, s Németalföldnek jólétét,
818 7 | rendszerüket ellenkezőre fordíták, s kegyelmednek is, drága asszonyom,
819 7 | kegyetlenül letromfolhatnók, s kegyelmed rövid időn roppant
820 7 | kormányzóné is megirigyelné.~– S hogy történhetnék ez meg? –
821 7 | fátyolát az arca elé húzta, s szemérmesen megfeddett.~–
822 7 | kegyelmed, a nyelvét kapicányon, s gondolja meg, hogy szemérmetes
823 7 | tengeri növényeket ültetünk, s abba a csigákat és nautilusokat
824 7 | csillagokkal, holothurokkal, s más afféle puha állatokkal.
825 7 | nautilus-tojáscsillagot, s meglássa kegyelmed, hogy
826 7 | megtette a megrendelést, s azontúl sokkal nyájasabb
827 7 | mikor lejött a kertbe, s egy negyedórával tovább
828 7 | tűzijátékot a népkertben, s hétköznap délutánonkint
829 7 | még kínálva se nyúltam, s mindenkinek megadtam a titulusát,
830 7 | téglafallal vettünk körül, s ott az elhelyezett csigák
831 7 | oly vékony, mint a hártya, s azon keresztül a már élő
832 7 | kertbeli medence körül, s maga is segített nekem a
833 7 | csigákat helyreigazgatni, s e munkában eleinte csak
834 7 | csupán a törvényes férjnek.~S minthogy ez múlhatatlan
835 7 | minthogy ez múlhatatlan volt, s minthogy a titokba senki
836 7 | elébb a kezét nekem adja, s engemet törvényes férjül
837 7 | dolgom, mindig otthon ültem, s minden reggel magam főztem
838 7 | soha ütközetet nem látott, s mikor a polgárőrséget úrnapi
839 7 | processiók alkalmával vezényelte, s a mise végén sortüzet adatott,
840 7 | ifjasszony címmel bosszantsák, s ha levelet írt valahova,
841 7 | velük semmi tréfát kezdeni, s az asszonyok oly erényesek,
842 7 | kiugrani a férjének az ágyból, s fölverni valamennyi szatócsboltot,
843 7 | hozzá mynheer Ruissent, s elmondattam vele, hogy van
844 7 | minden ágán lóg száz füge, s minden fügében egy kapitányi
845 7 | számomra, meg fogkefét. S mikor elbocsátott, még csak
846 7 | tengereken túli országokban, s arra való a kölcsönős erényességben
847 7 | ültem mynheer Ruissennel, s egy időre búcsút vettem
848 7 | ki egyenesen Bengáliában, s folytasd ott, ahol valami
849 8, 1| tudna törni a vasrudakon, s megkísértené a leugrást
850 8, 1| bizonyosan felfalnák a kajmánok.~S ki ez az ember ott abban
851 8, 1| nagymogul koronaörököse.~S miért ül ő ott abban a kalitkában?~
852 8, 1| fel a krokodilustó fölé, s azokba elhelyezhessék őket
853 8, 1| kán futni hagyta Sommert, s nem adta ki a kalitka számára.
854 8, 1| alkotott európai rend szerint, s meghódította számára a chitorei
855 8, 1| rajtaütöttek a fővezéri palotán, s meg akarták Nujuf kánt ölni.
856 8, 1| gyorsan segélyére rohant, s leverte a lázadókat. Azok
857 8, 1| égető napra hajadon fővel, s addig tartották ott, míg
858 8, 1| össze a bennszülöttekből s európai bevándorlókból,
859 8, 1| beszorította Deig várába, s e hozzájárulhatlannak hitt
860 8, 1| mint a trieri fejedelemség, s jövedelme négyszerte több,
861 8, 1| építtetett fővárosa mellé, s haderejével féken tartá
862 8, 1| hordáit megszégyeníték, s melynek lakosai csak a szomszédokra
863 8, 1| a hódíthatlan kietlenbe, s a császár jobbágyaivá tette
864 8, 1| áldoznak bálványisteneiknek, s hetek alatt kiűzte őket
865 8, 1| Pertaub Szing ellen fordult, s mikor erővel nem bírta őt
866 8, 1| lép föl, hanem a trónomra, s lesz országomban „begum”,
867 8, 1| begum”, özvegy királyné, s nem kerül a derék ország
868 8, 1| mondá neki a császár, s megengedé, hogy az ifjú,
869 8, 1| nem vívott Kelet-Indiában.~S a szép ifjú hölgy a bálványozásig
870 8, 1| szolgáltassam ki neki a királynét, s mikor az nem sikerült, akkor
871 8, 1| számát negyvenre fölvitte, s a hadgyakorlatoknál maga
872 8, 1| udvar elhatározásainál.~S az ilyen keleti tanácskozások
873 8, 1| alatti rohillasereggel, s elkezdi a császári palotát
874 8, 1| visszaágyúztatja Gholan Kadirt, s kiszabadítja a saját palotájában
875 8, 1| térnek a harcoló felek, s kiegyeznek. Ez még a lengyel
876 8, 1| ostromoltuk már Ghokul Gúr várát, s a parancsnok alkudozni kezdett
877 8, 1| lovasságával a császári táboron, s az álmából fölriadó sereget
878 8, 1| kapukon; előhozta az ágyúit, s hátulról támadva meg a császáriakat,
879 8, 1| sátorát széttépték a golyók, s a palankinhordozói közül
880 8, 1| gyalog kellett futnia, s nem is tudta, hová? Két
881 8, 1| rögtőn palankinjába ült, s a hirtelen kéznél levő testőrcsapattal –
882 8, 1| palankinjából, lóra kapott, s a kis testőrcsapatja élén
883 8, 1| oda vele a felvonóhídhoz, s a kinnszorult vezért elfogta,
884 8, 1| kinnszorult vezért elfogta, s a várba behatolt, és azt
885 8, 1| császárt megmenteni! – kiáltá, s azalatt egész rendbe állított
886 8, 1| példája által, visszafordult, s tönkreverte az ellenséget.
887 8, 1| El volt foglalva a vár, s le volt verve az ellen.~
888 8, 1| keblére a Szumro begumot, s e dísznevet adá neki: „legkedvesebb
889 8, 1| intézte. Őt jutalmazd meg.~S e szókkal engem mutatott
890 8, 1| Légy te magad az ő jutalma.~S saját császári kezével vezette
891 8, 1| jegyezve el őt a számomra, s egyúttal kinevezett a Szerdhána
892 8, 1| alhadnagy”, hanem alkirály.~(– S ez mind az utolsó szóig
893 8, 2| Mindenképpen utamban volt a vallás, s ezt a Szumro begum előtt
894 8, 2| szó ajkamat el nem hagyja, s az a koporsószegből kovácsolt
895 8, 2| szorította a hüvelykujjamat, s figyelmeztetett fogadásomra.~
896 8, 2| elvehetsz feleségül engem, s megtarthatod a régit: tisztelet
897 8, 2| áldozatra kész érettem, s a paradicsom minden gyönyörét
898 8, 2| többi bíró urak példájára, s a gazembernek kénytelen
899 8, 2| fölforralja a vért és az agyvelőt, s a páráktól teljes lég phaenomenonokat
900 8, 2| tűzkeresztek jelennek meg az égen, s délibábok, amik fölfordított
901 8, 2| mintha meghalt volna a világ, s majd mikor megered a zápor,
902 8, 2| bozót, búvhelye a tigrisnek, s a napsugárban bujálkodó
903 8, 2| nyersen édes gyümölcs, s megsütve kenyér.~(– De már
904 8, 2| csak le kell szakítani, s elküldeni a pékhez, ez nagyon
905 8, 2| alaposak-e állításaim. S ha egyetlen adatom hamisnak
906 8, 2| bizottságot a világ végére, s míg ez a földet körülhajókázza,
907 8, 2| gyanánt felakasztva a fákra, s lógnak rajta, mint nálunk
908 8, 2| szárnyaik vannak, és repülnek, s melyek éjszakára a hátulsó
909 8, 2| felakasztják magukat a fákra, s úgy lógnak rajtuk, mint
910 8, 2| itt az ember kedélyére, s maga az őslakó, vallásával,
911 8, 2| semmiségében irigylésre méltó, s óriási alkotásaiban bámulatra
912 8, 2| épületszörnyeteggé kifaragva, s kunyhói nyomorultabbak a
913 8, 2| akinek mind szolgál, áldozik, s akik közül egy sem segít
914 8, 2| szarvorrútól, maratni a kígyótól, s csípetni a mérges rovartól,
915 8, 2| megfertőzöttnek hiszi magát, s joga van hozzá, hogy annak
916 8, 2| ruhájához ért, levágja, s hol a szegény pária azt
917 8, 2| magát égetni a máglyán, s hol az újra férjhez ment
918 8, 2| kiteszik a folyópartra, s kimondják rá, hogy megholt,
919 8, 2| kimondják rá, hogy megholt, s ha véletlenül felgyógyul,
920 8, 2| az erény, más lesz a bűn, s más a beszámítás.~(– Ez
921 8, 2| férj második nőt vehessen. S amíg az belenyugvását nem
922 8, 3| elfeledi mellettük a bort, s a sörtől visszaundorodik,
923 8, 3| édes, fűszerillatú nedvet, s azoknak mámorító hatása
924 8, 3| menyasszonyt összehozott, s mikor azok a boldog örömek
925 8, 3| elaludtak, újra felragadott, s a herceget s hercegasszonyt
926 8, 3| felragadott, s a herceget s hercegasszonyt hazavitte
927 8, 3| odafekteté kettőnk közé, s aztán ő is letette a fejét
928 8, 3| zúgását a fejem fölött, s mikor a felhőkön keresztültörtem,
929 8, 3| versenyt futott velünk, s mikor utolért, a Danesh
930 8, 3| hozzárúgott a sarkával, s a tűzgolyó szikrázva pattant
931 8, 3| városainak porcelántornyairól s hosszú vízcsatornáiról ismertem
932 8, 3| bakui öröktűz forrásai, s a Danesh tündér szintén
933 8, 3| szavak nem elégségesek, s aminek minden fala tele
934 8, 3| hogy ők boldogok voltak, s magasztalják azért az Istent.
935 8, 3| emelve, egy drágakövekkel s selyemmel bevont szobában,
936 8, 3| selyemmel bevont szobában, s elkezdett oly hangon kacagni,
937 8, 3| kiálta alá a másik hang, s abban a pillanatban repülve
938 8, 3| egy nőt hozott a vállain, s azt letette mellém. Azzal
939 8, 3| kék, a másik sárga füstté, s az a füst két kristálypalackba
940 8, 3| és feleletűnk egymáshoz, s míg a boldogság mámorával
941 8, 3| pohárból és ültünk egy széken, s az előttünk levő palackokat
942 8, 3| palackokat sorra kóstolgattuk, s úgy tetszett, hogy minden
943 8, 3| Ízleljük meg! – felelém én, s felnyitottuk a palackokat.
944 8, 3| édes boldogságunknak vége, s ismét el kell válnunk. Azzal
945 8, 3| azt mondta: megengedem.~S hogy bizonyságom legyen
946 8, 3| voltunk, beszéltünk egymással, s ő nekem engedelmet adott,
947 8, 3| Siva vallás jelvényeül, s azon fölül egy szárnyát
948 8, 3| tündérörömeit rejté, leszakíték, s azt is nekiadtam. A függöny
949 8, 3| kettőnket ismét vállaira kapott, s ismét dörgött utánunk a
950 8, 3| át; kiejtett a kezéből, s én leestem a földre.~Szerencsémre
951 8, 3| törvényszék protokollumba vehette, s arra ítéletet alapíthatott,
952 8, 3| Én kaptam az ajánlaton, s egy hosszú szelet kínai
953 8, 3| valójában akképpen történt, s hogy Majmúna és Danesh valóban
954 8, 3| postaközlekedései által fenntartja, s mint az írott krónikák bizonyítják,
955 8, 3| szerelmesek találkoznak, s annálfogva kétségbevonhatatlan
956 8, 3| tündér hátára ültetett, s azt meg is mondtam Zeib-Alniffának.~–
957 8, 3| legegyügyűbb fickó meséket mond, s azokat versekbe szedi folyvást,
958 8, 3| hanem valami rágószer, s az a tulajdonsága van, hogy
959 8, 3| is, a megholt férjem fia, s amíg belőled rahja nem lesz,
960 8, 3| Ez eltartott reggelig, s én oly józan és higgadt
961 8, 3| idő lesz, Utsár Szing!”, s meglehet, hogy már akkor
962 8, 3| utócsapattal pedig én magam, s az én elefántom hátára volt
963 8, 3| jobbágyok az uralkodóknak, s amiknek kicserélése nélkül
964 8, 3| bajadérek, a férfi csak vendég, s a bajadéreknek szabadságukban
965 8, 3| tanácstereméig behatolni, s amíg azok a minisztertanácsot
966 8, 3| vállaikra és kebleikre egészen, s mi azontúl következik csípőig,
967 8, 3| menyasszonyfővel lettek özvegyekké, s akiknek csak a templomban
968 8, 3| fognak elénk kivonulni, s engemet ünnepélyesen fognak
969 8, 3| uraim; dicsőségem érzete s boldogságom előérzete annyira
970 8, 3| ültetett narancsfa kivirágzik, s gyümölcse megérik, s éjszakára
971 8, 3| kivirágzik, s gyümölcse megérik, s éjszakára egy fához kötteti
972 8, 3| Zeib-Alniffa a szovariban felállt, s heves taglejtésekkel kezdett
973 8, 3| megkönnyítsem neki a fölmászást, s aztán odaültettem őt mellém
974 8, 3| letették a begumot a trónról, s helyette kikiáltották rahjának
975 8, 3| férfikezek megragadják, s lerántják az elefántról,
976 8, 3| német „bursch”, mint magam; s aki mégis letaszít a trónról
977 8, 3| letaszít a trónról engem, s láncra vereti az én nőmet,
978 8, 3| Siva vallást fogadta el. S ez elég volt, hogy azt a
979 8, 3| szovarihoz volt csatolva, s nekiirányoztam azt a másik
980 8, 3| őfelségét. Az ágyú eldördült, s a következő percben már
981 8, 3| megfordítottam az elefántot, s elvágtattam, amilyen gyorsan
982 8, 3| dzsungel bozótjai közé vágtam, s míg a sűrű berken keresztültört,
983 8, 3| fegyveres istenítélet, s ezt törvény és usus és pactum
984 8, 3| a Gangesztől az Indusig, s a tengertől a Dhawalaghiri
985 8, 3| visszahódítom az országomat, s kiszabadítom a fogoly királynémat.~
986 8, 3| énvelem magammal vásárt ütni, s minthogy az angolok is vérdíjt
987 8, 3| eladott nekik készpénzen, s az én nyomorult fejem odajutott
988 9, 1| elszállítottak Bombayba, s ott hajóra tettek még ötven
989 9, 1| gyáva gazemberek) kiadatni, s azután egy csomóban valamennyit
990 9, 1| Új-Zéland felé vitorlázzanak, s amíg a Kelet-Indiai Társaság
991 9, 1| és brandyt utalványozott, s annak az árát Murder kapitány
992 9, 1| a rossz élelmezés miatt, s ha panaszt emeltünk, korbácsot
993 9, 1| magunkat a láncainktól, s elfoglaljuk a hajót. Jogunk
994 9, 1| hogy vért ontottunk volna, s uraivá tettük magunkat az „
995 9, 1| voltunk mindnyájan pápisták, s pénteken azért is füstölt
996 9, 1| hajó lőporos kamrájába, s azzal fenyegetőzött, hogyha
997 9, 1| távcsöveket elvittük magunkkal, s azzal, felhasználva a szép
998 9, 1| Filippina szigeteken kikötünk, s ott alakítunk egy szabad
999 9, 1| nem fodrozta a habokat, s nekünk ezalatt az élelmiszereink
1000 9, 1| való száj volt a „több”, s a többet a kevesebből kivonni
1-500 | 501-1000 | 1001-1262 |