Rész,  Fejezet

1001   9,  1|              kiáltánk tehát a rákászokra, s kértük a rákilletményünket,
1002   9,  1|           szárított halunk elfogyott már, s csak fél adag kétszersültre
1003   9,  1|                van ágyúnk, lőhetünk vele, s akkor a ti rákotok mind
1004   9,  1|                 okunk van a követeléshez, s tengerészeti „úzus” szerint
1005   9,  1|                hunyorított a félszemével, s folytatá a vallomását.~–
1006   9,  1|            megszánta nyomorult voltunkat, s megajándékozott néhány tonna
1007   9,  1|                  készletűnk is elfogyott, s kénytelenek voltunk egy
1008   9,  1|                 borait megosztani velünk, s a Zöld-előfoknál egy madagaszkári
1009   9,  1|                   cérnát kössek a lábára, s úgy eresszem el a mappán.
1010   9,  1|         hajózáshoz, rossz volt a mappánk, s compassunknak szeszélyei
1011   9,  1|              szívesen segítettek rajtunk, s amiben látták, hogy szükséget
1012   9,  1|                  maga kabátját levetette, s akárki fiának önkényt odaajándékozta
1013   9,  1|                valódi hőstettnek tartják, s az elfogott ellenséget megenni
1014   9,  1|             mindjárt a kínpadra vonatlak, s alkalmaztatom az „első”
1015   9,  1|               seregestől jöttek ellenűnk, s hogy megszabaduljunk tőlük,
1016   9,  1|                 egymásnak. Sorsot húzunk, s akinek a neve kijön, azt
1017   9,  1|              gályapadhoz voltam láncolva, s attól fogva testvérül fogadtuk
1018   9,  1|          köztársaságot megszabadíthatom!” S e szókkal a nemes lélek
1019   9,  1|        késkanyarítással leszelte a fejét, s odatette elénk. A többiek
1020   9,  1|                   elvégezték a munkát.~(– S te is ettél belőle? – kérdé
1021   9,  1|                bírnia, mint azelőtt bírt, s megeshetnék rajta, hogy
1022  10,  1|                   végig egy gyomor volna, s azt mind a görcs húzná össze.
1023  10,  1|              tajtékoztak, egymást marták, s a saját testöket harapdálták
1024  10,  1|                   tovább az öldöklő kínt, s beleugráltak a tengerbe,
1025  10,  1|                hallottam, de nem éreztem, s nem mozdulhattam: az égető
1026  10,  1|                 nap odasütött az arcomra, s szemeimet ki akarta perzselni,
1027  10,  1|             szerint hányt vetett a hátán, s a becsületes keresztyén,
1028  10,  1|                   fölvitetett a hajójára, s újra egymáshoz férceltette
1029  10,  1|                   elnyelt volna a cethal, s azóta én is ámbra volnék;
1030  10,  1|                 gyomrában terem az ámbra, s most templomot füstölnének
1031  10,  1|              visszatérhessek Niemengenbe, s ismét megláthassam az én
1032  10,  1|                pompás lakomára várt haza, s mikor leszálltam a szekérről,
1033  10,  1|                volt, az nem komoly dolog, s annak nem lehet ilyen élő
1034  10,  1|             föltétette velem a kalapomat, s ő meg levette a hivatalsüvegét. –
1035  10,  1|         rinocéroszt, hím- és kancatündért s más efféle vonómarhát lehet
1036  10,  1|               csapta fel a magas süvegét, s velem tétette le a kalapomat.)
1037  10,  1|                  pellengérre kiköttetlek, s gályára küldelek.~Ez megint
1038  10,  1|            fejéből a kalapot kölcsönösen, s én azt mondtam neki, hogy
1039  10,  1|                 minden ember beszél róla, s nagyon mulatja magát rajta,
1040  10,  1|               aminek még a készítésmódját s a szövetanyagát sem tudják
1041  10,  1|                   idején a hátára vegyen, s vele a levegőn keresztül
1042  10,  1|                Ararát hegyére elrepüljön, s onnan reggelre megint visszatérjen,
1043  10,  1|               hogy cselédek, éjjeli őrök, s a többiek valamit észrevettek
1044  10,  1|                akit „nuptiae denominant”!~S azzal szépen nyakamba varrták
1045  10,  1|                  az asszonyt gyerekestül, s nekem bele kellett szépen
1046  10,  1|    feljegyeztetett csodálatossága végett. S ez indokolja majd azt a
1047  10,  1|                   amit azután elkövettem, s amit előadandó leszek. (
1048  10,  2|                 mögött szokták kinevetni, s ha jön valahová, nagy ajtót
1049  10,  2|                  felséges úrnak címezett, s a koronáim után tudakozódott (
1050  10,  2|              repülve. Ha valahova mentem, s a kalapomat letettem, mikor
1051  10,  2|                 volt lyukasztva a teteje, s ha kérdeztem, ki tette azt,
1052  10,  2|                 odajöttek az ablakom alá, s az egész történetemet elénekelték
1053  10,  2|                 versekben elejétől végig. S reggelre odafestettek az
1054  10,  2|             Dühödt voltam, mint a tigris.~S nem védelmezhettem magamat.~
1055  10,  2|                   a legelső gúnyolódóhoz, s kihíja egy szál kardra,
1056  10,  2|                   kihíja egy szál kardra, s megeteti vele a vasat. A
1057  10,  2|               akit a kartellel elküldjön, s ha levél útján vagy személyesen
1058  10,  2|            elszaladjon a polgármesterhez, s feljelentse, hogy őt meg
1059  10,  2|                  a markában a soltészhoz, s fizettet az emberrel három
1060  10,  2|               főkötőt, amilyen a leírott, s mikor azt feltette, olyankor
1061  10,  2|               fejébe vette, hogy elkísér, s nem hagyta magát leverni.~
1062  10,  2|             területen, ahol mély pocsóták s magas homokbuckák váltogatják
1063  10,  2|                 látni azon semmi nővényt.~S jaj annak az embernek vagy
1064  10,  2|           egyszerre csak megindul alatta, s attól a pillanattól fogva
1065  10,  2|                   hogy nincs szabadulása, s minden mozdulatával még
1066  10,  2|              összecsukódik a feje fölött, s aztán csak egy kerek tölcsér
1067  10,  2|                tartani, esküszegő lennék, s az nem volna érdemes egy
1068  10,  2|                  ezt a fejkötőt gyűlölni, s nem akarom, hogy ez az ok
1069  10,  2|         tarsolyomból az említett levelet, s odaadtam neki azt, hogy
1070  10,  2|             fejkötő.~Lábával toporzékolt, s a fogait összecsikorította.~–
1071  10,  2|                 ezt a fejkötőt! – kiálta: s a levelemet összegyűrve,
1072  10,  2|                 ordíték én magamon kívül, s letépve a búbjáról a főkötőt,
1073  10,  2|          kisgyermeket a tenyerén tartani, s azok olyan tenyerek voltak,
1074  10,  2|                    nekem jött az asszony, s úgy taszított mellbe két
1075  10,  2|              gátról a zsömlyékes oldalra, s egyenesen fejjel bele egyikébe
1076  10,  2|                még a pióca sem terem meg, s ami úgy csípi az embernek
1077  10,  2|                   lefelé estem a kátyúba, s az meg a fenekén tele van
1078  10,  2|                  felmarja, mint a csalán. S nekem az egész fejem állig
1079  10,  2|                   de mégis kikecmelegtem, s vaktában kikapaszkodtam
1080  10,  2|                  orrom, szájam tele lett; s a két szemem világáért sokáig
1081  10,  2|              aztán felkapaszkodtam mégis, s szétnéztem, hogy merre van
1082  10,  2|               elnéztem a sívó homok felé, s arra aztán a vér aludt meg
1083  10,  2|         utánafutott a kedves főkötőjének, s meg is kapta azt, s föl
1084  10,  2|          főkötőjének, s meg is kapta azt, s föl is tette a fejére. De
1085  10,  2|              odább vonszolhattam magamat, s ezalatt folyvást látnom
1086  10,  2|              vonalra süllyedt el előttem, s azalatt folyvást a szemembe
1087  10,  2|                fagyos, kőmerev szemeivel, s amíg az ajkai nyitva voltak,
1088  10,  2|              csapkodná benne a sziklákat, s minden hullám és minden
1089  10,  2|             tenger felől felkapta azt is, s elkezdte gyorsan felém hempergetni.
1090  10,  2|                 fejkötőjét a gát mellett, s azt fogják mondani, hogy
1091  10,  2|                  nőm gyilkosa. Ugye, nem?~S azzal reménykedve tekinték
1092  10,  2|                    Sanctus Ladislaus Rex, s annálfogva az ő törvénye
1093  11,  1|        fölakasztotta egy-egy száraz fára, s ott verték össze a bokáikat
1094  11,  1|               csalogattam a sívó homokba, s belefojtottam nyomorultul.
1095  11,  1|                  sem hagytak meg tanúnak, s a gonosztett után gyorsan,
1096  11,  1|               pedig éppen garázdálkodtak, s aztán az üldözésűkre kiindult
1097  11,  1|                   szétnézett, szimatolva, s így szólt:~– Én itt idegen
1098  11,  1|             hallottam lépéseik dobogását, s ekkor erőt vettem a nehéz
1099  11,  1|                  züllöttek szerteszéjjel, s amint fölemeltem a fejemet,
1100  11,  1|          pusztaságon végigsöprött a szél, s hajtotta maga előtt a bolygótüzeket,
1101  11,  1|                 szép egyenes növése volt, s ami amellett olyan kemény,
1102  11,  1|                  a késemmel lenyiszáltam, s aztán csináltam belőle egy
1103  11,  1|                 voltam az, aki megéhezik, s amint az országútra kikaphattam,
1104  11,  1|                     ház volt; – betértem, s miután volt valami pénz
1105  11,  1|                 érkezik Herzogenbuschból, s megy Antwerpen felé.~Tehát
1106  11,  1|              muskétákkal és alabárdokkal, s egynehány dragonyos, a bivalybőrösökből;
1107  11,  1|                  tarisznyát is behozatta, s elővette belőle a sonkát.
1108  11,  1|              kínálta vele az atyafiságot, s megette maga mind. Végtére
1109  11,  1|                  észrevett nagy kegyesen, s engem is megkínált a sonka –
1110  11,  1|           kendteket támadni a baklovagok, s azok majd úgy bánnak a kendtek
1111  11,  1|         Valamennyinek fekete álarca volt, s ruhájuk fekete bivalybőrből,
1112  11,  1|                  zavarba hozott tömegnek, s irtózatos mészárlást követtek
1113  11,  1|                mocsárba, azt fölkutatták, s belefojtották a vízbe.~Nekem
1114  11,  1|              kavics volt körülöttem elég, s elkezdtem a Szent Dávid
1115  11,  1|                   kettőt ledobott a lova, s elszaladt alóla, egypárnak
1116  11,  1|                 gyújtófüvet a serpenyőre, s akkor odakiáltott hozzám:~–
1117  11,  1|            hozzázúdítottam a parittyámat, s úgy állkapcán találtam,
1118  11,  1|                hatot is hajítottam hozzá, s nagy ritkán hiába, s az
1119  11,  1|               hozzá, s nagy ritkán hiába, s az én parittyám is hordott
1120  11,  1|                    fölszállt a vállamról, s a fejem fölött hallottam
1121  11,  1|              fegyverét, még a kardját is, s úgy jött felém puszta kézzel.~–
1122  11,  1|                 az álmom miatt elítéltek, s tetejébe kinevettek, „andapálkatonájának”
1123  11,  1|            káplárnak a baklovagok között, s aztán lehetsz még magad
1124  11,  1|              szóval; „szervusz, pajtás!”, s az meg olyan ütés volt,
1125  11,  1|                  a lovát is én örököltem, s mikor aztán a fekete álarcot
1126  11,  1|                  voltam? Magam sem tudom, s az álarc hallgat. Az éjszaka
1127  11,  1|          kiszabadította a síró gyermeket, s a lovára ültetve vitte el
1128  11,  1|           indexből! – monda a nagyherceg, s aztán kapacitálva fordult
1129  11,  1|                  társaságukban maradásra, s ottan is nem tudhatni, hogy
1130  11,  2|                   késsel a saját karjába, s a másik kiszívta belőle
1131  11,  2|                  másik oda tartozik adni, s ha nincs neki, elő kell
1132  11,  2|                    a másiknak menni kell. S mikor az egyik azt kívánja,
1133  11,  2|                  a másik vehesse azt fel, s neki meg annak a testét
1134  11,  2|                   álltak a talapzataikon, s az oltáron is a feszület
1135  11,  2|           boltozatról lefelé függött alá, s a szárnyas angyalkák az
1136  11,  2|             felfelé fordítva himbálóztak, s a kórus visszafelé énekelte
1137  11,  2|              hosszabb volt, mint a másik, s mikor a ministráns le akarta
1138  11,  2|                  megfordított „Amen”-nel, s mikor összeköté a kezeinket,
1139  11,  2|                   a menyasszonyom kezeit, s úgy találtam, hogy a szarvasbőr
1140  11,  2|                 találtam; nem selypített, s a p betűt nem mondta m-nek,
1141  11,  2|              tizenhárman elfértünk rajta, s volt eléje fogva hat – szarvasbogár.~–
1142  11,  2|                  De fogd csak e kenőcsőt, s kend meg vele, majd könnyebb
1143  11,  2|                   lesz.~Én szót fogadtam, s a kezembe adott fekete acháttégelyből
1144  11,  2|                   arcát megpillanthassam, s míg ő két kézzel fogta a
1145  11,  2|               ránc egy századot képvisel, s arra, hogy az a finom barakchamv,
1146  11,  2|               nevetve a rettenetes mátka, s én ekkor vettem észre, hogy
1147  11,  2|                   repülünk a föld fölött. S hogy beváltsa a szavát,
1148  11,  2|              búcsújukat. Itt leszálltunk, s üdvözöltettünk a mindenünnen
1149  11,  2|               utazásmódját a nagybúcsúra, s a nagy tudós Majolus a „
1150  11,  2|              mulattatója; ő a zeneszerző, s mikor ő muzsikálni kezd,
1151  11,  2|              meghallja. Az orra klarinét, s annak a billentyűjét a két
1152  11,  2|                 az oldalbordáin hárfázik, s a farkával egy kétfenekű
1153  11,  2|                   a vállára vetve hordja, s az azon levő nagy lobonccal
1154  11,  2|              Jézus Krisztus felfeszítését s Barabás szabadon bocsátását –
1155  11,  2|                   indulgentiás leveleket, s amivel Ince pápa felírta
1156  11,  2|               Sint ut sunt, aut non sint” s amivel egy prímás megírta
1157  11,  2|               nagyobb mint a Roch madáré. S valahányszor a Beheriknek
1158  11,  2|               legcsúfabbak összegyűlének, s valaminthogy más ünnepélyeket
1159  11,  2|             karavánok útján értékesíteni, s így hozza az országba forgalomba.
1160  11,  2|                  egész bűnös csalfaságot, s fölfedezte a bilseni comthur
1161  11,  2|            csattogás, dörgés hallatszott, s a megnyílt földből kiemelkedett
1162  11,  2|                között, azok őt ne nézzék. S miből áll az a varázslata?
1163  11,  2|                  a bőrüket is levetették, s amint a rút, ráncos, tarjagos
1164  11,  2|                tündéralakját magam előtt?~S még ez alak, a szépség nem
1165  11,  2|                  bizonyos fekete könyvet, s legelőször is a keresztfiát,
1166  11,  2|             tollat a Belfegor szárnyából, s azzal a cimborám karjára
1167  11,  2|               feketekönyvnek egy lapjára, s annak a szúrásnak a helye
1168  11,  2|           betűkkel felírva a Beherik név, s ugyanaz a fekete lapon fénylett
1169  11,  2|               hozzám fordult a két ördög, s nógatott, hogy én is vegyem
1170  11,  2|              odalép hozzám a vércimborám, s azt mondja:~– Bajtárs! Látod
1171  11,  2|              odatettem a cimborám kezébe, s az vitte azt magával a táncba.
1172  11,  2|                  Lilithet elvitték tőlem, s kerestem, hogy miféle kifogásokkal
1173  11,  2|                   is visszakerült hozzám, s odaült az ölembe. De én
1174  11,  2|                  már a só! – kiálték fel.~S arra a szóra egyszerre nagy
1175  11,  2|                repültek szét a levegőben, s én leestem a földre, s mikor
1176  11,  2|                    s én leestem a földre, s mikor széttekinték, ott
1177  12,  1|           fenyegeti az útféli vendéglőst, s bár egyszer már éppen így
1178  12,  1|                 bajra.~Késő éjszaka volt, s én ezúttal már tudtam azt
1179  12,  1|                   méginkább majd megvert, s ki akart dobni.~– Hiszen
1180  12,  1|                   a kempeni boszorkányok. S egy szóig beteljesedett
1181  12,  1|                  kempeni boszorkányoktól, s most azért jöttél ide, hogy
1182  12,  1|             jöttél ide, hogy azt elmondd, s aztán az is beteljesüljön!
1183  12,  1|               botokat kapott fel ellenem, s minden ember azzal fenyegetett,
1184  12,  1|                   Hogyne volna! – mondék, s elővettem a tarsolyomból
1185  12,  1|                  lefoglalom a tallérodat, s holnap beviszem a városba,
1186  12,  1|           szekercéjével betörte az ajtót, s rám találva, előhúzott a
1187  12,  1|              idebenn elvették a pénzemet, s magamat idecsuktak: láthatod,
1188  12,  1|              Lássuk csak – szólt a fickó, s elkezdett megmotozni. Amint
1189  12,  1|              megütögetett a fejszefokkal, s a tallérom eldugta az övébe.~
1190  12,  1|                odajött egy másik cimbora, s azt mondta neki, hogy ne
1191  12,  1|                  zsebében sem volt semmi, s mindenik a másikra fogta,
1192  12,  1|                  titkos toborzó kompánia, s megtraktálta az egész cimboraságot.~
1193  12,  1|              aztán lehúzatta valamennyit, s a mogyoróhájjal mindegyikre
1194  12,  1|            lehúzták a padra a sergeant-t, s akkor meg ők hegedülték
1195  12,  2|                   Lille várát ostromolta, s ott engem bedugtak a tüzérek
1196  12,  2|                  szabadcsapatot képezett. S mondhatom, hogy ezek a táborbeli
1197  12,  2|        megsokallta a tiszti gazdálkodást, s kiadta a napiparancsot,
1198  12,  2|               szokva, mint ágyút tölteni, s a földön hálni.~– És pumpernickelt
1199  12,  2|                 hogy magad tarts konyhát, s ott főzess minden jót és
1200  12,  2|              főzess minden jót és drágát, s aztán engemet híj meg az
1201  12,  2|            Kezdtem a vállaimat vonogatni, s szíttam a fogamat, mintha
1202  12,  2|              lemenni a tűzakna-ásók közé, s a föld alatt vágni a sziklát,
1203  12,  2|               kanállal? Meginni pohárral? S legyek olyan gazember, akit
1204  12,  2|             ketten meggondoltuk a dolgot, s visszahúztuk a kezeinket.
1205  12,  2|              közül egyet átengedtem neki, s úgy hiszem, hogy nem én
1206  12,  2|                  testemnek jó dolga volt, s a gyomorban szerencsére
1207  12,  2|                 volt, hadsegédnek híttak, s aki kimondta a titulámat,
1208  12,  2|                 ahol ágyúval lövöldöztek, s összecsapta a fejét egy
1209  12,  2|                egy bolond vasgalacsinnal, s az okosabb engedett.~– Úgy
1210  12,  2|                   tallér, hogy mit tudsz, s nagy legénykedve odanyomtam
1211  12,  2|               amit a zászlómnak fogadtam, s a hűséget, amit hitvesemnek
1212  12,  2|                  asszony mortificatióját, s tiszttársaim gúnyolódásait,
1213  13,  1|            megháromszorozni a hét főbűnt, s csinálni belőle huszonegyet,
1214  13,  1|              csinálni belőle huszonegyet, s aztán megint mind a huszonegyből
1215  13,  1|                 csak elfoglalják a várat, s megszabadítanak téged a
1216  13,  1|            Megkísértem – monda a vádlott, s felfohászkodott a múzsájához,
1217  13,  1|             kegyelmességtek szolgálatába, s teljesítettem híven és pontosan
1218  13,  1|                   előtt ácsorogva fogtak, s aki azt mondta, hogy ő az
1219  13,  1|                   az ellenséges táborban, s onnan hozott kikémlelt tudósításokat.~
1220  13,  1|             kétfelé nyíló ajtajai vannak, s abban mindenféle fiókok,
1221  13,  1|                   a szemem közé nevetett, s azt kérdezte tőlem szemtelenül:~–
1222  13,  1|               mert hűséges cimborám volt, s egymásnak a vérét nem szívtuk
1223  13,  1|                   az ő ereiben lüktetett, s az övé az enyimben.~– Hát
1224  13,  1|        szalamandrakenőcsőt a bolondoknak, s fizettetsz magadnak kemény
1225  13,  1|                  közül egyet sem ismerek, s meg nem tudom mondani, hogy
1226  13,  1|                   elolvasod az utasítást, s aztán adsz nekik a köcsögből
1227  13,  1|              fertelmes alakodat viselnem, s viszont a magam délceg termetét
1228  13,  1|         ordináncot, kiadtam a rendeletet, s aztán egy poharat töltöttem
1229  13,  1|                 töltöttem meg pálinkával, s azt odanyújtottam a Beheriknek,
1230  13,  1|            énrajtam volt a Beherik teste.~S hogy az én testemben megint
1231  13,  1|               pattantyús egymásra néztek, s a markukba kezdtek nevetni.~–
1232  13,  1|            parancsolám a pattantyúsnak –, s hozzatok helyette a IV-es
1233  13,  1|                fülével egyiket sem értem, s az ő nyelve egyikre sem
1234  13,  1|           markomba nyomott ötven tallért, s én ki nem tudtam találni,
1235  13,  1|                nyakamba vettem a világot, s addig vándoroltam egyik
1236  13,  1|                  az elragadta a kocsimat, s feldöntött; valamennyi tégelyem,
1237  13,  1|                  őket vissza a helyeikre, s bizonyos, hogy sokat összevissza
1238  13,  1|               voltam a jó francia bortól, s tévedésből az „ínnyújtó”
1239  13,  1|                mint az almáriom tetejére, s ha föl akart állni, beleütötte
1240  13,  1|                nem tudott, csak szaladni. S ülni nem volt képes másutt,
1241  13,  1|                   rugdalhatott a lábával, s aludni éppen csak egy taposómalomhoz
1242  13,  1|                   által helyet cseréltek, s mikor aztán az egyiket egy
1243  13,  1|                  a tyúkok sokat tojjanak. S a szerencsétlen asszony
1244  13,  1|               csodálatra méltó ivadékkal, s mind a heten fiak voltak,
1245  13,  1|                odahívat magához sub rosa, s fölszólít, hogyha igaz a
1246  13,  1|              arannyá a burnótszelencéjét, s tűntessem el az orráról
1247  13,  1|                   össze voltak tévesztve, s a használat után a polgármesternek
1248  13,  1|     polgármesternek az orra lett arannyá, s a pikszise tűnt el.~(De
1249  13,  1|                 vivum elnyeli az aurumot, s az „aqua fortis” csak úgy
1250  13,  1|                 az átadott a landvogtnak, s az meg apósa volt egy doctor
1251  13,  1|                  kötöttek a pellengérhez, s a bakó napvilágra hozta
1252  13,  1|                   azokat a Beherik kapta, s annálfogva, minthogy már
1253  13,  1|               megfordítanom a kisujjamon.~S abban a pillanatban itt
1254  13,  1|                    Add vissza a magamét!” S ő is egyet fordított a gyűrűn,
1255  14    |              testet cserélt vércimborája, s lelke e gonosztettől távol
1256  14    |                  megköszönte ez ítéletet, s a kegyelmes uraknak iránta
1257  14    |               szép nyugodtan levetkőzött, s csak azt kérte, hogy ne
1258  14    |                Azután letérdepelt szépen, s elkezdé a miatyánkot fennhangon
1259  14    |                    ami a vállamon repdes!~S azzal félve tekinte félre
1260  14    |               keblemre, a két karom közé, s vidd el a lelkemet oda,
1261  14    |                   Tizenkét puska dördült, s a fehér galamb már vitte!~            ~
1262  14    |      vaskalitkában az „áruló koponyáját”, s a tudós Hiegel följegyezte