1-500 | 501-1000 | 1001-1068
Rész, Fejezet
1 1, 1| történethalmazunknak hőse egy „konstábler”. Nem annak a hasznos osztálynak
2 1, 1| megtudta, s ámbár kívülről nem láthatott bele a városba,
3 1, 1| montalambert-torony ugyanis nem valami olyan nyurga épület,
4 1, 1| hajdankori ágyúval bánás nem volt olyan együgyű tréfa,
5 1, 1| beleragadt az ágyú torkába – nem jött ki – mindenféle dugóhúzókkal,
6 1, 1| lelkét” megvizsgálni, ha nem ütött-e lyukat rajta a kódorgó
7 1, 1| beletanulhatott valaki, ha nem is volt valami nagy lángész.
8 1, 1| kereke talál elsülni, a másik nem, akkor elkezd, mint a búgattyú,
9 1, 1| kergeti el a mezőrül. – Nem szükség aztán hosszasan
10 1, 1| vizet. Csakhogy ezekben nem víz áll, hanem tűz. Vasból
11 1, 1| pokolbeli keverékkel. Aztán nem egy fogantyújok van, hanem
12 1, 1| mely él, ha lélegzetet nem vehet, kénytelen megdögleni;
13 1, 1| történt velük.~Ámde a tűzkorsó nem engedte ezt a tréfát magán
14 1, 1| annyifelé repült.~Többet aztán nem volt kedvük a tűzkorsóval
15 1, 1| kifújta a mérgét, kapta magát, nem durrant szét; épségben maradt.
16 1, 1| megesett Hugónál is, hogy nem durrant szét a francia sáncok
17 1, 1| Hugónak sok volt az irigye, de nem mertek belekötni.~Hugó igazi
18 1, 1| örökké mosolygó, soha zavarba nem jövő. Azt senki sem haragudni,
19 1, 1| haragudni, sem megijedni nem látta soha. Bánat, nyomorúság
20 1, 1| soha. Bánat, nyomorúság nem hagyott nyomot vonásain.
21 1, 1| nagy barátja volt. S azért nem is állta a pénz.~Pedig mindenből
22 1, 1| felesége alkudott rá, de nem tudta megvenni; ekkor odajött
23 1, 1| a soltész Hugónak –, ez nem történik Isten hírével.
24 1, 1| ludat eszel, mikor nekem nem jut csak sovány sajt vagy
25 1, 1| húsz tallér hópénzed, ebből nem jut mindennapra három. Valld
26 1, 1| hát azt mondhatnám, hogy nem az én pénzem ára ez. A cifra
27 1, 1| belém? Azt, ha magadtól nem tudod, hát éntőlem meg nem
28 1, 1| nem tudod, hát éntőlem meg nem tanulod: – szerelmes az
29 1, 1| hogyan szerzi azt! Bíz én nem kérdeztem tőle. De hát nem
30 1, 1| nem kérdeztem tőle. De hát nem akarlak megcsalni. Megvallom
31 1, 1| ne árulj senkinek, mert nem szeretnék a papokkal táncba
32 1, 1| Heckethaler”. Valahányszor kiadom, nem marad ott, rögtön visszaszökik
33 1, 1| baklovagok”-tól.~– Nono! De csak nem adtad el érte a lelkedet?~–
34 1, 1| adtad el érte a lelkedet?~– Nem. Rászedtem az ördögöt. Egy
35 1, 1| meg a varázstallér soha el nem fogyatkozó kincse.~Aközben
36 1, 1| hogy azon élő ember ki nem mehet. Már galambpostával
37 1, 1| ahova az leesett, s ha szét nem pukkant, kiássa a földből,
38 1, 1| levő robbanóanyagot: ami nem egyéb, mint lőpor. Mikor
39 1, 1| lecsap a sáncárokba; de nem durran szét. Azt felhozzák,
40 1, 2| maradt haragos.~– Többre nem emlékszem – végezé a vádlott.~
41 1, 2| rá az elnök. – A jegyző nem bír utánad szaladni.~S megint
42 1, 2| utánad szaladni.~S megint nem állhatták meg a jelenlevők,
43 1, 2| kezdjék a vallatást, míg ő meg nem érkezik a törvényterembe.~
44 1, 2| bele a vizet, amíg csak nem vall.~– Nem úgy lesz – mondá
45 1, 2| vizet, amíg csak nem vall.~– Nem úgy lesz – mondá a nagyherceg. –
46 1, 2| utolsó jottáig protocollumba nem diktálta.~A bírák helybenhagyták
47 2, 1| segítségére bevonultak.~Nem akarok Krakkó ostrománál
48 2, 1| találtam a szeretőmet. Bizony nem a tábornok aranyaiért kockáztattam
49 2, 1| szeme világát annyira, hogy nem vett hamarább észre, mint
50 2, 1| Meg voltam szorítva.~Ha nem esküszöm, akkor meg kell
51 2, 1| prédikáció tartott, én bizony nem álltam oda a kapufélfát
52 2, 1| contio tart, az öreg onnan ki nem jön.~Egyszer aztán különösen
53 2, 1| gyanút fogott volna ellenem, nem küldött ki többé előőrsöt
54 2, 1| hogy a Krisztus, bárha nem Isten is ugyan, mert csak „
55 2, 1| megrázta, s tapasztalá, hogy nem kotyog, mint harapódzott
56 2, 1| állítá fel, hogy Krisztus nem volt Isten fia, hanem csak
57 2, 1| prédikált, hogy Krisztus nem is volt jó ember, még csak
58 2, 1| volt jó ember, még csak nem is olyan ember, akit valamiért
59 2, 1| hogy Krisztus voltaképpen nem is volt a világon soha:
60 2, 1| mindezen istenfélő terveimet nem hajthatám végre; mert amaz
61 2, 1| fejedelme táborozott.~Itt nem lett volna valami rossz
62 2, 1| rossz dolgom, csak éppen azt nem szerettem, hogy minden borsot
63 2, 1| egy ugorka.~Egyéb panaszom nem lehet a gazdámra, csak az,
64 2, 1| lett volna. Mikor aztán már nem tudtam többet enni, akkor
65 2, 1| a tele zsákot, amibe már nem akar több beleférni, odazötyögtetni
66 2, 1| a padhoz, míg csak belém nem rázott minden ennivalót,
67 2, 1| kétakkora volt, mint a szám. Nem tetszik hinni, hogy az a
68 2, 1| embert tömik.~(– No, ezt még nem próbáltuk – mondá a nagyherceg.~–
69 2, 1| mondá a nagyherceg.~– De nem is próbáljuk – mondá rá
70 2, 1| vagyunk, Krakkó alatt. Csak nem potyognak oda az égből a
71 2, 1| után áhítozni, s miután az nem hallgatott a szép szóra,
72 2, 1| emberke; az igaz, hogy én nem adtam volna őérte két garast.
73 2, 1| rongyot a magáéból. Beszélni nem tudtunk egymással, hanem
74 2, 1| csattogtatta: ami annyit tett, hogy nem elég!~A magyar úr aztán
75 2, 1| no, hát mennyit?~Én aztán nem tudtam neki másképp megmagyaráznia
76 2, 1| ebédem, vacsorám. Bezzeg nem tömte ez belém kanálnyéllel
77 2, 1| feltörtek a gyaloglásban, nem tud tovább menni. Az igaz,
78 2, 1| hogy nagy test volt, s nem szokott az apostolok lován
79 2, 1| Szerencsémre cingár ember volt, nem sokkal nyomott többet, mint
80 2, 1| megtetszett ez a tréfa. Persze nem az ő rovására ment. Nevetett
81 2, 1| szeretnék imádkozni, de nem tudok kihez.~Még bosszantott
82 2, 1| dolga az embernek, akkor nem jó imádkozni. Inkább káromkodni
83 2, 1| addig, amíg ismét ugyanaz nem történt velem, hogy amint
84 2, 1| is úgy elkábított, hogy nem tudok róla számot adni,
85 2, 1| hatalmas egy nép voltak!~Nem volt az valamiféle nemzet;
86 2, 1| is volt az ő tekintélyük.~Nem volt őnekik hazájuk, hanem
87 2, 1| Mátrától a Volgáig található.~Nem voltak nekik törvényeik;
88 2, 1| senki magának egy dénárt meg nem tartott, hanem odaadta a
89 2, 1| rákerül a sor.~A templomokat nem nagyon látogatták; hanem
90 2, 1| de egymás feleségét el nem csábították.~Városokat és
91 2, 1| Városokat és kerített várakat ők nem építettek; ellenben fel
92 2, 1| amikből emberi hatalom ki nem bírta őket verni, s ott
93 2, 1| össze, hogy egy nyáron át ki nem éheztethette őket semmi
94 2, 1| akiben még élet volt.~Aki nem tatár volt, azt kihozták
95 2, 1| alkalmam lett rá; de hát nem bántam volna én abban a
96 2, 1| Parasztlegény vagy nemesúr?~Nem is kellett hazudnom, hogy
97 2, 1| szeretem. A nemesemberek nem közénk valók. Hát most mindjárt
98 2, 1| akinél én soha életemben nem láttam se szebbet, se kedvesebbet.~
99 2, 1| hogy ha ma reggelig meg nem küldik érte a váltságdíjat,
100 2, 1| fogjuk nekik hazaküldeni. Nem küldték meg a váltságdíjat.
101 2, 1| lelked, veres ördög! Én csak nem vágom le ennek a szép gyermeknek
102 2, 1| azt mondám nagy kacagva:~– Nem térdepelek biz én, nem is
103 2, 1| Nem térdepelek biz én, nem is imádkozom; de a fejemet
104 2, 1| esztendő és nap alatt meg nem szolgálok a kezéért, akkor
105 2, 1| meg meri kérni, s aztán nem tudja azt teljesíteni, amit
106 2, 1| megnyertem vele.~Azonban nem sok időnk volt most az enyelgésre.
107 2, 1| Amíg ez az erdő hamuvá nem égett, a tatárok újra el
108 2, 1| közé.~Nekem még fegyvert nem adtak, hanem annál nagyobb
109 2, 1| neve volt. Ha már egyebet nem lophattam el tőle, jólesett
110 2, 1| semmi embernyomra mutató út nem volt, végre belekerültünk
111 2, 1| sziklafalból, kissé távolabb, nem egészen szemközt a barlangszádával,
112 2, 1| völgybe, amíg a hajdemákok ide nem települtek ebbe a barlangba,
113 2, 1| sziklafolyosón keresztül nem férhettek hozzá az átelleni
114 2, 1| gép leszállította őket. Nem került többe két óránál,
115 2, 1| szakadt, s miután azt meg nem tölté, könnyen kitalálható,
116 2, 1| vászontermelésből éltek, nem levén mivel fehéríteniök,
117 2, 1| adtak, a jó Potoczky gróf el nem tudta gondolni, hogy mi
118 2, 1| sziklafalból átvezetett patak nem a fő barlangnyíláson ömlik
119 2, 1| sötétségben, amit a fáklyák fénye nem bír szétbontani.~Ez óriás
120 2, 1| dicsekedni, amit az ember meg nem tud tenni. Majd mindjárt
121 2, 1| zsákmány után.~Az igaz, hogy nem is volt mire elkölteni a
122 2, 1| adtam volna nektek jelt? Én nem futottam el, csak behúztam
123 2, 1| Vitézség volt az tőlem, nem gyávaság.~– Hiábavaló beszéd –
124 2, 1| parancsolt. Ha azt mondod, hogy nem voltál gyáva, álld ki a
125 2, 1| borzasztóbbat én soha életemben nem láttam. A szép Madus halottnak
126 2, 1| vezér:~– Hohó, fickó, te még nem táncolsz a Madussal. Még
127 2, 1| táncolsz a Madussal. Még te nem lettél fölvéve a társaságba,
128 2, 1| lettél fölvéve a társaságba, nem tetted le a próbát. Pedig
129 2, 1| Én merek!~(– De csak nem tetted meg azt a bolondot? –
130 2, 1| kérem a bírák urakat ebből nem csinálni egy marginális
131 2, 1| sóstó, amiben az ember el nem merül; sőt, a második égő
132 2, 1| buzogánnyal. S el vagyok szánva nem folytatni addig vallomásomat,
133 2, 1| passzusa a protocollumnak nem emendáltatik, vagy pedig
134 2, 1| kifejezését tartani, velem meg nem verekszik.~(– No, soltész
135 2, 1| most már ugorhatsz!)~– Nem is mondattam ezt magamnak
136 2, 1| belőle. A só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert.
137 2, 1| másodikat. A leugrástól nem telt el három perc, hogy
138 2, 1| oldalam. Azt mondtam, hogy nem bánom.~A vezér mindjárt
139 2, 1| azt mondtam nekik, hogy nem az úszásban van az én fő
140 2, 1| liturgia, mert a szavakat nem értettem, görögül voltak;
141 2, 1| nevet rajta; bemázolta, nem tudom, mivel, az orromat,
142 2, 1| ütött. De a pofon éppen nem püspöki tenyérrel volt adva,
143 2, 1| tartott fenn, hogy hanyatt nem estem.~De már ennek fele
144 2, 1| Csakugyan furcsa lehetett! Aztán nem exkommunikáltak érte rögtön?)~
145 2, 1| látták el, amiknek eleinte nem is értettem meg a célját.~
146 2, 1| volt, akkor láttuk, hogy nem ér semmit. Mikor először
147 2, 1| elsütöttem a tüzes vassal. Nem is ágaskodott most föl,
148 2, 1| az a rozsdás jószág szét nem szakadt száz darabra a lövés
149 2, 1| lövés alatt, s mind agyon nem ütött benneteket – érdemetek
150 2, 1| a százados rozsda miatt nem csekély munka volt.~Ennek
151 2, 1| barlangban semmi eleven állat nem volt látható.~Ezalatt a
152 2, 1| Nyedzviedz –, amit te még nem tudsz!~S attól fogva nagyon
153 2, 1| a mi puskáink golyói el nem érik, s a bástyapuskát lefektetve
154 2, 1| lövésem dördülése után már nem volt se bitófa, se pulkovnik
155 2, 2| Nyedzviedz, hogy énnekem nem kell se aranyod, se ezüstöd;
156 2, 2| bosszúsan rázta meg a fejét.~– Nem tetszik nekem a dolog. Mégiscsak „
157 2, 2| nyegodni, aki a szavának nem áll.~– Ej, ej, Barán! Nem
158 2, 2| nem áll.~– Ej, ej, Barán! Nem tudod, hogy mit kívánsz!
159 2, 2| sóhajtozni akar, miközöttünk meg nem maradhat. Innen a Madust
160 2, 2| Tudom, tudom, Barán, hogy nem nagyon siratnál meg bennünket,
161 2, 2| együtt a szép nagyvilágba. De nem úgy megy ám az. Akire mi
162 2, 2| elmenetele nagyon titokteljes. Nem láttad az ideérkezésed napján
163 2, 2| nézhet, amíg a gyertyája el nem ég. Aztán csókolózhatik
164 2, 2| fickót, akit gyávasága miatt nem tartottak érdemesnek a társaságukban
165 2, 2| meg aztán a reggelt? Itt nem virrad meg a hajnal; ide
166 2, 2| virrad meg a hajnal; ide nem hallik le a kakasszó. Ki
167 2, 2| tőlem:~– Látsz engem?~– Nem látlak.~– Dehogynem látsz.
168 2, 2| sötét föld alatti űrben.~Nem mondtam meg neki azt, amit
169 2, 2| éjszakának virradatja, ha Madus nem költögetett volna gyöngéden:
170 2, 2| őhozzájuk vissza.~– Csak nem hagyja Nyedzviedz az egyetlen
171 2, 2| aggódva néztem körül, ha nem látnám-e meg azokat az egymás
172 2, 2| Nyedzviedz ijesztgetett, de nem találkoztam egyetlen halottal
173 2, 2| szívemre Madust.~– Szabadba? Nem – szólt ő szelíden és szomorúan. –
174 2, 2| eljárhattunk benne egymás mellett. Nem kellett már égő szövétnek.
175 2, 2| suttogá Madus –, ahonnan ki nem mehetünk többé sehova. Ide
176 2, 2| valami asszonyba, s attól nem tud elválni. Itt élnek azután
177 2, 2| soha a világból egyebet nem látnak, mint a „Viszpa-Ogród”-
178 2, 2| lakott benne, amely repülni nem tud. A völgynek nem volt
179 2, 2| repülni nem tud. A völgynek nem volt forrása. Kutat is hasztalan
180 2, 2| kísérlettek meg ásni benne, nem találtak mást, mint sziklát.~
181 2, 2| kegyetlen szokásaikkal nem tudott megbarátkozni; de
182 2, 2| paradicsomban, mikor még nem volt semmi öltözet.~Nem
183 2, 2| nem volt semmi öltözet.~Nem is az ő kezük véres keresménye
184 2, 2| semmi vad és szelíd állat nem volt benne, s minthogy felnőtt
185 2, 2| barlangon át szállítani nem lehetett, a hajdemákok úgy
186 2, 2| potentát: a bezárt őrséget ki nem éheztethette belőle.~Hanem
187 2, 2| bírt fogyasztani.~Papjuk nem volt, valaminthogy Mózes
188 2, 2| Jehova-hívőknek sem volt. Vasárnapot nem tartottak; hanem a derült
189 2, 2| az esős idő az ünnepnap.~Nem imádkoztak; de nem is követtek
190 2, 2| ünnepnap.~Nem imádkoztak; de nem is követtek el semmi vétket.
191 2, 2| soha egy veszekedő szót nem lehetett hallani az enyim-tied
192 2, 2| akik semmi oltár előtt nem esküdtek a férjeikkel össze,
193 2, 2| voltak, hogy idegen férfi meg nem mondhatta, milyen színűek
194 2, 2| friss vízből: más italt itt nem mérnek, s végül a kobakot
195 2, 2| amit énnekem az iskolában nem tanítottak, sem pedig a
196 2, 2| firmamentum. Keresztülásni a falat nem lehet, se ehhez az ablakhoz
197 2, 3| vagy társaid száműztek?~– Nem, Barán – felel a vezér. –
198 2, 3| Barán – felel a vezér. – Nem azért jöttem ide, hogy köztetek
199 2, 3| téged is magammal vigyelek. Nem érünk nálad nélkül egy ütet
200 2, 3| benne. Ágyú nélkül azt meg nem ostromolhatjuk. Velünk kell
201 2, 3| az apja. Ha te, az ura, nem tudsz parancsolni neki,
202 2, 3| aki akkor beszél, mikor nem kérdezik.~Én aztán, ismerve
203 2, 3| megízleltem, amiben régóta nem volt már részem, úgy elfeledtem
204 2, 3| gyakorlatában maradt.~S a hajdemákok nem is ittak más bort, mint
205 2, 3| barlangvárhoz.~Azon a vidéken nem is tudtak tán róla, hogy
206 2, 3| amiken rendes utazó soha nem jár; nappal rejtőzve maradtunk
207 2, 3| mérföldnyire jártak előttünk.~Nem tértűnk be semmi faluba
208 2, 3| napig vártunk ott, életjelt nem adva magunkról.~Ekkor már
209 2, 3| minekünk a rejtekeinkben nem volt mit ennünk más, mint
210 2, 3| vezér tilalmat vetett ránk: „Nem zabálni jöttetek most ide!”~
211 2, 3| katonák elkezdtek lövöldözni, nem nézve, hogy kit találnak;
212 2, 3| kívánságon, s azt mondtam neki:~– Nem teszem ugyan én ezt a bolondot.~–
213 2, 3| öregnek:~– Már én bizony nem öllek meg téged, „baba”;
214 2, 3| téged, „baba”; mert én se nem haragszom rád, se gyilkos
215 2, 3| haragszom rád, se gyilkos nem vagyok. Magam is úgy kerültem
216 2, 3| nyakamat gyorsan levágni: nem lesz az gyilkosság tetőled.
217 2, 3| könyv a földön. Én pedig nem vagyok élő ember többé;
218 2, 3| vérvesztés miatt elfutni nem bírok, s ha a rablók kezébe
219 2, 3| Jaj, édes fiam, azt én nem tehetem. Tudod, hogy az
220 2, 3| szerint, mely bizonyára nem hazudik: egyenesen a paradicsomba
221 2, 3| ellenálltam a csábításnak.~– Nem ér az nekem semmit, baba;
222 2, 3| megtalálnának. A hajdemák nem magának rabol; hanem a társaságnak.
223 2, 3| többi, fiatal vagy még; nem neked való élet ez. Ha az
224 2, 3| nyugodalmasan, boldogan; nem kell az erdőket, barlangokat
225 2, 3| maguktól, mert sánta cimborát nem örömest hordanak magukkal
226 2, 3| szépen az élével fog találni, nem bicsaklik félre.~Addig beszélt,
227 2, 3| prédát ejtettek. Aki el nem futott a karavánból, azt
228 2, 3| szoktak, teherhordó állattal nem lehet botorkálni.~Mikor
229 2, 3| törököt, aki a mankós lábával nem tudott előlem elfutni, megöltem,
230 2, 3| összezsugorodott a bal lábam, hogy nem tudom többé kinyújtani.~–
231 2, 3| valósággal össze volt zsugorodva, nem tudtam többé kinyújtani.~
232 2, 3| sánta maradtam igazán, s nem tudtam lépni a koltuk-dengenegi
233 2, 4| bánatomban, hogy a lábamat nem bírom leereszteni. – Most
234 2, 4| No, Barán, te tovább nem jössz velünk, hanem elkecskebokázol
235 2, 4| ezernek volt puskája, most már nem kevesebbre gondolt, mint
236 2, 4| egyszerre száz embernél többet nem eresztettek be, akármilyen
237 2, 4| nagy ünnep volt, mert több nem is fért be a templomba;
238 2, 4| kincsek voltak felhalmozva. Nem csodálom, hogy úgy fájt
239 2, 4| zafíroktól és igazgyöngyöktől nem látszott az arany; drága
240 2, 4| megzendült az ének a kórusban.~Én nem tudom azt kimondani, hogy
241 2, 4| mit éreztem az ének alatt. Nem láttam én e templomnak sem
242 2, 4| sem ezüstjét, sem aranyát; nem számláltam, mennyi mázsára
243 2, 4| néztem ott az oltáron, ami le nem vette rólam a szemeit, mindenütt
244 2, 4| gyülekezetében őszintébb vezekléssel nem verte a mellét öklével,
245 2, 4| verte a mellét öklével, s nem csúszott térden a márványpadlat
246 2, 4| beköszöntő látogatóktól nem fogadnak el semmi ajándékot.
247 2, 4| rémes szándokaival: meg nem gyóntatja elébb. Megáldja,
248 2, 4| miért vagyok ide küldve. Nem jutott eszembe kikémlelni
249 2, 4| fölött. Urat és szegényt nem lehet itt megkülönböztetni.~
250 2, 4| kijöttem a vízből – már nem voltam sánta többé. Az összezsugorodott
251 2, 4| mondtam, hogy nincs?~Hát nem bánthatom meg őt annyira,
252 2, 4| Fogtam a mankómat, most már nem a hónom alá, hanem a vállamra
253 2, 4| hozzátéve még azokat is, amiket nem láttam, a kádakkal álló
254 2, 4| sehol sem volt vége. Meg nem akart addig állni, amíg
255 2, 4| istentelennek pápájává meg nem teszi magát.~A kolostor
256 2, 4| az ő rozsdás tarackjaik nem sok kárt tehettek az ostromlókban.
257 2, 4| hogy tán meg is haltam.~Nem örömest állt rá Nyedzviedz.~–
258 2, 4| Ismerem az asszonyfélét. Nem jó a harcosnak asszonnyal
259 2, 4| most ottmaradok végképp.~Nem rontottam el az örömét.
260 2, 4| Viszpa-Ogródban maradni.~De hát nem lehetett. Nagyobb terveim
261 2, 4| történt velem.~No, azzal nem volt ok valami nagyon dicsekedni.
262 2, 4| Viszpa-Ogródban a galambokat eteti, nem ugyanaz, aki a Nyedzviedzzel
263 2, 4| aztán meg a térdeimhez! Nem akart elereszteni. Tán előre
264 2, 4| megérezte, hogy e testben nem fogjuk egymást többé látni?
265 2, 4| sorsáról akarok gondoskodni: nem vette be a jó szót; de elkísért
266 2, 4| barlangba, ha ott szembe nem jött volna ránk az apja.~
267 2, 4| hogy a hajdemákok közé nem jó vetődni ilyen menyecskének:
268 2, 4| babonája az, hogy akinek egy nem született kisgyermek kis
269 2, 4| ujja van a zsebében, azt nem sebzi meg se golyó, se kard.~
270 2, 4| kijutottunk az országútra, ahol nem féltünk semmi ellenállástól
271 2, 5| távolból lőttem vele, hogy nem tehetett nagy kárt a falakban.~
272 2, 5| borsószemek csak úgy táncoltak.~Nem akarta elhinni. Azt mondta,
273 2, 5| elrejtett ellenség várt reá. Így nem érezhette azt meg.~A lőpor
274 2, 5| lefagy is, de a sáncárok be nem fagy.~Eközben szépen eljött
275 2, 5| havat, hogy tíz lépésnyire nem lehetett látni. Éppen ilyen
276 2, 5| hagyni, miután a vár éppen nem volt látható a hófergeteg
277 2, 5| mire kockáztak, ha pénzt nem volt szabad maguknál tartani?
278 2, 5| síkon a mély hóban gázoltak, nem volt oly észrevehető a nesz:
279 2, 5| sátoraikban fognak heverni.~Magam nem vártam be őket. Sötétben
280 2, 5| mondogatnom, hogy én ez vagyok és nem amaz! Hirtelen kibújtam
281 2, 5| történt a hajdemákokkal, nem tudom, mert én megint a
282 2, 5| és futottam, míg csak el nem értem a vízpartig. Ott azután
283 2, 5| addig kiabáltam, míg le nem eresztették értem a felvonóhidat.~
284 2, 5| mészárlásból, azt ezúttal nem tudhattam meg, hanem hogy
285 2, 5| miraculum által salválódott; s nem illik ott, ahol a mennyei
286 3, 1| álmában kínozzák, amik ki nem akarnak a fejéből menni,
287 3, 1| mindaddig, amíg valakinek el nem mondhatja. S még aztán bűnbocsánatot
288 3, 1| ördög kezében volt. Nekem nem volt elég egy nap, egy egész
289 3, 1| világban folytatni – ha nem is az eddigi bűnös életet –,
290 3, 1| berekommendáljalak, semmiképpen nem tehetem; mert nem volna
291 3, 1| semmiképpen nem tehetem; mert nem volna elég azt bizonyítanom,
292 3, 1| tanúbizonyságot tennem pedig énnekem nem szabad. – Hanem azért segítek
293 3, 1| lelkét a pokolnak. – Én nem segíthetek rajtad.~Én magam
294 3, 1| nekem, notórius bűnösnek nem adhat; elég tőle, ha tudatja
295 3, 1| felkeresni, ahol a szűk utcákban nem lehet szekérrel járni; amint
296 3, 1| kicsalta tőlem, azt mondá: „Én nem tudom, hogy hol lakik a
297 3, 1| a tenyerét a pénzért.~– Nem pálinka kell nekem, hanem
298 3, 1| álltam szemközt. Azazhogy nem szemközt, mert ő vak volt.~
299 3, 1| kérdezém tőle.~Az öreg nem volt fukar a szóval. Egész
300 3, 1| lakik a Malach, akkor azt nem hagynám köszönetlenűl.~–
301 3, 1| azt, akit te keressz, ki nem találhatom. Te sohasem láttad
302 3, 1| csodatétel megjelöl, az nem más, mint Ben Malach Peixoto,
303 3, 1| Peixoto, a portugallus. Nem én mondom: a csodatétel
304 3, 1| nyelvet, melyen beszélt, nem értettem; nem is nyelv volt
305 3, 1| melyen beszélt, nem értettem; nem is nyelv volt ez talán.~
306 3, 1| személyről, úgyhogy én meg nem esküdhettem volna rá, hogy
307 3, 1| beajánl. – Mindezt pedig nem kívánom ingyen. Megadom
308 3, 1| keresed ezeket. A Malach kezei nem ártják magukat ilyen bűnös
309 3, 1| ajkait hazugság soha el nem hagyja, s akinek ujjai hamisítás
310 3, 1| hamisítás tintájától soha be nem feketültek.~Én már azt hittem,
311 3, 1| azt hittem, hogy csakugyan nem az igazi Malachra találtam
312 3, 1| örvendezéssel. – Porrá váljak, ha nem éppen száz esztendeje, hogy
313 3, 1| Visznovieczky herceg felesége. De én nem felejtettem el olyan könnyen
314 3, 1| termetemre valók voltak, nem is lehetett semmi kifogásom
315 3, 1| készpénzben zálogba adtam rá. Nem is számítom a szép Persidának
316 3, 1| fényét. Úgy őriztem. Én nem tudom, mi lehet bennük?
317 3, 1| a magam írását ismerem. Nem tudok se diákul, se görögül.
318 3, 1| tudok se diákul, se görögül. Nem is tudom, balról jobbra
319 3, 1| kell olvasni. Azt én meg nem foghatom. Ott vannak mind
320 3, 1| nálam is megvolt, csakhogy nem éppen ütközetben szereztem.)
321 3, 1| ráadásul kaptam az iratokra, nem ért tízet; de én nagyon
322 3, 1| fogadtunk akkor?~Bizony nem lett volna csoda, ha nem
323 3, 1| nem lett volna csoda, ha nem tudtam volna.~Valamit pedig
324 3, 1| el, ha most mindjárt meg nem mérkőzöl velem. Hozzátok
325 3, 2| soltész a jegyzőnek.)~(– Ámde nem spontaneum – veté közbe
326 3, 2| közbe a nagyherceg – és nem immediatum! Hiszen páter
327 3, 2| disputálni magát. – No, ergo: nem is tudom, kinek hínak már?
328 3, 2| minden ember.~Asszonyt még nem láttam a háznál. A hercegnő
329 3, 2| házassága mind ez ideig nem volt megáldva. Emiatt fogadalomból
330 3, 2| egész asszonyi cselédséget.~Nem csekély aggodalommal vártam
331 3, 2| szokás szerint, csak a férje nem tudta. Különben nem fogadta
332 3, 2| férje nem tudta. Különben nem fogadta volna oly nagy örömmel
333 3, 2| néztem azokba mélyen, ezek nem az ő szemei!” De hát akkor
334 3, 2| magáét üdvözölni. Csak nekem nem volt kire várnom.~Kíváncsi
335 3, 2| olyan rögtön vele, amíg meg nem szoktam az alakoskodást,
336 3, 2| tartott ez a láng: a férj nem látta azt, csak én. Azután
337 3, 2| Ezt a dorbézoló cimborák nem állták ki. – Utoljára egyedül
338 3, 2| olvastatott fel, míg a herceg el nem álmosodott, s aludni nem
339 3, 2| nem álmosodott, s aludni nem készült.~A hercegnő mindezidő
340 3, 2| tőlem. Soha szemeit fel nem emelte az én szememig. Ha
341 3, 2| hosszan imádkozott. Nevemen nem szólított soha; azt mondta: „
342 3, 2| megrángatta a bajuszát, ha nem akart tréfás kedvében lenni.~
343 3, 2| csodahatásában kételkedni nem is szabad.~Ez italhoz forró
344 3, 2| a forrón párolgó italt, nem nyújtózkodott utána nagyot,
345 3, 2| a két karját és lábát, s nem ugrott fel kérkedve, hogy
346 3, 2| felelhessek valamit.~(– Ezt én nem értem – jegyzé meg a soltész.)~(–
347 3, 2| kellene is érte vesznem: nem bánnám, elvesznék.~(– Megátalkodott
348 3, 2| csitítá a nagyherceg. – Hiszen nem ő kezdte! Az asszony volt
349 3, 2| a papot.~– Vajon, páter, nem fogsz te semmit kifecsegni
350 3, 2| máglyán égetnének meg.~– Nem volt rá eset, hogy a gyóntató
351 3, 2| vádlottat akasztanak föl, nem volt szabad neki a gyilkos
352 3, 2| kötelez Istennek.~– Énnekem az nem elég. Esküdjél meg nekem
353 3, 2| fogadni, hogy semmit abból el nem árul, amit én most meg fogok
354 3, 2| azonban, mikor abbahagytam, s nem akart több eszembe jutni,
355 3, 2| ösztökélni:~– No, fiam, hát nem hallgattál el valamit? Nem
356 3, 2| nem hallgattál el valamit? Nem nyomja még valami bűn a
357 3, 2| titkának szárnyai vannak: nem lehet kalitkában tartani,
358 3, 3| fölolvasására kerül a sor; de nem azért, hogy azokat kövessem,
359 3, 3| mennyországba repülök tőle; de nem abba az unalmas mennyországba,
360 3, 3| Se esznek, se isznak, se nem mulatoznak. Hanem a kijavított
361 3, 3| s ahány bor, annyiféle. Nem lehet ítéletet hozni, melyiké
362 3, 3| s abból itat meg, s te nem tudod a végén megmondani,
363 3, 3| melyik volt a jobb? Azazhogy nem te, hanem én. De hát miért
364 3, 3| miért ne tudnád te is? Hát nem vagyunk-e „szívtestvérek”?
365 3, 3| vagyunk-e „szívtestvérek”? Nem illik-e, hogyha én egy új
366 3, 3| a nagy gráciát, de éppen nem kívánkoztam utána. Hiszen
367 3, 3| zsellyeszékének a támján ült, nem vehette észre az öreg a
368 3, 3| csodálatos hangokon, hogy azt nem lehet elviselni, s ha aztán
369 3, 3| mosolyog valamennyi, míg meg nem adom magamat annak a lángnak,
370 3, 3| ahol találtam magamat, nem volt a Mahomed paradicsoma,
371 3, 3| olyan nehéz volt fölemelnem, nem voltak a mesék tündéreinek
372 3, 3| kézfelemeléskor, hogy azt nem lehetett még a paradicsomban
373 3, 3| arcomat, nyakamat égették, nem voltak Delila, Circe és
374 3, 3| vért szívtak nyakamból, nem volt más, mint egy utálatos
375 3, 3| szorítá kebléhez a fejemet, nem eredt mástól, mint két egyujjnyi
376 3, 3| kijózanító valóság volt, ami el nem hagyta vitatni, hogy ébren
377 3, 3| a fejét a másvilágba, s nem tudja többet visszahúzni.~
378 3, 3| töprengések között, azt nem tudnám megmondani, mert
379 3, 3| tudnám megmondani, mert itt nem virradt soha, s se éhség,
380 3, 3| soha, s se éhség, se álom nem jelentette be nálam a delet
381 3, 3| öröklámpa lehetett, mert nem fogyott ki belőle az olaj,
382 3, 3| arcát a ráhúzott csuklyától nem láthattam, lépett be hozzám,
383 3, 3| is ismerős volna előttem.~Nem kellett soká törnöm a fejemet
384 3, 3| suttogám keservesen, nem merve hangosan beszélni,
385 3, 3| a katonák meghökkentek, nem öltek meg, hanem elfogtak,
386 3, 3| a herceg elé vittek. Azt nem tagadhattam el, hogy a hajdemákokhoz
387 3, 3| udvari gyóntató káplánnak. De nem mindig és nem mindenkit
388 3, 3| káplánnak. De nem mindig és nem mindenkit fogsz te gyóntatni (
389 3, 3| gyóntatni (engemet ugyan nem), hanem csak azokat, akiket
390 3, 3| bizonyosan, hogy megcsal. De nem férhettem hozzá a titkához,
391 3, 3| amiket meggyóntak neki. De te nem olyan pap vagy, mint más.
392 3, 3| fűtik-e be számodra a poklot, nem tesz különbséget. Az eddigiekért
393 3, 3| odajutsz, csakhogy ha rá nem állsz az ajánlatomra, most
394 3, 3| amíg a gyóntatás ideje el nem jött. Mikor oda láttalak
395 3, 3| mondva, nagyon sajnálom, hogy nem én követtem el), azt gondoltam
396 3, 3| magamban, hogy de biz ezt nem árulom el a hercegnek: hadd
397 3, 3| elkezdtél velem alkudozni, hogy nem volna-e szabad száraz borsó
398 3, 3| van az vasalva, hogy el nem szaladhat tőled.~Nekem az
399 3, 3| egy halált. Hanem, amiért nem egy, de száz halált mérne
400 3, 3| herceg kegyelemképpen fejedet nem véteti. Vagy pedig itt maradsz
401 3, 3| elnyomott az álom, hogy nem láttam magam előtt többé
402 3, 4| olyan fényes volt, hogy nem mertem belenézni. A karján
403 3, 4| tetőled elragadtak”.~De nem kérdezett semmit; folyvást
404 3, 4| Hangjukból megtudtam, hogy azok nem a te lépéseid, hanem az
405 3, 4| szállt a szívemre, hogy nem tehettem egyebet, mint mind
406 3, 4| menteni akartalak, hogy talán nem tetted azt. Ekkor rám ordított. „
407 3, 4| szorongatsz a kebledhez?” – Nem hazudhattam. Mondtam, hogy
408 3, 4| titkait teneked elmondanom nem szabad. De nem egyedül jutottam
409 3, 4| elmondanom nem szabad. De nem egyedül jutottam oda. Nézd
410 3, 4| nyakamra kovácsolt vasörvet nem bírta keresztülmarkolni
411 3, 4| keresztülmarkolni piciny kezeivel, azért nem törhette ketté. Hanem akkor
412 3, 4| falból; amit huszonnégy ló nem bírt volna onnan kihúzni.~–
413 3, 4| jelezve, hogy neki beszélni nem szabad. Helyette megfelelt
414 3, 4| Helyette megfelelt az anyja.~– Nem, édes Baránom, te oda, ahol
415 3, 4| te oda, ahol mi lakunk, nem jöhetsz. Elébb még sok megpróbáltatást
416 3, 4| valami olyan jótettet el nem követsz, amiért valaki őszintén,
417 3, 4| őszintén, igazán, szívéből, azt nem mondja rád: „jutalmazzon
418 3, 4| búcsújárásért, ezer imádságért – be nem jutsz oda!~Bizonyítja nagy
419 3, 4| megáldjon valaki, többé nem lehet módomban elkövetni,
420 3, 4| lehet módomban elkövetni, nem is fogom látni soha többé
421 3, 4| hogy egy embernél több nem haladhatott át közöttük;
422 3, 4| Lembergig eljöttem: – ezúttal nem álruha; – mellettem a mankó,
423 3, 4| világosság jött. Egy emberi lakot nem láttam se közel, se távol.
424 3, 4| egész lembergi élményem nem volt egyéb, mint egy rossz
425 3, 4| ha a bizonyítékot el nem hoztam volna magammal. A
426 3, 4| kis angyalkámnak a keze nem bírt összetörni.~(– No,
427 3, 4| szólt a soltész –, hogy az nem akképpen történt, ahogy
428 3, 4| miután a vastag nyakörvet nem bírta lefűrészelni a nyakáról,
429 3, 4| reus elbeszélte, s másképp nem is lehet. Hiszen tudjuk
430 3, 4| hogy a híres zsiványok nem született kisgyermekek kezei
431 3, 4| nagyherceg –, annálfogva nem illenék, hogy a jus humanum
432 4, 1| életre fogom adni magamat.~Nem soká kellett bújdosnom,
433 4, 1| adománya, és soha többet el nem hagyni ezt az én remeteségemet.~
434 4, 1| amíg valami jótettet el nem követek, amiért valaki azt
435 4, 1| emberi léleknek tudomása nem lesz rólam, akkor nem követhetek
436 4, 1| tudomása nem lesz rólam, akkor nem követhetek el senkivel semmiféle
437 4, 1| semmiféle jó cselekedetet, s nem is érdemelhetem ki senkinek
438 4, 1| megfogamzik, akkor aztán az illető nem fog késni a várva várt áldással,
439 4, 1| háromszor napjában, azért csak nem látogattak meg engemet az
440 4, 1| hogy az oktalan állatok nem tudják megköszönni a jó
441 4, 1| Egy kegyes anachoretának nem szabad arról aggóskodni,
442 4, 1| a te büntetésed. – Aztán nem tudhatod, hogy nem éppen
443 4, 1| Aztán nem tudhatod, hogy nem éppen ezen, bosszantónak
444 4, 1| valakivel olyan nagy jót nem cselekszel, hogy a megszabadított
445 4, 1| korsóját-e, ami soha ki nem ürül, vagy Illés próféta
446 4, 1| tarisznyámat. Koldusnak nem illik az alamizsnát megvetni,
447 4, 1| a remeteségi fogadalmat nem reus törte meg; de megtörettetett
448 4, 1| elhagyjam az erdőt. Remete már nem lehetett belőlem; de még
449 4, 1| velem. Lengyelországban nem hal meg éhen, aki annyit
450 4, 1| mindjárt körülfogtak; de nem azért, hogy ennem adjanak,
451 4, 1| Dehogy hínak, inkább nem akarnak befogadni.~– Mi
452 4, 1| jövők Caralabiából.~– Az nem igaz! Hazudsz! Én tudom,
453 4, 1| van Palesztína. Engem meg nem csalsz! Oda csak Zingarián
454 4, 1| csakhogy éppen éjszaka volt, nem tudtam elolvasni a neveiket.~–
455 4, 1| ha a véletlen segélyemre nem küldött volna egy lovag
456 4, 1| most mindjárt én foglak el, nem a stadtvogt. Hisz ez a templariusok
457 4, 1| szakálla volt és veres haja; ha nem mondták volna is, tudtam
458 4, 2| napjaimat. Ételemről, italomról nem kellett gondoskodnom; dolgom
459 4, 2| mindjárt következett a nagyhét.~Nem titkolhatám el afölötti
460 4, 2| ceremóniákba gyermekkoromban nem oktattak be: eretnekül neveltettem,
461 4, 2| eretnekül neveltettem, s nem régi neofita vagyok.~– Ne
462 4, 2| viaszfáklya.~Ezek éppen nem voltak olyan kísértetek,
463 4, 2| azonban észrevették, hogy nem a régi vén sekrestyés áll
464 4, 2| ilyen túlvilági lényeknek nem szabad ellent mondani, s
465 4, 2| kolostornak, melynek semmifelé nem volt ablaka, hanem a fülkékből
466 4, 2| Gecsemane kertben, hogy nem hallasz?~Ekkor tudtam, hogy
467 4, 2| én le találom vágni, azt nem ragasztja oda a názáretbeli „
468 4, 2| Ben Hanocri”.~Még akkor nem tudtam, hogy mit értenek
469 4, 2| kőkoporsóban megpillantottam, az nem volt más, mint az én uram
470 4, 2| megküzdjön; de miután Jézusnak nem volt hozzá elég bátorsága,
471 4, 2| úgynevezett Jézus Krisztus nem volt más, mint egy ámító,
472 4, 2| Krisztusról való történet nem egyéb, mint üres mese. Ez
473 4, 2| üres mese. Ez alak soha nem létezett; se nem született,
474 4, 2| alak soha nem létezett; se nem született, se meg nem halt.
475 4, 2| se nem született, se meg nem halt. Egy embléma az egész,
476 4, 2| egész, egy szimbólum, aminek nem volt teste, csak úgy, mint
477 4, 2| már irtóztatóbb káromlást nem lehet emberi szájon kibocsátani;
478 4, 2| azt tegye, ami magának jó, nem tekintve arra, hogy másnak
479 4, 2| ékesítsem vele? Hiszen ha nem Istennek az anyja volna
480 4, 2| elkövetni rajta!~Haboztam; – nem akartam teljesíteni az őrült
481 4, 2| az őrült kívánságot –; ha nem akkor az én veres szakállú
482 4, 2| belőlem, s rám ordított:~– Nem hallottad a parancsszót?
483 4, 2| hozzak-e neki? Legelni akar? Nem, csak kérőzni akar. A barom,
484 4, 2| bódítóbb, tüzesebb bort nem ittam életemben.~– Ki ütött
485 4, 2| kortynál észrevettem, hogy nem az a bor az, amit az előbb
486 4, 2| illat, ami összeborzasztott. Nem ittam többet annál az egy
487 4, 2| Boldogasszony-kép homlokára, nem mulasztva el, hogy a palástja
488 4, 2| s mire fölébredek, már nem lesz a kezemben? – Azt teszem,
489 4, 2| mindig liktor voltam), onnan nem veszhet el.~És úgy is tettem;
490 4, 2| volt kötve?~De bíz ott már nem volt se kulacs, se bőrpáncél,
491 4, 2| összeszurkáltak. De ezen nem látszott semmi nyoma a tövisszurdalásnak.~
492 4, 2| földre, és egy sóhajtás nem hallszik a néppel tömött
493 4, 2| ha az a fehér galamb nem tartaná a szárnyát a szájam
494 4, 2| lakomából (ha csakugyan nem álom volt az) egynémely
495 4, 2| előtti fürjnek a combját el nem dugtam mára.~De ugyan hova
496 4, 2| szépségeim, akiknek most már nem kellett magukat előttem
497 4, 2| nézz, mert elvisz az ördög!~Nem is néztem hátra, hanem amint
498 4, 2| előtte.~Úgy tettem, mint aki nem lát semmit.~Mindent utánahordtam
499 4, 2| asszonyságoknak.~Ezúttal a nagyterem nem a tegnap látott misztériumokhoz
500 4, 2| ki háromezer esztendő óta nem evett, ivott volna semmit. –
1-500 | 501-1000 | 1001-1068 |