Rész,  Fejezet

 1   1,  1|      mert őneki be kellett érni fehér sörrel.~Hugónak sok volt
 2   2,  1|        szebbet, se kedvesebbet.~Fehér és piros volt az ábrázatja,
 3   2,  2|         rejtve látszik, elszórt fehér házikóival.~– Lásd: ez a
 4   2,  3|       akkor is ott láttam a kis fehér házunk ajtajában piroslani
 5   2,  4|       Berdicov felé.~Berdicov a fehér barátoké volt, egy kellemes
 6   2,  4|     tudtunkra volt adva, hogy a fehér barátok a beköszöntő látogatóktól
 7   2,  5|          ádáz futás, üldözés, a fehér havon fekete tömegeknek
 8   3,  1|     szakálla jobb felől egészen fehér volt, bal felől meg egészen
 9   3,  2|         előtt mindig saját szép fehér kezeivel készíté el a hercegnő
10   3,  2| karszékéből, s aztán a hercegnő fehér kacsóját hóna alá vonva,
11   3,  4|                            4. A FEHÉR GALAMB~A mély álomban is
12   3,  4| közöttük; láttam, amint Madusom fehér köntöse végigsepert a földön,
13   3,  4|  pillanattól fogva folyvást egy fehér galamb ült a bal vállamon,
14   3,  4|        ott van még a válladon a fehér galamb? – kérdezé a nagyherceg.)~–
15   4,  1|         a nyakamon – és azzal a fehér galambbal a vállamon, hova
16   4,  1|         még kevésbé eresztett a fehér galamb.~Megutáltam a világot,
17   4,  1|       palást lobogott alá, nagy fehér kereszttel: nyeregkápájára
18   4,  2|   sarkával taposott!” – ha az a fehér galamb nem tartaná a szárnyát
19   4,  2|     másik vállamra, a tudvalevő fehér galamb miatt.~A körülforgó
20   5,  2|         valami.~(– Tudom már; a fehér galamb pofon csapta azt
21   5,  2|       szárnyával.)~– Dehogyis a fehér galamb! Hanem egyszerre
22   5,  2|        a legóvatosabb voltam. A fehér galambom mindenüvé elkísért;
23  10,  1|        A vállamon ott ült az én fehér galambom. Az a fehér galamb,
24  10,  1|         én fehér galambom. Az a fehér galamb, aki börtönből kiszabadulásom
25  10,  1|   tovább? Más-e, mint az az egy fehér galamb? Arra nem tudok eszmélni.
26  10,  2|        volna valami, talán az a fehér galamb ott a vállamon, hogy
27  10,  2|        másikra fel, keresztül a fehér levelű nyárfabozótokon,
28  10,  2|        a világon. Apró és nagy. Fehér és fekete és olajszín bőrű
29  10,  2|      itt vagy te, örök kísérőm, fehér galambom! – suttogám. –
30  10,  2|       ülni szokott. De az nem a fehér galamb volt, hanem egy fekete
31  11,  2|      lett, mint a szikra. A kar fehér bőrén aztán ott maradt veres
32  14    |                  UTOLSÓ RÉSZ ~A fehér galamb~Az ítélet, melyet
33  14    |        a fekete holló. Ez az én fehér galambom! Visszatértél hozzám!
34  14    |     Tizenkét puska dördült, s a fehér galamb már vitte!~            ~