Rész,  Fejezet

 1   2,  1|         leány utasítása szerint azt mondtam rá:~– Egy az Isten!~Mit
 2   2,  1|    akárminek verbuváltak volna: azt mondtam, hogy beállok én, csak meg
 3   2,  1|            leggyöngébb oldalam. Azt mondtam, hogy nem bánom.~A vezér
 4   2,  1|             hattyú), én azonban azt mondtam nekik, hogy nem az úszásban
 5   2,  2| csontvázakból álló násznépet, s azt mondtam, hogy: „Azt sem bánom! Nekem
 6   2,  2|        sötét föld alatti űrben.~Nem mondtam meg neki azt, amit láttam,
 7   2,  3|            furcsa kívánságon, s azt mondtam neki:~– Nem teszem ugyan
 8   2,  4|            annak, hogy én annyiszor mondtam, hogy nincs?~Hát nem bánthatom
 9   2,  4|             Odatérdeltem elé, s azt mondtam neki, hogy gyónni akarok.~
10   2,  4|             is.~Csak reggelre kelve mondtam meg a jó léleknek, hogy
11   2,  5| földeskosarak alá. Reggel aztán azt mondtam Nyedzviedznek, hogy vigyázzunk
12   3,  1|      tarsolyomból egy dénárt, s azt mondtam, hogy annak adom, amelyik
13   3,  1|           arra?~Szorultságomban azt mondtam, ami legvalószínűbb volt.~–
14   3,  3|           Tertium non datur.~Én azt mondtam rá, hogy inkább végezzenek
15   3,  4|      kebledhez?” – Nem hazudhattam. Mondtam, hogy Szűz Mária képe. „
16   4,  1|          hogyan jutottam hozzá, azt mondtam: a Szentföldről jövök, Jeruzsálemből,
17   4,  1|            hogy merek itt koldulni? Mondtam nekik, hogy legyenek vele
18   4,  2|            Becsületesen tetted!)~(– Mondtam, ugye? – pattant föl a soltész,
19   5,  1|              Ezt aztán megértettem. Mondtam neki, hogy tudok hollandusul,
20   5,  1|            egy szóig nem igaz, amit mondtam.~– Nono, csak ilyen bolondul
21   5,  1|         nekem mindegy.~Én aztán azt mondtam neki, hogy menjünk be a
22   5,  2|       lehetségesnek találni. Én azt mondtam neki, hogy az nagyon könnyű.
23   5,  2|           szép gyémántos gyűrű. Azt mondtam az öregnek, hogy az nekem
24   5,  2|        senkinek; hanem ahelyett azt mondtam a cimboráknak, akik egyik
25   5,  2|            tettem hozzá semmit, úgy mondtam el, ahogy megtörtént.~(–
26   8,  2|         felfutott tök gyümölcse.~(– Mondtam, ugye? – szólt kolerikus
27   8,  3|          reggel Zeib-Alniffának úgy mondtam el, mint való történetet.
28   8,  3|       hátára ültetett, s azt meg is mondtam Zeib-Alniffának.~– Jól van,
29   8,  3|          napig anélkül, hogy annyit mondtam volna neki: „édes!”~Itt
30  10,  1|        ágyából, mert már aludt; azt mondtam neki, hogy itt vannak a
31  10,  1|       kalapot kölcsönösen, s én azt mondtam neki, hogy ez az eset nem
32  12,  2|     megpróbáltam. Fél óra múlva azt mondtam a kapitánynak, hogy „Beállok!