Rész, Fejezet
1 2, 1| fel hát az ő lovára.~Óh, milyen nemes lelkű tatár!~Aztán
2 2, 1| őket az ostrom alól.~Hogy milyen nagy volt a vakmerőségük,
3 2, 2| férfi meg nem mondhatta, milyen színűek a szemeik.~Amint
4 2, 3| szép jatagánnal. Nézzed, milyen szép jatagán. Ezt is neked
5 2, 4| Akkor aztán attól függ, hogy milyen erővel induljunk neki. Mert
6 2, 4| pattantyústól függ, hogy milyen sikere legyen az ágyúzásnak.
7 2, 4| Mintha most is látnám, milyen szép volt, milyen öröme
8 2, 4| látnám, milyen szép volt, milyen öröme volt.~Azt hitte, hogy
9 2, 4| túróval látta el a házat. Milyen szép vásznat szőtt a maga
10 3, 1| lelkemet, az volt a gyónás. Milyen jólesik az embernek, ha
11 3, 2| Kíváncsi voltam megtudni, milyen lehet az a szépasszony,
12 3, 2| ugrott fel kérkedve, hogy milyen legénynek érzi magát, hanem
13 3, 4| hangon:~– Szegény jó Baránom. Milyen nyomorúságra jutottál! De
14 4, 1| van.~El lehet képzelni, milyen jól éreztem magamat arra
15 4, 2| dobzódást, lakmározást! De még milyen lakmározást! Mintha a vendégek
16 5, 2| tudta dicsérni, hogy az milyen drága kincs, a vizet meg,
17 5, 2| körülnyírt arannyal; hogy milyen jó az a tőkehal! s hogy
18 5, 2| jó az a tőkehal! s hogy milyen istentelenek azok a zsidók!
19 5, 2| mégsem tudhatja meg, hogy milyen hát a múh-borjú ábrázatja,
20 5, 2| aztán áttértem arra, hogy milyen szép monogram kerülne ki
21 6, 2| El lehet képzelni, hogy milyen jólesett az én porcikámnak
22 6, 2| hogy egyenkint mindegyikük milyen közel van ahhoz, hogy egy
23 7 | az evezőslegényeket: ki milyen, darabszámra. Amit az emberekért
24 8, 3| lehunyt szemeiről megtudjam, milyen a mosolygásuk? – Hanem az
25 10, 1| is megtanította az anyja?~Milyen boldog leszek én itt most
26 10, 2| mondám a feleségemnek –, milyen boldogul élhetnénk mi egymással,
27 11, 2| csülökre – borultak.~(– Milyen volt? – kérdé a nagyherceg
28 12, 2| velem veszekedni, hogy én milyen koldus kutya vagyok: éhen
29 13, 1| valahányszor eszembe jut, hogy milyen pofát csinált hozzá!~Ez
|