Rész, Fejezet
1 1, 1| ámbár kívülről nem láthatott bele a városba, mégis odatalált
2 1, 2| keresztül folyvást töltik bele a vizet, amíg csak nem vall.~–
3 2, 1| hogy majd megfulladtam bele; utoljára, amint rám adta
4 2, 1| hogy a fülem is megcsendült bele, s amint térden álltam,
5 2, 2| apró bajait: hogyan fulladt bele a kis kácsa a tojásba, s
6 2, 3| húzogatja, hogy csak úgy ropog bele minden csontom.~Egyszer
7 2, 5| hosszú nádszálat dugtam bele az elrejtett lőporos hordóba,
8 3, 1| Zdenko.~Láttam már, hogy bele kell nyugodnom, hogy én
9 3, 2| utasítása nyomán került bele a reus, és akik elkövették,
10 4, 2| egész testem összerokkant bele, s olyant kiáltott, hogy
11 4, 2| Jézus-szobor szíve tájába szúrták bele.~– Ki hát az igazi Messiás? –
12 4, 2| utánuk.~De hogy merre megyünk bele itt a falba? Arra voltam
13 4, 2| és narancshéjat hánytak bele, míg Delila egy viaszgyertya-tekerccsel
14 5, 2| többé.~(– Mióta? – szólalt bele a soltész.)~– Hát amióta
15 5, 2| van meghamisítva, hogy van bele kényeső téve, ami a kockát
16 7 | háborús világba bódulok újra bele, a martalócok közé, akkor
17 7 | fickó vagy! Hisz akkor mégy bele épp a háború javába. A hollandus
18 8, 2| nagyherceg. – Még minket is bele akarsz vonni a condolentiába!
19 8, 2| kötve. Az első feleségnek bele kell egyezni, hogy a férj
20 8, 3| igenis voltál valami – szólt bele a soltész –, két nő férje
21 10, 1| asszonyt gyerekestül, s nekem bele kellett szépen nyugodnom.~(
22 10, 2| keresztülment. Más sem igen halt bele. Gondoltam, majd csak én
23 10, 2| oldalra, s egyenesen fejjel bele egyikébe azoknak a pocsétáknak,
24 10, 2| bírtam nyitni. Nagy idő telt bele, míg kiprüszköltem a keserű
25 10, 2| majd hogy el nem vesztem bele. Ő maga volt olyan ostoba,
26 11, 1| hogy a fülem is megcsendült bele, hanem a boszorkányok is
27 11, 1| ösvényen, vagy pedig lófejig bele kellett gázolnia mocsárba.
28 11, 2| ránéző szeme elkáprázott bele.~A két koma azonban rángatta
29 11, 2| urunk az ördöngös légióját bele száműzte), hogy annál nagyobb
|