Rész,  Fejezet

1001  12,  1|                fillérnek sem vagyok ura.~De nem hitte el, addig keresgélt,
1002  12,  1|                    hogy – „Van, barátom, de nem tudom, hol? Csak keresd
1003  12,  1|                    ráncot, de biz aközt már nem volt semmi pénzféle. Akkor
1004  12,  1|                felszedtem.~– Hát te, fickó, nem vagy-e szomjas? No, ha az
1005  12,  1|             markomba? A veszedelmes tallér. Nem jutott senkinek eszébe,
1006  12,  1|                   Jaj, kegyelmes uram! Mért nem súgta meg nekem ezt a titkot
1007  12,  2|                     hát a varázstallér csak nem segített azért énrajtam
1008  12,  2|                  helyre jutottam vele, ahol nem volt rajta mit vásárolni.~
1009  12,  2|                   volt, hogy az ütegek közé nem szabad a markotányosnékat
1010  12,  2|                   sem leánya, sem öreganyja nem volt neki, de mindamellett
1011  12,  2|                hadsegédemnek.~– Nekem pedig nem volna az ellenemre.~– Hanem
1012  12,  2|                   amibe kerül.~– No, ez még nem valami kellemetlen feladat.~–
1013  12,  2|                    a fejemet.~– De hát mért nem veszi el a kapitány úr maga,
1014  12,  2|                   ilyen alávaló kondícióban nem voltam, mint amilyent nekem
1015  12,  2|                   órád az elhatározásra. Ha nem tetszik, keresek helyetted
1016  12,  2|                    neki, s úgy hiszem, hogy nem én csaltam meg őt jobban.~
1017  12,  2|                     a gyomorban szerencsére nem lakik lelkiismeret. A has
1018  12,  2|                cifrán szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz katona
1019  12,  2|                 laute éléshez, a pénz pedig nem hull az égből. A sok aranyékszer,
1020  12,  2|                utoljára oda jutottunk, hogy nem volt a konyhára való pénz.~
1021  12,  2|              feleségemet; bezzeg a kapitány nem ilyen hülye volt: az volt
1022  12,  2|                  van, vásáld el!” Héj, mert nem tudom, amit a kegyelmes
1023  12,  2|                 elajándékozott varázstallér nem jön többé vissza! Azt gondoltam,
1024  12,  2|                   zsebemben lesz az. De hát nem találtam én azt többé se
1025  12,  2|                    is most értem már végig. Nem ment az az asszony az én
1026  12,  2|                     gyerehaza-tallér.~Nekem nem maradt más a szégyennél
1027  12,  2|                   aki elvett engem, de akit nem vettem én el.~Mit csináljak?
1028  13,  1|      megszabadítanak téged a vesztőhelytől. Nem lett belőle semmi. – Most
1029  13,  1|              tudósításokat.~Tudtam, hogy ez nem igaz, mert én nem bíztam
1030  13,  1|                   hogy ez nem igaz, mert én nem bíztam meg ilyen küldetéssel
1031  13,  1|                    tőlem szemtelenül:~– Hát nem ismersz?~– Nem én, sohase
1032  13,  1|           szemtelenül:~– Hát nem ismersz?~– Nem én, sohase láttam a pofádat.~–
1033  13,  1|                     volt ugyan; hanem azért nem tagadhattam el az ördöngős
1034  13,  1|                   volt, s egymásnak a vérét nem szívtuk át hiába. Az én
1035  13,  1|                    helyen felkerestél, ahol nem osztogatnak semmit olyan
1036  13,  1|                  vagy?~– Valamint te is. Ez nem betegség, amiből ki lehet
1037  13,  1|               kötöttem le nekik, a lelkemet nem.~– Hát hisz nem is jövök
1038  13,  1|                    lelkemet nem.~– Hát hisz nem is jövök én a lelkedért,
1039  13,  1|                    egyet sem ismerek, s meg nem tudom mondani, hogy melyik
1040  13,  1|                    hogy melyik mire való.~– Nem is kell azon törnöd a fejedet.
1041  13,  1|                   Amíg mind a ketten vissza nem kívánkozunk a magunk testébe.
1042  13,  1|                    akkor vettem észre, hogy nem tudok franciául. Én, aki
1043  13,  1|              nyomott ötven tallért, s én ki nem tudtam találni, hogy miért.
1044  13,  1|                    lovat vehettem magamnak; nem hordtam már hátamon az orvosságos
1045  13,  1|                Teljes életemben a lelkemnek nem volt annyi megélni való
1046  13,  1|           almáriomomból. – A nyakamat ugyan nem törtem; hanem nagyobb baj
1047  13,  1|              gyógyszeres edényekről mármost nem tudtam, hogy mi hová való.
1048  13,  1|              mindenféle subscusok támadtak.~Nem is említem az olyan szerencsétlen
1049  13,  1|                     lába úgy megnyúlt, hogy nem tudott vele máshová leülni,
1050  13,  1|                     szerem. Csakhogy persze nem kellett volna belőle többet
1051  13,  1|                  kengyelfutónak, mert járni nem tudott, csak szaladni. S
1052  13,  1|               tudott, csak szaladni. S ülni nem volt képes másutt, mint
1053  13,  1|                    egész doctorum consilium nem tudott róla elmulasztani. –
1054  13,  1|                    volt bizonnyal; csakhogy nem az igazira találtam. Ahelyett
1055  13,  1|                   elvetetted a sulykot.)~(– Nem, kegyelmes uram – szólt
1056  13,  1|                    holnapra is, mert bizony nem állja ki az ember nevetés
1057  13,  1|                  lett ebből! A polgármester nem annyira azért haragudott,
1058  13,  1|                 Hanem hát a magdeburgiaknak nem volt ehhez való eszük, hogy
1059  13,  1|                      amire én természetesen nem emlékezhettem vissza, mert
1060  13,  1|                    már ez a Beherik hátának nem volt újság, a nagyobbik
1061  13,  1|            fertelmesség, gondolta magában: „Nem jó lesz ebben a testben
1062  14    |                 melynek mivolta kellőleg ki nem deríttetett, vádlottnak
1063  14    |              vallomása alapján ezen bűnt is nem saját maga követte el, hanem
1064  14    |                     sok rendbeli gráciáját; nem is kért többé semmiféle
1065  14    |                  örömsikoltva kiálta fel:~– Nem! Nem! Hisz ez nem a fekete
1066  14    |             örömsikoltva kiálta fel:~– Nem! Nem! Hisz ez nem a fekete holló.
1067  14    |                    fel:~– Nem! Nem! Hisz ez nem a fekete holló. Ez az én
1068  14    |                     emberre nézve a soha el nem érhetett cél valódi kínszenvedéssé