1-500 | 501-811
Rész, Fejezet
1 1, 1| történethalmazunknak hőse egy „konstábler”. Nem annak
2 1, 1| balra térj!”, hanem inkább egy olyan testületnek a vezetője,
3 1, 1| nek szoktak nevezni; hanem egy mindenféle zegzug sáncokból,
4 1, 1| mesterkedés.~Már az maga egy tudomány volt, hogyan kelljen
5 1, 1| tudomány volt, hogyan kelljen egy fehéren izzóvá tüzesített
6 1, 1| kikaparni; minden lövés után egy furfangos eszközzel, mely
7 1, 1| tapasztalat kellett ehhez egy konstáblernek, hogy ez olyan
8 1, 1| másik kerék valamivel – egy fél másodperccel – későbben
9 1, 1| nevezetes „fias bombavető”. Egy nagy mozsár, melynek a középső
10 1, 1| lőttek, s aztán arra az egy lövésre a bombaemsén kívül
11 1, 1| pokolbeli keverékkel. Aztán nem egy fogantyújok van, hanem négy,
12 1, 1| mi vizeskorsóinknak, van egy lyuka, amin keresztül a
13 1, 1| ennek a tűzkorsónak még egy másik jó tulajdonsága is
14 1, 1| mesterséget, hogy mikor egy ilyen tűzprüszkölő szörnyeteg
15 1, 1| egyszerre szétdurrant, s itt egy csizma, ott egy irha; a
16 1, 1| szétdurrant, s itt egy csizma, ott egy irha; a német, ahány darabból
17 1, 1| tűzkorsóval komázni.~Hanem egyszer egy ilyen, a sáncba belőtt tűzkorsó,
18 1, 1| A tűzkorsó nyakán volt egy kalap, olyanforma, mint
19 1, 1| talál oda a tüzesgolyó, mint egy lángfarkú sárkány, a megcélzott
20 1, 1| húszra, s még azonfölül egy hordó dupla sörrel is megajándékozta.
21 1, 1| veres hajzatával olyan, mint egy oroszlánpofa; örökké mosolygó,
22 1, 1| Negyven év körül volt már, s egy kicsit himlőhelyes; de azért
23 1, 1| himlőhelyes; de azért ahol egy elszerezni való asszony
24 1, 1| így történt, hogy a piacon egy kövér ludat három tallérra
25 1, 1| Nem. Rászedtem az ördögöt. Egy tudatlan zsidógyereket adtam
26 1, 1| káromkodik, böjtöl; csak ez az egy ember nézi a világot hidegvérrel,
27 1, 1| fütyörész és jóllakik.~Hajön egy tüzes szörnyeteg, sivítva,
28 1, 1| s búvik a pincébe: ez az egy ember pedig utána megy,
29 1, 1| ismét saját maga hozott elő egy tűzkorsót a tüzérműhelyéből,
30 1, 1| része kétfelé nyílt, s abból egy ritka vászonba burkolva
31 1, 1| Ezen alul következik egy agyaglemez, mely a gyújtóanyagtól
32 1, 1| harag s ijedtség: – de csak egy pillanatra. A soltész fogdmegjei
33 1, 1| s ennek a fenekén volt egy írás, amiben az ostromló
34 1, 1| ostromtelepből legottan egy tűzokádó vaskorsó, lecsap
35 1, 2| kiáltásáig.~A fejedelem egy külön asztalnál foglalt
36 1, 2| a soltész intését, s még egy hatalmasat csavart a kínzott
37 1, 2| Rendkívüli eset ez! Ennyi bűntett egy csomóban! Ezt az embert
38 1, 2| hanyatt fekvő vádlottnak egy tülköt dugnak a szájába,
39 1, 2| legnagyobb tortúra és penitencia egy gonosztevőnek. A nép, mely
40 2, 1| ideje alatt megismerkedtem egy lengyel nemesúrnak a kisasszonyával,
41 2, 1| ne költse.~Volt azonban egy vén boszorka gazdaasszony
42 2, 1| s elárulta a nemesúrnak.~Egy éjjel, amint a szép Marinka
43 2, 1| mond, feleld rá azt, hogy „Egy az Isten!”~Azzal kitaszított
44 2, 1| az egyik kezében tartott egy nagy trombita végű puskát,
45 2, 1| szerint azt mondtam rá:~– Egy az Isten!~Mit tehettem egyebet?~
46 2, 1| kandallóban, ott leültetett egy medvebőrös padra, elém tett
47 2, 1| medvebőrös padra, elém tett egy szűk nyakú üveget tele meggypálinkával;
48 2, 1| meggypálinkával; maga meg elővont egy kicsi kis könyvet, akkorát,
49 2, 1| könyvet, akkorát, hogy azt egy csizmaszár mellé el lehetett
50 2, 1| világban Isten hírével, arra „egy” is elég.~Nekem a hajam
51 2, 1| felvilágosított, akkor elővett egy vastag könyvet, s azt mondta,
52 2, 1| megszaporodott a gyülekezetünk. Egy csoport magyar vitéz jött
53 2, 1| Lengyelországból.~Szerencsére volt egy lényeges véleménykülönbség
54 2, 1| kell bocsátanom azt, hogy egy idő óta az öreg lengyel
55 2, 1| Isten is ugyan, mert csak „egy az Isten”, de azért Istennek
56 2, 1| hogy mikor az öreg lengyel egy átalagot felhozott a pincéjéből,
57 2, 1| dogmát támadta meg.~Tartott egy kemény prédikációt, melyben
58 2, 1| alatt kegyesen áldozzunk. S egy átalag megint odalett.~Az
59 2, 1| elvetemedettségre? Sőt inkább egy nagyon istenfélő gondolatom
60 2, 1| a szép Marinkával, aki egy idő óta a legszigorúbb zár
61 2, 1| ház táját körülcirkálom, egy nagy darab égő taplót beledugok
62 2, 1| összepakol annyit, amennyi egy átalvető iszákba belefér;
63 2, 1| iszákba belefér; én elfogok egy pár bitangjába eresztett
64 2, 1| húzatni a kútgémre, hanem egy jámbor magyar úr megszánt;
65 2, 1| akkorára dagadt már, mint egy ugorka.~Egyéb panaszom nem
66 2, 1| seregre. Az szót fogadott, s egy hajrá alatt elpusztította
67 2, 1| becsülték a széles vállaimat.~Egy tatár vett meg mind a kettőnket;
68 2, 1| aztán kivett az erszényéből egy aranyat, s azt a tenyerébe
69 2, 1| elé, a másik kezével pedig egy szőrpányvát akasztott a
70 2, 1| nyakába, s akkor aztán az egy aranyat elébb marokra szorította,
71 2, 1| aranyat eltette; elővett egy ezüstpénzt, azt tartogatta
72 2, 1| is ráköptem.~Akkor kivett egy nagy rézgarasost, hogy hát
73 2, 1| tudott kegyetlen cifrául! Egy szörnyű káromkodásformát
74 2, 1| megszabadítana: egyszer csak egy nagy fenyőerdő elé érünk.~
75 2, 1| haladt benne a tatár sereg egy miatyánknyira, amint egyszerre
76 2, 1| kellett vonulni, s amint aztán egy fát eldöntöttek, az zúdította
77 2, 1| előtt rakásra valamennyit. Egy szálfa minket is úgy csapott
78 2, 1| közé a nehéz terhével, mint egy kalodába. Az iszonyú robaj
79 2, 1| Óh, a hajdemákok hatalmas egy nép voltak!~Nem volt az
80 2, 1| besorozták maguk közé.~Ha valahol egy szép asszonyt elítéltek
81 2, 1| összeraboltak, abból senki magának egy dénárt meg nem tartott,
82 2, 1| élelmiszert halmoztak össze, hogy egy nyáron át ki nem éheztethette
83 2, 1| düledezett szálfáival, mint egy jégverte kenderföldet. A
84 2, 1| kapták.~Én ott feküdtem egy nyaláb fenyőfagallyra fektetve,
85 2, 1| fenyőfagallyra fektetve, egy csergedező patak forrásánál.~
86 2, 1| forrásánál.~Előttem állt egy öles termetű fickó. Csúf,
87 2, 1| alak állt; de ilyen csúnya egy sem volt.~– No, fickó! –
88 2, 1| látott, olyan hangon, mint egy bika, könyökével egy hosszú
89 2, 1| mint egy bika, könyökével egy hosszú nyelű nyakleütő pallosra
90 2, 1| marcona fickó odahurcolt elém egy barlangnyílásból egy csodaszép
91 2, 1| elém egy barlangnyílásból egy csodaszép leányt, akinél
92 2, 1| nyakaznod: itt van a pallos. Ez egy nemeskisasszony, akit mi
93 2, 1| vágatja le, mint ő öljön meg egy leányt. – Jól van, most
94 2, 1| volt, végre belekerültünk egy olyan mély hegyi útba, ahol
95 2, 1| megerősített tanyájához.~Az egy minden emberi hatalommal
96 2, 1| dacoló, bevehetetlen erősség.~Egy roppant barlangszáda tátong
97 2, 1| barlangszádával, szökell ki egy bérci patak forrása. Ez
98 2, 1| települtek ebbe a barlangba, mint egy erős várba.~Minthogy ezeket
99 2, 1| közé óriási fenyőszálakból egy nagy csatornát fektettek
100 2, 1| eszközül szolgált nekik egy furfangosan kifundált malomgép
101 2, 1| hajtására, melynek a kereke egy erős vasláncot tartott folytonos
102 2, 1| leggazdagabb tárnákat; ha egy helyen betömik, tíz helyen
103 2, 1| barlangnyíláson ömlik be, hanem egy mellékkürtőn, ott van alatta
104 2, 1| sziklafaltól), olyan alakú, mint egy lapos boltozatú terem. Az
105 2, 1| elrabolva; azok között láttam egy hosszú csatakígyót is, egészen
106 2, 1| elkészülve.~Ebből a teremből egy keskeny, alacsony folyosó
107 2, 1| ahol sohasem voltam, s egy tágasabb nyílás a nagy barlangba,
108 2, 1| barlangba, mely oly tágas, mint egy templom, hogy mikor az a
109 2, 1| egész életén át ott üljön egy sziklaodúban, s gyertyavilágnál
110 2, 1| s azt mind felhalmozták egy melléküregbe, ahová csak
111 2, 1| melléküregbe, ahová csak egy pillantást lehetett vetnem,
112 2, 1| a vezért és leányát, kik egy bíborral bevont emelvényen
113 2, 1| előhoztak, inkább taszigáltak egy halavány képű fickót, a
114 2, 1| el, csak behúztam magam egy faodúba, s ott védelmeztem
115 2, 1| ott védelmeztem magamat, egy, ötven ellen, vitézül. Vitézség
116 2, 1| padlat a sziklafaltól, s egy mély, sötét örvénybe engedett
117 2, 1| letekinteni.~A mélység fenekét egy tó sötét tükre képezte.~
118 2, 1| sötét tükre képezte.~A vezér egy szalmacsóvát vett a kezébe,
119 2, 1| kezébe, s azt meggyújtva egy fáklyánál, lehajítá a mélységbe.
120 2, 1| mellkendőjét a nyakáról, egy szép veres-sárga selyemkendőt,
121 2, 1| A barlang falában volt egy hosszú repedés, oly keskeny,
122 2, 1| oly keskeny, hogy csak egy ember férhetett rajta keresztül;
123 2, 1| keresztül; annak a nyílását egy nehéz sziklalap födte. Hat
124 2, 1| áldozatnak kezébe adtak egy szál égő viaszgyertyát,
125 2, 1| magát, s úgy kellett véle egy sort táncolni mindenkinek,
126 2, 1| táncolni mindenkinek, mint egy halottal.~Mikor rám került
127 2, 1| urakat ebből nem csinálni egy marginális gonosztettet
128 2, 1| címe: bűnös istenkísértés, egy tisztességes hajadon iránti
129 2, 1| felugrottam a karfára, s onnan egy hatalmas lódulással ellökve
130 2, 1| áthasított levegő hangja, mint egy növekedő mennydörgés. Egyszerre
131 2, 1| csupa méregsóban úszom. Egy percig eszembe jutott, hogy
132 2, 1| talpig fehéren a sótól, mint egy bepúderezett ördög.~Az én
133 2, 1| vállaikon visszahoztak, s egy csodálatos szép virágot
134 2, 1| a lába; a kezében pedig egy nagy masszív ezüstkeresztet
135 2, 1| azzal az ezüstfeszülettel egy másik pópát agyonütött bizonyosan
136 2, 1| térdemről, s adtam vissza egy olyan pofont a bérmáló keresztapámnak,
137 2, 1| bérmálásom örömére: mely után egy fáklyán kívül a többit mind
138 2, 1| sziklaoldalban volt vetve egy odúba a fekhely, ahová csak
139 2, 1| kell tisztítva lenni, mint egy tükörnek; azután ki látott
140 2, 1| útmutatásom szerint segítsenek egy olyan fortélyos szerkezetet
141 2, 1| hajdemákoknak ugyan volt egy régi stratagémájuk, amivel
142 2, 1| megtámadókat gyakran csúffá tették. Egy mesterséges alagúton át,
143 2, 1| mesterséges alagúton át, egy föld alatti zsilip felnyitásával
144 2, 1| értesülve voltak erről, s egy ködös éjszaka után, mikor
145 2, 1| hogy a völgyünkön keresztül egy kőfal van emelve, mely azt
146 2, 1| sziklatömbökből, s az alján egy félkerek boltozat volt hagyva,
147 2, 1| vezeti, akkor a Sziniawskyak egy jó bástyapuska segélyével
148 2, 1| jó bástyapuska segélyével egy kötelet lőnek át rajta,
149 2, 1| rajta, a kötél segélyével egy erős vasláncot húznak rajta
150 2, 1| kőművesek szokták, mikor egy fallal elkészülnek, hogy
151 2, 1| is kitűztek a fal ormára egy magas bitófát, tetején a
152 2, 1| lőréseket megszállva tarták: egy sem menekült meg élve.~Most
153 2, 2| viaszgyertyát, a hátára egy kenyeret meg egy csobolyó
154 2, 2| hátára egy kenyeret meg egy csobolyó bort, s aztán mehet
155 2, 2| aranyos süveget, adtak ránk egy cifra subát; mindenikünknek
156 2, 2| mindenikünknek a kezébe nyomtak egy tarisznyát élelmiszerekkel
157 2, 2| tarisznyát élelmiszerekkel meg egy korsót, azzal elkísértek
158 2, 2| hozzánk, mit mikor az ember egy üres csigát tart a füléhez,
159 2, 2| tágulva ki jobban, mint hogy egy ember végighaladhasson benne.
160 2, 2| egyszer aztán eljutottunk egy oldalvást bemélyedő odúba,
161 2, 2| mely valamivel nagyobb volt egy parasztház lakószobájánál.~
162 2, 2| el bennünket ide, s majd egy kis idő múlva megint értünk
163 2, 2| magamat vádolni azért, hogy egy ily szerelmi mámor miatt
164 2, 2| szelíden és szomorúan. – Csak egy újabb börtönbe. Majd meglátod.~
165 2, 2| tesz, hogy „Szigetkert”.~Egy valóságos sziget, amit tenger
166 2, 2| egymáshoz sorakozva, mint egy rettenetes münster homlokzata,
167 2, 2| völgy fenekén fekszik, mint egy zöld sziget; mint egy gömbölyded
168 2, 2| mint egy zöld sziget; mint egy gömbölyded dombocska, egymásnak
169 2, 2| messze kiszökő ívet képezve, egy patak forrása, mely amint
170 2, 2| áthidalva, s aztán mint egy ezüst kígyó sikamlik alá
171 2, 2| hajdemákok fölfedezték, egy kopár, vadon pusztaság volt,
172 2, 2| a tekintete. A fenyőfák egy részét kiirtották, s rozstermő
173 2, 2| életben; élveztem mindazt, ami egy királyra és egy börtönbe
174 2, 2| mindazt, ami egy királyra és egy börtönbe zárt rabra nézve
175 2, 2| Viszpa-Ogródban voltam.~Egy kígyótekervényű sziklaösvény,
176 2, 2| házaikba.~Megérkezésünkre egy kis haranglábon álló harangot
177 2, 2| rablógyilkos volt valaha, soha egy veszekedő szót nem lehetett
178 2, 2| az enyim-tied fölött, sem egy káromkodást, s azok az asszonyok,
179 2, 2| minket a patak partjára, s egy közös kobakból mindannyian
180 2, 2| forrázva.~Mikor pedig aztán egy napon az én kedves Madusom
181 2, 3| háztáját gondozza.~Éppen egy bölcsőnek való kast fontam
182 2, 3| ülve, amint egyszer csak egy sötét árnyék elfogta előlem
183 2, 3| Nem érünk nálad nélkül egy ütet taplót. Az ágyúval
184 2, 3| nagy dologhoz készülünk. Egy gazdag karaván jön a mohilovi
185 2, 3| Olyan erősség az, mint egy vár. Széles falai vannak
186 2, 3| Hallod-e, Barán! Ki parancsol egy asszonynak a háznál? Vagy
187 2, 3| megmutatom, hogy hogyan kell egy asszonyt kifizetni, aki
188 2, 3| egész Viszpa-Ogródot, mint egy álmot. Tudva van, hogy egy
189 2, 3| egy álmot. Tudva van, hogy egy borivó ember, ha sokáig
190 2, 3| gondolt volna arra, hogy egy más országból kerekedjék
191 2, 3| országból kerekedjék elő egy ilyen hatalmas rablócsapat.~
192 2, 3| megérkezni Mohilov alá.~Egy mocsári erdő két oldalán
193 2, 3| valami háromszázan.~Amint egy jelszóra egyszerre kitörtünk
194 2, 3| egészen elzsibbadtan ültem le egy zsombikra. A fejem zúgott.~
195 2, 3| fejem zúgott.~Egyszerre egy vén török kalmárt látok
196 2, 3| felém bicegni, a hóna alatt egy mankóval. Sánta is volt,
197 2, 3| poklába eljutnék; amíg, hogyha egy hitetlen kezétől esem el,
198 2, 3| föl.~Nagy volt a csábítás. Egy jámbor törököt a pokolból
199 2, 3| öreg a mankó vánkosát, s egy csomó aranyat töltött ki
200 2, 3| Jaj volna annak, akinél egy árva lengyel garast megtalálnának.
201 2, 3| otthon maradtakat leitatom: egy kis jó theriákot keverek
202 2, 3| vettem észre egyszer, hogy egy fej nélküli ember esik a
203 2, 3| két térdemet átölelve, míg egy ember nélküli fej messze
204 2, 3| Koldussá lettem, amint egy sánta törököt, aki a mankós
205 2, 4| régen.~Azzal parancsot adott egy széles vállú fickónak, hogy
206 2, 4| kevesebbre gondolt, mint hogy egy bekerített várat bevegyen
207 2, 4| olyan jó alkalmatosság, mint egy sánta láb.~Messze földről,
208 2, 4| Berdicov a fehér barátoké volt, egy kellemes völgy teknőjében
209 2, 4| sánckarózattal. A domb tövében volt egy hévízforrás, mely az árkokat
210 2, 4| azokra Nyedzviedznek a foga.~Egy oltár vert ezüstből csinálva,
211 2, 4| ajándékozott a kolostornak; egy áldozóasztal, aminek tömör
212 2, 4| magam elkezdtem sírni, mint egy gyermek.~Hát mégis van Isten!
213 2, 4| is ösztönzött rá. Cserébe egy kigyógyult sánta lábért
214 2, 4| sugárágyúnkkal a bástya egy részét úgy fogom lerombolni,
215 2, 4| kértem tőle, hogy engedjen egy napra visszamennem a Viszpa-Ogródba,
216 2, 4| veszélyes útra.~Azt az egy éjszakát boldogságban akartam
217 2, 4| maga készítette kincseit. Egy kis parányi gyöngyös főkötőcskét,
218 2, 4| parányi gyöngyös főkötőcskét, egy legapróbb embernek való
219 2, 4| babonája az, hogy akinek egy nem született kisgyermek
220 2, 4| látszott előttem, mintha egy szent állna a fényes glória
221 2, 5| éjszaka elkészítettem, lopva egy hordócska lőport helyezék
222 2, 5| Én aztán azt tettem, hogy egy hosszú nádszálat dugtam
223 2, 5| A vezér sátorában a pópa egy misének a paródiáját énekelte.
224 2, 5| széllel ellenkező irányban. Egy bomladozó ördögrajt gázoló
225 3, 1| volt. Nekem nem volt elég egy nap, egy egész hétig tudtam
226 3, 1| Nekem nem volt elég egy nap, egy egész hétig tudtam gyónni
227 3, 1| ajánljon be engem valahová egy lengyel dinasztához valami
228 3, 1| csak kérdezősködjél. Az egy gonosz életű, ördögök cimborája.
229 3, 1| magam is átláttam, hogy egy ilyen kegyes életű férfiú
230 3, 1| tudatja velem, hol találok egy nekem való hamisítót, aki
231 3, 1| végtül-végig, azonnal körülfogott egy csoport zsidógyerek nagy
232 3, 1| Én elővettem tarsolyomból egy dénárt, s azt mondtam, hogy
233 3, 1| egymást kikerülni, elvezetett egy butikba, aminek az ajtajában
234 3, 1| butikba, aminek az ajtajában egy vénasszony guggolt, szemöldökig
235 3, 1| feljebb kezdtem, s elővettem egy máriást.~– Hallod-e, anyóka,
236 3, 1| a boltjába, s teletöltve egy szűknyakú „egyest” piros
237 3, 1| visszament a boltba, s akkor meg egy másik egyest hozott ki,
238 3, 1| hogy az a gaz suhanc engem egy süket asszony kezébe szolgáltatott
239 3, 1| Malach nevét, akkor meg egy skatulya féregvesztő kenőccsel
240 3, 1| Gondoltam magamban: hátha egy koronás tallér meggyógyítaná
241 3, 1| boltajtót, kinyitott előttem egy kis alacsony ajtócskát a
242 3, 1| azon keresztül bebocsátott egy labodás udvarra, onnan felvezetett
243 3, 1| udvarra, onnan felvezetett egy rozzant lépcsőn egy szennyes
244 3, 1| felvezetett egy rozzant lépcsőn egy szennyes ruhákkal teleaggatott
245 3, 1| teleaggatott padlásra; abból egy másik padlásra, onnan le
246 3, 1| másik padlásra, onnan le egy szűk folyosóra, abból egy
247 3, 1| egy szűk folyosóra, abból egy fáskamarába, onnan megint
248 3, 1| fáskamarába, onnan megint egy pincébe, azután egy függőhídon
249 3, 1| megint egy pincébe, azután egy függőhídon keresztül, mely
250 3, 1| fölött vitt át, utoljára egy hosszú kongó folyosóra ért
251 3, 1| folyosóra ért velem, ott egy keményfa ajtót kocogtatott
252 3, 1| keményfa ajtó megnyílt, s én egy tisztes ezüst szakállú alakkal
253 3, 1| Kivettem a tarsolyomból egy aranyat.~– Te vagy a csodaember,
254 3, 1| Úrnak hatalma.~Azzal fogott egy hosszú acéltűt: azzal az
255 3, 1| távozzál békével.~Azzal egy izmos szolgalegény lámpással
256 3, 1| szolgalegény lámpással levezetett egy sötét lépcsőn, kieresztett
257 3, 1| odataláljak.~Az ajtóban egy birsalmaszínű, törpe fickó
258 3, 1| volt ez talán.~Fölvezetett egy csikorgó falépcsőn valami
259 3, 1| valami sötét szobába, aminek egy zugában ült egy emberi alak,
260 3, 1| aminek egy zugában ült egy emberi alak, háttal fordulva
261 3, 1| volt felém fordulva.~Előtte egy tükör állt, abból nézett
262 3, 1| beszélt a Malachról, mint egy harmadik személyről, úgyhogy
263 3, 1| Arra nézve szükségem van egy nemesi armálisra, amivel
264 3, 1| igazoljam előkelő származásomat, egy akadémiai testimoniumra,
265 3, 1| jártasságomat bizonyítsa, egy keresztlevélre meg egy bérmálólevélre,
266 3, 1| egy keresztlevélre meg egy bérmálólevélre, mely katolikus
267 3, 1| neveltetésemet kiderítse, s aztán egy magasztalólevélre valamely
268 3, 1| Fogadni mernék a fejemmel egy pitykére, hogy ebben a rongyos
269 3, 1| hát azt mondaná: adjatok egy garast ennek a rongyos koldusnak,
270 3, 1| a „bratinát”!~A bratina egy kétkupás, öblös aranyserleg
271 3, 1| Én ki voltam koplalva: egy hajtókára kiittam a bratinát
272 3, 2| hírüket sem hallotta eddig.~Egy szép napon aztán visszaérkezett
273 3, 2| ítélőbíró, aki így tudjon egy vádlott szemébe nézni, ahogy
274 3, 2| Kochanovszki Zdenko!~Most aztán egy pillanatra én láttam be
275 3, 2| nagyot villantak e névre; egy egész lánggal égő világ
276 3, 2| vonagló elkárhozottakkal. Csak egy pillanatig tartott ez a
277 3, 2| megifjított!”, s azzal, mint egy virgonc ifjúcska, szokott
278 3, 2| olvassam magamnak tovább.~Egy este megint ezzel a mulatsággal
279 3, 2| herceg és a neje, én távolabb egy olvasóasztal előtt a nagy
280 3, 2| akkorát csattanva, mint egy istennyila. – Az alvó férj
281 3, 2| elmondani. Olyan volt az, mint egy túlvilági álom. Mintha a
282 3, 2| ez történnék veled, hogy egy jéghideg, szép úrhölgy,
283 3, 2| ugyanezt suttogá a fülembe egy órájában az önfeledésnek:~–
284 3, 2| meggyónni. Ezt el ne mondd még egy papnak se, egy szentnek
285 3, 2| mondd még egy papnak se, egy szentnek se, még egy oltárkép
286 3, 2| se, egy szentnek se, még egy oltárkép előtt se, mert
287 3, 2| kezét lehetett látni, amint egy hosszú pálcával a vezeklőnek
288 3, 2| az igazi gyilkos helyett egy ártatlan vádlottat akasztanak
289 3, 2| rejtegethető az, amit az ember egy szépasszony szemeivel követett
290 3, 2| gondolám magamban, s egy percre az az ötletem támadt,
291 3, 3| Nem illik-e, hogyha én egy új paradicsomot fedeztem
292 3, 3| gyomromat, s lehörpintettem egy hajtókára.~Arra azután rögtön
293 3, 3| növekszik, míg utoljára egy fogalommá válik, aminek
294 3, 3| akarom emelni. S amikor egy kezemet erőszakosan fölemelem,
295 3, 3| Mahomed paradicsoma, hanem egy föld alatti boltozat, aminek
296 3, 3| köveiről csorgott alá a nyirok: egy pislogó mécs világítá be
297 3, 3| nyakamból, nem volt más, mint egy utálatos vámpír. És az a
298 3, 3| széles vasnyakörvtül, ami egy karikánál fogva oda volt
299 3, 3| halálnak a jegygyűrűje, amivel egy élő embert a sír számára
300 3, 3| a szűk ablak, melyen át egy halandó átdugta a fejét
301 3, 3| Börtönöm vasajtaja kinyílt, s egy magas férfi, akinek arcát
302 3, 3| lépett be hozzám, kezében egy korsóval és egy kenyérrel,
303 3, 3| kezében egy korsóval és egy kenyérrel, amiket letett
304 3, 3| én életben akarlak hagyni egy föltétel alatt. Ha beállsz
305 3, 3| szép Persidával még csak egy görbe tekintet sem tudatja,
306 3, 3| a rád kisült hamisítás, egy nemes lovag nevének álorcás
307 3, 3| mindezekért megérdemled az egy halált. Hanem, amiért nem
308 3, 3| halált. Hanem, amiért nem egy, de száz halált mérne a
309 3, 3| szép Persida majd egyszer egy szép körte vagy barack ízlelése
310 3, 4| fölemelém, hogy föltekintsek, egy fényes nőalakot láttam magamhoz
311 3, 4| A karján pedig tartott egy kis csecsemő gyermeket,
312 3, 4| hogy valljam meg neki: „egy szépasszonynak a szép szemei,
313 3, 4| nyakán körös-körül látszott egy vérpiros vonal, mint egy
314 3, 4| egy vérpiros vonal, mint egy vékony nyakszalag, s annak
315 3, 4| nyakszalag, s annak a közepén egy függő piros csepp, mint
316 3, 4| függő piros csepp, mint egy klárisboglár.~– De a másik
317 3, 4| megragadta két kézzel, s egy rántással kiszakítá a falból;
318 3, 4| élek; s mint hogy azt az egy jót, amiért megáldjon valaki,
319 3, 4| olyan sűrűek voltak, hogy egy embernél több nem haladhatott
320 3, 4| csak olyan volt, mint mikor egy sűrű erdőbe hosszú fasor
321 3, 4| ahonnan a világosság jött. Egy emberi lakot nem láttam
322 3, 4| élményem nem volt egyéb, mint egy rossz álom: – ha a bizonyítékot
323 3, 4| No, ez ugyan nevezetes egy história volt! – monda a
324 3, 4| Csodálatos megmenekülése egy gonosztevőnek mennyei segítséggel.)~(–
325 3, 4| pillanattól fogva folyvást egy fehér galamb ült a bal vállamon,
326 4, 1| 1. A FAODÚBAN~Egy rongyos szűrrel a nyakamban,
327 4, 1| rongyos szűrrel a nyakamban, egy mankóval a kezemben, egy
328 4, 1| egy mankóval a kezemben, egy vaskarikával a nyakamon –
329 4, 1| kellett bújdosnom, hogy egy patakot találjak, mely friss
330 4, 1| egészen beárnyékolva tartá egy sok száz esztendős tölgyfa,
331 4, 1| akkora odúja volt, hogy abban egy ember bízvást ellakhatott.
332 4, 1| gondoskodott az Úr, amennyi egy remetének való. Bükkmakk
333 4, 1| remetevilágban.~Két nagy kő közé egy száraz gallyakból összekötözött
334 4, 1| patak mentében találtam egy nagy málnabozótot, annak
335 4, 1| ezt az én remeteségemet.~Egy gondolat azonban mégis nyugtalanított.
336 4, 1| hárshéjmadzagnál fogva, azután egy harmadik követ használva
337 4, 1| környék lakói megtudják egy kegyes remetének letelepültét
338 4, 1| megköszönni a jó cselekedetet.~Egy napon azonban, midőn késő
339 4, 1| tudtam fogni a lábánál fogva egy, már a számon kiszaladó,
340 4, 1| kötelességedet, az imádkozást. Egy kegyes anachoretának nem
341 4, 1| aki ezt a te éléskamarádat egy nap alatt így fel tudta
342 4, 1| hegyi árpakenyerekből, vagy egy sereget azokból a jóízű
343 4, 1| megjelentek?~Útközben találtam egy nagy csomó bikkmakkot. Szinte
344 4, 1| térdemről, s eláldottam egy „ezermilliom kacskaringós
345 4, 1| mennykővel” a látogatómat! – Az egy óriási nagy mackó volt:
346 4, 1| óriási nagy mackó volt: egy vén kanmedve, amellyel tele
347 4, 1| összehúzza a napokat, s egy esztendő ott kiad hatot.~–
348 4, 1| segélyemre nem küldött volna egy lovag urat, ki éppen arra
349 4, 1| arra címerül volt festve egy éppen olyan lovag, mint
350 4, 1| ült vele ugyanazon lovon egy éppen olyan rongyos zarándok,
351 4, 1| Tudom, hogy eltörölték, de egy kis részük megmenekült,
352 4, 1| Szentföldről jössz?~Ekkor egyszerre egy mentő gondolatom támadt.
353 4, 1| volt ő a Szentföldön, s egy törökkel sem beszélt életében.~
354 4, 1| mely a városon kívül volt egy körülárkolt dombtetőn, felvonóhíddal
355 4, 1| rongyaimból, beledugtak egy kád vízbe, megfésültek,
356 4, 1| hajat kiborotválták, s aztán egy durva vörös csuhát adtak
357 4, 1| magamat arra a szóra, hogy egy feketehimlőben elpatkolt
358 4, 2| óhajtásomnak végcélját.~Egy vitézi rend kolostorába
359 4, 2| parancsolatot adá nekem, hogy vegyek egy lámpást a kezembe, menjek
360 4, 2| Mindegyiknek a kezében volt egy cifra viaszfáklya.~Ezek
361 4, 2| Heten voltak.~A hetedik egy magas koronás alak volt,
362 4, 2| túlvilági hölgy nyomdokán egy csigalépcsőn át, mely a
363 4, 2| lépdelt előttem, míg egyszer egy cifra aranyozott vasajtóhoz
364 4, 2| a menet. Az felnyílt, s egy előttem eddigelé még ismeretlen,
365 4, 2| falakat.~S a terem mélyéből egy nehéz függönyökkel takart
366 4, 2| elszedték a kezemből, s lerakták egy hosszú asztalra.~Ekkor az
367 4, 2| feladatom az volt, hogy egy falmélyedésben fekvő szarkofágról
368 4, 2| akinek a neve Jaldabaoth, egy aeonja; a pneumatikus Messiás,
369 4, 2| Krisztus nem volt más, mint egy ámító, akinek igazi neve
370 4, 2| született, se meg nem halt. Egy embléma az egész, egy szimbólum,
371 4, 2| halt. Egy embléma az egész, egy szimbólum, aminek nem volt
372 4, 2| egyhangúlag.~Erre Nabukodonozor egy nagy támtámra ütött az öklével,
373 4, 2| jövő fényes világításnál egy pompás oltárzsámolyon állva
374 4, 2| bálványnak két arca volt; egy férfiúi és egy női, s az
375 4, 2| arca volt; egy férfiúi és egy női, s az egész alakja félig
376 4, 2| férfi volt, félig asszony. Egy óriási kígyó tekergőzött
377 4, 2| alatt volt a föld. Az meg egy krokodiluson nyugodott.~
378 4, 2| Balról e szobor mellett volt egy másik bálványszobor. Az
379 4, 2| Az meg a Mylitta volt. Egy mezítelen női alak, egy
380 4, 2| Egy mezítelen női alak, egy vadkanon ülve, fején ragyogó
381 4, 2| borzadály.~A templomban volt egy felséges oltárkép, a mi
382 4, 2| szobra; annak a fején volt egy pompás korona, egymásra
383 4, 2| kegyeletes ereklyét, hogy egy fertelmes buja asszonyi
384 4, 2| názáretbeli Mária, hanem csak egy közönséges, becsületes embernek
385 4, 2| Malkhust” kiabál. Vajon egy nyaláb füvet hozzak-e neki?
386 4, 2| tartani előtte.~A kitörés után egy pillanatra eszéhez látszott
387 4, 2| rekedtes, kifáradt hangon, s egy rendkívüli szép hólyagos
388 4, 2| Nem ittam többet annál az egy kortynál, csak mutattam,
389 4, 2| Hisz ez megér, ha eladom, egy egész paraszttelket vagy
390 4, 2| egész paraszttelket vagy egy ötkerekű malmot. De hátha
391 4, 2| kijózanítalak én!~Azzal fogott egy nagy kanna vizet, s végigöntött
392 4, 2| leborulnak a földre, és egy sóhajtás nem hallszik a
393 4, 2| térdepeljetek! Abban a kehelyben egy ostya van, amire Astarte
394 4, 2| korona diadémján elöl volt egy mogyoró nagyságú igazgyöngy,
395 4, 2| igazgyöngy, hátul pedig egy szintén olyan nagy rubin.~
396 4, 2| böjtöt, hogy ezen a napon még egy halálos betegen fekvő novitiusnak
397 4, 2| fogcsikorgatva. De Iskariotesnek egy hátbaütése meggyőzött róla,
398 4, 2| hánytak bele, míg Delila egy viaszgyertya-tekerccsel
399 4, 2| zöld világításnál, mint egy elkárhozott mezítelen lélek,
400 4, 2| elkárhozott mezítelen lélek, egy szent palástjával a nyakában;
401 4, 2| kelepcéjükbe beléejtse őket egy olyan szegény ördög, mint
402 4, 2| vezetni a szabadba, ahonnan egy titkos ajtón át az asszonyi
403 4, 2| emlékköveivel volt betöltve, egy „Ptolomeus” nevű lovagnak
404 4, 2| nem volt sírüreg, hanem egy szűk lépcsőzet feljárata.
405 4, 2| tizenhetediknél találtam – nem egy ajtót, hanem egy szent szobrot.
406 4, 2| találtam – nem egy ajtót, hanem egy szent szobrot. A fához kötözött
407 4, 2| falon, s kifelé nézett, egy fülkében állva. Bizonyos,
408 4, 2| elkezdett megfordulni, s én egy perc múlva a csillagos eget
409 4, 2| A sekrestyében találék egy nagy bőriszákot, abba beléraktam
410 4, 2| falán kívül.~Még onnan csak egy magas bástyán át kellett
411 4, 2| ex tripode a reus –; ha egy szót mondok, abból rögtön
412 4, 2| Azért határoztam el, hogy egy kegyes német nagyfejedelem
413 4, 2| megérdemli, hogy valaki egy hadjáratot indítson meg
414 5, 1| azt néztem, hogy hol van egy hajó, amely éppen a vasmacskát
415 5, 1| felmeneküljek. A véletlen egy hollandi hajóra vezetett.~
416 5, 1| megfizetni?~– Nincs nekem egy batkám sem.~– Hát mid van?~–
417 5, 1| sem.~– Hát mid van?~– Van egy szép hólyagos kulacsom,
418 5, 1| s nem loptam senkitől. Egy szépasszonytól kaptam emlékül,
419 5, 1| szépasszonytól kaptam emlékül, egy csókért, egy ölelésért.
420 5, 1| kaptam emlékül, egy csókért, egy ölelésért. Süllyedjek el
421 5, 1| a hajóval a tengeren, ha egy szóig nem igaz, amit mondtam.~–
422 5, 1| elhelyezzem. Hozatott magának egy korsó sört, azt, hogy engem
423 5, 1| így szólt:~– Hja, fiam, te egy nagyon okos dolgot és egy
424 5, 1| egy nagyon okos dolgot és egy nagyon bolond dolgot csináltál
425 5, 1| már bolond. Te egymagad, egy szegény ördög, be akarsz
426 5, 1| amivel a Baphometet jelzik: egy félhold mint patkó, s annak
427 5, 1| patkó, s annak a közepén egy nyolcassá tekeredett kígyó,
428 5, 1| kincseket? Te be akarsz vádolni egy kolostort, tele papi rendű
429 5, 1| rendű lovagokkal; nem is egy kolostort, hanem kettőt;
430 5, 1| Hamburgban, én utasítani foglak egy derék, becsületes emberhez,
431 5, 2| megtámadni, és annál kevésbé egy egész város népe fölött
432 5, 2| kegyelmességtek?~(A bírák egy része erre bizonyozni kezdett,
433 5, 2| lelkem terhétől megszabadít.~Egy sereg állatmutogató bódé,
434 5, 2| a fejemben, ámbár ritka egy név. Kevés hasonló fordul
435 5, 2| múh-borjú? Jaj, fiam, az egy rettenetes fenevad. Amióta
436 5, 2| lesz, mint az oroszlán. Egy ilyen múh-borjút bocsátottak
437 5, 2| Nappal elrejti magát, s egy egérlyukba belefér. Éjjel
438 5, 2| pedig előjön, és ordít, mint egy behemót. Megkergeti az éjjeliőröket,
439 5, 2| végig. Az neked ordít, mint egy oroszlán, csörömpöl, mint
440 5, 2| oroszlán, csörömpöl, mint egy társzekér, prüszköl, mint
441 5, 2| tizenkét ló, kopog, mint egy kallósmalom, és kukorékol,
442 5, 2| kallósmalom, és kukorékol, mint egy veszett kakas. Különösen
443 5, 2| egyszerre akkorára megnő, mint egy hordó, hogy azt még a nagy
444 5, 2| hogy én meg tudok enni egy egész borjút. Most különösen
445 5, 2| volt rajta, s a számomra is egy gavalléros kisujtásozott
446 5, 2| ötven dublont, aztán meg egy hosszú papirost.~– Hát ez
447 5, 2| Hát ez micsoda?~– Ez egy váltó, mely kétezer János-tallérról
448 5, 2| fizetési határidőt sokalltam egy kissé.~– Ez hamburgi szokás –
449 5, 2| Az öreg Mayer ujján volt egy szép gyémántos gyűrű. Azt
450 5, 2| csokoládékocsonyából.~– Hanem erről egy kis írást kell ám adni –
451 5, 2| mondám ezt, hogy az öreg egy kis időre hagyja el a szobát.
452 5, 2| kapom meg a pénzemet. Én egy szót sem szóltam az uzsora
453 5, 2| annak az ablakából rúg ki egy erkély az utcára.~Szép holdvilág
454 5, 2| belépett a szobába, mint egy tündéralak, tiszta hófehér
455 5, 2| természetesebben, mint hogy egy csókot kérjek tőle.~(– Ahol
456 5, 2| lehet eltűrni!)~(– Hiszen egy csók még nem a világ – csitítá
457 5, 2| akkorára dagad a fejem, mint egy hordó. Az ugyan nem történt
458 5, 2| vendégszeretet kötelessége egy napon túl nem terjed. Nemes
459 5, 2| mindennap küldtem neki egy szerelmes epistolát, amiket
460 5, 2| bolondját. Ott megismerkedtem egy spanyol hidalgóval, egy
461 5, 2| egy spanyol hidalgóval, egy skót klánnal, egy brazíliai
462 5, 2| hidalgóval, egy skót klánnal, egy brazíliai telepítvényessel
463 5, 2| brazíliai telepítvényessel meg egy oláh bojárral, akiknél mindjárt
464 5, 2| reményem van hozzá, hogy egy ilyen, az egész keresztyén
465 5, 2| kényeső téve, ami a kockát egy oldalra húzza, s én tudtam
466 5, 2| esküdött Rupertus, hogy őt egy egész tele sáncárok ördög
467 5, 2| korcsmáig, ahol is fogadásból egy vándor kuruzsolónak minden
468 5, 2| hogy az is confundálta egy kissé a fejemet; ámbátor
469 5, 2| evickélni a levegőben, mint egy horogra akadt békát.~Segítségért
470 5, 2| Elnyúltam vesztegen, mint egy akasztott ember, azt remélve,
471 5, 2| Joachim-talléros váltóm volt, s azt egy rántással leszakítva, belódította
472 5, 2| a kerek köpönyegem, mint egy ernyő, felfogta a levegőt;
473 5, 2| öl hosszú nyaka, azon meg egy idomtalan nagy borjú feje,
474 5, 2| engemet két ölnyire öklelt fel egy taszításra.~Holmi gyöngeszívű
475 5, 2| közönséges nyaka volt, mint egy rendes tuloknak, s azzal
476 5, 2| hanem annak a hasából: egy valóságos emberi hang.~–
477 5, 2| idomtalan bőrhüvelyéből egy emberi alak kecmergett elő,
478 5, 2| Az erkélyen láttam, hogy egy nő megjelent, Ágnes volt.
479 5, 2| az utcáról felmarkoltam egy csomó sarat, s amint a leány
480 5, 2| de én nem néztem hátra egy pillanatig sem, hanem futottam,
481 5, 2| valahol végét nem értem; ott egy lebujban világosságot láttam,
482 5, 2| bebuktam a lépcsőgádoron, egy nagy termetes fickónak az
483 5, 2| titkos toborzók voltak, kik egy szabadcsapat számára gyűjtöttek
484 5, 2| mikor valaki összetalálkozik egy emberrel: tudja jól, hogy
485 5, 2| mikor valaki összetalálkozik egy fenevaddal, azt hiszi róla,
486 6, 1| 1. EGY NULLA~Egy egész esztendőt
487 6, 1| 1. EGY NULLA~Egy egész esztendőt töltöttem
488 6, 1| még egyszer megismerkedni.~Egy év alatt magam is gyökeresen
489 6, 1| mesterségemet. A kapituláció csak egy esztendőre szólt: annak
490 6, 1| leszek.~(– Hanem útközben még egy kis falsumot elkövetek –
491 6, 1| esztendő száma mellé még egy nullát írtam. Egy ártatlan
492 6, 1| mellé még egy nullát írtam. Egy ártatlan kis, semmit nem
493 6, 1| semmit nem érő nullát, egy ütött-kopott, senkinek nem
494 6, 1| mondá a nagyherceg. – Egy nulla az egész, ki fogja
495 6, 1| Térjünk tovább!)~(– Megint egy bűne oda van! – mormogá
496 6, 2| gallus cantans” helyett egy drabant állt az ajtóban,
497 6, 2| dreymastert a fejébe nyomva, s egy rekedt dob bőrét püfölve
498 6, 2| Azért, mert volt neki egy rossz gézengúz fia, aki
499 6, 2| szomorú napot. – No, de most egy kicsit dobolnom kell megint,
500 6, 2| selyempalást, arra árvereztek: még egy „dreyer!” még egy „silberling!”
1-500 | 501-811 |