Rész, Fejezet
1 2, 1| eretnekeket sem üldöznék többé; minden templomot a socinianusoknak
2 2, 1| ellenem, nem küldött ki többé előőrsöt állni, amíg a prédikáció
3 2, 1| Nincs kihez imádkoznom többé.~Mert ha mohamedán vallásra
4 2, 2| lezárt, azt ő innen vissza többé sohasem ereszté.~Most már
5 2, 2| ahonnan ki nem mehetünk többé sehova. Ide küldenek a hajdemákok
6 2, 2| éppen semmire se gondoltam többé az egész világon.~Egész
7 2, 3| pedig nem vagyok élő ember többé; mert énnekem valamelyik
8 2, 3| bal lábam, hogy nem tudom többé kinyújtani.~– Bizonyosan
9 2, 3| volt zsugorodva, nem tudtam többé kinyújtani.~Megvert az Isten.
10 2, 4| vízből – már nem voltam sánta többé. Az összezsugorodott lábam
11 2, 4| testben nem fogjuk egymást többé látni? Hasztalan biztattam,
12 2, 4| féltünk semmi ellenállástól többé.~
13 3, 3| hogy nem láttam magam előtt többé a hajdemák papot. Bizonyosan
14 3, 4| amiért megáldjon valaki, többé nem lehet módomban elkövetni,
15 3, 4| nem is fogom látni soha többé az én kis angyalkámat s
16 4, 1| csemegékkel, hogy sohasem lesz többé semmiben fogyatkozásod,
17 5, 1| úgyhogy nem volt szükség többé az ő nagy felügyeletére,
18 5, 2| ágrólszakadt, jöttment csavargó többé.~(– Mióta? – szólalt bele
19 5, 2| pedig aztán a szőke Ágnest többé négyszemközé nem kaphattam
20 5, 2| tőlem, hogy nem mertek velem többé kikötni.~Ami pedig a menyecskéket
21 7 | Németország földjén nem akartam többé megmaradni. Itt csak két
22 7 | lelkemet. Nem szeretnék többé katona lenni, inkább megyek
23 9, 1| bizony mi nem találkoztunk többé semmiféle vitorlával. Két
24 11, 1| nevem, nem voltam senki többé, baklovag voltam: a társadalom
25 11, 2| Nem voltam a fejemnek ura többé, arra csavarhatta, amerre
26 12, 2| elajándékozott varázstallér nem jön többé vissza! Azt gondoltam, egy
27 12, 2| hát nem találtam én azt többé se tarsolyomban, se csizmámban,
28 14 | rendbeli gráciáját; nem is kért többé semmiféle haladékot.~Mikor
|