Rész, Fejezet
1 1, 1| állapotokról.~– Verjétek vasra! – kiálta diadalmasan a soltész. –
2 1, 2| konstábler.~– Hohohó! – kiálta rá az elnök. – A jegyző
3 1, 2| antropophagia! Cannibalismus! – kiálta fel a soltész, a keze alatt
4 2, 1| emberek azok a magyarok! – kiálta föl a nagyherceg.~– Ördögöt
5 2, 1| tetted meg azt a bolondot? – kiálta közbe a nagyherceg.)~(–
6 3, 1| hamisító.~– Óh, édes fiam! – kiálta az öreg. – Mennyire sajnállak,
7 3, 1| kegyelmességedet újra! – kiálta elém a boltajtóból a kis
8 3, 1| el! Erről ismerek rád!” – kiálta a herceg. Én aztán az asztal
9 3, 2| csak, nézd, ki van itt? – kiálta, karomnál fogva odarántva
10 3, 2| Megátalkodott gonosztevő – kiálta fel a soltész. – Adulterium
11 4, 1| septem archidiabolos! – kiálta a szent lovag kacagva. –
12 4, 2| az én vörös szakállúm rám kiálta:~– Málkhus!~Széttekinték,
13 4, 2| ütött most engem pofon? – kiálta föl erre Sába királynője,
14 4, 2| keresztyén módjára cselekedtél – kiálta föl a nagyherceg, egészen
15 8, 2| Elmenj, perversus nebuló! – kiálta rá a nagyherceg. – Még minket
16 8, 3| százezredik részével! – kiálta fel Danesh.~– Megelőztél
17 8, 3| Megelőztél háromszáz aeonnal! – kiálta alá a másik hang, s abban
18 8, 3| hisz azt el ne kezdd! – kiálta közbe a soltész. – Csak
19 9, 1| Átkozott a lelke! – kiálta fel a nagyherceg, nagyot
20 10, 2| fogom ezt a fejkötőt! – kiálta: s a levelemet összegyűrve,
21 11, 1| Csak hagyjátok futni! – kiálta a baklovagok vezére, akit
22 11, 1| jutna.~– Megálljatok! – kiálta ekkor a verestollas. – Hagyjátok
23 11, 1| kézzel.~– Ne félj semmit! – kiálta rám. – Ember vagy a talpadon,
24 11, 2| viselni.~(– Ez lehetetlen – kiálta közbe a nagyherceg.)~(–
25 12, 1| fickó! Ez hamis tallér! – kiálta a vendéglős, a kőasztalra
26 12, 1| forgalomba hozni.~– Micsoda? – kiálta fel a gazda. – Hát én talán
27 13, 1| csak magam sem hiszem el! – kiálta fel a nagyherceg, kinek
28 14 | De egyszerre örömsikoltva kiálta fel:~– Nem! Nem! Hisz ez
|