Rész,  Fejezet

 1   2,  1|           vádlottra.)~– Óh, dehogy, kegyelmes uram! Hogy lettem volna
 2   3,  1|            Hogyne ismernék rá az én kegyelmes uramra, Kochanovszki Zdenko
 3   3,  1|          senki sem ismerne rá az én kegyelmes uramra, a Kochanovszki Zdenko
 4   3,  1|  felejtettem el olyan könnyen az én kegyelmes uramat. Most is itt tartogatom
 5   3,  1|         kiváltja azokat tőlem az én kegyelmes uram, a vitéz nemes Kochanovszki
 6   3,  1|      tarsolyban vannak. Mikor az én kegyelmes uram azokat nálam hagyta,
 7   4,  2|       egyszerű a dolog magyarázata, kegyelmes uraim – felelt meg a kérdésre
 8   5,  2|             vagyok felőle győződve, kegyelmes uraim, hogy mindnyájatok
 9   5,  2|             lekötötted magadat a mi kegyelmes kapitányunk katonájának!~
10   5,  2|    homicidiumomnak” igaz története, kegyelmes uraim. Nem tettem hozzá
11   7    |          abban semmiféle gonoszság, kegyelmes asszonyom – biztatám én
12   7    |             Méltóztatnak azt tudni, kegyelmes uraim, hogy a csigák tojásainak
13   8,  1|           BEGUM~– Megbocsát nekem a kegyelmes törvényszék – kezdé másnap
14   8,  1| méltóztassanak unni ez elbeszélést, kegyelmes uraim. Szükséges volt ezt
15   8,  2|            Péter kulcsaival… ugyan, kegyelmes uraim, ha önökre lett volna
16   8,  2|           vétségéről szóló vádat.~– Kegyelmes uraim, tudjátok meg, hogy
17   8,  3|        soltész mogorván.)~– De már, kegyelmes uraim, ha ezt az én álmomat
18   8,  3|          héj?)~– Valóban elbájolók, kegyelmes úr; öltözetük csupa selyem
19   9,  1|         emberevést!)~Előrebocsátom, kegyelmes uraim, hogy nem minden időben
20  10,  1|      szabadultam meg a büntetéstől, kegyelmes uraim. Nagyon is meglakoltam
21  10,  2|   földikutyáktól nem? Méltóztatnak, kegyelmes uraim, ismerni azt a vidéket?
22  10,  2|             is ott van. Nem látják, kegyelmes uraim?~(No, csakhogy hát
23  11,  1|          hajíts te elébb!~– Nem én, kegyelmes lovag úr! Kend a kihívó,
24  12,  1|    elajándékozza valakinek.)~– Jaj, kegyelmes uram! Mért nem súgta meg
25  12,  2|              mert nem tudom, amit a kegyelmes soltész úr most fedezett
26  13,  1|        Isten szép világában!~Tehát, kegyelmes uraim, mint azt jól méltóztatnak
27  13,  1|      elvetetted a sulykot.)~(– Nem, kegyelmes uram – szólt a soltész –,
28  14    |        megköszönte ez ítéletet, s a kegyelmes uraknak iránta tanúsított