Rész, Fejezet
1 1, 1| lakhelyére.~A fejedelem már utoljára jutalmat tűzött ki annak,
2 2, 1| voltam hajlandó ígérgetni: utoljára elővette a tenyeremet, s
3 2, 1| tíz helyen tör elő. Míg utoljára mind a két főúr rájött a
4 2, 1| majd megfulladtam bele; utoljára, amint rám adta a „Barán”
5 2, 2| fényesebb lenne az arca, s utoljára világítani kezdene a sötét
6 2, 2| rajta.~Az ember ellankad utoljára, és megadja magát.~Én már
7 3, 1| a jó páter Agapitusnak.~Utoljára aztán azt is meggyóntam
8 3, 1| csatorna fölött vitt át, utoljára egy hosszú kongó folyosóra
9 3, 1| azután még egyszer, és utoljára kétszer, akkor bebocsátanak.
10 3, 2| cimborák nem állták ki. – Utoljára egyedül maradtam a herceggel
11 3, 2| ijesztgetett a pokollal, míg utoljára azt is meggyóntam előtte,
12 3, 3| látni, és fényőzön, ami utoljára harmonikus zenébe megy át,
13 3, 3| ivás alatt növekszik, míg utoljára egy fogalommá válik, aminek
14 3, 4| elveszté emberi alakját. Utoljára már csak olyan volt, mint
15 4, 2| mindenféleképpen: sehogy se ment. Utoljára aztán kikapta a kezemből
16 5, 2| amiért tömlöcbe dugjanak. Utoljára annyira megrökönyödtek tőlem,
17 6, 2| egy tallérnál a zsebemben. Utoljára rajta maradt a kapcsos palást
18 6, 2| ismeretlen között rátaláltam utoljára arra az egyre is, amelyikhez
19 7 | tűrte fel a ruhája ujját, de utoljára már egész könyökig felgyűrte
20 7 | özvegyének a férje; amiből utoljára az lett, hogy rövidségnek
21 8, 1| őket sziklavölgyeikből; utoljára a lázadó joinaguri rahja,
22 10, 1| se hallgatott a másikra, utoljára kivertük egymásnak a fejéből
23 10, 2| elém, hogy vádoljon. Míg utoljára egy olyan térre jutottam,
24 11, 1| természetesen azt mondták utoljára, hogy nem is léteznek a
25 11, 1| amúgy felspékelik menten. Utoljára magam is elhittem, hogy
26 11, 1| homályossága, hogy az ember utoljára nem tudja már, hogy vajon
27 12, 2| után mind el lett prédálva, utoljára oda jutottunk, hogy nem
|