Rész, Fejezet
1 2, 1| fölvenni. Az én nevem az, hogy „Nyedzviedz”, ami azt is teszi, hogy „
2 2, 1| a célját.~Engem azonban Nyedzviedz, Madussal és néhány főemberével
3 2, 1| No, csak nevess! – mondá Nyedzviedz. – Azért másodszor is tettem
4 2, 1| vannak zárva a külvilágtól, Nyedzviedz attól a naptól fogva elkezdett
5 2, 1| is lesz ebből – dörmögé Nyedzviedz –, amit te még nem tudsz!~
6 2, 2| A VISZPA-OGRÓD~Mikor a Nyedzviedz, a megszálló seregeket szétverve,
7 2, 2| neki, hogy:~– Tudod már, Nyedzviedz, hogy énnekem nem kell se
8 2, 2| szolgáltam: azt kérem jutalmul.~Nyedzviedz bosszúsan rázta meg a fejét.~–
9 2, 2| temettessünk el a sziklahasadékba, Nyedzviedz rögtön hívatta a pópát.~
10 2, 2| búcsút vettek tőlünk: a Nyedzviedz érzékenyen meg is ölelgeté
11 2, 2| vissza.~– Csak nem hagyja Nyedzviedz az egyetlen leányát elveszni?~–
12 2, 2| csontvázakat, amiknek rémképével a Nyedzviedz ijesztgetett, de nem találkoztam
13 2, 3| esteledett.)~Amint feltekinték, Nyedzviedz alakját láttam magam előtt.
14 2, 3| nekünk békét a másvilágon.~A Nyedzviedz erre azt mondá nekem:~–
15 2, 3| leszek. Egyszer, mikor a Nyedzviedz valami rablókalandra a társaság
16 2, 3| ördög lelt? – kérdé tőlem a Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd el, oda vagyok! –
17 2, 3| vízben álldogálást – mondta Nyedzviedz. – Megesik az ilyen kényes
18 2, 4| Ne búsulj semmit! – monda Nyedzviedz, mikor azt látta, hogy keservesen
19 2, 4| azután azt mondta nekem a Nyedzviedz:~– No, Barán, te tovább
20 2, 4| könnyen keresztülhatolunk.~A Nyedzviedz kedvét annyira megnyertem,
21 2, 4| haltam.~Nem örömest állt rá Nyedzviedz.~– Ismerem az asszonyfélét.
22 2, 4| jött volna ránk az apja.~A Nyedzviedz aztán visszariasztá. Azzal
23 2, 4| meg akart csókolni, de a Nyedzviedz közénk állt, s azt mondta: „
24 2, 5| nagy kárt a falakban.~A Nyedzviedz ugyan mindig sarkallt, hogy
25 2, 5| lobbant föl, mikor éppen a Nyedzviedz a mellvédnek támaszkodva,
26 2, 5| lábaikat is levagdalva.~Hogy a Nyedzviedz maga megmenekült-e a nagy
|