Rész, Fejezet
1 5, 2| 2. A MÚH-BORJÚ~Meg vagyok felőle győződve,
2 5, 2| az, hogy mi legyen az a „múh-borjú”? Én magam tartózkodom előlegesen
3 5, 2| Koblenzben minden ember tudja a múh-borjú történetét, mivelhogy nagyon
4 5, 2| esztendőt szokott jósolni.~A múh-borjú rendesen olyan városokban
5 5, 2| én nem is hiszem az egész múh-borjú felőli mendemondát. Hiszik
6 5, 2| ilyenkor jár az utcán a múh-borjú?~Én vállat vontam rá.~–
7 5, 2| Nem tudod, hogy mi az a múh-borjú? Jaj, fiam, az egy rettenetes
8 5, 2| szétriasztja.~– Hát aztán mi az a „múh-borjú”?~– Jaj, fiacskám, azt senki
9 5, 2| oroszlánszívvel bír, mikor meghallja a múh-borjú ordítását az utcán, hogy
10 5, 2| tudhatja meg, hogy milyen hát a múh-borjú ábrázatja, mert az egyszerre
11 5, 2| Hát csakugyan létezik a múh-borjú? – kérdezém a gazdától.~
12 5, 2| felsikoltott: – Jézus Mária! a múh-borjú! – s azzal kiszakítva magát
13 5, 2| ordítani, hogy ahhoz képest a múh-borjú bőgése még kisgyermek-sírás
14 5, 2| meg az utcán kapta meg a múh-borjú, s úgy összetépázta, hogy
15 5, 2| meg ne vakuljak.~Átkozott múh-borjú! Ha már ordítani akart,
16 5, 2| alatt. Hisz nem vagyok én a múh-borjú, hogy a nyakam a padlásig
17 5, 2| magukat ijedten: – jaj, a múh-borjú! – s azzal kiugrálnak alólam,
18 5, 2| dühbe hozott az, hogy a múh-borjú elnyelte a kétezer talléros
19 5, 2| csülökre kapva, mielőtt a múh-borjú újra behúzhatta volna a
20 5, 2| ordítás tört elő, de nem a múh-borjú fejéből, hanem annak a hasából:
21 5, 2| vagyok ölve!~S azzal az egész múh-borjú összeroskadt, s annak az
22 5, 2| rajta.~– Hát te voltál a múh-borjú?~– Vesztél volna meg! –
23 5, 2| Dehogy jutott eszembe a múh-borjú hüvelyét kikutatni az elnyelt
24 5, 2| azt hiszi róla, hogy az múh-borjú; megöli mint borjút, s aztán
25 5, 2| amiért Hamburg városát a múh-borjú rettegéseitől megszabadította,
26 7 | másfelől pedig a hamburgi múh-borjú csodálatos metempsychosisának
|