Rész,  Fejezet

 1   1,  2|     megnyugtatá:~– Ne irigyeljük szegény ördögtől ezt a kis mulatságot
 2   2,  1|       egyikünk nagy úr, másikunk szegény legény.~Akkor aztán kivett
 3   2,  1|        Keservesen jutott eszembe szegény öreganyám, aki mindig azt
 4   2,  1|         azt feleljem, hogy olyan szegény ördög voltam teljes életemben,
 5   2,  2|    zárták be hónapok előtt azt a szegény fickót, akit gyávasága miatt
 6   3,  2|          kötelével a nyakamon, a szegény bűnösök lelkéért meggyújtott
 7   3,  2|     szeretőjének ismer el – és a szegény jó Madust. Megcsalom a férfit
 8   3,  3|   láttalak jönni a gyónószékhez, szegény fiú, bizony Isten megesett
 9   3,  4|          az én Madusom az.~Az én szegény, elhagyott, elfelejtett
10   3,  4|           szívből jövő hangon:~– Szegény jó Baránom. Milyen nyomorúságra
11   4,  1|         hogy inkognitó betérve a szegény emberhez, annak minden télire
12   4,  2|         beléejtse őket egy olyan szegény ördög, mint én magam vagyok.
13   5,  1|         bolond. Te egymagad, egy szegény ördög, be akarsz vádolni
14   5,  2|       jámbor samaritánust, aki a szegény hajótöröttnek nem akarja
15   5,  2|      pedig én haza akartam vinni szegény szülőimnek. Azzal a kétezer
16   6,  1|    Elővett a honvágy. Óhajtottam szegény öregeimet viszontlátni.
17   6,  2|        hírét hozták a Hugónak. A szegény öreg már az utcára sem mert
18   6,  2|      üssék, még ez nem volt elég szegény lelkének, hanem még ugyanaz
19   6,  2|        az átkozott fickót, aki a szegény jámbor tímárt gonosz életével
20   6,  2| vértettem vezette öngyilkosságra szegény apámat.~Nem hallgathattam
21   7    |   amilyen igazán reménylem, hogy szegény megboldogult édes urammal
22   7    |         csak olyan kapitány volt szegény, aki soha ütközetet nem
23   8,  2|  ruhájához ért, levágja, s hol a szegény pária azt természetesnek
24   9,  1|  jogosult az önvédelem. Amint mi szegény deportáltak vettük észre,
25  12,  1|           én magam is csak olyan szegény katona vagyok, mint te.