Rész, Fejezet
1 2, 1| helybe a fejedelem. – Így csakugyan lehettek tatárok Krakkó
2 2, 1| a soltész az új bűnt. – Csakugyan furcsa lehetett! Aztán nem
3 2, 3| amit magamra hazudtam.~Csakugyan sánta maradtam igazán, s
4 3, 1| meggyőződött róla, hogy az csakugyan arany, ily salamoni bölcs
5 3, 1| Én már azt hittem, hogy csakugyan nem az igazi Malachra találtam
6 3, 1| ezekben a koldusrongyokban csakugyan nemigen léphetek fel valami
7 3, 4| GALAMB~A mély álomban is csakugyan azt a börtönt láttam magam
8 4, 1| nézve rajta végig, mintha csakugyan keleti írást olvasna, ily
9 4, 1| turkomán írás is; melyben csakugyan bizonyíttatik mindaz, ami
10 4, 1| azt feleltem, hogy ámbátor csakugyan kegyes fogadásból viselem
11 4, 2| 2. A BAPHOMET~Most már csakugyan azt hittem, hogy elértem
12 4, 2| hogy hát az kicsoda.~– Csakugyan levágták a füledet a Gecsemane
13 4, 2| s végigöntött vele. Erre csakugyan egészen magamhoz tértem.~–
14 4, 2| éjjeli nagy lakomából (ha csakugyan nem álom volt az) egynémely
15 4, 2| vendégek és gazdák mindegyike csakugyan ki két-, ki háromezer esztendő
16 4, 2| visszatekerintettem azt megint jobbra. És csakugyan a jó édes, zamatos bor jött
17 5, 1| Teringettét! – dörmögé –, ez csakugyan az a szimbólum, amivel a
18 5, 2| kincseimet a bőrzsákba.~– Hát csakugyan létezik a múh-borjú? – kérdezém
19 5, 2| gyöngeszívű ember erre már csakugyan kereket oldott volna. De
20 9, 1| csalt. A Csendes-óceánon csakugyan nincsen zivatar. Hanem vannak
21 10, 1| erkölcstelenséget követett el. Ha már csakugyan megtörtént, azt minden ember
22 10, 1| az valóság.”)~(– De vajon csakugyan így történt-e ez, ahogy
23 10, 2| az elégnél! A feleségem csakugyan azokban a napokban kapott
24 11, 2| ekkora bajusszá megnőjön, csakugyan kell hatezer esztendő. –
25 11, 2| zökkenéstől meghibbanva, csakugyan önkénytelenül átkaroltam
|