Rész,  Fejezet

 1   2,  1|       vezet a malomüreghez, ahol sohasem voltam, s egy tágasabb nyílás
 2   2,  1|         hívják úgy, mert a medve sohasem jár a párjával. Hát neked
 3   2,  2|  tekervényesen kanyargott odább, sohasem tágulva ki jobban, mint
 4   2,  2|      hogy a Madus az én szentem.~Sohasem voltam életemben oly igazán
 5   2,  2|       eltemetetten.~Én magam tán sohasem is kérdeztem volna, hogy
 6   2,  2|        jönnek.~– Csalatkozol, mi sohasem kerülünk őhozzájuk vissza.~–
 7   2,  2|         azt ő innen vissza többé sohasem ereszté.~Most már aztán
 8   2,  3| öldökléstől, amihez hasonlót még sohasem láttam, s egészen elzsibbadtan
 9   2,  5|          előlük, hogy a hőforrás sohasem engedi befagyni a sáncárkokban
10   2,  5|       fizetett, a vesztes állta. Sohasem volt kedvem ehhez a játékhoz.
11   3,  1|   keressz, ki nem találhatom. Te sohasem láttad őt, én pedig vak
12   3,  2|          amit a fülébe súgtak?~– Sohasem volt arra eset. Még ha gyilkosságot
13   3,  2|  Persidának a titka volt, s amit sohasem kellett volna a számon kibocsátanom,
14   3,  3|        néztél a holdvilágba, azt sohasem fogják elmondani senkinek.
15   4,  1|          drága csemegékkel, hogy sohasem lesz többé semmiben fogyatkozásod,
16   4,  1|          én sütöm ki őróla, hogy sohasem volt ő a Szentföldön, s
17   4,  1|     hazudni, ahogy te tudsz, még sohasem hallottam. Itt kell nálunk
18   4,  2|       erre a különös megbízásra. Sohasem voltam valami gyönge szívű,
19   7    |          a javából. Én a sörömet sohasem ittam meg, hanem eladtam
20   7    |   pompáztak.~Hanem én az ő arcát sohasem láttam kinyílva. Olyan főkötőt
21   8,  2|       végigfutnak (mert úri rend sohasem fut, nyáron nappal nem is
22   8,  3|     mennyezet alatt aludtunk; de sohasem jutottam annyira, hogy csak
23   8,  3|   lencseszemölcs van, amit eddig sohasem vettem észre – aztán meg,
24  11,  2|        jól ráügyelni) a végbetűk sohasem „mp” (manu propria), hanem