Rész,  Fejezet

 1   1,  1|     Tehát megsúgom, hogy nekem bizony varázstallérom van: tudod,
 2   1,  1|   pokoltűz váljék belőle.~– Ez bizony nagyon szép; de hát ezen
 3   2,  1|     ott találtam a szeretőmet. Bizony nem a tábornok aranyaiért
 4   2,  1|       a prédikáció tartott, én bizony nem álltam oda a kapufélfát
 5   2,  1|   Térdepelj le, imádkozzál!” – bizony, holmi gyönge szívű embert
 6   2,  1|      Rám rohant valami tíz. De bizony volt ötven. Hát ha meg hagytam
 7   2,  3|      erre az öregnek:~– Már én bizony nem öllek meg téged, „baba”;
 8   2,  3|      mondá Przepiórka, hogy:~– Bizony, össze van ez a láb zsugorodva
 9   3,  1|   aztán kergessétek odább! Hja bizony, a szép Persida azóta hercegasszony
10   3,  1| tudod-e, mibe fogadtunk akkor?~Bizony nem lett volna csoda, ha
11   3,  3|      mint afféle álmodó.~– No, bizony, hogy rám ismertél! – szólt
12   3,  3|     gyónószékhez, szegény fiú, bizony Isten megesett rajtad a
13   4,  1|       Capite plectetur!)~(– De bizony én magam sem álltam volna
14   5,  2|    bizonyozni kezdett, hogy az bizony valóság, más része tagadta
15   6,  1|   szememre tudnak vetni.~(– No bizony, ez szóra sem érdemes –
16   6,  2|       ismertem őket.~– Az volt bizony, katona uram, amíg az ivásnak
17   6,  2|  kérdezém szívszorongva.~– Hát bizony azt nem tudom. Mert az,
18   7    |       azt, hogy ki fia vagyok, bizony, kiadnának.~Én meg azután
19   8,  2|        kellett vallanom.~(– Én bizony nem látom át, hogy miért
20   8,  3| elsőséget tart a trónhoz.~– Ez bizony tökéletesen igaz; de hát
21   9,  1|   megtölti az éléstárunkat. De bizony mi nem találkoztunk többé
22  10,  2|          Esküdjél meg rá.~– Én bizony nem esküszöm, mert akkor
23  11,  2|   mennyegzőmet.~(– Bolond vagy bizony te, vagy álmodtad mindezt! –
24  13,  1|      valamit holnapra is, mert bizony nem állja ki az ember nevetés