Rész,  Fejezet

 1   1,  1|  nemhiába lövöldözte ki belőle a nehéz bombákat. Hanem aztán meg
 2   1,  2|      bizonyos. De mi módon? Ez a nehéz kérdés.~Mert ha csak annyit
 3   2,  1|     kiszabadítana valami ebből a nehéz állapotomból; de csak akkor
 4   2,  1|    többet, mint katonakoromban a nehéz borjú. Nagyobb baj lett
 5   2,  1|         a tatár lábszárai közé a nehéz terhével, mint egy kalodába.
 6   2,  1|         ez nevetve suhintá meg a nehéz vasat fél kézzel könnyedén,
 7   2,  1|          gyermek fölemelte azt a nehéz pallost acélidegű két karjával,
 8   2,  1|  keresztül; annak a nyílását egy nehéz sziklalap födte. Hat embernek
 9   2,  1|    gúnyája hegyébe öltötte fel a nehéz aranyvirágos palástot, s
10   2,  2|   lehengerítve a kő nyílásáról a nehéz sziklát, egyenkint kézszorítással
11   3,  1|  szemközt, mert ő vak volt.~Szép nehéz selyemkaftány volt rajta,
12   3,  3|        húznak, s a gyűrűktől oly nehéz lesz a két kezem, hogy a
13   3,  3|      amik miatt a kezeimet olyan nehéz volt fölemelnem, nem voltak
14   3,  3|    tündéreinek jegygyűrűi, hanem nehéz láncszemek: azok sírtak
15   3,  3|      vagyok. Az a hideg, kemény, nehéz karika. A halálnak a jegygyűrűje,
16   4,  2|           S a terem mélyéből egy nehéz függönyökkel takart sátor
17   4,  2|          korona a kezemben olyan nehéz volt, hogy a föld meghajlott
18   4,  2|      majd letörött alatta, olyan nehéz volt, s nem tehettem át
19  10,  1|      mennyei gondviselés további nehéz megpróbáltatások számára.~
20  11,  1| dobogását, s ekkor erőt vettem a nehéz lidércnyomáson, ami mellemen
21  11,  2|        álló kocsiig. Az egy nagy nehéz szekér volt, akkora, hogy
22  11,  2|         pokolba vihetné el ezt a nehéz társzekeret ez a hat bogár? –
23  12,  2|    adjutánsné férjének. Az pedig nehéz hivatal! Az asszony hozzá