Rész,  Fejezet

 1   1,  1|          golyókat illeti, azokért igazán örök kár, hogy kimentek
 2   2,  1|        férj és feleség.~(– No, az igazán istenfélő gondolat volt
 3   2,  1|        amit otthagytam a tálamon. Igazán mondom, a hideg is lelt
 4   2,  2|    megérdemletted a nevedet: mert igazán „kos” voltál. Te szabadítottál
 5   2,  2|      Sohasem voltam életemben oly igazán boldog, mint akkor, ott
 6   2,  2| ittasságának ellentétes üdvét; de igazán boldog csak a Viszpa-Ogródban
 7   2,  3|          Csakugyan sánta maradtam igazán, s nem tudtam lépni a koltuk-dengenegi
 8   2,  4|      elhitték. Ha elmondtam volna igazán, hogy a berdicovi perjel
 9   3,  1|        alá a mankómat, s most már igazán szimulálva a sántaságot,
10   3,  4|           amiért valaki őszintén, igazán, szívéből, azt nem mondja
11   4,  1|       jöttél! Ez kétszer volt ott igazán, tengeren és szárazföldön;
12   4,  1|           Majd kikérdez.~No, most igazán meg voltam akadva. Bezzeg,
13   5,  2|      készültem odább menni.~– Hát igazán nem félsz tőle? – mondá
14   5,  2|         Meg akartam mutatni, hogy igazán nemesember vagyok.~Az öreg
15   5,  2|          amit velem közölni akar. Igazán kíváncsi vagyok a talány
16   7    |        távol tartottam, s amilyen igazán reménylem, hogy szegény
17   8,  3|            Hogy első feleségemmel igazán találkoztam az éjjel, bizonyította
18   8,  3|       közbe a nagyherceg. – Aztán igazán szépek-e azok a bajadérek,
19   9,  1|       legyen kire kenni a hibát.)~Igazán bámulom kegyelmességednek
20   9,  1|          én magam sem tudom, hogy igazán azok voltak-e az illető
21  10,  2|              azt csak akkor lehet igazán elképzelni, ha először leírom
22  10,  2|      suttogám. – Te mondhatod meg igazán, hogy én nem vagyok a nőm
23  13,  1|      ember segélyt. Az én szereim igazán csodákat míveltek.~Hanem