Rész,  Fejezet

 1   2,  1|             veresnek a lábához, s azt mondám neki:~– Bomoljon meg a lelked,
 2   2,  1|             elnevettem magamat, s azt mondám nagy kacagva:~– Nem térdepelek
 3   2,  1|                 Terguszkó Jaroszlav – mondám neki. Ez jutott leghamarább
 4   2,  2|          könnyű lesz itt megtalálni – mondám neki –, csak a gyertyáinkat
 5   3,  1|        tudományokra nincs szükségem – mondám neki –, hanem ha azt megmondanád,
 6   3,  3|             hát vigyel el az ördög! – mondám neki. – Áldj meg! Hogy a
 7   4,  1|            belsejéből.~– Itt van ő! – mondám örömrepeső szívvel. – Megérkezett:
 8   4,  1|            végig.~– Nézd ezt, lovag – mondám neki. – Te ismered az arab
 9   4,  2|                 Hát ezt hová tegyem – mondám magamban, az ajándékul kapott
10   4,  2|      Dejanira-köntössé ez a palást! – mondám magamban fogcsikorgatva.
11   4,  2|           vissza.~– Kissé kesernyés – mondám. S erőltettem a számra a
12   5,  1|    bebizonyítsd.~– De van rá tanúm! – mondám, elővonva a bőrzsákból az
13   5,  2|         aláfirkantani az ilyesminek – mondám neki hetykén. – Tulajdonképpen
14   5,  2|                  Tulajdonképpen azért mondám ezt, hogy az öreg egy kis
15   5,  2|           mentettem ki magamat, s azt mondám, hogy fáradt vagyok a tengeri
16   5,  2|              történik meg, kedvesem – mondám neki –, hogy én azt a gyűrűt
17   5,  2| menyasszonyának.~– Bolondok vagytok – mondám én nevetve –, hogy adhatnék
18   5,  2|            ennek fele sem barátság! – mondám elkeseredésemben. – A váltómat
19   8,  1|               te király fogsz lenni – mondám neki –, akkor én királygyilkos
20  10,  2|         karöltve.~– Látod, kedvesem – mondám a feleségemnek –, milyen
21  11,  1|              volt semmi.~– Köszönöm – mondám neki. – Kend engem csonttal
22  12,  1|                Csendesen, emberkék! – mondám nekik hidegvérrel. – Ha