Rész,  Fejezet

 1   2,  1|           gyülekezetünk. Egy csoport magyar vitéz jött ki Krakkóból,
 2   2,  1|          természete körül forgott.~A magyar socinianusok azt allegálták,
 3   2,  1|              Aztán olyan nagy volt a magyar uraknak az áhítatuk, hogy
 4   2,  1| megérdemlette, hogy kivégezzék.~De a magyar urakat még ez sem tántorította
 5   2,  1|         gyökeresen vége lesz vetve a magyar urak nagy áhítatosságának.~(–
 6   2,  1|           kútgémre, hanem egy jámbor magyar úr megszánt; azt mondta,
 7   2,  1|         tizenhat lengyel garasért. A magyar úr aztán elvitt magával
 8   2,  1|        borsot velem törettek, amit a magyar sereg elfogyasztott, pedig
 9   2,  1|              valaki ebből a keserves magyar fogságomból, míg egyszer
10   2,  1|      kétszázezer lovassal hárulról a magyar seregre. Az szót fogadott,
11   2,  1|  megtapogatta az ingeink szövetét: a magyar úré gyolcsból volt, az enyém
12   2,  1|           tenyerébe téve, odatartá a magyar úr elé, a másik kezével
13   2,  1|           fizettetni váltságdíjul.~A magyar úr aztán tízszer egymás
14   2,  1|        annyit tett, hogy nem elég!~A magyar úr aztán még tízszer tárta
15   2,  1|             fennmaradt ételt, mint a magyar gazdám.~De még jobban meggyőződtem
16   2,  1|               mikor ötödnapra a volt magyar gazdám elkezdett panaszkodni,
17   2,  1|              a lóról, megtapogatta a magyar úr lábait, nagyokat dörmögve;
18   2,  1|         Nagyobb baj lett volna, ha a magyar urat ültette volna az én
19   2,  1|          kiverni. Az igazi borzasztó magyar nyelven így hangzik az: „
20   2,  1|  Lengyelországból, Rákóczi fejedelem magyar seregét rabul hurcolva Krímiába,
21  10,  2|             szent király hozott: aki magyar király volt ugyan; de szent