Rész,  Fejezet

 1   2,  1|              senkihez sem – sóhajtoztam magamban, hogy bárcsak küldene az
 2   2,  3|              nélkül.~Hej, hogy átkoztam magamban azt a vén törököt, aki a
 3   2,  4|         zsolozsmának a dallamát dúdolva magamban, amit a többiek hangoztattak;
 4   3,  1|                 a máriásomat.~Gondoltam magamban: hátha egy koronás tallér
 5   3,  2|            erősen absolvált! – gondolám magamban, s egy percre az az ötletem
 6   3,  3|             követtem el), azt gondoltam magamban, hogy de biz ezt nem árulom
 7   4,  1|                 a bűnbánat, s föltettem magamban, hogy eddig elkövetett vétkeimet
 8   4,  1|       bolyongtam az erdőn, s alkudoztam magamban, hogy mit hozhatna számomra
 9   4,  2|                ezt hová tegyem – mondám magamban, az ajándékul kapott kulacsot
10   4,  2|                 a múlt éjjel.~Gondoltam magamban: „Rajta leszek, hogy el
11   4,  2| Dejanira-köntössé ez a palást! – mondám magamban fogcsikorgatva. De Iskariotesnek
12   4,  2|                  s aztán így okoskodtam magamban:~Ha ezek az emberi lények (
13   8,  3|            summázva add elő.)~Föltettem magamban, hogy abból az álomitalból
14  10,  1|                pihenésnek, de gondoltam magamban, majd „bekötöm én a te koszorúdat
15  10,  2|          halálra bosszantják.~Föltettem magamban, hogy jól van hát, megbocsátok
16  11,  1|       mangalétája.~Csak azon imádkoztam magamban, bár valamelyik golyó azt
17  11,  2|           társaság féktelenül nevetett. Magamban azt tervezgettem, hogy hiszen,
18  12,  1|                tartanak itt! – gondolám magamban; először a káplár veri el
19  12,  2|                félóra volt! Elgondoltam magamban, hogy mit vesztegetek el.
20  13,  1|                ferdére megy! – gondolám magamban.~– Te, Beherik – súgám az
21  13,  1|    megkorbácsoltassam.~Ekkor azt mondom magamban: „No már, barátom, Beherik!