Rész,  Fejezet

501   8,  3|             mit kellene csinálnunk?~Az én szép Zeib-Alniffám aztán
502   8,  3|               Ez eltartott reggelig, s én oly józan és higgadt voltam
503   8,  3|              azt is megláttam, hogy az én hasonlíthatlan szépségű
504   8,  3| bekörutazásához, ami megkívántatott az én ránából rahjává emeltetésemhez.~
505   8,  3|       elefánton. Mi ketten, a begum és én, elefánton utaztunk. Mégpedig
506   8,  3|           begum, az utócsapattal pedig én magam, s az én elefántom
507   8,  3|      utócsapattal pedig én magam, s az én elefántom hátára volt csatolva
508   8,  3|  kierőszakolnunk a szíves fogadtatást. Én az egész idő alatt csak
509   8,  3|        Mindezen napok alatt nem láttam én az én felséges feleségemet
510   8,  3|           napok alatt nem láttam én az én felséges feleségemet másképpen,
511   8,  3|           palankinban hordatva, amikor én is rendesen másik trónon,
512   8,  3|               nem szenved annyit, mint én, aki az asszonyok legszebbikét
513   8,  3|              haladt a maga elefántján, én pedig a kíséret végén, úgyhogy
514   8,  3|      pillanatokban azt láttam, hogy az én kedves Zeib-Alniffámat durva
515   8,  3|              engem, s láncra vereti az én nőmet, a begumot: egy hősnőt,
516   8,  3|               egész lovascsapat, hanem én az elefántommal a dzsungel
517   8,  3|               mindebből a dicsőségből? Én csak azért jöttem ide, hogy
518   8,  3|        szerezzek magamnak; nem akartam én királlyá lenni. Mert sokkal
519   8,  3|         eladott nekik készpénzen, s az én nyomorult fejem odajutott
520   9,  1|          Új-Kaledóniába.~De hát kérdem én kegyelmességtektől, hogy
521   9,  1|         kegyelmességtektől, hogy midőn én abban a rozzant kutterben
522   9,  1|                volt a kalóz? Ő-e, vagy én? Ki rabolta ki a másikat
523   9,  1|   hajótulajdonos volt a jogbitorló.~Az én hidalgó társam nagy praktikus
524   9,  1|                Alcyonjával, afelől biz én elfelejtettem kérdezősködni.~
525   9,  1|               nemzet. Minthogy egyedül én voltam, aki mind az ötnek
526   9,  1|           térképre csapva. – Hiszen ha én a te utadat figyelemmel
527   9,  1|               az igazat megvallva, biz én magam sem tudom, hogy igazán
528   9,  1|           hínak.)~Hanem akkor kérem az én tanúimat is megidéztetni,
529   9,  1|               kijön, azt megesszük. Az én nevem jött ki a kalapból.
530   9,  1|         vetkőzni kezdtem, előlépett az én kedves bajtársam, a spanyol
531   9,  1|              életed becses. Itt vagyok én, a te testvéred, ki dicsőségemnek
532  10,  1|           pokol minden kínszenvedését. Én csak a lábából kaptam; talán
533  10,  1|               angyaloknak neveznek.~Az én tagjaimat ez első kín után
534  10,  1|         arcomat. A vállamon ott ült az én fehér galambom. Az a fehér
535  10,  1|                volna a cethal, s azóta én is ámbra volnék; miképp
536  10,  1|                s ismét megláthassam az én kedves feleségemet és kis
537  10,  1|            anyja?~Milyen boldog leszek én itt most idehaza. Nem király,
538  10,  1|              kedélyes nevetéssel.~– Az én másodszülöttem? – Hisz én
539  10,  1|              én másodszülöttem? – Hisz én harmadfél év óta távol vagyok
540  10,  1|          asszonynak állt feljebb!~Hogy én hát az ő hitvesi hűségében
541  10,  1|             bizonyítékok a kezében: az én saját levelem, melyben elmondom,
542  10,  1|       sárkányszemű látói voltak. Akkor én király voltam; ez a fiúcska
543  10,  1|          asszonyom! Az ilyen dolgokban én nem értem a tréfát! – kezdtem
544  10,  1|              értem a tréfát! – kezdtem én kiabálni. – Ami álom volt,
545  10,  1|           lehet ilyen élő következése. Én megengedem, hogy ön is álmodott
546  10,  1|                akkor énfelőlem, amikor én ön felől; hanem az a kis
547  10,  1|            nagyon kellemetlen valóság! Én megyek a polgármesterhez!
548  10,  1|              megyek a polgármesterhez! Én feladom a dolgot az érseknek!
549  10,  1|            Összehívatom a Szentszéket! Én nem hagyok magamból bolondot
550  10,  1|                bolond lesz, mint most.~Én pedig megtettem, amivel
551  10,  1|                magamban, majd „bekötöm én a te koszorúdat holnap”.~
552  10,  1|        feleséget is vettél, ennélfogva én neked kriminális processzust
553  10,  1|             Akkor aztán megharagudtam, én is beszéltem, ő is beszélt,
554  10,  1|               a kalapot kölcsönösen, s én azt mondtam neki, hogy ez
555  10,  1|            feleségem felől, hogy az az én egész távollétem alatt úgy
556  10,  1|         csináltatott magának azóta. Az én vádamnak tehát nem volt
557  10,  1|              az ő védelme.~Itt volt az én saját kezem írta levél,
558  10,  2|               megesett. Bizonyosan nem én voltam az első ember, akin
559  10,  2|             bele. Gondoltam, majd csak én is beletörődöm.~Hanem hát
560  10,  2|             felpofozott gúnyolódókért, én pedig egyebet sem tettem,
561  10,  2|             Ezt a veszett állapotot se én nem állhattam ki sokáig,
562  10,  2|           menjünk el Vlissingenbe.~Hát én kaptam rajta: gondoltam,
563  10,  2|       rendkívül gyöngédek hozzájuk. Az én feleségem ezen a napon olyan
564  10,  2|             bársony főkötőt tette fel. Én megint pöröltem miatta.
565  10,  2|               háborgatna bennünket. Az én boldogságomból például semmi
566  10,  2|           hegyében. Csak azalatt, amíg én odaleszek, ne viseld ezt
567  10,  2|          viselem.~– Esküdjél meg rá.~– Én bizony nem esküszöm, mert
568  10,  2|               neked az a fejkötő, mint én vagyok?~– De hát annyira
569  10,  2|                olyan rigolyás.~– De ha én megmutatom neked, hogy nem
570  10,  2|               fogod viselni! – ordíték én magamon kívül, s letépve
571  10,  2|         asszony döngeti el az urát. Az én feleségem pedig egészen
572  10,  2|             ennek az asszonynak mertem én a piros bársony fejkötőjét
573  10,  2|               mellbe két ököllel, hogy én hanyatt bukfenceztem le
574  10,  2|              pocsétából. De nem láttam én se eget, se földet, mert
575  10,  2|                a fejére. De már amikor én láttam, csak a feje látszott
576  10,  2|             gyorsan felém hempergetni. Én futni kezdtem, hogy utol
577  10,  2|           kezdtem, hogy utol ne érjen.~Én aztán futottam eszeveszettül.
578  10,  2|         magamat.~– „Hiszen hogy volnék én gyilkos? Én hozzá sem nyúltam
579  10,  2|                hogy volnék én gyilkos? Én hozzá sem nyúltam az asszonyomhoz.
580  10,  2|          felteszi az asszony, akkor az én férji becsületemen csorbát
581  10,  2|                már egyszer? Tartozom-e én eltűrni, hogy belőlem csúfot
582  10,  2|             hogy belőlem csúfot űzzön? Én csak a magam becsületét
583  10,  2|            volt. Ő maga tette azt, nem én.”~Hahaha! Nevetett rá minden
584  10,  2|         elszaladnom tőle.~Pedig hiszen én nem vagyok gyilkos.~Mindenki
585  10,  2|               azt fogják mondani, hogy én öltem meg. Pedig az nem
586  10,  2|                meg. Pedig az nem igaz. Én nem vagyok a nőm gyilkosa!
587  10,  2|             mondhatod meg igazán, hogy én nem vagyok a nőm gyilkosa.
588  11,  1|            hogy az egyik azt mondta:~– Én egy szerelmes asszonyt a
589  11,  1|           boszorkány. – Majd megkínzom én még azt ezután.~Én borzadva
590  11,  1|           megkínzom én még azt ezután.~Én borzadva húztam le a fejemet
591  11,  1|             szimatolva, s így szólt:~– Én itt idegen bűzt érzek!~–
592  11,  1|            szólt a másik.~– Héj, ha az én szeretőm volna, akit a sívó
593  11,  1|              kantárt vetnék a szájába! Én egészen betakartam magamat
594  11,  1|       valamennyien. – Csiklandjuk meg!~Én irtózva hallottam lépéseik
595  11,  1|             engem csonttal kínált meg: én azért kendnek mégis jótettel
596  11,  1|            csárdájából, hogy mit hozom én rossz hírbe az ő vidékét,
597  11,  1|              már leesett a lováról; de én nemigen gondoltam most rá,
598  11,  1|           pattantyússal van dolguk. Az én lövegeim csak úgy koppantak,
599  11,  1|              parittyámat. – Aztán majd én is megpróbálom.~– No, hát
600  11,  1|             hát hajíts te elébb!~– Nem én, kegyelmes lovag úr! Kend
601  11,  1|                a puskáját, nem talált; én aztán hozzázúdítottam a
602  11,  1|                 mind pórul járt velem. Én már régi tüzértapasztalatból
603  11,  1|     süvöltöztek el a halál postái, míg én azalatt, amíg a puskás a
604  11,  1|                nagy ritkán hiába, s az én parittyám is hordott olyan
605  11,  1|             kellett gázolnia mocsárba. Én pedig el voltam készülve
606  11,  1|           nyúljon hozzá. Majd beszélek én vele magam.~Azzal leszállt
607  11,  1|                Megmutatni, hogy vagyok én még másvalaki katonája is!~–
608  11,  1|              kezébe.~– Ne félj semmit. Én vagyok a „maker”, a baklovagok
609  11,  1|                is „maker”.~– Köszönöm. Én nem akarok, csak közlegény
610  11,  1|               lelkét is le kell kötni. Én pedig a lelkemre nem szerződöm.~–
611  11,  1|        fecskendett ki; hanem akkor meg én azzal a kezemmel a vállára
612  11,  1|                énrám adták, a lovát is én örököltem, s mikor aztán
613  11,  1|             parancsoltak? Ki tudhatja? Én nem. Raboltak-e ki a lovagok
614  11,  1|                üregeiben? Ott voltam-e én mindezeknél? Valamelyiknél
615  11,  1|       Valamelyiknél vagy egyiknél sem? Én voltam-e az a baklovag,
616  11,  1|          ültetve vitte el az anyjához? Én voltam-e az a baklovag,
617  11,  2|          soltész uram, csak elférne az én bőrömben háromszor is, de
618  11,  2|              bőrömben háromszor is, de én hogy az ördögbe férnék el
619  11,  2|       quiproquok következhetnek; mikor én vőlegény vagyok, azt mondhatja
620  11,  2|      vércimborám: no, most cseréljünk, én megyek haza a menyasszonyoddal; –
621  11,  2|           akasztani visznek, akkor meg én mondhatom: no, most cseréljünk,
622  11,  2|            fajtánkból.~– Hát hol kapok én itt asszonyt?~– Van a számodra
623  11,  2|                számodra egy készen; az én szép húgom, „Lilith”. Azt
624  11,  2|            muzsikaszóval távoztunk el, én karöltve vezettem a menyasszonyomat
625  11,  2|              ez a hat bogár? – kiálták én bosszúsan. – Hiszen hat
626  11,  2|              vele, majd könnyebb lesz.~Én szót fogadtam, s a kezembe
627  11,  2|       szélkergette ördögtövis a mezőn. Én kaptam az alkalmon, hogy
628  11,  2|               kell hatezer esztendő. – Én kiugrom a szekérből! – kiálték
629  11,  2|          nevetve a rettenetes mátka, s én ekkor vettem észre, hogy
630  11,  2|               lóg, nem tudják levenni; én azonban a zökkenéstől meghibbanva,
631  11,  2|              kerül a dolog, itt van az én vércimborám, a Beherik,
632  11,  2|            szíve választottját.~(– Te! Én ebből az egész bolond beszédből
633  11,  2|               dobot ver.~A Beherik, az én vércimborám keresztapja,
634  11,  2|      denevérszárnyai voltak, csupán az én druszám és praesumptiv keresztapám,
635  11,  2|            elhatározását tűzték ki.~Az én menyasszonyom volt az indítványozó:
636  11,  2|             comthur pénzverő-műhelyét. Én ezt a levelet a kormányzó
637  11,  2|            boszorkányok levetkőzni; az én Lilithem is.~(– No, csak
638  11,  2|          álltak előttünk egyszerre. Az én Lilithem szebb lett, mint
639  11,  2|       kegyelmességtek, miért nem tudom én Lucifer alakját leírni.
640  11,  2|             alakját leírni. Hát láttam én még mást, mint Lilith tündéralakját
641  11,  2|        legelőször is a keresztfiát, az én vércimborámat vette elő,
642  11,  2|                ördög, s nógatott, hogy én is vegyem fel a magas beavatást
643  11,  2|               pokol választottai közé. Én is kapok majd egy tallért.~
644  11,  2|            Látod ezt a tallért, amiért én a lelkemet eladtam? Ezt
645  11,  2|                a lelkemet eladtam? Ezt én teneked ajándékozom. Te
646  11,  2|            contractust áldomás nélkül. Én előbb enni meg inni akarok,
647  11,  2|                 s odaült az ölembe. De én már haragudtam rá, mert
648  11,  2|                semmi íze. Nyakalhattam én akár fenékig ki a kancsót,
649  11,  2|             komákkal veszekedni.~– Ezt én így meg nem eszem. Ha én
650  11,  2|               én így meg nem eszem. Ha én sótalanul eszem a disznóhúst,
651  11,  2|              eszem a disznóhúst, attól én mindjárt csömört kapok.
652  11,  2|     megrángatva a bajuszomat. – Itt az én ajkaim, ízleld azokat.~–
653  11,  2|           repültek szét a levegőben, s én leestem a földre, s mikor
654  11,  2|               nagyherceg. – Nem hiszek én ebből semmit, egy szót sem.)~(–
655  12,  1|            bajra.~Késő éjszaka volt, s én ezúttal már tudtam azt az
656  12,  1|          inkább elhallgatok. Nem kérek én itten egyebet, mint egy
657  12,  1|             Hallja, kend! – kiálték. – Én nem az az ember vagyok,
658  12,  1|              kiálta fel a gazda. – Hát én talán olyan ember vagyok?
659  12,  1|              jól elpáholtak. Ez már az én hivatásom.~Hanem egyszer
660  12,  1|          leányt, öreget, kisgyermeket. Én a tyúkketrecből néztem a
661  12,  1|                pajtás – mondék neki –, én magam is csak olyan szegény
662  12,  1|                ilyen erős fickót, mint én, el lehet adni a francia
663  12,  1|                több pénz is van nálam?~Én esküdtem, hogy egy fillérnek
664  12,  1|            sóhajta fel a vádlott. – Ha én ezt tudtam volna idejében!~
665  12,  2|       pumpernickelt rágni! – egészítém én ki a kegyes véleményt.~–
666  12,  2|              egy olyan gavallért, mint én vagyok, képes légy illően
667  12,  2|             már azt hol vegyem?~– Adok én azt is. Vedd feleségül azt
668  12,  2|      kíséretemben levő hölgyet, aki az én tiszteletemet régóta bírja.~
669  12,  2|              Itt a kezem!”~Aztán félig én nyújtottam eléje a kezemet,
670  12,  2|                 s úgy hiszem, hogy nem én csaltam meg őt jobban.~Annyi
671  12,  2|           szeretett öltözni, az nem az én hibám volt. Száz katona
672  12,  2|         asszony velem veszekedni, hogy én milyen koldus kutya vagyok:
673  12,  2|              volt: az volt a gavallér!~Én aztán gondoltam, most mutasd
674  12,  2|                az. De hát nem találtam én azt többé se tarsolyomban,
675  12,  2|              Nem ment az az asszony az én tallérommal az árubódéba,
676  12,  2|              engem, de akit nem vettem én el.~Mit csináljak? Három
677  12,  2|      harmadikon – megszöktem tőlük.~(– Én már az elsőn megszöktem
678  13,  1|              aki azt mondta, hogy ő az én küldöncöm volt az ellenséges
679  13,  1|                 hogy ez nem igaz, mert én nem bíztam meg ilyen küldetéssel
680  13,  1|                 Hát nem ismersz?~– Nem én, sohase láttam a pofádat.~–
681  13,  1|             sohase láttam a pofádat.~– Én sem a tiedet, azért mégis
682  13,  1|                Mikor azt mondom nekik: én most fel akarom keresni
683  13,  1|             most fel akarom keresni az én vércimborámat, Belfegort,
684  13,  1|               nem szívtuk át hiába. Az én vérem az ő ereiben lüktetett,
685  13,  1|                 az a baklovagoké.~– De én csak a testemet kötöttem
686  13,  1|                  Hát hisz nem is jövök én a lelkedért, csak a testedért.
687  13,  1|               kell cserélned velem. Az én testemben aztán viheted
688  13,  1|             akarod.~– De mit csináljak én a te testedben széles e
689  13,  1|                e világon?~– Azt, amint én csináltam. Árulsz theriákot
690  13,  1|                életmód a világon.~– De én valamennyi elősorolt kuruzslószereid
691  13,  1|           észre, hogy az a pálinka az „én” torkomat égeti végig –
692  13,  1|               Beherik teste.~S hogy az én testemben megint a Beherik
693  13,  1|             második ágyú megrepedt.~Az én alakom erre azt mondta:~–
694  13,  1|     elfordítottuk a gyűrűinket.~Megint én voltam „én”.~– Vigyétek
695  13,  1|          gyűrűinket.~Megint én voltam „én”.~– Vigyétek az öntődébe –
696  13,  1|              hogy nem tudok franciául. Én, aki beszélek diákul, angolul,
697  13,  1|               nyomott ötven tallért, s én ki nem tudtam találni, hogy
698  13,  1|          mármost elhordhatom az irhát.~Én aztán a nyakamba vettem
699  13,  1|                trombitált a bakon, míg én a piacon a csodaszereimet
700  13,  1|               minden ember segélyt. Az én szereim igazán csodákat
701  13,  1|            másik, hogy segítsek rajta. Én akkor éppen kissé kapatos
702  13,  1|           borsószemnyinél bedörzsölni: én ahelyett tudatlanságomban
703  13,  1|            Hátha te is meguntad már az én testemet?”~Már ki is kötöttek
704  13,  1|                látszik már azon, amire én természetesen nem emlékezhettem
705  13,  1|             gonoszságot követett el az én testemben a vércimborám.
706  13,  1|             gyűrűn, ugyanakkor, amikor én.~Hanem képzelem a meglepetését,
707  13,  1|              csinált hozzá!~Ez volt az én utolsó halálos bűnömnek
708  14    |              nem a fekete holló. Ez az én fehér galambom! Visszatértél