1-500 | 501-650
Rész, Fejezet
1 1, 1| fellegvár Koblenzre. Ez a város is körös-körül meg van erősítve,
2 1, 1| beletanulhatott valaki, ha nem is volt valami nagy lángész.
3 1, 1| lángész. Az „elefánt”-tal is megbarátkozhatott hosszas
4 1, 1| még a nyolc bombamalacot is látja a nyaka közé potyogni! –
5 1, 1| franciákat.~Hanem aztán azok is találtak ki valamit az ő
6 1, 1| van, hanem négy, s annak is éppen úgy, mint a mi vizeskorsóinknak,
7 1, 1| gyújtógolyóik a németeknek is voltak. Csakhogy ennek a
8 1, 1| egy másik jó tulajdonsága is volt. Mert a bombák kétféle
9 1, 1| Zrínyi Ilona, úgy a németek is kitalálták már azt a mesterséget,
10 1, 1| s mivelhogy a tűzgolyó is, mint minden olyan állat,
11 1, 1| s akkor azután majd én is készítek ehhez hasonlót
12 1, 1| tűzkorsóval megesett Hugónál is, hogy nem durrant szét a
13 1, 1| sors az ellenség lövegeivel is közös volt: a franciáknak
14 1, 1| közös volt: a franciáknak is mindennap veszett így kárba
15 1, 1| korszak volt! Még 1809-ben is Napóleon a wagrami csatatéren
16 1, 1| ugyanazokat az ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta a fejedelem a
17 1, 1| azonfölül egy hordó dupla sörrel is megajándékozta. Amiért a
18 1, 1| Amiért a főparancsnok meg is orrolt, mert őneki be kellett
19 1, 1| lett! A jó evésnek, ivásnak is nagy barátja volt. S azért
20 1, 1| barátja volt. S azért nem is állta a pénz.~Pedig mindenből
21 1, 1| konstáblertól pedig azt is eltűrte, ha megölelgeté.~
22 1, 1| varázstallérhoz, konstábler?~– Azt is megsúgom: de el ne áruld
23 1, 1| hogy bárcsak az ő tallérjai is mind Heckethalerek volnának,
24 1, 1| kövér ludat!~Hugó azalatt is nevetett, míg a láncot rárakták
25 1, 1| széjjelbontják, s íme, abban is mit lelnek az agyaglemez
26 1, 2| a nagyherceg, az ülnökök is mind kacagtak, még az asztalfőre
27 1, 2| asztalfőre kitett halálfő is nevetett. Csak az elnök
28 1, 2| vádlott és a csontkoponya is nevetett. Különös jó kedvük
29 1, 2| negyediket, ötödiket, hatodikat is vettem.~– Duodecimo trigamia,
30 1, 2| examinálni.~Maga a nagyherceg is fölöttébb kíváncsi volt
31 1, 2| szétvágatott? Azonkívül is, mint oklevélhamisítónak
32 1, 2| rajta végre.~Ebbe a soltész is beleegyezett.~A bírák aztán
33 2, 1| s azokkal együtt már el is bánt a lengyelekkel, mikor
34 2, 1| lengyelül, és még valami mást is, ami teljes életemnek veszedelme
35 2, 1| Isten hírével, arra „egy” is elég.~Nekem a hajam szálai
36 2, 1| socinianus eretnek. Még azoknak is a rabbinusa. S ez most engem
37 2, 1| socinianusoké, a fejedelem maga is ezt a hitet vallja. Ha ő
38 2, 1| érdemesnek talált, hogy én is részt vegyek a vitatkozásban,
39 2, 1| Krisztus, bárha nem Isten is ugyan, mert csak „egy az
40 2, 1| csak ember fia, és maga is csak ember.~Erre a magyarok
41 2, 1| ember fia volt, és maga is jó ember, még így is megérdemli,
42 2, 1| maga is jó ember, még így is megérdemli, hogy kiontott
43 2, 1| prédikált, hogy Krisztus nem is volt jó ember, még csak
44 2, 1| volt jó ember, még csak nem is olyan ember, akit valamiért
45 2, 1| tisztelni, mert először is zsidó volt, másodszor meg
46 2, 1| Krisztus voltaképpen nem is volt a világon soha: az
47 2, 1| istenkáromló gyülekezetben is részt vettél-e? – förmedt
48 2, 1| Az pedig három embernek is sok lett volna. Mikor aztán
49 2, 1| Igazán mondom, a hideg is lelt már féltemben, mikor
50 2, 1| mondá a nagyherceg.~– De nem is próbáljuk – mondá rá a soltész.)~
51 2, 1| legyen köszönet benne.~Én is addig imádkoztam azért,
52 2, 1| égből a tatárok!)~– Majd azt is megmagyarázom én szépen,
53 2, 1| azt legjobban. Mert így is én adtam meg annak leginkább
54 2, 1| sereget, a vezéreik legelébb is megosztoztak a drágaságokon,
55 2, 1| következett a sor; nekem is odatartotta a tenyerében
56 2, 1| azt tartogatta elém. Arra is ráköptem.~Akkor kivett egy
57 2, 1| odajött énhozzám; nekem is megtapogatta a lábam szárait,
58 2, 1| azért teszi, hogy engem is felültessen a lovára. –
59 2, 1| tudok kihez.~Még bosszantott is onnan a magas paripáról.
60 2, 1| valamennyit. Egy szálfa minket is úgy csapott a földhöz, hogy
61 2, 1| Az iszonyú robaj különben is úgy elkábított, hogy nem
62 2, 1| kötélékeiben kínlódott.~Ezért nagy is volt az ő tekintélyük.~Nem
63 2, 1| s aki ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott lakozó
64 2, 1| tartottak maguk között; azokat is mind a javából: olyanokat,
65 2, 1| Parasztlegény vagy nemesúr?~Nem is kellett hazudnom, hogy azt
66 2, 1| gömbölyű ajkai: mint ha most is előttem állna. Hosszú, aranyszőke
67 2, 1| küldték meg a váltságdíjat. Mi is szavunknak állunk. – Végezz!~
68 2, 1| fejét, ha mindjárt megeszel is.~– Ahán! – ordítá rám a
69 2, 1| Nem térdepelek biz én, nem is imádkozom; de a fejemet
70 2, 1| fák lombjai közé. Most az is mind odaégett; akár fogoly
71 2, 1| A kínordítás még akkor is hangzott fel utánunk a völgyből,
72 2, 1| forráshoz, s ha a boruk is elfogyott, szomjaztak.~Ezért
73 2, 1| volt sóval: maga az a tó is, ami a barlang közepén a
74 2, 1| s egyúttal a malomkövet is hajtja, ami a rozsot őröli.
75 2, 1| őröli. A barlangnak molnárja is van. Mindenféle mesterségét
76 2, 1| láttam egy hosszú csatakígyót is, egészen belepve a zöld
77 2, 1| rézrozsdával. Itt áll a gabona is, nagy kőhombárokba felhalmozva.
78 2, 1| alig lehet elhinni.~Tőlem is azt kérdezte a vezér az
79 2, 1| után.~Az igaz, hogy nem is volt mire elkölteni a pénzüket.
80 2, 1| álld ki a próbát.~– Ki is állom! – hetvenkedett a
81 2, 1| tó színére leért, még ott is tovább égett, körös-körül
82 2, 1| tetted le a próbát. Pedig te is azzal hetvenkedtél, hogy
83 2, 1| szavamnak.~– No, akkor én is állok a szavamnak. Ott a
84 2, 1| a részemre; mert először is kénytelen voltam vele. Vagy
85 2, 1| ugrom, vagy becsuknak engem is a kőrepedésbe, ahová a gyávákat
86 2, 1| többek között sóbányát is. A mélységbe vetett szalmakanóc
87 2, 1| szalmacsutak fényénél még azt is fölfedeztem, hogy e tóhoz
88 2, 1| most már ugorhatsz!)~– Nem is mondattam ezt magamnak kétszer;
89 2, 1| Afölötti örömömben meg is akartam őt csókolni; de
90 2, 1| hogy „Nyedzviedz”, ami azt is teszi, hogy „medve”, de
91 2, 1| hogy „medve”, de meg azt is, hogy „nincsen párja”. Azért
92 2, 1| óriási aranyhímzésű papucsot is öltött fel, amik valami
93 2, 1| haramiamarokkal, hogy a fülem is megcsendült bele, s amint
94 2, 1| fickó vagy, ha már a papnak is vissza mered adni a pofont.~
95 2, 1| kiszemeltem a félsötétben is, hogy az én Madusom számára
96 2, 1| el, amiknek eleinte nem is értettem meg a célját.~Engem
97 2, 1| belefúródott oda a padmalyba. Most is ott van, ha akarod látni.~
98 2, 1| Nyedzviedz. – Azért másodszor is tettem vele próbát. Most
99 2, 1| elsütöttem a tüzes vassal. Nem is ágaskodott most föl, hanem
100 2, 1| hisz az ágyúnak először is olyan fényesre kell tisztítva
101 2, 1| ételből, italból.~Magam is bámultam rajta, honnan vesszük
102 2, 1| friss kecske- és juhhúst is kaptunk mindennap, pedig
103 2, 1| akármennyi vizet összegyűjtünk is ebben a barlangban, az a
104 2, 1| De még annál nagyobb baj is lesz ebből – dörmögé Nyedzviedz –,
105 2, 1| kicsiszoltam: az ágyútelep is elkészült az én utasításom
106 2, 1| szerint, a hozzá való golyókat is megöntettem.~Ezalatt az
107 2, 1| narancsokkal fölékesítve, úgy ők is kitűztek a fal ormára egy
108 2, 1| nondám Nyedzviedznek, s én is megcéloztam az ágyúmmal
109 2, 1| ellenséges helepolis ormát.~Az is lőtt; én is lőttem. Hanem
110 2, 1| helepolis ormát.~Az is lőtt; én is lőttem. Hanem az én lövésem
111 2, 1| pulkovnik a falon. Maga az orom is lerepült messzire.~A második
112 2, 1| őket, még a hóstádjaikat is prédára vetve.~Ilyen hatalma
113 2, 2| megpróbálom még azt a veszteséget is valahogy elnyögni.~Nagyot
114 2, 2| sziklahasadékba bezártunk? – Az is nyegodni volt. – Akik szerelmesek
115 2, 2| ég. Aztán csókolózhatik is. Sok százan elmentek már
116 2, 2| csontvázat, akik még most is összeölelkezve feküsznek
117 2, 2| összeölelkezve feküsznek ott. Te is oda akarsz-e a sorukba kerülni?~
118 2, 2| kell, ha a pokolba visznek is vele menyegzőre!”~Amint
119 2, 2| Nyedzviedz érzékenyen meg is ölelgeté a leányát. Azzal
120 2, 2| megvacsoráltunk. Borunk is volt. Ittunk, amíg jókedvünk
121 2, 2| eltemetetten.~Én magam tán sohasem is kérdeztem volna, hogy van-e
122 2, 2| sziklatornác, hogy ketten is eljárhattunk benne egymás
123 2, 2| nem volt forrása. Kutat is hasztalan kísérlettek meg
124 2, 2| szigetben a legkényesebb növény is meghonosult hamar: még az
125 2, 2| meghonosult hamar: még az ember is átváltozott, akit sorsa
126 2, 2| hogy a hajdemákok különben is azt száműzték maguk közül
127 2, 2| tulajdona volt valaha, azt is úgy rabolták bizonyosan.~
128 2, 2| öltözetén, maguk az asszonyok is, akik azt viselték, az ország
129 2, 2| volt semmi öltözet.~Nem is az ő kezük véres keresménye
130 2, 2| összerabolt pompáját. A harangot is azok lopták a számukra.~
131 2, 2| Nem imádkoztak; de nem is követtek el semmi vétket.
132 2, 3| a Viszpa-Ogródban nyáron is nyolc órakor kelt föl a
133 2, 3| vetette.~Megdöbbentem.~– Te is ide szorultál már, a Viszpa-Ogródba? –
134 2, 3| maradjak; hanem hogy téged is magammal vigyelek. Nem érünk
135 2, 3| utánam.~Erre a szóra a Madus is kijött a konyhából, s nemhogy
136 2, 3| visszatekintettem a völgybe, akkor is ott láttam a kis fehér házunk
137 2, 3| nagy ivással ülték meg. Én is, amint a bort újra megízleltem,
138 2, 3| maradt.~S a hajdemákok nem is ittak más bort, mint tokajit.
139 2, 3| barlangvárhoz.~Azon a vidéken nem is tudtak tán róla, hogy vannak
140 2, 3| már utolsó élelmiszerünk is elfogyott, s minekünk a
141 2, 3| társaság volt.~Mi nagyon is sokan voltunk ellenükben;
142 2, 3| alatt egy mankóval. Sánta is volt, vén is volt, meg is
143 2, 3| mankóval. Sánta is volt, vén is volt, meg is volt sebesülve.
144 2, 3| is volt, vén is volt, meg is volt sebesülve. Egyenesen
145 2, 3| gyilkos nem vagyok. Magam is úgy kerültem a hajdemákok
146 2, 3| emberi cselekedetet, tégedet is boldoggá akarlak tenni. –
147 2, 3| milyen szép jatagán. Ezt is neked adom örökbe.~Nekem
148 2, 3| adom a koltuk-dengenegimet is – könyörgött az öreg előttem.~–
149 2, 3| pénz lehetett ott. A szemem is káprázott tőle.~– Ezt mind
150 2, 3| megházasodhatol talán van is már fiatal szeretőd: élhetsz
151 2, 3| marad. Akkor bizonyosan el is fognak hagyni maguktól,
152 2, 4| földről, még külső országról is ez volt valamennyi sántának,
153 2, 4| még körös-körül vízárok is védett, sánckarózattal.
154 2, 4| ünnep volt, mert több nem is fért be a templomba; hanem
155 2, 4| de örömest itt hagynám én is azt az átokverte koltuk-dengenegit,
156 2, 4| vétkes visszatér másodszor is, megenyhülve, akkor fogadja
157 2, 4| hévízforráshoz elértünk. – Itt engem is levetkőztettek, s beleültettek
158 2, 4| Berdicovot, s van ostromágyújok is, amivel a falakon rést lőjenek.
159 2, 4| töröktől kapott mankómat is a perjelnél. A hála is ösztönzött
160 2, 4| mankómat is a perjelnél. A hála is ösztönzött rá. Cserébe egy
161 2, 4| arannyal van bélelve. Azt is megmondtam a perjelnek.~–
162 2, 4| aranyaidat, s még azon felül is adok neked valamit, ami
163 2, 4| kincseit, hozzátéve még azokat is, amiket nem láttam, a kádakkal
164 2, 4| lovasokról” és tűzaknákról is tudtam nekik csodadolgokat
165 2, 4| azt hiheti, hogy tán meg is haltam.~Nem örömest állt
166 2, 4| kifutott elém.~Mintha most is látnám, milyen szép volt,
167 2, 4| az ő betlehemi jászolkája is kész lesz.~Óh, mint szerettem
168 2, 4| sor, hogy mondjam el én is, ami azóta történt velem.~
169 2, 4| elbeszéltem, s attól aztán ő is meggyógyult végképp, mikor
170 2, 4| hát az lett az üdvössége is.~Csak reggelre kelve mondtam
171 2, 4| csak ezért megyek el most is, mert az ő sorsáról akarok
172 2, 5| vezettem azt, hogy a december is ott talált bennünket. Háromszor
173 2, 5| talált bennünket. Háromszor is megváltoztattam az ostromlöveg
174 2, 5| lám, azoknak az ágyúgolyói is csak úgy gurulva jönnek
175 2, 5| maga paraszt eszével ki is találta a térségen a legjobb
176 2, 5| mer csinálni, s csak azért is ottmaradt a következő éjjel
177 2, 5| ottmaradt a következő éjjel is, a lövetés sikerét megfigyelni.~
178 2, 5| fagyok, akkor a vízárkok is mind befagynak, s nekünk
179 2, 5| nekünk orrunk-fülünk lefagy is, de a sáncárok be nem fagy.~
180 2, 5| hazaszaladjanak, még a sánták is fél lábon ugráltak, s mankóikkal
181 2, 5| sátorainak világánál a bástyákról is lehetett látni az ostromlók
182 2, 5| fejeiket, még a lábaikat is levagdalva.~Hogy a Nyedzviedz
183 2, 5| vallomástevő vádlott, magának is szüksége levén a pihenésre,
184 2, 5| a pihenésre, a bíráinak is.~(– Cogito – mondá a nagyherceg –,
185 3, 1| még aztán bűnbocsánatot is kap! Visszanyeri az adóslevelet,
186 3, 1| Agapitusnak.~Utoljára aztán azt is meggyóntam neki, hogy nagyon
187 3, 1| világban folytatni – ha nem is az eddigi bűnös életet –,
188 3, 1| kegyes confrater vagy; azt is bizonyítanom kellene, hogy
189 3, 1| módon tele van arannyal most is. Fogd ezt, sántikálj be
190 3, 1| hogy máglyára kerüljön, oda is jut, ha a szent inkvizíció
191 3, 1| segíthetek rajtad.~Én magam is átláttam, hogy egy ilyen
192 3, 1| fekete föld.~Mikor harmadszor is a fülébe ordítottam a Malach
193 3, 1| mindent tud, bizonyosan ezt is tudja.~A keményfa ajtó megnyílt,
194 3, 1| atyjának a fia-e. Sőt azt is tudja, hogy az őrdögök mi
195 3, 1| beszélt, nem értettem; nem is nyelv volt ez talán.~Fölvezetett
196 3, 1| megszólított; ki azután is folyvást úgy beszélt a Malachról,
197 3, 1| foglalkozásba. A Malachnak nincs is semmi köze az ilyen rongyos
198 3, 1| akarsz lenni, és pénzed is van hozzá, eredj el elébb
199 3, 1| amire nagy bujdosás után rá is találtam.~– Micsoda nagy
200 3, 1| legutoljára láttam. De azért most is mindjárt rá ismertem. Hogyne
201 3, 1| s zarándokruhában vissza is tért. Hát nincsenek nekem
202 3, 1| én kegyelmes uramat. Most is itt tartogatom a nemesi
203 3, 1| zálogban, még a hímzett bőrövet is, a mindenféle írásokkal,
204 3, 1| termetemre valók voltak, nem is lehetett semmi kifogásom
205 3, 1| készpénzben zálogba adtam rá. Nem is számítom a szép Persidának
206 3, 1| diákul, se görögül. Nem is tudom, balról jobbra hogyan
207 3, 1| török fejet illeti, az nálam is megvolt, csakhogy nem éppen
208 3, 1| elzüllött, bizonyosan el is veszett valahol a Szentföldön
209 3, 1| harcban. Aki emlékezett is még rá, mint simaképű ifjoncra,
210 3, 2| disputálni magát. – No, ergo: nem is tudom, kinek hínak már?
211 3, 2| leánykori szeretője volt. Azért is bujdosott az világgá, mert
212 3, 2| asszony megérkezik. Vajon az is el fog-e ismerni Kochanovszki
213 3, 2| mi történik velem, ha ő is elfogad a hajdani Zdenkónak,
214 3, 2| tegnapelőtt?” – S ha én azt is kitalálom?~A herceg nagyra
215 3, 2| nehányadmagával. Az ágyújokat is elvette. A pattantyús vezérüket
216 3, 2| böjtöt, a sovány ételekből is keveset enni, s megválogatni
217 3, 2| szememig. Ha megszólított is, mindig úgy tett, mintha
218 3, 2| majd későbben, mikor magam is erre a mesterségre adtam
219 3, 2| csodahatásában kételkedni nem is szabad.~Ez italhoz forró
220 3, 2| Szent Genovéva már másodszor is megszabadítá Párizst, ezúttal
221 3, 2| italát, amit a hercegnő el is készített számára.~Ezúttal
222 3, 2| szeretsz?” De egyszersmind meg is akadályozá azon percben,
223 3, 2| martalékául estem. És még most is, ha visszagondolok arra
224 3, 2| cselekednél, ha másodszor is ez történnék veled, hogy
225 3, 2| amit akkor, s ha el kellene is érte vesznem: nem bánnám,
226 3, 2| amit elkövettem, s nyomta is nagyon a lelkemet. Alig
227 3, 2| menni értem még a pokolba is?~Én azt gondoltam, hogy
228 3, 2| után csinált adósságokért is kell égni.~Az öreg herceg
229 3, 2| ha gyilkosságot vallottak is be előtte, s a pap megtudta,
230 3, 2| története, akit bizonyára te is ismersz.~– De vajon te olyan
231 3, 2| elég. Esküdjél meg nekem is.~S a páternek előbb istenúgysével
232 3, 2| pokollal, míg utoljára azt is meggyóntam előtte, ami a
233 3, 2| vagyok érette abba a pokolba is lemenni, amit a gyóntató
234 3, 3| Megkönnyebbülvén bűneim terhétől én is azt tettem, amit a tékozló
235 3, 3| estén a herceg a szokottnál is kegyelmesebb volt hozzám.
236 3, 3| annyiban jobb, hogy bort is adnak benne. Ott aztán van
237 3, 3| De hát miért ne tudnád te is? Hát nem vagyunk-e „szívtestvérek”?
238 3, 3| egyszer a szívtestvéremet is beeresszem? – Isten neki! –
239 3, 3| két kezem és a két lábam is, hogy csak annyi mozoghatásom
240 3, 3| gondolattal, hogy talán ez is csak álom. Eszembe jutott,
241 3, 3| rémlátások régióiba. Hátha ez is még a philtrának a varázslata,
242 3, 3| egyszer majd csak ebből is fölébredek?~Hanem a vas
243 3, 3| vagyok-e vádolva, vagy már el is vagyok ítélve?~Mennyi időt
244 3, 3| mintha ez a hang nagyon is ismerős volna előttem.~Nem
245 3, 3| felavatott, megbérmált, össze is esketett, s akinek a bérmálást
246 3, 3| s akinek a bérmálást én is nagy hevenyén visszafizettem.~–
247 3, 3| különbséget. Az eddigiekért is odajutsz, csakhogy ha rá
248 3, 3| döntötted! Ugyan húztam is a fejedre egyet a bűnbocsátó-pálcával,
249 3, 3| hercegi palotában. Azonban az is megeshetik, hogy a herceg
250 3, 3| rögtön, ha lassú tűzön sütnek is meg vasrostélyon, hogysem
251 3, 3| kiálték rá dühösen. – Kell is nekem a te absolutiód! Te
252 3, 3| nekem a te absolutiód! Te is pokolra jössz, valamint
253 3, 3| kutyagolni, még a bűneid batyuját is a hátadon cepelve, vagy
254 3, 4| FEHÉR GALAMB~A mély álomban is csakugyan azt a börtönt
255 3, 4| Karácsony estéje után, mikor én is az én betlehemi jászolom
256 3, 4| Ekkor rám ordított. „Te is bűntársa voltál! Mit szorongatsz
257 3, 4| fogva, s vígy fel engem is oda, ahol te lakol.~A kisgyermek
258 3, 4| voltomat, hogy még most is élek; s mint hogy azt az
259 3, 4| módomban elkövetni, nem is fogom látni soha többé az
260 3, 4| elbeszélte, s másképp nem is lehet. Hiszen tudjuk számos
261 3, 4| visszaemlékezni.)~– S én is maradok állításom mellett –
262 3, 4| szeretett lenni.~(– S most is ott van még a válladon a
263 4, 1| falevélből kitelt az ágy.~Ételről is gondoskodott az Úr, amennyi
264 4, 1| adta élelmiszerekkel.~Össze is gyűjtöttem nagy halom aszalt
265 4, 1| méhek ütöttek tanyát: ezek is az én számomra gyűjtöttek.
266 4, 1| semmiféle jó cselekedetet, s nem is érdemelhetem ki senkinek
267 4, 1| valami kis elemózsiához is csak majd juttatnak egyszer-másszor.~
268 4, 1| nézve. Kétségtelenül mondta is magában, hogy „áldja meg
269 4, 1| legenda most második kiadásban is éppen énvelem ismétlődik?
270 4, 1| alamizsnát megvetni, bármi legyen is az. Estefelé aztán visszabandukoltam
271 4, 1| a lyukon.~Hej, de vissza is kaptam mindjárt. S ugrottam
272 4, 1| medvetársát” szidalmazza, az is hogy büntettessék? Azonkívül
273 4, 1| Azonkívül a votum ruptum is condescendál; hiszen a remeteségi
274 4, 1| Hugó élettörténetét. – A hó is elkezdett szállingózni,
275 4, 1| még lehetett koldus. Ez is életmód. A hozzávalóm mind
276 4, 1| Brandenburgiaknak!~– Hát hiszen azokon is átjöttem, csakhogy éppen
277 4, 1| haja; ha nem mondták volna is, tudtam volna, hogy „veres
278 4, 1| Ijedtében a nagy szakálla is reszketni kezdett. Megijedt,
279 4, 1| ellenben turkomán írás is; melyben csakugyan bizonyíttatik
280 4, 2| át magamat.~Amiért nagyon is megnyertem Eliás lovagnak
281 4, 2| netalántán a nagyhéten itt is tartatni fognak hasonló
282 4, 2| jelenéseiből; akkor te is megtanulod a magad tennivalóit.~
283 4, 2| szívű, s még csiklándott is valami kíváncsiság, megtudni,
284 4, 2| másiké míniommal, volt olyan is, amelyiknek a szemöldöke
285 4, 2| túlvilági személyek legyenek is.~Azok azonban észrevették,
286 4, 2| amihez a pontificáló maga is csak térdhajtva közeledik:
287 4, 2| leemeltem magát a szentségtartót is az oltárról.~– Kövess bennünket! –
288 4, 2| gonosz indulataim voltak is, de a szentek iránti kegyelet
289 4, 2| hogy még van a hiperbolának is superlativusa.~Ez volt maga
290 4, 2| hogy a térdkötőszalagjuk is kilátszott a fellebbent
291 4, 2| ittak áldomást.~Borzalmam is nagy volt; de kíváncsiságom
292 4, 2| Istennek az anyja volna is a názáretbeli Mária, hanem
293 4, 2| embernek az anyja, még akkor is istentelenség volna e gyalázatot
294 4, 2| úgy tetszett, mintha neki is két arca volna, mint a Baphomet-bálványnak.~
295 4, 2| megtörülgettem azt.~– Azt is tedd vissza a helyére! –
296 4, 2| királyné, s odaveté azt is a többi templomi edények
297 4, 2| visszaállítottam; a szentségtartót is visszahelyeztem az oltárra,
298 4, 2| bűnbocsánatot kérve. Az a palást is gyönyörű munka volt, a nagy
299 4, 2| onnan nem veszhet el.~És úgy is tettem; mert aztán nagyon
300 4, 2| már ételnek vehető. Magam is koplaltam egész nap. S mint
301 4, 2| ugyan hova dugtam volna? Az is oda lett volna, ahova a
302 4, 2| korábban fognak jönni.~Úgy is lett. Alig ütötte a toronyóra
303 4, 2| bemutogatni. Ismertük egymást.~Ma is ugyanazt a parancsot osztogatták,
304 4, 2| mert elvisz az ördög!~Nem is néztem hátra, hanem amint
305 4, 2| igazhívő, még a kálvinista is böjtöl és ciberelevest eszik,
306 4, 2| Igyál belőle. Ahogy én is iszom. Én iszom Baphometért,
307 4, 2| bor jött ki belőle. Ittam is abból komolyan és nagyot.~–
308 4, 2| csak igyad. Ezt a kulacsot is neked adom. Tedd el a másik
309 4, 2| Felmentem a lépcsőkön. Azok is meredek csigaalakban vezettek
310 4, 2| én ezt a szobrot nappal is elégszer a kolostorban,
311 4, 2| tekintsd azt, hogy én is morva vagyok anyai ágon,
312 4, 2| körültekinték, valamit keresve.~Arra is rátaláltam.~Tudniillik,
313 4, 2| megfertőztetett templomi edényeket is. Nem! Az ájtatos keresztyén
314 4, 2| puszta végighallgatása által is olyanformán érzi a kegyes
315 4, 2| Még a templomrablásból is úgy kibeszéli magát, hogy
316 4, 2| csak úgy táncolt, s elvégre is erre a napra félbe kellett
317 4, 2| kolostorokban, amiket ők maguk is akárhányszor megszentségtelenítették,
318 4, 2| meneküljek, aki vádamat meg is hallgatja, s az inkvizícióhoz
319 4, 2| inkvizícióhoz elegendő erővel is fog bírni, s úgy hívém,
320 5, 1| batzenekkel, sőt silberlingekkel is. Azt nem volt „okom” elvinni.~
321 5, 1| felügyeletére, észrevette, hogy én is ott vagyok a födélzeten
322 5, 1| drágaköves klenodiumok.~– Azokat is mind úgy csókoltad el magadnak?
323 5, 1| S ha a szemeiddel láttad is mindezt, s a füleiddel hallottad
324 5, 1| s a füleiddel hallottad is, de nincs rá tanúd, akivel
325 5, 1| papi rendű lovagokkal; nem is egy kolostort, hanem kettőt;
326 5, 1| azt mondod, hogy asszonyok is voltak ott; tehát apácák.
327 5, 1| veszedelmes dolog; még a hímjét is, hát még a nőnemen levőjét!
328 5, 1| indítani? S ha megtenné is azt valaki, mire a vizsgálat
329 5, 1| követendi, csak az „odavivésben” is olyan okos légy, mint voltál
330 5, 2| krónikáiban, valamint az is, hogy megjelenése jó bortermő
331 5, 2| kegyetlenkedni. Azért én nem is hiszem az egész múh-borjú
332 5, 2| házához.~A nevét még most is megtartottam a fejemben,
333 5, 2| c! Még a szentségtartó is! Jaj, de mély a pokol! Óh!
334 5, 2| Még a Szűz Mária koronáját is elhoztad! Jaj neked, boldogtalan! „~
335 5, 2| Mayer gazda, hiszen magam is lutheránus vagyok. Engem
336 5, 2| áron veszik meg; még abban is megcsalják az eladót hamis
337 5, 2| kincsekért, amik testvérek között is legalább húszannyit megérnek.~
338 5, 2| magában félénk állat: a zsidó is az. Hanem ezek a mindenféle
339 5, 2| megemlékeznek róla. Ellenben azt is megteszi, hogy a szerelmespárokat
340 5, 2| vagyok én, de ha pap volnék is, bort innám.~– Lesz minden,
341 5, 2| volt rajta, s a számomra is egy gavalléros kisujtásozott
342 5, 2| három hónap múlva.~Annyit én is tudtam, hogy mi az a váltó,
343 5, 2| előzmények után álmodni is merészség lett volna. Voltak
344 5, 2| megjelent a házigazda fia is és három eladó leánya.~A
345 5, 2| a szerelemtől, különben is özvegy ember lévén, hanem
346 5, 2| amint arról, hogyha énnekem is megengedi a mindenható,
347 5, 2| háztartást kezdjek, hát én is ilyen ezüstkanalakat fogok
348 5, 2| Weh” németül fájdalmat is jelent. S a „kettős fájdalom”
349 5, 2| forintnak három hónapra kamatja is jár, s én csak akkor kapom
350 5, 2| Rupertus nevetve, s engem is invitált, hogy menjek vele „
351 5, 2| döngeti a fustélyával.~Mi is mindannyian jó éjt kívántunk
352 5, 2| galamb pofon csapta azt is a szárnyával.)~– Dehogyis
353 5, 2| tökéletességnek okáért a Rupertus diák is hazakerült, az is úgy ordított,
354 5, 2| Rupertus diák is hazakerült, az is úgy ordított, mint én. Azt
355 5, 2| azonban szívesen veszi ezentúl is, s ha mulatni akarom magamat
356 5, 2| sikkasztotta, vagy még annál is gonoszabb dolgot nem cselekedett
357 5, 2| tisztességes úton jutottak, aziránt is bizonyos voltam. De még
358 5, 2| bizonyos voltam. De még azt is könnyű volt kitalálnom,
359 5, 2| ezen a napon. Azonkívül azt is tudom, hogy a zsidóknak
360 5, 2| Három alma” korcsmáig, ahol is fogadásból egy vándor kuruzsolónak
361 5, 2| megittuk. Lehet, hogy az is confundálta egy kissé a
362 5, 2| aztán akár csókolodhatol is vele; csak nagyon hangosan
363 5, 2| terv igen szépen sikerült is; én nagyhamar odafenn voltam
364 5, 2| Ekkor felhúztam a térdeimet is, meg a karjaimmal az egész
365 5, 2| de biz annak a nyaka oda is utánam nyúlt, s tovább nyalogatta
366 5, 2| bánom én, ha őrdög vagy is; de a tarsolyomat vissza
367 5, 2| osztozunk! Hanem vagy engem is vigy a pokolra, ha a pénzemet
368 5, 2| visszatartson. Még haldokolva is bosszúálláson jártatta az
369 5, 2| hogy valósággal kergettek is; de én nem néztem hátra
370 5, 2| előrelátásból.~– De mármost hát én is tudjam, hogy hát azt a kapitányt
371 6, 1| megismerkedni.~Egy év alatt magam is gyökeresen megutáltam a
372 6, 1| megadta, úgy az ördög el is vitte; de ha nem vihetek
373 6, 1| vitte; de ha nem vihetek is a házukhoz semmi aranyat,
374 6, 1| áldása szokott lenni. Magam is cserzővarga leszek. Istenhez
375 6, 1| vesszük a dolgot, még csak nem is szépíthettem vele a dolgomat,
376 6, 2| kereke. Aztán kevesebbe is kerül. A megtakarított pénzemből
377 6, 2| sétánysorok; még a vén vámszedők is a koblenzi kapuban. Én rájuk
378 6, 2| A nagy szederfa még most is kihajlik az utcára. Annak
379 6, 2| kikelt meztelen fiagalambot is: mégsem telik ki a sok adósság.~–
380 6, 2| kivált miután a felesége is meghalt bújában.~– Hát meghalt –
381 6, 2| zsibáruson: az mindjárt föl is vette magára. Csupa komédia
382 6, 2| rátaláltam utoljára arra az egyre is, amelyikhez nekem volt jussom.
383 6, 2| amelyikhez nekem volt jussom. Nem is nagy tudomány kellett hozzá,
384 6, 2| Tán nagy temetés lesz?~Nem is nagy tudomány kellett hozzá,
385 6, 2| az a sok léhűtő nép nem is sejti azt, hogy egyenkint
386 6, 2| A gyepmester végre engem is meglátott.~– Nos hát, katona
387 6, 2| feleltem neki.~Az biz arra is kész volt.~– De már a koporsószeget
388 6, 2| nekem az apai örökségem is, meg a szerzeményem is,
389 6, 2| örökségem is, meg a szerzeményem is, egy személyben.~Amint módom
390 6, 2| ebből a szegből, s azt most is viselem a jobb kezem mutatóujján.~(–
391 7 | egy társamnak, aki kétszer is szomjas volt napjában. Én
392 7 | hollandus ember szeret hajós is lenni, hanem csak kapitány
393 7 | kapitány meg kormányos; katona is szeret lenni, hanem csak
394 7 | tüzéreknél.~– No, hát ezt ott is megkapod.~– De vajon mit
395 7 | iddogáltak a sörházban.~Még az is meg volt engedve a katonáknak,
396 7 | a török szultán országai is minden más növénynek az
397 7 | azzal, mintha a szegfüvek is életszükséget nem képeznének,
398 7 | tulipán: egy mérő búza. De az is különböző becsértékekkel
399 7 | Ha néha hozzám szólt, azt is oly sipegve ejté ki, mintha
400 7 | birtokáért száz zecchinóig is fölárvereztek. A csigahéj
401 7 | műbarát mylord már annyira is vetemedett, hogy a kezét
402 7 | építi a házát; a scalaria is hasonlóképp. Hát egyszer
403 7 | Wagnerius professzor, ki maga is prédikátor és igen kegyes
404 7 | balra, és azt soha egyik is el nem téveszti. Ha azonban
405 7 | fordíták, s kegyelmednek is, drága asszonyom, annyi
406 7 | asszony, még a kormányzóné is megirigyelné.~– S hogy történhetnék
407 7 | állattal együtt maga a tojás is nő. A csigatojás, mely eleinte
408 7 | nekünk a gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.)~– Már ezt
409 7 | kertbeli medence körül, s maga is segített nekem a csigákat
410 7 | mert még a mészárostól is levél útján rendelte meg
411 7 | otthon kellett ülnöm. Nem is tudom, hová mentem volna.
412 7 | előtte eltagadnom. Különben is volt már közöttünk némi
413 7 | éred azt hajasan: kopaszan is bajosan”, hogy te itt a
414 7 | hazádfia, Reinhard Walter. Az is kalandorból, minő te vagy,
415 7 | esztendő alatt fejedelem is lehet belőled, nemcsak kapitány.~
416 7 | igyekezet volt: még szappant is pakolt el a számomra, meg
417 7 | a sok egyéb közt, nekem is tetszett az a gondolat,
418 8, 1| angolok azután sah Allumot is elfogták a buxari ütközet
419 8, 1| szervezett. Az angolok onnan is elűzték. Akkor futott a
420 8, 1| fejedelemhez, Joudporba. Annál is hadsereget alkotott európai
421 8, 1| rahjákat; – az angolok innen is elűzték. Nem hadsereggel,
422 8, 1| tevő minisztere; Sommer itt is szíves fogadtatásra talált.~(–
423 8, 1| nehogy az európai katonák is megtudják! – dörmögé – nem
424 8, 1| vetélytársa: az angol társaság is régi ellensége volt. Gyakran
425 8, 1| Ez még a lengyel diétánál is praktikusabb módja az alkotmányos
426 8, 1| begum” volt itt – és még az is többet ért valamennyi vezérénél. –
427 8, 1| öldöklés képét a várőrség is megláthatá; arra az is kirontott
428 8, 1| várőrség is megláthatá; arra az is kirontott a kapukon; előhozta
429 8, 1| gyalog kellett futnia, s nem is tudta, hová? Két tűz közé
430 8, 1| a várba behatolt, és azt is elfoglalta; hozzám vissza
431 8, 1| krónikákban, és még több is ennél.~(– Halasszuk a többit
432 8, 2| Hazudtál te már azelőtt is eleget, nagyokat is. Ez
433 8, 2| azelőtt is eleget, nagyokat is. Ez is elfért volna a többi
434 8, 2| eleget, nagyokat is. Ez is elfért volna a többi között.)~
435 8, 2| össze, hanem még az a remény is, hogy visszatértemkor keblén
436 8, 2| tehát, még ha elhagyhatnék is, el nem hagyok.~A szép királynő
437 8, 2| fog lenni a közellevőhöz is. Az akadály nagy, de nem
438 8, 2| egy férjnek több feleséget is venni, még idegen nemzetbelit
439 8, 2| még idegen nemzetbelit is, és szabad velük egy asztalnál
440 8, 2| tisztelet és szeretet megosztva is egész marad.~Meggondoltam
441 8, 2| nagyherceg. – Még minket is bele akarsz vonni a condolentiába!
442 8, 2| condolentiába! Persze hogy mi is úgy tettűnk volna, mint
443 8, 2| volna, mint te. Soltész uram is hamarább megcsókolta volna
444 8, 2| ráncokba az arcát; de végre ő is hagyta nevetésre futni az
445 8, 2| sohasem fut, nyáron nappal nem is jár a szabadban), akkor
446 8, 2| inkább elhisszük akár még azt is, hogy eleven állatok vannak
447 8, 2| vackor.)~– Aminthogy úgy is van. Vannak itten nagy mókusok,
448 8, 2| elhiggyen. Már csak magam is szeretném megérni, hogyan
449 8, 2| ugye, hogy ott a kétnejűség is meg van engedve?)~– Igenis,
450 8, 3| érkezik, hogy a második nőnek is szabad elmondani az asztalnál
451 8, 3| képzelem, gaz kópé, hogy sokat is respektáltad te azt a kivont
452 8, 3| közbe a nagyherceg.)~Magam is abban a hitben éltem, hogyha
453 8, 3| vissza, hogy a más asszonyát is kötelességei elfeledésére
454 8, 3| végigdűltem, Zeib-Alniffa is odajött hozzám, a kivont
455 8, 3| kettőnk közé, s aztán ő is letette a fejét mellém.~
456 8, 3| elindulásunkkor, azalatt megtelt, el is fogyott az utolsó negyed
457 8, 3| Majmúna tündér az egekből. Ez is óriás volt; de leány. Hajfürtje
458 8, 3| boldogságérzet az ő szívét is ellepte. Ezer bohóságot
459 8, 3| Ízleljük meg még ezt is! – mondá a feleségem. –
460 8, 3| válnunk. Azzal a neveinket mi is felírtuk a falra azok közé,
461 8, 3| Megengeded-e, hogy azt is megöleljem, megcsókoljam,
462 8, 3| pedig azután, hogy neki is legyen szintén afelőli bizonyossága,
463 8, 3| rejté, leszakíték, s azt is nekiadtam. A függöny sötétveres
464 8, 3| szükség volt teneked még azt is elmondanod előttünk, hogy
465 8, 3| jegyezzék fel kegyelmetek is, mert nagyon súlyos következései
466 8, 3| utat számítsd.~De nekem az is hosszú idő volt. Azon kezdtem
467 8, 3| hátára ültetett, s azt meg is mondtam Zeib-Alniffának.~–
468 8, 3| hogy még a részeg embert is úgy kijózanítja, hogy csupa
469 8, 3| mert van még egy „ráisz” is, a megholt férjem fia, s
470 8, 3| idő alatt, hogy még azt is megláttam, hogy az én hasonlíthatlan
471 8, 3| Moharram búcsújánál magunk is belegázoltunk térdig a Gangesz
472 8, 3| kezd el disserálni!)~Magunk is tartottunk nagyszerű látványokat
473 8, 3| megnyerése végett a Buddhának is kellett áldoznunk). – Innen
474 8, 3| palankinban hordatva, amikor én is rendesen másik trónon, elefánton
475 8, 3| kucorogtam; még csak diskurálni is alig volt alkalmunk egymással.~
476 8, 3| mind kivégezteté: terád is az a sors vár, ha kézre
477 8, 3| ütni, s minthogy az angolok is vérdíjt tűztek ki a fejemre,
478 9, 1| nábobok által (akik maguk is mind megvesztegethető, gyáva
479 9, 1| árát Murder kapitány föl is vette, nekünk mégis nem
480 9, 1| kivehettünk, azonfölül a skorbut is kiütött közöttünk a rossz
481 9, 1| pápisták, s pénteken azért is füstölt húst adott ennünk,
482 9, 1| No, ez hát akkor nem is volt kalózság; hanem csak
483 9, 1| értünk, ez a készletűnk is elfogyott, s kénytelenek
484 9, 1| szorultságában még azt is megeszi az ember, ha nincs
485 9, 1| levetette a saját kabátját is, hogy bennünket fölruházzon.
486 9, 1| megsarcol, akit útban talál: őt is egész legénységével együtt
487 9, 1| levetkőztette, ami igaz is; mert még soha az, ember
488 9, 1| akkor kérem az én tanúimat is megidéztetni, akik mellettem
489 9, 1| minden országban és még ott is, ahol, nem minden körülmények
490 9, 1| állnak a tengerészekre nézve is. – Egy roppant nagy zivatar
491 9, 1| csizmáinknak a talpával. Végre az is elfogyott. Nem állhattuk
492 9, 1| Neked feleséged van; nem is egy, hanem kettő. A te életed
493 9, 1| elvégezték a munkát.~(– S te is ettél belőle? – kérdé a
494 9, 1| van-e az embernek a lábában is lelke.)~(– Hogyne volna? –
495 9, 1| ember”? – Tehát a talpnak is van becsülete.)~(– Mindezek
496 9, 1| Ha az embernek a lábában is volna lelke, akkor annak,
497 9, 1| kannibalizmusban való bűne is az irrelevabilisek közé
498 10, 1| kegyelmes uraim. Nagyon is meglakoltam érte. Mindnyájan,
499 10, 1| nem haltam meg tőle; de az is úgy égetett, úgy mart belül,
500 10, 1| volna a cethal, s azóta én is ámbra volnék; miképp méltóztatnak
1-500 | 501-650 |