Rész,  Fejezet

 1   1,  1|    gyújt, ha arravalót talál, s végre szétpukkanik.~Egy-két tűzkorsóval
 2   1,  2|       brahman vallás kebelében, végre beálltam az istentagadó
 3   1,  2|         kiszabva? S ha mindezek végre lesznek rajta hajtva, hogyan
 4   1,  2|       büntetése hajtassék rajta végre.~Ebbe a soltész is beleegyezett.~
 5   2,  1|         terveimet nem hajthatám végre; mert amaz említett vén
 6   2,  1| embernyomra mutató út nem volt, végre belekerültünk egy olyan
 7   2,  1|       omlik előre a másik fölé.~Végre eljutottunk a hajdemákok
 8   2,  3|       úton, meg erdei gombával.~Végre megtudtuk, hogy a törökországi
 9   4,  2|       feleségével házasságtörő, végre halálra ítélt rab, ki börtönéből
10   5,  2|         tagadta a létezhetését, végre a soltész mérgesen közberivallt,
11   6,  2|         tudtam a gazdája nevét.~Végre megpillantottam a szülői
12   6,  2|       az apámnak!”~A gyepmester végre engem is meglátott.~– Nos
13   8,  2|    komoly ráncokba az arcát; de végre ő is hagyta nevetésre futni
14   8,  3|   ázsiai pompával lett megülve, végre egyedül maradtunk, hogy
15   8,  3|      nagy mongol sivatagot; míg végre megérkeztünk az Ararát hegyéhez,
16   8,  3|  egymással.~A száztizedik napon végre visszakerültünk a fővárosunkhoz.
17   8,  3|      elmaradtak mögöttem, az éj végre elvont a szemeik elől. Az
18   9,  1|        míg amaz csak azt hajtja végre, amit társai elhatároznak.~(–
19   9,  1|        csizmáinknak a talpával. Végre az is elfogyott. Nem állhattuk