Rész,  Fejezet

 1   1,  1|  visszalövöldözé a kölcsönadókra. Óh, azon időkben nagyon kedélyesen
 2   2,  1|           soltész a vádlottra.)~– Óh, dehogy, kegyelmes uram!
 3   2,  1|        üljön fel hát az ő lovára.~Óh, milyen nemes lelkű tatár!~
 4   2,  1|          siralmas szamárságod?)~– Óh, csak addig, amíg ismét
 5   2,  1| rettenetes „hajdemákok” tanyáján.~Óh, a hajdemákok hatalmas egy
 6   2,  1|         te, hogy tudod elsütni.~– Óh, te ostoba medve! – kacagék
 7   2,  4|          jászolkája is kész lesz.~Óh, mint szerettem volna itt
 8   2,  5|         bíráknak condemnálni.)~(– Óh, hiszen ha kegyelmességed
 9   3,  1|          hagynám köszönetlenűl.~– Óh, édes fiam – szólt az öreg,
10   3,  1|        azt, amelyik – hamisító.~– Óh, édes fiam! – kiálta az
11   3,  4|       bírt volna onnan kihúzni.~– Óh, édes kis fiacskám – mondék
12   4,  2|            dörmögém félálomban.~– Óh, trifurcifer! Még Iskariotesnek
13   4,  2|       most nem lehetne idebenn.~– Óh, Szent Sebestyén! – könyörgék
14   5,  2|         is! Jaj, de mély a pokol! Óh! Óh! Szerencsétlen fiatalember.
15   5,  2|         Jaj, de mély a pokol! Óh! Óh! Szerencsétlen fiatalember.
16  10,  2|        tartalmú levelet kaptam:~– Óh, te bolond! No, ugyan nagy
17  10,  2|          elmegy az uram hazulról. Óh, te Andapálkatonája!~No,
18  10,  2|       miatta. Ő jól kinevetett.~– Óh, te bolond! Ugyan kitől
19  12,  1|           kérdé a nagyherceg.)~(– Óh, az igen rendes dolog –