Rész,  Fejezet

 1   2,  1|       hogy meg merjed kérni a „Madus” kezét. Légy merészebb.
 2   2,  1|   életemben nem láttam. A szép Madus halottnak tette magát, s
 3   2,  1|         hogy meg mered kérni a Madus kezét.~– Állok a szavamnak.~–
 4   2,  1|   lángjánál megtaláltam a szép Madus mellkendőjét s azt a nyakam
 5   2,  1|        hogy ismét ott álltam a Madus előtt, tetőtől talpig fehéren
 6   2,  2| menyegzőbe.~Hanem mikor a szép Madus az atyja mellől a szemem
 7   2,  2|   annak a zúgását hallgatja.~A Madus intett a fejével nekem,
 8   2,  2|     parasztház lakószobájánál.~Madus azt mondta, hogy minek mennénk
 9   2,  2|     aztán azt kérdezte tőlem a Madus:~– Mit gondolsz, hol vagyunk
10   2,  2|        mennyországban”.~Arra a Madus elfújta a gyertyát, s mikor
11   2,  2|        bennem az a hit, hogy a Madus az én szentem.~Sohasem voltam
12   2,  2|      éjszakának virradatja, ha Madus nem költögetett volna gyöngéden:
13   2,  2|    végzetet vállaltam magamra.~Madus azonban felkelt a helyéről,
14   2,  2|      megtért a bizalmam hozzá.~Madus továbbhaladt a sziklarepedés
15   2,  2|        leendő hazánk – suttogá Madus –, ahonnan ki nem mehetünk
16   2,  2|      völgybe szép menetelesen. Madus már jártas volt e helyen;
17   2,  3|   lenni utánam.~Erre a szóra a Madus is kijött a konyhából, s
18   2,  4|        tapasztaltam, hogy az a Madus, aki a Viszpa-Ogródban a
19   3,  4|         amiken végighaladtunk. Madus alakja bevilágítá a sziklákat,