Rész,  Fejezet

 1   2,  1|           fekete szemű leány volt, alig tizenhat éves. Ha jól emlékezem
 2   2,  1|           fenyőerdő elé érünk.~Hát alig haladt benne a tatár sereg
 3   2,  1|       ember a közepén letelepedik, alig látszik meg benne. A boltozata
 4   2,  1|        szűrt meg bocskort varrjon, alig lehet elhinni.~Tőlem is
 5   3,  1|          keresztül, ahol két ember alig bírja egymást kikerülni,
 6   3,  2|    lekaszabolta őket; a vezér maga alig juthatott el nehányadmagával.
 7   3,  2|          Hogyan történt tovább?)~– Alig tudnám én azt elmondani.
 8   3,  2|       nyomta is nagyon a lelkemet. Alig vártam, hogy a gyóntató
 9   3,  4| szorítottam a képet. Belépő apámra alig ismertem rá. Arca össze
10   4,  2|            egészen megnyugodtam, s alig vártam, hogy jöjjön a nagycsütörtök,
11   4,  2|         fognak jönni.~Úgy is lett. Alig ütötte a toronyóra a tizenegyet,
12   5,  2|           a maga hálószobájába.~Én alig vártam, hogy a háznál minden
13   8,  1|      kéznél levő testőrcsapattal – alig volt száz ember – meg a
14   8,  3|        iszonyú sokat tud beszélni. Alig vártam, hogy megvirradjon.
15   8,  3|             még csak diskurálni is alig volt alkalmunk egymással.~
16   9,  1|        várt akadály lépett útjába. Alig vesztettük el szemünk elől
17  10,  1|            keresztülmentek rajtam.~Alig vártam, hogy újra visszatérhessek
18  10,  2|         Úgysem foghattam meg, mert alig tettem ötven lépést a sívó
19  11,  1|       észrevettem, hogy igaza van. Alig futottam valami öt száz