Rész,  Fejezet

 1   2,  1|         általános lesz, a kastélyból mindent kihordanak az udvarra, nehogy
 2   2,  1|              iszonyú borsosan szeret mindent. A két szemem mindig veres
 3   2,  4|             És aztán meggyóntam neki mindent.~Hogy a hajdemákvezér megbízásából
 4   3,  1|    elhoztalak a „csodaemberhez”, aki mindent tud, bizonyosan ezt is tudja.~
 5   3,  1|            Te vagy a csodaember, aki mindent tud? – kérdezém tőle.~Az
 6   3,  2|            Szép szám volt. Elmondtam mindent a legutolsóig. Hanem a legutolsónál
 7   3,  2|         tartani, kirepül.~Meggyóntam mindent.~Mikor aztán kijöttem a
 8   4,  2|          elevenen láttam magam előtt mindent!~Amint a templomba beléptem
 9   4,  2|              keresztül, ott találtam mindent a maga helyén, ahogy előtte
10   4,  2|             mint aki nem lát semmit.~Mindent utánahordtam az asszonyságoknak.~
11   4,  2|             rögtön meg fognak érteni mindent. Annak a városnak a neve,
12   8,  1|              a nagymogul fővezére és mindent tevő minisztere; Sommer
13   8,  2|              törvényszék, hogy neked mindent elhiggyen. Már csak magam
14   9,  1| kegyelmességednek éles elméjét, hogy mindent egyszerre kitalál. Nem volna
15  10,  2|             egy közös célra: megölni mindent, ami útjába akad. A két
16  12,  1|             Azok pedig halomra öltek mindent: férfit, asszonyt, leányt,
17  12,  1|            élő kutyát sem.~Mikor már mindent leöltek, valamelyik fickónak
18  13,  1|             Bizonyosan meg fog tenni mindent.~Erre a parancsnok a markomba