Rész,  Fejezet

 1   1,  2|          oklevélhamisítónak a jobb kezét elvágatni elengedhetetlen
 2   2,  1|           a szokása, hogy aki az ő kezét meg meri kérni, s aztán
 3   2,  1|           a vezér odanyújtá elém a kezét, hogy csapjak a tenyerébe.~
 4   2,  1|         meg merjed kérni a „Madus” kezét. Légy merészebb. Itt a jegykendő.
 5   2,  1|            meg mered kérni a Madus kezét.~– Állok a szavamnak.~–
 6   3,  2| üdvözletére. Aki előkelőbb volt, a kezét csókolta, aki alávalóbb,
 7   3,  2|          magát, hanem leejté a két kezét a szék karja mellé, a lábaival
 8   3,  2|            ülő papnak csak kinyúló kezét lehetett látni, amint egy
 9   4,  2|        poroszló, ki legelső emelte kezét az Idvezítőre. – Itt tartsd
10   5,  1| letelepedve, s odajött hozzám, két kezét a két kabátzsebébe dugva,
11   5,  1|          dugta a két zsebébe a két kezét, s így szólt:~– Hja, fiam,
12   5,  2|   odasiettem eléje, és megfogtam a kezét.~(– Csak remélem, hogy nem
13   7    |      annyira is vetemedett, hogy a kezét ajánlotta a szép özvegynek,
14   7    |      ösztönözve arra, hogy elébb a kezét nekem adja, s engemet törvényes
15   8,  1| megtanulták a szomszédok fegyveres kezét tisztelni, a császár pedig
16   8,  3|            innunk, sem egymásnak a kezét meg nem szabad szorítanunk,
17   8,  3|      jutottam annyira, hogy csak a kezét megszoríthattam, vagy az
18  11,  2|      eldugtam a zsebembe, a Lilith kezét pedig odatettem a cimborám