1-500 | 501-592
Rész, Fejezet
1 1, 1| ágyúgolyót a kemencéből kivenni, azt a hosszú csatakígyónak a
2 1, 1| lőporral megtöltve, mikor azt az ellenségre eleresztik.
3 1, 1| lövöldözésnek a fortélyait; mert azt úgyis mindenki megértheti,
4 1, 1| holta napjáig megemlegette azt a tréfát.~Azonban két legújabb
5 1, 1| franciának a mulatságát, aki azt hallotta, hogy egyet lőttek,
6 1, 1| ott, ami égni valót talál, azt meggyújtsa. – Hiszen ilyen
7 1, 1| németek is kitalálták már azt a mesterséget, hogy mikor
8 1, 1| durrant szét; épségben maradt. Azt, amint kihűlt, felvették
9 1, 1| fölbontásánál. Azok egyenkint mind azt mondták magukban: „Elég,
10 1, 1| soha zavarba nem jövő. Azt senki sem haragudni, sem
11 1, 1| a pénz.~Pedig mindenből azt válogatta, ami a legjobb.~
12 1, 1| próbálta, a konstáblertól pedig azt is eltűrte, ha megölelgeté.~
13 1, 1| odajött a cifra Rike, s azt mondá: „Hogy adod, ide vele!”
14 1, 1| bolonddá akarnálak tenni, hát azt mondhatnám, hogy nem az
15 1, 1| bolondítottam így belém? Azt, ha magadtól nem tudod,
16 1, 1| s ő tudja, hogyan szerzi azt! Bíz én nem kérdeztem tőle.
17 1, 1| varázstallérhoz, konstábler?~– Azt is megsúgom: de el ne áruld
18 1, 1| elárulni a fejedelemnek, aki azt mondta neki rá, hogy bárcsak
19 1, 1| ki annak, aki felfedezi azt a titkos kémet, aki napról
20 1, 1| madár volt a két városban, azt már mind megették.~A soltész
21 1, 1| tüzérműhelyéből, a soltész azt mondá neki:~– Megállj! Nyisd
22 1, 1| neki:~– Megállj! Nyisd fel azt a tűzkorsót; hadd látom
23 1, 1| venni a gyúanyagkeveréket. Azt azután megmagyarázta a konstábler
24 1, 1| bombának.~– Szeretném én azt látni, hogy mi van ez agyaglemez
25 1, 1| sáncárokba; de nem durran szét. Azt felhozzák, széjjelbontják,
26 1, 2| csiklandanak. Pedig a soltész azt adta a jelben tudtául, hogy
27 1, 2| volt nevetni. Mert míg ő azt a huszonkétféle bűnesetet
28 2, 1| előadásával a történetemet. Csupán azt fogom elbeszélni, ami elkövetett
29 2, 1| szobában, hogyan kell kimondani azt, hogy „Kocham Pana”, „Z.
30 2, 1| akármit mond, feleld rá azt, hogy „Egy az Isten!”~Azzal
31 2, 1| kitaszított az ajtón, s azt magára zárta: én egyedül
32 2, 1| pedig az égő kanócot, s azt egyre fútta, hogy el ne
33 2, 1| leány utasítása szerint azt mondtam rá:~– Egy az Isten!~
34 2, 1| kis könyvet, akkorát, hogy azt egy csizmaszár mellé el
35 2, 1| elfogadták. Mikor aztán már azt hitte, hogy jól felvilágosított,
36 2, 1| elővett egy vastag könyvet, s azt mondta, hogy no, mármost
37 2, 1| rázárta az ajtót a leányára, azt gondolta, hogy ezzel egészen
38 2, 1| tetejéig ugrott mérgében. Azt mondta, hogy az mégis borzasztó,
39 2, 1| De előre kell bocsátanom azt, hogy egy idő óta az öreg
40 2, 1| forgott.~A magyar socinianusok azt allegálták, hogy a Krisztus,
41 2, 1| felhozott a pincéjéből, s azt körülbocsátotta, hát mire
42 2, 1| a haeresis.~Eleinte csak azt vitatta, hogy minek az a
43 2, 1| kemény prédikációt, melyben azt állítá fel, hogy Krisztus
44 2, 1| csak ember.~Erre a magyarok azt mondták, hogy igen, de derék
45 2, 1| zsidó volt, másodszor meg azt hirdette, hogy adót kell
46 2, 1| ez sem tántorította el. Azt mondták, hogy: no, ha ilyen
47 2, 1| utolsó átalag kiürítése után azt mondá a gyülekezetnek, hogy
48 2, 1| istenkáromló szónoklat nekiindul, azt egyszerre félbeszakítja
49 2, 1| jámbor magyar úr megszánt; azt mondta, kár volna a bőrömet
50 2, 1| rossz dolgom, csak éppen azt nem szerettem, hogy minden
51 2, 1| gazdámra, csak az, hogy azt követelte tőlem, hogy azt
52 2, 1| azt követelte tőlem, hogy azt mind megegyem, amit nekem
53 2, 1| következett, s megláttam azt az iszonyú nagy kanalat,
54 2, 1| égből a tatárok!)~– Majd azt is megmagyarázom én szépen,
55 2, 1| lettek volna: én szeretném azt legjobban. Mert így is én
56 2, 1| erszényéből egy aranyat, s azt a tenyerébe téve, odatartá
57 2, 1| elővett egy ezüstpénzt, azt tartogatta elém. Arra is
58 2, 1| adok magam helyett? Hogy azt sem voltam hajlandó ígérgetni:
59 2, 1| szegény öreganyám, aki mindig azt mondta, hogy aki Jézust
60 2, 1| megtapogatta a lábam szárait, azt hittem, azért teszi, hogy
61 2, 1| onnan a magas paripáról. Azt mondta, hogy mikor ellenséggel
62 2, 1| világpusztulásból; csak azt tudom, hogy mikor fölnyitottam
63 2, 1| kirabolták, s aki ellenállt, azt le is ütögették.~Imitt-amott
64 2, 1| velük, s parolát adtak: azt azután megtartották, ahogy
65 2, 1| valakinek házastársa akadt, azt összeeskette; – mert a hajdemákok
66 2, 1| nagy volt a vakmerőségük, azt legjobban bizonyítja az
67 2, 1| zsákmánnyal legjobban megrakva, azt az erdőt, amelyiken okvetlenül
68 2, 1| volt.~Aki nem tatár volt, azt kihozták a nagy fenyőfatemetőből,
69 2, 1| akárminek verbuváltak volna: azt mondtam, hogy beállok én,
70 2, 1| is kellett hazudnom, hogy azt feleljem, hogy olyan szegény
71 2, 1| legyeket fogdosott.~– No, azt szeretem. A nemesemberek
72 2, 1| hófehér nyakát.~Hogy én azt most már vágjam le.~Én pedig
73 2, 1| a veresnek a lábához, s azt mondám neki:~– Bomoljon
74 2, 1| gyönyörű szép gyermek fölemelte azt a nehéz pallost acélidegű
75 2, 1| ahelyett elnevettem magamat, s azt mondám nagy kacagva:~– Nem
76 2, 1| kérni, s aztán nem tudja azt teljesíteni, amit ő kíván
77 2, 1| mátkatál” fejében, hát azt ő a legválogatottabb kínzásokkal
78 2, 1| két szikla között, mindig azt hittem, hogy az egyik sziklafal
79 2, 1| elfogyott, szomjaztak.~Ezért azt gondolták ki, hogy a két
80 2, 1| csatornát fektettek keresztül, azt belül szurokkal beönték,
81 2, 1| barlangba szakadt, s miután azt meg nem tölté, könnyen kitalálható,
82 2, 1| dolgoznak. Hogy hol veszik azt a sok viaszgyertyát, azt
83 2, 1| azt a sok viaszgyertyát, azt csak később tudtam meg.~
84 2, 1| valaki szenvedélyből tegye azt, hogy egész életén át ott
85 2, 1| lehet elhinni.~Tőlem is azt kérdezte a vezér az első
86 2, 1| tatároktól elvett zsákmányt, s azt mind felhalmozták egy melléküregbe,
87 2, 1| hajdemákok tüzet raktak, azt körültáncolták, s mikor
88 2, 1| rivallt rá a vezér. – Neked azt kellett tenned, amit a vezéred
89 2, 1| a vezéred parancsolt. Ha azt mondod, hogy nem voltál
90 2, 1| leányát kézen fogva, s azt mondá a társaságnak, hogy
91 2, 1| szalmacsóvát vett a kezébe, s azt meggyújtva egy fáklyánál,
92 2, 1| eszűk sziklarepedésbe, s azt megint lezárták a nagy kőlappal.~
93 2, 1| rám került a sor, akkor azt mondá a vezér:~– Hohó, fickó,
94 2, 1| De csak nem tetted meg azt a bolondot? – kiálta közbe
95 2, 1| szalmacsutak fényénél még azt is fölfedeztem, hogy e tóhoz
96 2, 1| szép Madus mellkendőjét s azt a nyakam köré csavartam.
97 2, 1| éppen a leggyöngébb oldalam. Azt mondtam, hogy nem bánom.~
98 2, 1| hogy „Nyedzviedz”, ami azt is teszi, hogy „medve”,
99 2, 1| teszi, hogy „medve”, de meg azt is, hogy „nincsen párja”.
100 2, 1| bérmáló keresztapáim: az egyik azt mondta, hogy legyen a nevem „
101 2, 1| ajánlott (hattyú), én azonban azt mondtam nekik, hogy nem
102 2, 1| aminek csak a formája volt, azt hiszem, a liturgia, mert
103 2, 1| értettem, görögül voltak; hanem azt vettem észre, hogy a hívők
104 2, 1| maga bundájába takarózva.~Azt kiszemeltem a félsötétben
105 2, 1| kötéllajtorján lehetett felmenni, s azt ő felhúzta maga után.~Azontúl
106 2, 1| nézz, Barán! – mondá. – Ha azt állítod, hogy te pattantyús
107 2, 1| jószággal lőni, hát süsd el azt. Ezt a nevezetes ágyút mi
108 2, 1| rajta, honnan vesszük mi azt a tömérdek élelmiszert ebben
109 2, 1| alatti zsilip felnyitásával azt az egész sóstavat, ami a
110 2, 1| egy kőfal van emelve, mely azt egészen elzárja. A kősánc
111 2, 2| Preszjaka-barlangba, hol én hátramaradtam, azt mondá:~– No, Barán, te megérdemletted
112 2, 2| ezüst halommal.~Én pedig azt válaszoltam neki, hogy:~–
113 2, 2| Madusom, azért szolgáltam: azt kérem jutalmul.~Nyedzviedz
114 2, 2| félember. Az igazi hajdemák azt teszi, hogy megöleli az
115 2, 2| magad, hogy minket elhagysz.~Azt feleltem neki rá, hogy megpróbálom
116 2, 2| rá, hogy megpróbálom még azt a veszteséget is valahogy
117 2, 2| ám az. Akire mi egyszer azt kimondjuk, hogy „nyegodni!”,
118 2, 2| láttad az ideérkezésed napján azt a fickót, akit a sziklahasadékba
119 2, 2| elmentek már azon az úton. Azt hiszem, hogy minden zugban
120 2, 2| csontvázakból álló násznépet, s azt mondtam, hogy: „Azt sem
121 2, 2| násznépet, s azt mondtam, hogy: „Azt sem bánom! Nekem az én Madusom
122 2, 2| zárták be hónapok előtt azt a szegény fickót, akit gyávasága
123 2, 2| két szál viaszgyertyát, azt a kezünkbe adták; bekísértek
124 2, 2| parasztház lakószobájánál.~Madus azt mondta, hogy minek mennénk
125 2, 2| Madusom. – Hát bánnád te azt, ha annak az éjszakának,
126 2, 2| csókolódás lett.~Akkor aztán azt kérdezte tőlem a Madus:~–
127 2, 2| vagy mennyországban?~Én azt feleltem neki: „a mennyországban”.~
128 2, 2| mikor sötétben maradtunk, azt kérdé tőlem:~– Látsz engem?~–
129 2, 2| űrben.~Nem mondtam meg neki azt, amit láttam, nehogy elbízza
130 2, 2| ezentúl velünk?~– Hát én azt gondolom, hogy a hajdemákok
131 2, 2| egyszer ez odúba lezárt, azt ő innen vissza többé sohasem
132 2, 2| azonban felkelt a helyéről, s azt mondá nekem, hogy kövessem
133 2, 2| éléstáruk.~A Viszpa-Ogród, mikor azt a hajdemákok fölfedezték,
134 2, 2| a hajdemákok különben is azt száműzték maguk közül a
135 2, 2| zárda tulajdona volt valaha, azt is úgy rabolták bizonyosan.~
136 2, 2| maguk az asszonyok is, akik azt viselték, az ország minden
137 2, 2| éheztethette belőle.~Hanem ha azt a vízvezetéket sikerült
138 2, 2| a számunkra a házhelyet, azt kicövekelték: azzal nekiállt
139 2, 2| asszony számára. Tőlem meg azt kérdezte az öreg, hogy miféle
140 2, 2| Igérhette volna végtől végig azt az egész tarkabarka képet,
141 2, 3| tartanak benne. Ágyú nélkül azt meg nem ostromolhatjuk.
142 2, 3| másvilágon.~A Nyedzviedz erre azt mondá nekem:~– Hallod-e,
143 2, 3| végigereszkedve a földre, azt mondá nekem:~– Nosza, fiam,
144 2, 3| ezen a furcsa kívánságon, s azt mondtam neki:~– Nem teszem
145 2, 3| koldus tengetőbot”.~Én azt feleltem erre az öregnek:~–
146 2, 3| Mert meggyilkolni csak azt lehet – ki élő ember; azt
147 2, 3| azt lehet – ki élő ember; azt mondja az Alkorán: ami egyedüli
148 2, 3| felelt:~– Jaj, édes fiam, azt én nem tehetem. Tudod, hogy
149 2, 3| egyedül igaz könyv a földön, azt mondja, hogy aki fegyverrel
150 2, 3| kedves, jó Madusom. Ha én azt a Viszpa-Ogródból magammal
151 2, 3| háta mögött) , s én csak azt vettem észre egyszer, hogy
152 2, 3| nem futott a karavánból, azt levágták, s lerakva az elfogott
153 2, 3| öszvérekről a zsákmány javát, azt a saját vállaikra vették;
154 2, 3| minden csontom.~Egyszer aztán azt mondá Przepiórka, hogy:~–
155 2, 3| hogy átkoztam magamban azt a vén törököt, aki a koltuk-dengenegit
156 2, 4| monda Nyedzviedz, mikor azt látta, hogy keservesen vakartam
157 2, 4| dalolták, előttem-utánam azt a gúnydalt, hogy: „Fáj a
158 2, 4| pihenőt tartottunk, ott azután azt mondta nekem a Nyedzviedz:~–
159 2, 4| örömest itt hagynám én is azt az átokverte koltuk-dengenegit,
160 2, 4| a kórusban.~Én nem tudom azt kimondani, hogy mit éreztem
161 2, 4| mázsára mehet az, mert én csak azt a szentképet néztem ott
162 2, 4| búcsúvételnél teljesíti azt, akinek tetszik. A perjel
163 2, 4| mosolygott.~Odatérdeltem elé, s azt mondtam neki, hogy gyónni
164 2, 4| gyónásomat, és feloldott.~Aztán azt mondá:~– Eredj vissza azokhoz,
165 2, 4| ostromágyúval lövesd a kolostort, azt teljesítsd.~– Én tegyem
166 2, 4| teljesítsd.~– Én tegyem azt, atyám? – szólék elbámulva.~–
167 2, 4| ami arannyal van bélelve. Azt is megmondtam a perjelnek.~–
168 2, 4| ép lábbal jövök; én aztán azt hazudtam nekik, hogy valami
169 2, 4| ráolvasással a tagzsugorodásból. Azt elhitték. Ha elmondtam volna
170 2, 4| kedves Madusomat, aki azóta azt hiheti, hogy tán meg is
171 2, 4| volt, milyen öröme volt.~Azt hitte, hogy már most ottmaradok
172 2, 4| pillanatára halasztottam azt a szót, ami majd könnyekre
173 2, 4| messze, veszélyes útra.~Azt az egy éjszakát boldogságban
174 2, 4| szívem ugrott ki a helyéből.~Azt suttogta hozzá, hogy mikor
175 2, 4| kis ujja van a zsebében, azt nem sebzi meg se golyó,
176 2, 4| Nyedzviedz közénk állt, s azt mondta: „elég volt!” Aztán
177 2, 5| én olyan szépen vezettem azt, hogy a december is ott
178 2, 5| földeskosarak alá. Reggel aztán azt mondtam Nyedzviedznek, hogy
179 2, 5| táncoltak.~Nem akarta elhinni. Azt mondta, hogy megeszi ő azt,
180 2, 5| Azt mondta, hogy megeszi ő azt, aki a várból idáig vakandokmunkát
181 2, 5| sikerét megfigyelni.~Én aztán azt tettem, hogy egy hosszú
182 2, 5| várt reá. Így nem érezhette azt meg.~A lőpor aztán a legjobbkor
183 2, 5| ostrommal mászni meg a falakat. Azt azonban elhallgattam előlük,
184 2, 5| most már a földön láttam azt a boszorkányfutást, amit
185 2, 5| megmenekült-e a nagy mészárlásból, azt ezúttal nem tudhattam meg,
186 3, 1| Agapitusnak.~Utoljára aztán azt is meggyóntam neki, hogy
187 3, 1| mondá a kegyes atya –, azt, hogy én tégedet valamely
188 3, 1| tehetem; mert nem volna elég azt bizonyítanom, hogy jelenleg
189 3, 1| igen kegyes confrater vagy; azt is bizonyítanom kellene,
190 3, 1| tarsolyomból egy dénárt, s azt mondtam, hogy annak adom,
191 3, 1| dénárt elébb kicsalta tőlem, azt mondá: „Én nem tudom, hogy
192 3, 1| feje, olyanformán, mintha azt integetné, hogy „igenis,
193 3, 1| piros lengyel pálinkával, azt odahozá elém, s aztán tartotta
194 3, 1| meg a mankója végével, s azt suttogá a fülembe:~– Én
195 3, 1| átkötve a derekán, amiből azt sejtettem, hogy itt a tudakozódásnak
196 3, 1| az atyjának a fia-e. Sőt azt is tudja, hogy az őrdögök
197 3, 1| mondám neki –, hanem ha azt megmondanád, hogy hol lakik
198 3, 1| hol lakik a Malach, akkor azt nem hagynám köszönetlenűl.~–
199 3, 1| akarod te megtalálni?~– Hát azt, amelyik – hamisító.~– Óh,
200 3, 1| Odanyomtam a markába az aranyat. Azt megtapogatta az ujjai hegyével,
201 3, 1| kérdést:~– Édes fiam, én azt, akit te keressz, ki nem
202 3, 1| válaszolt:~– A Malach teneked azt feleli a vakmerő kívánatokra,
203 3, 1| be nem feketültek.~Én már azt hittem, hogy csakugyan nem
204 3, 1| Persida meglátná most, akitől azt a szép koszorút kapta, mikor
205 3, 1| viadal volt lóháton, hát azt mondaná: adjatok egy garast
206 3, 1| mazurrá föl voltam öltöztetve, azt kérdém a Malkhusztól, hogy
207 3, 1| jobbra hogyan kell olvasni. Azt én meg nem foghatom. Ott
208 3, 1| banda űzte a mesterséget, de azt, mint vallomásom tanúsítja,
209 3, 1| mondhattam meg mindenütt. Aki azt valaha viselte, nyolc év
210 3, 1| mint simaképű ifjoncra, azt hihette, hogy nyolcesztendei
211 3, 1| átalakíthatja az embert. Különben azt hiszem, hogy a saját anyám
212 3, 1| én arra?~Szorultságomban azt mondtam, ami legvalószínűbb
213 3, 1| öblös aranyserleg volt. Azt teletöltötték hegyaljai
214 3, 2| és a hamis között? Ha ez azt találja mondani: „Menjetek
215 3, 2| elfogad a hajdani Zdenkónak, s azt kérdi tőlem – amit az ura
216 3, 2| tegnapelőtt?” – S ha én azt is kitalálom?~A herceg nagyra
217 3, 2| pillanatban rám kiált, s azt kérdi, ki vagyok, megvallom
218 3, 2| a láng: a férj nem látta azt, csak én. Azután ismét hideg,
219 3, 2| meg kellett tartaniok, ha azt akarták, hogy az áldásnak
220 3, 2| Nevemen nem szólított soha; azt mondta: „uram”; sőt, ami
221 3, 2| elszürcsölése után rendesen azt szokta mondani a herceg: „
222 3, 2| s átkarolva a nyakamat, azt kérdezé tőlem: „Hát visszatértél?
223 3, 2| tovább?)~– Alig tudnám én azt elmondani. Olyan volt az,
224 3, 2| gyertyákkal a szemem előtt, s azt kérdeznék tőlem, mit cselekednél,
225 3, 2| álomrángatózó tetemével: mit tennél, azt felelném: azt, amit akkor.~
226 3, 2| mit tennél, azt felelném: azt, amit akkor.~A fejem szédelgett;
227 3, 2| szentségtörés: hogy megcsalom benne azt a házat, mely vendégszeretettel
228 3, 2| egyszerre! – És mégis, ha azt kérdenék tőlem, mit tennél,
229 3, 2| tennél, ha újra előjönne, azt felelném, megint azt, amit
230 3, 2| előjönne, azt felelném, megint azt, amit akkor, s ha el kellene
231 3, 2| értem még a pokolba is?~Én azt gondoltam, hogy ez csak
232 3, 2| hogy ez csak frázis, s azt feleltem rá: hogyne tudnék?~–
233 3, 2| hátha te mégis meg találnád azt sérteni?~– Akkor engemet
234 3, 2| szép asszony: „Meg ne gyónd azt még a papnak se!”~Ámde valamennyi
235 3, 2| kíván!~Mégis vissza tudtam azt tartóztatni: pedig marta
236 3, 2| a pokollal, míg utoljára azt is meggyóntam előtte, ami
237 3, 2| hanem inkább megtartanom azt az ígéretemet, hogy kész
238 3, 3| Megkönnyebbülvén bűneim terhétől én is azt tettem, amit a tékozló fiúk
239 3, 3| kívánkoztam utána. Hiszen ha azt a poharat kihörpentem, akkor
240 3, 3| ezen a helyen, s én fogom azt a takácstáncot járni a zsellyeszékben.~
241 3, 3| szépség, Atalanta. Mind azt akarják, hogy nekem tetsszenek,
242 3, 3| csodálatos hangokon, hogy azt nem lehet elviselni, s ha
243 3, 3| nyakamból, s ő ajkaival szívja azt ereimből.~(– Fel fogsz-e
244 3, 3| a kézfelemeléskor, hogy azt nem lehetett még a paradicsomban
245 3, 3| magányos töprengések között, azt nem tudnám megmondani, mert
246 3, 3| fogyott ki belőle az olaj, s azt bizonyosan azért tették
247 3, 3| s én felismertem benne – azt a vad papot, aki a hajdemákoknál
248 3, 3| hajdemák pap nevetve. – Már azt hittem, hogy megtagadod
249 3, 3| és a herceg elé vittek. Azt nem tagadhattam el, hogy
250 3, 3| szerelmese bizonyosan meggyónják azt az én udvari káplánomnak;
251 3, 3| hogy nem én követtem el), azt gondoltam magamban, hogy
252 3, 3| okosabb ember, minthogy azt a titkot, ami az ő gyalázatát
253 3, 3| együtt néztél a holdvilágba, azt sohasem fogják elmondani
254 3, 3| lehet választanod. Vagy azt kívánod, hogy bírák elé
255 3, 3| meghalsz. Tertium non datur.~Én azt mondtam rá, hogy inkább
256 3, 4| mély álomban is csakugyan azt a börtönt láttam magam körül,
257 3, 4| ismeretlen fény derengte azt át, mely fölülről látszott
258 3, 4| mutatóujját az ajkai előtt tartá.~Azt hittem, hogy a Miasszonyunk,
259 3, 4| falhoz szorítva tartottak. Ha azt fogja tőlem kérdeni: ki
260 3, 4| Mária képét, hogy eldugjam azt valahová; mert tudtam, hogyha
261 3, 4| tudtam, hogyha meglátja azt nálam, megharagszik érte.
262 3, 4| akartalak, hogy talán nem tetted azt. Ekkor rám ordított. „Te
263 3, 4| őszintén, igazán, szívéből, azt nem mondja rád: „jutalmazzon
264 3, 4| most is élek; s mint hogy azt az egy jót, amiért megáldjon
265 3, 4| zárdábul eljöttem, könnyen azt hihettem volna, hogy az
266 3, 4| koldusgúnyáit.)~(– No, én pedig azt állítom, hogy úgy kell lenni,
267 3, 4| Hogy mikor vesztettem el, azt majd később el fogom mondani.~(–
268 4, 1| friss vízzel kínálkozott. Azt a forrást egészen beárnyékolva
269 4, 1| liktáriumot gyúrtam össze, s azt elraktam gondosan lehántott
270 4, 1| nem követek, amiért valaki azt mondja rám: „Jutalmazzon
271 4, 1| málnásbödönök fel vannak fordítva, s azt se tudni, hogy mi volt bennük
272 4, 1| Magadénak foglaltad el azt, ami mindenkié! Elmulasztottad
273 4, 1| az odúban, s úgy megrakja azt mindenféle drága csemegékkel,
274 4, 1| hogyan jutottam hozzá, azt mondtam: a Szentföldről
275 4, 1| nagy hibája, hogy szereti azt mutatni, hogy neki több
276 4, 1| hosszúk a napok. Tudjuk mi azt Brandenburgban!~S már fogta
277 4, 1| lovag kacagva. – Elhiszem azt! Majd beletanítunk, csak
278 4, 1| kegyes fogadásból viseled azt a vasörvet a nyakadon, vagy
279 4, 1| valami zsiványságért verték azt a nyakadra. Ha kegyes fogadásból
280 4, 1| fegyverkovácsunk, az majd lefűrészeli azt a nyakadról.~Erre én azt
281 4, 1| azt a nyakadról.~Erre én azt feleltem, hogy ámbátor csakugyan
282 4, 1| kegyes fogadásból viselem azt a nyakörvet, de azért vegyük
283 4, 2| BAPHOMET~Most már csakugyan azt hittem, hogy elértem minden
284 4, 2| becsuktam a kapukat, Eliás lovag azt a parancsolatot adá nekem,
285 4, 2| fogok hallani a kriptaajtón. Azt minden tétovázás nélkül
286 4, 2| fognak hozzám jönni, s tegyem azt, amit azok parancsolni fognak.~
287 4, 2| kriptaajtón. Én siettem azt feltárni, s nagy meglepetéssel
288 4, 2| könnyeimmel.~S ki mit mondott, azt az oltárról leszedte, és
289 4, 2| térdhajtva közeledik: ki merné azt kimozdítani helyéből? Tétovázva
290 4, 2| ha én le találom vágni, azt nem ragasztja oda a názáretbeli „
291 4, 2| perzsa szobrokon látni.~Ez azt kérdezé:~– Mi érdeme van
292 4, 2| értettem.~Az egyik lovag azt mondá, hogy ez az öreg istennek,
293 4, 2| Ezzel szemben a másik lovag azt állítá, hogy amint Alexandriai
294 4, 2| hallottam.~A harmadik lovag azt állítá, hogy az egész Jézus
295 4, 2| mint Baalé vagy Dagoné.~Azt hittem, hogy ennél már irtóztatóbb
296 4, 2| boldogtalanná tesznek, megtiltja azt, ami a saját testűnknek
297 4, 2| ellenére minden emberre azt a szabályt köti, hogy azt
298 4, 2| azt a szabályt köti, hogy azt cselekedje, ami a felebarátjára
299 4, 2| embernek az a hivatása, hogy azt tegye, ami magának jó, nem
300 4, 2| abból a szentelt ostyát, azt mindnyájan nagy hahotázva
301 4, 2| kiürültek, s erre Iskariotes azt parancsolá nekem, hogy menjek
302 4, 2| mondtak, különben agyonütnek.~Azt hittem, valamennyi szentek
303 4, 2| Mária-koronát, s felcsapta azt szétborított hajfürteire,
304 4, 2| nyomorúságosan bőgött, hogy én azt hittem, most másodszor fog
305 4, 2| fölvettem és megtörülgettem azt.~– Azt is tedd vissza a
306 4, 2| és megtörülgettem azt.~– Azt is tedd vissza a helyére! –
307 4, 2| kulacsot vett le oldaláról, s azt odatartá a szájamhoz. A
308 4, 2| kulacsot.~Én a szájamhoz vittem azt; de az első kortynál észrevettem,
309 4, 2| pogány királyné, s odaveté azt is a többi templomi edények
310 4, 2| fejedelemnő saját maga készítette azt, s a tizenkét apostol képe
311 4, 2| már nem lesz a kezemben? – Azt teszem, hogy a fülénél fogva
312 4, 2| nagyon előfogott az álom, azt se néztem, hol fekszem le,
313 4, 2| tudom, meddig aludtam.~Csak azt tudom, hogy a fülemnél fogva
314 4, 2| szidott a lovag. – Én azt parancsoltam neked, hogy
315 4, 2| húztunk fel a csap alól. Azt sem tudtad, melyik világon
316 4, 2| koporsóhoz fölvezettek.~És én azt láttam az éjjel, hogy ez
317 4, 2| Krisztus szentséges orcáját, s azt mondta rá, hogy csaló volt!
318 4, 2| koronáját levettem a fejéről, s azt Sába királynője saját fejére
319 4, 2| sekrestyében a lámpással, s azt mondá:~– No, ma megint itt
320 4, 2| kriptaajtón, s amint én azt felnyitottam, eléjöttek
321 4, 2| Sába királynője parancsára azt kelle tennem, hogy az oltár
322 4, 2| mint tegnap. Egyszer aztán azt mondá:~– Ejh. Meleg nekem
323 4, 2| észrevétlenül, visszatekerintettem azt megint jobbra. És csakugyan
324 4, 2| furfangos dugasza volt, hogy azt csak az tudta kihúzni belőle,
325 4, 2| kulacsból beletöltöttem azt a nekem szánt álomitalt.
326 4, 2| Hiszen ha megiszogatják azt az álomitalt mind, amit
327 4, 2| egész alázattal –, tekintsd azt, hogy én is morva vagyok
328 4, 2| mint a másik kettő, mintha azt fogdosták volna. Felálltam
329 4, 2| és exorcizáltassanak.~(– Azt ugyan okosan tetted, fiam!
330 4, 2| Boldogasszony koronájáról sem.~Mikor azt az iszákot fölvettem a vállamra,
331 5, 1| sőt silberlingekkel is. Azt nem volt „okom” elvinni.~
332 5, 1| sokat kérdezősködtem, csak azt néztem, hogy hol van egy
333 5, 1| kulacsom, kövekkel kirakva: azt odaadom zálogba vagy fizetésül.~–
334 5, 1| nekem mindegy.~Én aztán azt mondtam neki, hogy menjünk
335 5, 1| magának egy korsó sört, azt, hogy engem beszédemben
336 5, 1| amiket senki sem hisz el. Azt fogja rá mondani minden
337 5, 1| fölött?~– Hja, fiam. Erre azt fogják mondani, hogy olvashattad
338 5, 1| előtt borul térdre, hogy azt imádja. Valóban, ma fél
339 5, 1| kolostort, hanem kettőt; mert azt mondod, hogy asszonyok is
340 5, 1| indítani? S ha megtenné is azt valaki, mire a vizsgálat
341 5, 2| keresztül-kasul keresni azt a „hamburgi hegyet”, ahol
342 5, 2| spanyol zsidók kitalálták azt, hogyha a fiatal borjúnak
343 5, 2| megemlékeznek róla. Ellenben azt is megteszi, hogy a szerelmespárokat
344 5, 2| múh-borjú”?~– Jaj, fiacskám, azt senki sem tudja megmondani.
345 5, 2| megnő, mint egy hordó, hogy azt még a nagy Jezsuita-templom
346 5, 2| koplalva. Hozzák ide nekem azt a múh-borjút, hát én azt
347 5, 2| azt a múh-borjút, hát én azt megeszem!~Azzal kihúztam
348 5, 2| kihúztam az övem mellől azt a nagy trancsírkésforma
349 5, 2| hozott, kérve, hogy fogadjam azt el tőle ajándékba. Ami az
350 5, 2| A pénznek érni kell.~Hát azt sem bánom, az ötven dublon
351 5, 2| három eladó leánya.~A fiáról azt mondták, hogy az egyetemen
352 5, 2| a Hermann előbetűiből. Ő azt nem akarta lehetségesnek
353 5, 2| lehetségesnek találni. Én azt mondtam neki, hogy az nagyon
354 5, 2| egy szép gyémántos gyűrű. Azt mondtam az öregnek, hogy
355 5, 2| mondá ő –, hogy atyám eladta azt a gyűrűt, az családi talizmán
356 5, 2| Hátha én úgy vettem meg azt a gyűrűt, hogy mégis a családban
357 5, 2| lesütve.~– Én megmagyaráznám azt önnek, ha egyedül beszélhetnék
358 5, 2| kisujjam első ízére tudtam azt felhúzni.~E közben Rupertus
359 5, 2| őt agyba-főbe pofozni, s azt mondták, hogy takarodjék
360 5, 2| menjek vele „kneipolni”; azt állítva, hogy nincs nagyobb
361 5, 2| mentettem ki magamat, s azt mondám, hogy fáradt vagyok
362 5, 2| mondám neki –, hogy én azt a gyűrűt a te ujjadra húzom
363 5, 2| nagyherceg.)~(– Dejszen, tudom én azt! Az első csók után jön a
364 5, 2| fehér galamb pofon csapta azt is a szárnyával.)~– Dehogyis
365 5, 2| is úgy ordított, mint én. Azt meg az utcán kapta meg a
366 5, 2| akartam neki tolmácsolni, azt csak levél útján tehettem;
367 5, 2| bizonyos voltam. De még azt is könnyű volt kitalálnom,
368 5, 2| számomra adatni.~(– No, csak azt várd!)~Tehát leinni nem
369 5, 2| tarsolyomban hordtam. Tudtam én azt, hogy az egész korhelykedési
370 5, 2| cimborái segélyével valahogy azt a váltót elcsíphessék tőlem,
371 5, 2| oldalra húzza, s én tudtam azt jobban, mint ők, hogyan
372 5, 2| jobban, mint ők, hogyan kell azt vetni, hogy mindig a hatos
373 5, 2| senkinek; hanem ahelyett azt mondtam a cimboráknak, akik
374 5, 2| akinek hűséget esküdtem, s azt annyival inkább meg kell
375 5, 2| hűtlenséget követek el, azt az én imádott Ágnesemnek
376 5, 2| a hűségemben, jól tudva azt, hogy az ilyen csalfa leányokkal
377 5, 2| elveszthetem a féltett kincsemet. Azt pedig én haza akartam vinni
378 5, 2| lett, mint a kanpulyka.~(– Azt biz a jámbor jezsuiták nem
379 5, 2| ezen a napon. Azonkívül azt is tudom, hogy a zsidóknak
380 5, 2| kissé a fejemet; ámbátor azt hiszem, hogy azok nagyon
381 5, 2| igen könnyen elérhettem azt az erkélyt, melyre a szép
382 5, 2| mint egy akasztott ember, azt remélve, hogy talán nem
383 5, 2| cirógatnák a lábikráimat.~Azt hittem, az ördög visz el
384 5, 2| Joachim-talléros váltóm volt, s azt egy rántással leszakítva,
385 5, 2| hát én is tudjam, hogy hát azt a kapitányt hogy hívják,
386 5, 2| szegődtem?~– Mayernak hívják azt, fiam.~– De százféle Mayer
387 5, 2| Emberölésnek nevezik azt, mikor valaki összetalálkozik
388 5, 2| összetalálkozik egy fenevaddal, azt hiszi róla, hogy az múh-borjú;
389 5, 2| hogy az ember volt; akkor azt nem lehet nevezni emberölésnek.
390 5, 2| nem értvén el az iróniát, azt válaszolá, hogy a vádlott
391 6, 1| testimoniumomat, annálfogva azt cselekedtem, hogy a Bergmayer
392 6, 1| senkinek sem ártó nullát, azt sem az 1 elé, hanem utána.
393 6, 2| megpillantottam a szülői házat. Azt a kedves ismerős otthont.
394 6, 2| járt a jámbor lélek, hogy azt tehette, hogy nem érte meg
395 6, 2| szívem repedt meg, mikor azt láttam.~Megint visszamentem
396 6, 2| szívszorongva.~– Hát bizony azt nem tudom. Mert az, ami
397 6, 2| csont és bőr volt rajta, azt éppen most temetik; de hová,
398 6, 2| éppen most temetik; de hová, azt sem tudom.~– Most temetik?
399 6, 2| kinyúlik az ága.~– Hogy tehette azt?~– Hát csak úgy, hogy mikor
400 6, 2| szidtuk egyesült erővel azt az átkozott fickót, aki
401 6, 2| lustálkodásból választottam volna azt a sírközét fekhelyül.~Mert
402 6, 2| garádja mellett csoportosult. Azt az embert, aki felakasztotta
403 6, 2| a gödör. Pap sem kíséri azt, hanem a gyepmester hozza
404 6, 2| léhűtő nép nem is sejti azt, hogy egyenkint mindegyikük
405 6, 2| fejfának támaszkodva nézi azt a dobajgást, egyszerre csak
406 6, 2| csináltattam ebből a szegből, s azt most is viselem a jobb kezem
407 7 | közülök, s a csalogatónak azt feleltem, hogy a IX. parancsolat
408 7 | hogy a IX. parancsolat azt mondja: „Ne kívánd a te
409 7 | Amit az emberekért kapok, azt megfelezzük!~– Hát aztán
410 7 | Arra jó az ostoba idegen. Azt megfogadja jó pénzért. Ilyen
411 7 | fiatal. Ha néha hozzám szólt, azt is oly sipegve ejté ki,
412 7 | scalaria retrotorsa után, azt felverték darabonkint két-háromezer
413 7 | állhatatosan jobbról balra, és azt soha egyik is el nem téveszti.
414 7 | szerezhetne magának, hogy azt minden asszony, még a kormányzóné
415 7 | özvegyasszonynál. Ami pénzt szereztem, azt megtakarítottam, kancsóhoz,
416 7 | mesterkedést. Méltóztatnak azt tudni, kegyelmes uraim,
417 7 | boszorkánysággal foglalkozom; tehát azt be kell bizonyítanom, hogy
418 7 | egész könyökig felgyűrte azt, egy szép sima kart engedve
419 7 | dolog. Az egyik asszony azt kívánja meg, hogy egy tál
420 7 | gúnyolnak, mert ha megtudnák azt, hogy ki fia vagyok, bizony,
421 7 | de nem tudom, hogyan kell azt itt kiböjtölni, anélkül
422 7 | mynheer Ruissen –, „nem éred azt hajasan: kopaszan is bajosan”,
423 7 | Itt nem csinálnak háborút: azt a hollandus jobb szereti
424 8, 1| volt Sommer.~Az angolok azt követelték az audhi nábobtól,
425 8, 1| előbbeni nagyvezérrel megtették azt, hogy mikor nem fizette
426 8, 1| földet leírhatom, mindenki azt fogja mondani: kelj fel,
427 8, 1| nyelven: „nemének dísze”), azt kérte meg számára feleségül.
428 8, 1| számára feleségül. Sommer azt mondta a császárnak, hogy
429 8, 1| Kuli kán Ghokul Gúr várát: azt vissza kellett foglalni.~
430 8, 1| várőrséget, a délceg amazon csak azt a szót mondá nekem:~– Cselekedj,
431 8, 1| s a várba behatolt, és azt is elfoglalta; hozzám vissza
432 8, 1| legkedvesebb leányom.”~Azt sem tartózkodott kimondani
433 8, 1| dicséret: nagyobbik része azt a vezéremet illeti, aki
434 8, 1| a császárnak.~Sah Allum azt felelte rá:~– Légy te magad
435 8, 2| inkább elhisszük akár még azt is, hogy eleven állatok
436 8, 2| joga van hozzá, hogy annak azt a tagját, mely ruhájához
437 8, 2| levágja, s hol a szegény pária azt természetesnek találja;
438 8, 3| helyet az asztal túlsó végén. Azt mondta, hogy ezt az illendőséget
439 8, 3| sokat is respektáltad te azt a kivont kardot! – szóla
440 8, 3| nőt hozott a vállain, s azt letette mellém. Azzal a
441 8, 3| nyelv ki nem bírja fejezni azt a gyönyört, amin megosztoztunk.
442 8, 3| vettem. Megengeded-e, hogy azt is megöleljem, megcsókoljam,
443 8, 3| mint téged?~Az asszony azt mondta: megengedem.~S hogy
444 8, 3| hegyi palotában, nekiadtam azt a „lingám”-ot az arany karpereccel
445 8, 3| tündérörömeit rejté, leszakíték, s azt is nekiadtam. A függöny
446 8, 3| szükség volt teneked még azt is elmondanod előttünk,
447 8, 3| tündéries álom, hogy én azt reggel Zeib-Alniffának úgy
448 8, 3| első feleségeddel tudasd azt. Írd le az egész történetet,
449 8, 3| az egész történetet, hogy azt neki elküldjük. Egyik vezéremre
450 8, 3| mondá Zeib-Alniffa. Én azt hittem, hogy már most ezzel
451 8, 3| a helybenhagyó levelet, azt egy ilyen galambnak a szárnya
452 8, 3| megcsókolhattam volna.~(– No, azt szeretném megérteni, hogyan
453 8, 3| történetét előadjam?~(– De hisz azt el ne kezdd! – kiálta közbe
454 8, 3| tündér hátára ültetett, s azt meg is mondtam Zeib-Alniffának.~–
455 8, 3| mannaképp hull a fáról, amíg azt eszi a nép, olyan engedelmes
456 8, 3| voltam ez idő alatt, hogy még azt is megláttam, hogy az én
457 8, 3| egymástól elkülönítve; mert azt az indus etikett meg nem
458 8, 3| azontúl következik csípőig, azt hagyják csupaszon, ami nem
459 8, 3| gránitból faragva, melyről azt vallja minden igazhivő,
460 8, 3| az értelmét kivenni, csak azt láttam, hogy erre Zeib-Alniffa
461 8, 3| akarsz? – kérdezém tőle.~– Azt, hogy végy föl magadhoz –
462 8, 3| következő pillanatokban azt láttam, hogy az én kedves
463 8, 3| el. S ez elég volt, hogy azt a barom népet magához térítse.~(–
464 8, 3| csatolva, s nekiirányoztam azt a másik elefántnak.~Az új
465 9, 1| volt a kalóz!)~No, csak azt akartam konstatálni; mert
466 9, 1| lám; és mi mégsem tettük azt! Az igaz, hogy csak azért
467 9, 1| deportálásra vagyunk szánva. Erre azt mondta, hogy vigyen bennünket
468 9, 1| parancsol, míg amaz csak azt hajtja végre, amit társai
469 9, 1| természethistóriából a tengeri ráknak azt a tulajdonságát, hogy az
470 9, 1| tudva, a tengeri rákászok azt a konvenciót kötötték ki
471 9, 1| eszem és tudományom, hogy azt ki tudom találni, hidd el!)~
472 9, 1| Hát – szorultságában még azt is megeszi az ember, ha
473 9, 1| hogy szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták
474 9, 1| velünk. Nemhiába hívják azt Jóreménység-fokának. Mindnyájan
475 9, 1| nehogy magunkat egyenek meg. Azt reméltük, hogy majd csak
476 9, 1| s akinek a neve kijön, azt megesszük. Az én nevem jött
477 10, 1| végig egy gyomor volna, s azt mind a görcs húzná össze.
478 10, 1| Ki irányozta, ki vezette azt tovább? Más-e, mint az az
479 10, 1| rohantam a polgármesterhez: azt kihúztam az ágyából, mert
480 10, 1| ágyából, mert már aludt; azt mondtam neki, hogy itt vannak
481 10, 1| akkorákat ásított. Akkor azt mondta, hogy ez meggondolandó
482 10, 1| Az csak kötődött velem. Azt mondta, hogy ne pattogjak,
483 10, 1| megvan, az tény. Ami tény, azt nem lehet nem ténnyé visszadisputálni.
484 10, 1| kalapot kölcsönösen, s én azt mondtam neki, hogy ez az
485 10, 1| emberek. Lehetetlen itt azt valakire bebizonyítani,
486 10, 1| már csakugyan megtörtént, azt minden ember igyekszik eltakarni.
487 10, 1| komaasszony, szomszédasszony azt bizonyította a feleségem
488 10, 1| végett. S ez indokolja majd azt a cselekedetet, amit azután
489 10, 2| tudakozódott (többesben). Egyik azt kérdezte tőlem, hogy nem
490 10, 2| a Majmúna tündér? Másik azt mondta, hogy ő is látott
491 10, 2| s ha kérdeztem, ki tette azt, azt mondták, a saját szarvam
492 10, 2| kérdeztem, ki tette azt, azt mondták, a saját szarvam
493 10, 2| hazakerültem. Egyszer aztán azt mondta, hogy neki nagyon
494 10, 2| csipketarajjal; valahányszor azt felteszi, az mindig azt
495 10, 2| azt felteszi, az mindig azt jelenti, hogy ma elmegy
496 10, 2| amilyen a leírott, s mikor azt feltette, olyankor mindig
497 10, 2| kellett mennem Antwerpenbe.~Azt már tapasztaltam, hogy az
498 10, 2| hagyta magát leverni.~Megint azt a piros bársony főkötőt
499 10, 2| kegyelmes uraim, ismerni azt a vidéket? Ha nem, hát leírom
500 10, 2| Eleinte csak tréfának veszi: azt hiszi, ki lehet onnan menekülni.
1-500 | 501-592 |