Rész,  Fejezet

 1   2,  1|       megparancsolá a krímiai tatár kánnak, akinek Ghiraj volt
 2   2,  1|       a széles vállaimat.~Egy tatár vett meg mind a kettőnket;
 3   2,  1|  azért megértettük egymást. A tatár megtapogatta az ingeink
 4   2,  1| annyit tesz, hogy „százat”.~A tatár a fogait csattogtatta: ami
 5   2,  1|     markát. Kétszázat.~Erre a tatár odanyomta neki a markába
 6   2,  1|       hátamra a nogajkával.~A tatár horda aztán felkerekedett,
 7   2,  1|    igazsága, mikor delelőre a tatár gazda elém adta a száraz
 8   2,  1|  apostolok lován utazáshoz.~A tatár gazdám megijedt, hogyha
 9   2,  1|        Óh, milyen nemes lelkű tatár!~Aztán odajött énhozzám;
10   2,  1|       Hát alig haladt benne a tatár sereg egy miatyánknyira,
11   2,  1|    alatta. Szerencsém, hogy a tatár a vállamon ült; így az ő
12   2,  1|  enyimet csak odaszorította a tatár lábszárai közé a nehéz terhével,
13   2,  1|    tört be Lengyelországba; a tatár kán nyolcvanezer emberrel
14   2,  1| akiben még élet volt.~Aki nem tatár volt, azt kihozták a nagy
15   2,  1|        akár fogoly volt, akár tatár. A kínordítás még akkor
16   2,  1|    vége volt a háborúnak, s a tatár segítség hazatakarodott,
17   2,  1|  farkasok. Úgy kísérik ezek a tatár sereget országról országra,