Rész,  Fejezet

 1  11,  2|         magamnak: annak a neve volt Beherik.~A vércimboraságnak a megkötése
 2  11,  2|            van az én vércimborám, a Beherik, majd annak mondom, cseréljünk
 3  11,  2|          egy kétfenekű dobot ver.~A Beherik, az én vércimborám keresztapja,
 4  11,  2|           nasu propria). Amellett a Beherik igen elegáns gavallér, a
 5  11,  2|             az állapotot várta a jó Beherik. Tudniillik a keresztapa,
 6  11,  2|            veres betűkkel felírva a Beherik név, s ugyanaz a fekete
 7  11,  2|   tűzbetűkkel.~Mikor az megtörtént, Beherik egy tallért adott keresztapai
 8  13,  1|           Megijedtem!~– Te vagy az, Beherik?~Azzal kiküldtem az ordináncot,
 9  13,  1|           már akkor énrajtam volt a Beherik teste.~S hogy az én testemben
10  13,  1|            az én testemben megint a Beherik volt, azt mindjárt abban
11  13,  1|            gondolám magamban.~– Te, Beherik – súgám az alakomnak –,
12  13,  1|   elcseréltük a testeinket.~Engem a Beherik alakjában aztán kikísértek
13  13,  1|         hollandusul, most az ostoba Beherik fülével egyiket sem értem,
14  13,  1|         magamban: „No már, barátom, Beherik! Addig csak viseltem a testedet,
15  13,  1| emlékezhettem vissza, mert azokat a Beherik kapta, s annálfogva, minthogy
16  13,  1|       annálfogva, minthogy már ez a Beherik hátának nem volt újság,
17  13,  1|           végződtek.~– De cimborám, Beherik, ezt már csak álld ki magad! –