1-500 | 501-526
Rész, Fejezet
1 1, 1| 1. FEJEZET ÉS BEVEZETÉS ~„A tűzkorsó”~
2 1, 1| Koblenzet ostromolták.~Koblenz és Ehrenbreitstein a Rhénus
3 1, 1| egymással szemközt, mint Pest és Buda. A Gellért-hegy éppen
4 1, 1| gyújtógolyóik a városparancsnok és a fejedelem lakásait mindenütt
5 1, 1| tréfa, mint a mostani Krupp- és Uchatius-lövegekkel való
6 1, 1| gondolni, mennyi ügyesség és tapasztalat kellett ehhez
7 1, 1| Mert ha annak pontosan és ügyesen egyszerre gyullad
8 1, 1| részint szemét, szakállát ki- és elégeti, részint a késeivel
9 1, 1| másikát hátulról ütötte orron és fültövön, és így tett mindaddig,
10 1, 1| ütötte orron és fültövön, és így tett mindaddig, amíg
11 1, 1| olyanok, melyek folyvást és huzamosan okádnak olthatlan
12 1, 1| okádnak olthatlan tüzet, és így gyújtogatnak, vannak
13 1, 1| melyek rögtön szétdurrannak, és így rombolnak meg öldökölnek.
14 1, 1| mindnyájan otthon maradtak. És így csak Hugó maga tudta
15 1, 1| franciák, s azokat a fejedelem és a várparancsnok szeme láttára
16 1, 1| főurak távcsöveikkel nézték, és gyönyörködtek benne, hogy
17 1, 1| elöljárója volt a konstáblernek, és azért az mégis mindenben
18 1, 1| korsóikkal Ehrenbreitsteint és Koblenzet; s mindennap rátaláltak
19 1, 1| hidegvérrel, iszik, fütyörész és jóllakik.~Hajön egy tüzes
20 1, 1| szurok, szalamia, bórax és ólomcukor járult hozzá,
21 1, 2| beálltam az istentagadó és ördögimádó manicheus felekezetbe,
22 1, 2| csodaorvos, – próféta és konstábler.~– Hohohó! –
23 1, 2| magukat, maga a vádlott és a csontkoponya is nevetett.
24 1, 2| válasza:~– Voltam haramiabanda és mordályégető társaság tagja.~
25 1, 2| csavart a kínzott karjait és lábait megnyújtó köteleken,
26 1, 2| akit egyszerre fojtogatnak és csiklandanak. Pedig a soltész
27 1, 2| meghagyta, hogy másnap, és amíg benne tart, addig el
28 1, 2| megszabadítják a börtönből és a kegyetlen kínhalálból. –
29 1, 2| órák a legnagyobb tortúra és penitencia egy gonosztevőnek.
30 1, 2| ugyancsak megtanult éhezni és szomjúhozni.~A syndicus
31 1, 2| kis mulatságot a kaloda és az akasztófa között. Tudja,
32 2, 1| tanultam meg lengyelül, és még valami mást is, ami
33 2, 1| vén nemes csikorgó lépteit és torokráspolyozását.~Megijedtem.
34 2, 1| véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek schismájában.~
35 2, 1| véleménykülönbség a magyarok és a lengyelek között a mi
36 2, 1| fia, hanem csak ember fia, és maga is csak ember.~Erre
37 2, 1| de derék ember fia volt, és maga is jó ember, még így
38 2, 1| hogy kiontsuk a vérét, és megigyuk boritalnak alakjában!~(–
39 2, 1| nagy áhítatosságának.~(– És te még ebben az istenkáromló
40 2, 1| aztán kegyesen, mint férj és feleség.~(– No, az igazán
41 2, 1| s azonkívül „raptus” és „rapina”, az első „decem
42 2, 1| összefogott öklöm mutató- és középujja között kidugva,
43 2, 1| föl kell jegyeztetnünk, és kiadnunk az udvari asztronómusnak,
44 2, 1| az elítélt deliquenseket, és besorozták maguk közé.~Ha
45 2, 1| nem csábították.~Városokat és kerített várakat ők nem
46 2, 1| festettek. Veres volt a szakálla és szemöldöke, de még vörösebb
47 2, 1| szebbet, se kedvesebbet.~Fehér és piros volt az ábrázatja,
48 2, 1| jóság; kék szemei voltak, és gömbölyű ajkai: mint ha
49 2, 1| ért; pedig karcsú volt, és magas.~– No hát, újonc –
50 2, 1| leányodat, vezér, s ha esztendő és nap alatt meg nem szolgálok
51 2, 1| beleilleni kiálló csompóival és mély vápáival, s úgy tetszett,
52 2, 1| fűrészmalma, érczúzója és bőrgyára volt az uradalmában,
53 2, 1| hadjáratot az erdélyiek és svédek háborúja elhalasztatá;
54 2, 1| szentségtartók, ezüsttálak és ezüst pásztorbotok hevertek
55 2, 1| gondoskodott a tele éléstár és pince. Annyi szalonnát,
56 2, 1| tárházuknak a titkát a vezéren és leányán kívül senki sem
57 2, 1| akkor körülülték a vezért és leányát, kik egy bíborral
58 2, 1| óvást teszek. Ő tiszta volt, és ártatlan: – rám nézve, míg
59 2, 1| tudott leghatalmasabban inni és dalolni a lakománál valamennyi
60 2, 1| folyosókkal, lépcsőkkel és karzatokkal látták el, amiknek
61 2, 1| azonban Nyedzviedz, Madussal és néhány főemberével együtt,
62 2, 1| társaságnál levő bognárokat és kovácsokat, hogy az én útmutatásom
63 2, 1| nemesúr egész egyetértéssel és kicsinált haditerv szerint
64 2, 1| erődünkben? Még friss kecske- és juhhúst is kaptunk mindennap,
65 2, 1| lezúdított víztömeg csendesen és kár nélkül lefolyhasson.~
66 2, 1| készen voltak vele, nagy dob- és trombitaszóval adták jelét
67 2, 1| szalagokkal, palackokkal és narancsokkal fölékesítve,
68 2, 1| tetején a vesztőkerékkel és pallostartó karral; mintegy
69 2, 2| volt. – Akik szerelmesek és nyögdécselni akarnak, azok
70 2, 2| előttem szokatlan ceremóniák és könyv nélkül elmondott formulák
71 2, 2| Nem – szólt ő szelíden és szomorúan. – Csak egy újabb
72 2, 2| azok mindannyian együtt, és ásnak, kapálnak, földet
73 2, 2| mindazt, ami egy királyra és egy börtönbe zárt rabra
74 2, 2| portéka volt. A szép posztó- és karassiaruhák, a selyem
75 2, 2| karassiaruhák, a selyem és kamuka az asszonyok öltözetén,
76 2, 2| összerabolva.~De a rablók és rablottak ebben a rablott
77 2, 2| éltek együtt, mint Ádám és Éva a paradicsomban, mikor
78 2, 2| szántottak, vetettek, kapáltak és arattak. Bő termésüknek
79 2, 2| völgyet fölfedezték, semmi vad és szelíd állat nem volt benne,
80 2, 2| szopós borjúkat, bárányokat és malacokat, s most már csorda-
81 2, 2| malacokat, s most már csorda- és falkaszámra tenyészett a
82 2, 2| volt annak előtte, s ember és állat kiveszett volna belőle,
83 2, 2| kiveszett volna belőle, és a szép gyümölcsösök az első
84 2, 2| pedig békességes pásztorok és szántóvetők.~A lakoma után
85 2, 2| ember ellankad utoljára, és megadja magát.~Én már egészen
86 2, 3| Törökországból; gazdag török, rác és zsidó kereskedők. Sok katona
87 2, 3| zászlótartónak a seregnél, és alvezér fogsz lenni utánam.~
88 2, 3| elégedve a maga kis gunyhójával és kicsi feleségével. Nincs
89 2, 3| szívére hatott. Nagy sírások és ölelgetések között, nagy
90 2, 3| tudták válogatni a főurak és papok pincéiből az aszúszőlős
91 2, 3| más, mint nyers békahús és madártojás.~Ott vonultak
92 2, 3| ostromtutyival, alabárddal és muskétával. – Elegybelegy
93 2, 3| ilyen seb pedig halálos és mindig gyógyíthatatlan.
94 2, 3| vele. Ellenben a fájdalom és vérvesztés miatt elfutni
95 2, 3| pokol van; egyik mélyebb és gonoszabb, mint a másik.
96 2, 3| tanácsodat akarnám elfogadni. És abban a három pokolban háromszázharminchárom
97 2, 4| kacskának, zsugorodott tagúnak és inaszakadtnak a találkozóhelye.~
98 2, 4| mozaikmunkával, aranykelyhek és -medencék, karbunkulusoktól
99 2, 4| keresztek, miken a zafíroktól és igazgyöngyöktől nem látszott
100 2, 4| amik mind jártak, ütöttek és harangoztak, s e szemvakító
101 2, 4| harangoztak, s e szemvakító pompa és gazdagság, e kincshalmaz
102 2, 4| gazdagság, e kincshalmaz és művészi remek közepett –
103 2, 4| úgyhogy senki a nyomorékok és szenvedők gyülekezetében
104 2, 4| valaki tele halálbűnökkel és vétkek elkövetésének rémes
105 2, 4| fogadja el tőle a gyónást és az ajándékot.~Én egészen
106 2, 4| úszkálnak a víz fölött. Urat és szegényt nem lehet itt megkülönböztetni.~
107 2, 4| a perjelhez.~Rám ismert, és szelíden mosolygott.~Odatérdeltem
108 2, 4| neki, hogy gyónni akarok.~És aztán meggyóntam neki mindent.~
109 2, 4| meghallgatta gyónásomat, és feloldott.~Aztán azt mondá:~–
110 2, 4| vissza azokhoz, akik küldtek. És aztán vigy nekik tudósítást
111 2, 4| jöjjenek. Te maradj ott velük, és amit rád bíznak, hogy az
112 2, 4| a kádakkal álló arany- és ezüstpénzt. Erre fájt leginkább
113 2, 4| Számított rá, hogyha az urakat és papokat kell kirabolni,
114 2, 4| A „spanyol lovasokról” és tűzaknákról is tudtam nekik
115 2, 4| jó lélek, hogy közeledem, és kifutott elém.~Mintha most
116 2, 5| sátoraikba húzódtak, s ott ittak és kockáztak. – De hát mire
117 2, 5| mondogatnom, hogy én ez vagyok és nem amaz! Hirtelen kibújtam
118 2, 5| lábam közé kaptam a földet, és futottam, míg csak el nem
119 2, 5| templomi körmenetet vezették, és énekelték a dicsérő zsolozsmát,
120 2, 5| hálát adtam az Úr Istennek.~És ezzel végződött az én rablói
121 3, 1| hivatalba, ahol kevés a dolog és sok a mulatság. Van ilyen
122 3, 1| szükséged. Az megérti –, és ha megismerteted vele, hogy
123 3, 1| háládatosan megcsókolva a kezeit, és búcsút véve tőle, fogám
124 3, 1| Lembergig, mindig gyalog és koldulva, hogy az úton ki
125 3, 1| ajtaján, azután még egyszer, és utoljára kétszer, akkor
126 3, 1| fél napig hurcoltak föl és le, előre és hátra az egész
127 3, 1| hurcoltak föl és le, előre és hátra az egész gettón keresztül,
128 3, 1| vele?~– Elmondom röviden és világosan. Én be akarok
129 3, 1| nagyfejedelemtől, ki engemet mint vitéz és hűséges lovagot beajánl. –
130 3, 1| igazi lovag akarsz lenni, és pénzed is van hozzá, eredj
131 3, 1| nyusztprémmel, bársonnyal, övet és hozzávalót, amilyent választasz.
132 3, 1| promotióval; továbbá keresztlevél és bérmálólevél a krakkói érsektől;
133 3, 2| veté közbe a nagyherceg – és nem immediatum! Hiszen páter
134 3, 2| nyomán került bele a reus, és akik elkövették, azok zsidók
135 3, 2| kívül minden ember tudta és beszélte, hogy Kochanovszki
136 3, 2| kitalálják a különbséget az igazi és a hamis között? Ha ez azt
137 3, 2| most érkezett frajokkal. Úr és szolga sietett a magáét
138 3, 2| szemekkel, gömbölyű, piros ajkak és szénfekete haj.~Mikor a
139 3, 2| visszaérkeztének.~Vendégsereg és léhűtő cselédnép sietett
140 3, 2| egyedül maradtam a herceggel és a hercegnővel a mindennapi
141 3, 2| oszlopa című kegyes könyvet, és abból olvastatott fel, míg
142 3, 2| beszélne. Igen kegyesnek és ájtatosnak látszott. Ha
143 3, 2| át néki, hogy az áldásnak és fogadalomnak annál nagyobb
144 3, 2| kandalló előtt ült a herceg és a neje, én távolabb egy
145 3, 2| szétmeresztve a két karját és lábát, s nem ugrott fel
146 3, 2| túlvilági álom. Mintha a poklot és a paradicsomot, az angyalokat
147 3, 2| paradicsomot, az angyalokat és az ördögöket összekeverték
148 3, 2| mintha egyszerre elkárhoztam és idvezültem volna: ami a
149 3, 2| a világon gyönyörűséges és rettenetes, annak mind martalékául
150 3, 2| mind martalékául estem. És még most is, ha visszagondolok
151 3, 2| minden csók, amit elfogadok és visszaadok, csalás, rablás,
152 3, 2| szeretőjének ismer el – és a szegény jó Madust. Megcsalom
153 3, 2| Madust. Megcsalom a férfit és az asszonyt, az Istent és
154 3, 2| és az asszonyt, az Istent és az ördögöt egyszerre! –
155 3, 2| az ördögöt egyszerre! – És mégis, ha azt kérdenék tőlem,
156 3, 2| álomital nagyon jó volt.~És én nagyon jól tudtam Zdenkót
157 3, 2| megnyugtatásomra a serenissimét ülni és kegyesen szunyókálni; az
158 3, 3| öltött. A képe piros lett és gömbölyű, a hasa táncolt
159 3, 3| elvesznek az égbe, beszélő fák és zengő gyümölcsök, bűbájos
160 3, 3| ragyogó színét lehet látni, és fényőzön, ami utoljára harmonikus
161 3, 3| zenébe megy át, s a zenehang és színpompa együtt quintesszenciájává
162 3, 3| az idegeket csiklandja és gyötri, a végtelen szomj,
163 3, 3| Cleopatra, Semiramis, Circe és az éjszínű szépség, Atalanta.
164 3, 3| ujjára karbunkulusoktól és zafíroktól ragyogó gyűrűket
165 3, 3| tíz ott ül a térdeimen, és mind a tíz átöleli a nyakamat,
166 3, 3| tíz átöleli a nyakamat, és szorít erőszakosan a kebléhez,
167 3, 3| a szűk odút körülöttem, és azok a gyűrűk, amik miatt
168 3, 3| paradicsomban sem kiállani; és azok a csókok, amik arcomat,
169 3, 3| nem voltak Delila, Circe és Semiramis csókjai, hanem
170 3, 3| undok százlábú bogaraké és scolopendrumoké, amik testemet
171 3, 3| mint egy utálatos vámpír. És az a fojtogató ölelés, amivel
172 3, 3| falhoz. Éppen így a két kezem és a két lábam is, hogy csak
173 3, 3| mellém tett penészes kenyeret és vizeskorsót a szájamig vihessem.~
174 3, 3| vizeskorsót a szájamig vihessem.~És körülöttem mély, emberhangtalan
175 3, 3| királynőnek a piros ajkai és gyöngysorfogai méltók lettek
176 3, 3| egyszerre átcsap a kínzások és rémlátások régióiba. Hátha
177 3, 3| jelentette be nálam a delet és az éjszakát. Az előttem
178 3, 3| állapotomat.~A kígyók, eskarapok és mindenféle napfénykerülő
179 3, 3| hozzám, kezében egy korsóval és egy kenyérrel, amiket letett
180 3, 3| öltek meg, hanem elfogtak, és a herceg elé vittek. Azt
181 3, 3| káplánnak. De nem mindig és nem mindenkit fogsz te gyóntatni (
182 3, 3| titkához, hogy „kivel”? Ő és titkos szerelmese bizonyosan
183 3, 3| hajdemákokat kelepcébe vitted, és elárultad a berdicovi ostromnál.
184 3, 4| valóban be voltam zárva, és kezeimen, lábaimon, nyakamon
185 3, 4| Csak mikor megcsókolt, és a nevemen szólított, akkor
186 3, 4| semmit; folyvást mosolygott, és mindig csak ő beszélt azon
187 3, 4| Arca össze volt vagdalva, és fél szeme kiütve. „A te
188 3, 4| megérintett árumvirágok és gombák. Hanem aztán lassankint
189 3, 4| lengyel székvárostól, uraságom és nyomorúságom színhelyétől. –
190 3, 4| kisgyermekek kezei által lakatokat és bilincseket tudnak összetörni
191 3, 4| jártam-keltem, ott suttogott és turbékolt a fülembe, ha
192 4, 1| vaskarikával a nyakamon – és azzal a fehér galambbal
193 4, 1| bízvást ellakhatott. Mohából és falevélből kitelt az ágy.~
194 4, 1| remetének való. Bükkmakk és mogyoró volt bőségesen,
195 4, 1| bőségesen, földi mandulában és szilvagombában sem volt
196 4, 1| azelőtt végezém reggel, délben és este mindennapi imáimat.
197 4, 1| Isten közvetlen adománya, és soha többet el nem hagyni
198 4, 1| harangfélével: reggel, délben és este. E kőharang szavának,
199 4, 1| hogy téli alomnak páfránt és mohát gyűjtögessek össze,
200 4, 1| a magammal hozott páfrán és haraszt puha ágyába, s reggelig
201 4, 1| magam készítettem apróbb és nagyobb gubacsokból, s végeztem
202 4, 1| keresztül?~– Markomannián és Szkítián, Besszarábián és
203 4, 1| és Szkítián, Besszarábián és Köves Arábián, Baktrián
204 4, 1| Köves Arábián, Baktrián és Mezopotámián, most pedig
205 4, 1| csalsz! Oda csak Zingarián és Paflagonián, Cappadocián
206 4, 1| Paflagonián, Cappadocián és India Cinnamomiferán keresztül
207 4, 1| nagy veres szakálla volt és veres haja; ha nem mondták
208 4, 1| volt ott igazán, tengeren és szárazföldön; maga megölt
209 4, 1| megölt kétszáz hitetlent, és megszabadított a fogságból
210 4, 1| között való nyomorgattatásom és kiszabadulásom egész csodálatos
211 4, 1| dombtetőn, felvonóhíddal és sánccölöpzettel ellátva.~
212 4, 2| azt az oltárról leszedte, és az ölembe rakta. Én csak
213 4, 2| terem pompájára. Csupa arany és selyem borította a falakat.~
214 4, 2| Ozirisz áldjon, Fáraó!~És így sorba, ki Heródes, ki
215 4, 2| címeztetni. Annak a haja és szakálla mind gyöngyfüzérekkel
216 4, 2| mindenkit szerencsétlenné és boldogtalanná tesznek, megtiltja
217 4, 2| Jézus Krisztus, megüldözendő és ostorozandó.~Ebbe aztán
218 4, 2| két arca volt; egy férfiúi és egy női, s az egész alakja
219 4, 2| mely csupa rubintokkal és karbunkulusokkal volt megrakva.~
220 4, 2| volt megrakva.~A lovagok és a hölgyek mind odajárultak
221 4, 2| körbe fogózva a két bálvány és a szentségtartó körül; azok
222 4, 2| kancsókkal, már akkor a lovagok és az úrhölgyek mind az asztalnál
223 4, 2| abroncsai csupa igazgyöngyökkel és gyémántokkal megrakva, a
224 4, 2| halmozva a fogadást tevők és hálaadók mindennemű drága
225 4, 2| choreákat a Pilátusokkal és Heródesekkel. Astarte, amint
226 4, 2| leesett a lábáról, s a térdén és a tenyerén állt meg, s elkezdte
227 4, 2| a lábamhoz. Én fölvettem és megtörülgettem azt.~– Azt
228 4, 2| gazdagon kirakva türkizokkal és tűzopálokkal. – „Ez a bor
229 4, 2| Ezen kesernyés íz érzett és valami idegen illat, ami
230 4, 2| hímezve rajta színes selyemmel és arany- meg ezüstfonállal.~–
231 4, 2| onnan nem veszhet el.~És úgy is tettem; mert aztán
232 4, 2| végeszakadatlan processióban jött és ment, a gyászpompában gyönyörködve.~
233 4, 2| lovagjai, szürke szőrcsuhákban, és mezítláb térden állva közelítettek
234 4, 2| koporsóhoz fölvezettek.~És én azt láttam az éjjel,
235 4, 2| mondta rá, hogy csaló volt! És most a lábait csókolja.
236 4, 2| megalázott fővel közelítnek felé, és a melleiket verik ököllel,
237 4, 2| inclangorium megcsendül és újra megcsendül, valamennyien
238 4, 2| valamennyien leborulnak a földre, és egy sóhajtás nem hallszik
239 4, 2| Azután megzendül az orgona és a templomi ének, s én hallok
240 4, 2| ahol én háromszor lejöttem és felmentem, nincs se ajtó,
241 4, 2| tehát megfordította valaki!~És így mégsem volt az valami
242 4, 2| meghengergetve, s a manna és a hydromel már ételnek vehető.
243 4, 2| pecsenyékkel, pástétomokkal és keleti gyümölcsökkel. Nagypéntek
244 4, 2| még a kálvinista is böjtöl és ciberelevest eszik, vagy
245 4, 2| vigasztalást, amivel bűnbánatát és éhségét elverje? S ennek
246 4, 2| lakmározást! Mintha a vendégek és gazdák mindegyike csakugyan
247 4, 2| visszatekerintettem azt megint jobbra. És csakugyan a jó édes, zamatos
248 4, 2| Ittam is abból komolyan és nagyot.~– Nos, ugye, jó
249 4, 2| pokolbeli társaság nevetett.~– És most hordd el a borosedényeket –
250 4, 2| kettő!) fügét, mazsolaszőlőt és narancshéjat hánytak bele,
251 4, 2| szemei mutatják, hogy él. – És rivallt minden hangon a
252 4, 2| Ugyan micsoda vakmerőnek és istentelennek jutna az eszébe,
253 4, 2| megforgassa a belelőtt nyilat?~És én úgy vettem észre, hogy
254 4, 2| síremlék ismét felemelkedett és megfordult, s mikor én a
255 4, 2| gyülekezet ne igyék a Salome és Delila által ürítgetett
256 4, 2| kezek újra be nem szentelik, és a varázslattól meg nem szabadítják.~
257 4, 2| szolgáljanak tanújelül, és exorcizáltassanak.~(– Azt
258 4, 2| Efölött aztán a nagyherceg és a soltész úgy összekaptak,
259 4, 2| gyertyatartó, halálfej, krucifixus és porzótartó csak úgy táncolt,
260 4, 2| mindazon templomi arany- és ezüstdrágaságokat, amik
261 4, 2| soltész. – Itt megfoglak és convincállak. És ez lesz
262 4, 2| megfoglak és convincállak. És ez lesz a kritériuma annak,
263 4, 2| kész hajók horgonyoznak, és nem a városháza felé, ahol
264 5, 1| spanyol, török, berber és kínai, a kerek földön viselt
265 5, 1| mid van?~– Csupa arany- és ezüstkincsek; drágaköves
266 5, 1| öblét megtömte dohánnyal, és a szájába dugta, de nem
267 5, 1| drágaságokkal az érsekhez és nagyfejedelemhez akarok
268 5, 1| te egy nagyon okos dolgot és egy nagyon bolond dolgot
269 5, 1| dolgokat, amiket élő szemekkel és fülekkel soha senki se nem
270 5, 1| neveket, mint a Jaldabaoth és az Ophiomorphos, meg az
271 5, 1| kereskedésnek a titka: okosan hozni és okosan vinni.~
272 5, 2| túlságosan megszaporodtak és elhatalmasodtak. Minthogy
273 5, 2| hogy a borjú a legszelídebb és ártatlanabb jószág a világon,
274 5, 2| sincs valakit megtámadni, és annál kevésbé egy egész
275 5, 2| teátrum, szemfényvesztő és kötéltáncoló établissement
276 5, 2| véleményét, bement a kamarájába, és hozott ki besózott halat
277 5, 2| belefér. Éjjel pedig előjön, és ordít, mint egy behemót.
278 5, 2| kopog, mint egy kallósmalom, és kukorékol, mint egy veszett
279 5, 2| üldözni a jámbor férjeket és családapákat, akik lesbe
280 5, 2| lesbe állnak a feleségeik és leányaik kalandjai fölött
281 5, 2| tudná többet visszahúzni; és amellett mégsem tudhatja
282 5, 2| pástétomok, vadak, csemegék és válogatott jó borok. Én
283 5, 2| megjelent a házigazda fia is és három eladó leánya.~A fiáról
284 5, 2| voltak, tudtak hárfázni és gitár mellett énekelni.
285 5, 2| csokoládékocsonyát esszük, és azoknak a nyelére fogom
286 5, 2| monogram kerülne ki az Ágnes és a Hermann előbetűiből. Ő
287 5, 2| nagyherceg.)~Én odasiettem eléje, és megfogtam a kezét.~(– Csak
288 5, 2| szép Ágnes a legnyugodtabb és ártatlanabb tekintettel
289 5, 2| megkeresnem a mosdótálat és a vizet, hogy az átkozott
290 5, 2| ugyan átadta neki azokat, és el nem sikkasztotta, vagy
291 5, 2| veszett hírű mulatóhelyével és rossz társaságával megismertessen,
292 5, 2| verekedők, menyecskézők és botránycsinálók voltak.
293 5, 2| pedig a kötéltáncosbódékat és a pincéket látogatva, az
294 5, 2| volt, mert újdonat új zekét és pulidert vettem ezen a napon.
295 5, 2| páskaünnepük, mivelhogy én és a cimboráim a zsinagógájukba,
296 5, 2| világosságot láttam, benn dudaszó és tánctoporzékolás. Fölszakítottam
297 5, 2| Itt nem bántanak. Ülj le, és igyál!~Azzal poharat nyomott
298 5, 2| tudja jól, hogy az „ember”, és mégis megöli. De mikor valaki
299 6, 1| s átváltoznak erényekké; és így ami rablásban, gyújtogatásban,
300 6, 1| andernachi polgármester és a cserzővargák céhmestere
301 6, 2| sok jebuzeus, sadduceus és publicánus, akinek adósa
302 6, 2| tudhatok; ami pedig csont és bőr volt rajta, azt éppen
303 6, 2| keresgéltem. A sok ismerős és ismeretlen között rátaláltam
304 6, 2| banyák, viháncoló fickók és szurtos csőcseléknép. Úgy
305 7 | nélkül álltam a világban. És mégsem éreztem magamat szegénynek.
306 7 | született ember vagyok: senki és semmi. De mégis annyival
307 7 | nekem már nem kell járni és beszélni tanulnom, s senkinek
308 7 | vesződni, hogy még dajkáljon és ringasson.~Németország földjén
309 7 | tömérdek sok tengeri hajónak és gátcölöpnek való szálfákat.
310 7 | volt verekedés a polgárok és a katonák között; sőt ellenkezőleg
311 7 | fejedelmek, amiket csak királyok és szultánok képesek megfizetni.~
312 7 | még nem voltak kinyílva, és délután, mikor már kitárt
313 7 | lenni, a tulipánjai számáról és rendkívüli sokaságáról ítélve.~
314 7 | elterjedt az Franciaországba és Angliába. A főurak vetekedtek
315 7 | füleket; a királynéfőkötőket és babiloni tornyokat, a fáraóturbánokat,
316 7 | özvegynek, hogy a féltett és irigylett kincshez hozzájusson;
317 7 | eddigi csigát. Bankárok és mylordok, kik addig az egymás
318 7 | professzor, ki maga is prédikátor és igen kegyes ember, a plánták
319 7 | kegyes ember, a plánták és hidegvérű állatok szimpátiáiról
320 7 | hidegvérű állatok szimpátiáiról és antipátiáiról; s mindez
321 7 | állhatatosan jobbról balra, és azt soha egyik is el nem
322 7 | téveszti. Ha azonban a komlót és a paszulyt egymás mellé
323 7 | életük csupa szimpátiákon és antipátiákon alapul. Ebből
324 7 | tengervízbe, eleven scalariákat és nautilusokat, amiket legkönnyebben
325 7 | ültetünk, s abba a csigákat és nautilusokat elhelyezzük,
326 7 | nautilusokat elhelyezzük, és tápláljuk tengeri csillagokkal,
327 7 | tulajdonsága van, mely a madarak és kígyók tojásaitól őket megkülönbözteti,
328 7 | lesz, mint egy mogyoró, és akkor a héja oly vékony,
329 7 | hogy a város leggazdagabb és legszebb fiatal özvegyasszonya
330 7 | parafrázisai a lopásnak és gyilkosságnak! – dörmögé
331 7 | valamennyi állatok csirkéi és csikói között. Bizonyos,
332 7 | töltsd az időt repülőhalak és éneklő szirének meséivel,
333 8, 1| bálványimádás, soknejűség és királyölés.~(– Tudom, hogy
334 8, 1| bámbuszrúdon nyújtanak be enni- és innivalót. A kalitka egy
335 8, 1| adja ki nekik Mir Kosszimot és Sommert, hogy még két másik
336 8, 1| meghódította számára a chitorei és az abnili rahjákat; – az
337 8, 1| Dowla”, a nagymogul fővezére és mindent tevő minisztere;
338 8, 1| fogja mondani: kelj fel, és menj békével odább! Az a
339 8, 1| Szumro begum” volt itt – és még az is többet ért valamennyi
340 8, 1| tűz közé volt szorítva. És bizonyára veszve lett volna
341 8, 1| elfogta, s a várba behatolt, és azt is elfoglalta; hozzám
342 8, 1| színhelyére. E zárt tömeg és ütegeinek pusztító tüze
343 8, 1| harcolt hat császári herceg és az egész hadsereg megszabadulását.~
344 8, 1| delhi udvari krónikákban, és még több is ennél.~(– Halasszuk
345 8, 2| ezentúl istenes életet élek, és soha az igazságtól eltérő
346 8, 2| el rangkülönbséget ember és ember között, mint a brahman
347 8, 2| még idegen nemzetbelit is, és szabad velük egy asztalnál
348 8, 2| megtarthatod a régit: tisztelet és szeretet megosztva is egész
349 8, 2| lángözönlő ég fölforralja a vért és az agyvelőt, s a páráktól
350 8, 2| elvész a színe. Erdők, házak és emberarcok egyforma okkersárga
351 8, 2| mint a pokol elkárhozottai.~És aztán ez a föld maga, mely
352 8, 2| amelyeknek szárnyaik vannak, és repülnek, s melyek éjszakára
353 8, 2| téged a fán termő kenyerek és a repülő kutyák a bigámia
354 8, 2| repülő kutyák a bigámia és királygyilkolás bűnei alól.)~–
355 8, 2| keveréke az eszményi szépnek és rútnak; majd hős, majd gyáva;
356 8, 2| gyáva; szabad, mint a madár, és lenyűgözött, mint egy szerzetes;
357 8, 2| holtak nemzetét; a babona és költészet ez ősnépe között
358 8, 3| 3. MAJMÚNA ÉS DANESH~Az én szép Zeib-Alniffám
359 8, 3| annak a jelvénye, hogy férj és nő egymáshoz nem közelíthetnek.~(–
360 8, 3| hasonlít az egzaltációhoz.~És eközben az én szép menyasszonyom
361 8, 3| szép Kamr Esszamán herceg és a bájos Bedur királyleány
362 8, 3| kiket két tündér, Majmúna és Danesh, mikor aludtak, szárnyaikra
363 8, 3| röpített, mint vőlegényt és menyasszonyt összehozott,
364 8, 3| volt szőr, hanem bambusz- és pálmalevél. Oly gyors volt
365 8, 3| amik egy drága ételekkel és italokkal megrakott asztalon
366 8, 3| csakhogy minden sokkal szebb és bájosabb rajta, mint aminőnek
367 8, 3| volt a legelső kérdésünk és feleletűnk egymáshoz, s
368 8, 3| falatot: ittunk egy pohárból és ültünk egy széken, s az
369 8, 3| édesebb, mámorítóbb volt, és minden ital után édesebb,
370 8, 3| még az asztalon, egy kék és egy sárga. – Ízleljük meg
371 8, 3| azokból ital helyett sárga és kék füst lövellt gyorsan
372 8, 3| sötétveres selyemből volt, és rajta aranyszövetű sárkányok.~
373 8, 3| történt, s hogy Majmúna és Danesh valóban oly régóta
374 8, 3| direkt összeköttetést India és a világ egyéb részei között
375 8, 3| kétségbevonhatatlan tény, hogy én és az első feleségem egymással
376 8, 3| vala el.~– Ezt a levelet, és az általad küldött lingámot,
377 8, 3| galambnak a szárnya alá köti, és az a galamb két nap alatt
378 8, 3| szándékomból; mert én száztíz napot és éjszakát töltöttem együtt
379 8, 3| hogy mind a száztíz napnak és éjnek a változatos történetét
380 8, 3| kedélyű ember feldühödik, és harci kedvet kap, ezt „bang”-
381 8, 3| reggelig, s én oly józan és higgadt voltam ez idő alatt,
382 8, 3| elefánton. Mi ketten, a begum és én, elefánton utaztunk.
383 8, 3| meg nem tűri, hogy férfi és nő egy „szováriban” üljenek
384 8, 3| magunkat az őrült gusszainek és fakírok által veres porral
385 8, 3| osztottuk ki a „nuzzart”, és fogadtuk el a „Khillát”-
386 8, 3| chaitiákat, pagodákat, gambiákat és baolikat, amik részint templomok,
387 8, 3| nemkülönben hollókat, szarkákat és pulykákat ápolnak, a naussnik
388 8, 3| tartják, azalatt énekelni és táncolni.~(– Ez Istenuccse
389 8, 3| öltözetük csupa selyem és kasmír, arannyal és igazgyöngyökkel
390 8, 3| selyem és kasmír, arannyal és igazgyöngyökkel hímezve,
391 8, 3| delnőink ruhadereka a vállakat és kebleket hagyja fedetlen,
392 8, 3| ugyanazt felhúzzák a vállaikra és kebleikre egészen, s mi
393 8, 3| elefántok harcát elefántokkal és emberekkel, mik közül az
394 8, 3| oroszlánok viadalát vadkanokkal és szarvorrúak tülekedését
395 8, 3| rendeztek lámpás ünnepeket és sakkjátékokat, amiken eleven
396 8, 3| királyát „Lengur”-nak hívják és a lakóit majomembereknek,
397 8, 3| nincsen más, csak templomok, és minden templom alatt egy
398 8, 3| alatt egy király nyugszik, és senki más nem lakik a városban.
399 8, 3| ország előkelői, a „ráók” és „szing”-ek és a bölcsek,
400 8, 3| a „ráók” és „szing”-ek és a bölcsek, a boncok és a
401 8, 3| ek és a bölcsek, a boncok és a szentek, a „gusszainok”
402 8, 3| hely, ahová csak a férjnek és a feleségnek szabad belépni:
403 8, 3| igazhivő, hogy éjfélkor fölkel, és elmegy legelni; már láttam
404 8, 3| fegyverzetében, lóháton és tevepúpon ülve közeledett
405 8, 3| vegyest tódultak a bajadérek és fakírok: itt minden díszmenetben
406 8, 3| pillanat alatt országot és feleséget; megfosztatni
407 8, 3| megfosztatni hatalmamtól és szerelmemtől, látni, hogy
408 8, 3| amennyit keresztyéni türelem és sivai hülyeség vállvetve
409 8, 3| szónokolt a körüllevő fényes és piszkos sokasághoz, két
410 8, 3| életet. Nem volt semmim, és nem voltam semmi.~(– De
411 8, 3| soltész –, két nő férje és egy király gyilkosa.)~(–
412 8, 3| istenítélet, s ezt törvény és usus és pactum conventumok
413 8, 3| istenítélet, s ezt törvény és usus és pactum conventumok szankcionálják
414 8, 3| conventumok szankcionálják és ratifikálják. – Submergantur!)~(–
415 8, 3| az idololatria, bigamia és regicidium, olyan tisztára
416 9, 1| bennszületett igazi sahok és rahják számára volt fenntartva.
417 9, 1| kétszersültet, füstölt húst és brandyt utalványozott, s
418 9, 1| bennünket hajóhoz láncoltatni és deportáltatni. De éppen
419 9, 1| indignatióval a nagyherceg.)~No lám; és mi mégsem tettük azt! Az
420 9, 1| soltész.)~Igenis, jóllakni, és még nagyobbat inni rá. Megszolgáltuk.
421 9, 1| éppen fele a „sok”-nak, és éppen tizedrésze az elégnek.
422 9, 1| hadigálya!~– De éhesek vagyunk, és van ágyúnk, lőhetünk vele,
423 9, 1| mert nekem van annyi eszem és tudományom, hogy azt ki
424 9, 1| rimánkodásunkra, kávéval, csokoládéval és nádmézzel látott el bennünket;
425 9, 1| néhány tonna pálinkával és besózott tőkehallal; mire
426 9, 1| gazdájától szágópálma-lisztet és néhány tonna sultaninát
427 9, 1| aki füstölt disznóhússal és szalonnával ajándékozott
428 9, 1| Tengeri „armer Reisender”-ek, és nem tengeri rablók? Megengedi,
429 9, 1| hogy nem minden időben és nem minden országban és
430 9, 1| és nem minden országban és még ott is, ahol, nem minden
431 9, 1| alkalmaztatom az „első” és „második fokút”, ha meg
432 9, 1| Mindezek csak közmondások és példabeszédek – szólt a
433 9, 1| a lélek? Meddig tart az? És hol szűnik meg?~Az ítélet
434 9, 1| Ezért szükséges templomban és imádkozás közben letérdepelni;
435 9, 1| lelketlen appendix.”~(– És így reusnak a kannibalizmusban
436 10, 1| harapdálták össze, ordítottak és sikoltoztak, kacagtak és
437 10, 1| és sikoltoztak, kacagtak és őrjöngtek, felüvöltöttek
438 10, 1| ahol elnyelték őket a cápák és a kalapácsfejű halak, akiket
439 10, 1| Megfogni a láthatárt félkézzel, és fölhúzni a zenitre, kisebb
440 10, 1| Elaludtam alatta.~Merre és meddig hányódott még azután
441 10, 1| az én kedves feleségemet és kis magzatomat.~Harmadfél
442 10, 1| keblemen: – mikor a Majmúna és Danesh tündérek összehoztak
443 10, 1| hegyi palotában?~– Majmúna és Danesh! Tyűh, láncos lobogós
444 10, 1| szükségét éreztem a vacsorának és a pihenésnek, de gondoltam
445 10, 1| tevét, rinocéroszt, hím- és kancatündért s más efféle
446 10, 1| keresztapa az egész világ, és amellett iszonyú erkölcsős
447 10, 1| az ő országukban Danesh és Majmúna nevű tündér? Hogy
448 10, 1| tovább? Amidőn ezek oly szent és hiteles emberekkel megtörténhettek,
449 10, 1| megtörténni, hogy a Danesh és Majmúna tündérek egy férjet
450 10, 1| Majmúna tündérek egy férjet és feleséget egymás karjai
451 10, 1| kimondani, hogy ámbár csodálatos és véges emberi elmével megfoghatatlan
452 10, 1| özvegye, egy konstábler és ind király hitvestársa hitvesi
453 10, 1| vádlott asszonyság oly tiszta és ártatlan, senki sem más
454 10, 2| színű bozóttal, rekettyével és hangafával, ami egy se nő
455 10, 2| rettenetes elem. A föld és a víz egyesülve egy közös
456 10, 2| magasabb; széles vállakkal és hatalmasan kidomborodó kebellel.
457 10, 2| volt már hangja: még élt, és már el volt temetve.~Nem
458 10, 2| sziklákat, s minden hullám és minden szikla ezt kiáltaná: „
459 10, 2| visszatértem, a rémülettől izzadva és reszketve; aztán mikor onnan
460 10, 2| meg a marmota megbúvik, és mindenütt ezt a szót hallottam
461 10, 2| Megkötözlek!”~Minden élő és nem élő lény azért jött
462 10, 2| Kezdtem magamhoz térni.~És aztán elkezdtem magamat
463 10, 2| nem volt teljes igazam? És jogom hozzá? Nem volt alapos
464 10, 2| magam becsületét védtem, és az ő erényét. Mikor a főkötője
465 10, 2| akarta ölni magát, az erényét és a becsületét. Háromszoros
466 10, 2| mind a négy éltető elem. És minden, ami él és halott.
467 10, 2| elem. És minden, ami él és halott. És egyenkint minden
468 10, 2| minden, ami él és halott. És egyenkint minden ember a
469 10, 2| minden ember a világon. Apró és nagy. Fehér és fekete és
470 10, 2| világon. Apró és nagy. Fehér és fekete és olajszín bőrű
471 10, 2| és nagy. Fehér és fekete és olajszín bőrű ember. Amint
472 10, 2| ez az, akit üldözni kell. És az egész emberi társaság
473 10, 2| A városok, a nagy házak és a kis kunyhók, mind ellenségeim
474 10, 2| vissza kell fordulnom, és elszaladnom tőle.~Pedig
475 10, 2| hűtlenségben bűnösnek találja, és azt megöli, e tettéért egyedül
476 11, 1| Kempen-vidék”, a boszorkányok és gonosz lelkek találkozási
477 11, 1| nép. Szakáll az állukon, és bibircsó az orrukon. Lovagolva
478 11, 1| betakartam magamat a sűrű mohába és páfránba, hanem az a fekete
479 11, 1| lidércnyomáson, ami mellemen ült, és felkiálték:~– Ha Isten velem,
480 11, 1| adattam magamnak kenyeret és sajtot. A korcsmáros egy
481 11, 1| Antwerpen felé.~Tehát valóság és nem álom az, amit a tőzegtörésben
482 11, 1| kíséretükben voltak sárga és piros dolmányú katonák is,
483 11, 1| katonák is, muskétákkal és alabárdokkal, s egynehány
484 11, 1| voltak látva pisztolyokkal és karabélyokkal.~Szörnyű jó
485 11, 1| nőve mindenféle hínárral és egyéb vízinövénnyel, hogy
486 11, 1| a testét minden halálra és kínzásra, de aki tiszt akar
487 11, 1| Azzal megfogta a kezemet, és megrázta azt úgy, hogy a
488 11, 1| Rajna mentében, Elzászban és Lotharingiában: ott voltam-e
489 11, 1| Lotharingiában: ott voltam-e azokban, és hol voltam? Magam sem tudom,
490 11, 1| el a bányákból az aranyat és az ezüstöt? Fogták-e el
491 11, 2| Amiből azután sok kellemes és kellemetlen quiproquok következhetnek;
492 11, 2| láttam először, oly fényes és pompás ruhában jött elém,
493 11, 2| kesztyűk alatt iszonyú hosszú és görbe körmei lehetnek, ami
494 11, 2| megkentem a szekér kerekeit és tengelyét. Akkor aztán az
495 11, 2| folytatá tovább:~Az asszonyok és szeretőik a levegőn át érkezének
496 11, 2| Kranendonkra, az ördögök és kísérőik ellenben a földből
497 11, 2| voltak, csupán az én druszám és praesumptiv keresztapám,
498 11, 2| pamfleteket firkantotta, és mindazok a tollak, amik
499 11, 2| hamispénzveréssel foglalkozik és kereskedők kirablásával.
500 11, 2| festve láttam, maga a gyönyör és bűbáj megtestesülve. Soha
1-500 | 501-526 |