Rész,  Fejezet

 1   2,  1|        egyszer csak körülfogtak minket a tatárok, s elfogtak valamennyiünket,
 2   2,  1|       volt, hogy levetkőztetett minket, s a saját jó ruháinkat
 3   2,  1|         valamennyit. Egy szálfa minket is úgy csapott a földhöz,
 4   2,  2|        elszántad rá magad, hogy minket elhagysz.~Azt feleltem neki
 5   2,  2|         imádságokra) összeadott minket, s arra mind a kettőnknek
 6   2,  2|        kezeinket, úgy húztak be minket – házaikba.~Megérkezésünkre
 7   2,  2| Zorawnak híttak, magához hívott minket lakomára, a törzslakosokkal
 8   2,  2|        A lakoma után kivezetett minket a patak partjára, s egy
 9   2,  3|      kendtek rablott kincseire. Minket eltemettek kendtek; mi meg
10   3,  3|     amivel a papjaink biztatnak minket, ahol a férfiak mind vének,
11   3,  4|   kiütve. „A te Baránod elárult minket!” – hörgé rekedten, s a
12   5,  2|        nem azért vagy itt, hogy minket vallass, hanem vallj magad.
13   5,  2|         mindenképpen be akartak minket hívni, s a jövő-menő részeg
14   5,  2|     székestül, s megadta magát. Minket pedig a csapláros kizavart
15   8,  2|   kiálta rá a nagyherceg. – Még minket is bele akarsz vonni a condolentiába!