Rész,  Fejezet

 1   2,  1|     kiszabadulás!~(– Ne lódítson kend olyan nagyokat! – förmedt
 2   2,  1|       lesz a kóstoló.~– Ne törje kend ezen a fejét! – vetém neki
 3   2,  3|     inkább rátámadt:~– Minek jön kend ide, az én jámbor, szelíd
 4   3,  2|        nagyherceg. – Ne szakítsa kend félbe a legjobb helyen!
 5   5,  1|        bíz az annyit, amennyit a kend egész hajója.~– Hát abban
 6   5,  2| tűrhettem tovább.~– Ugyan hagyja kend abba, Mayer gazda, hiszen
 7   5,  2|         korsó almabort.~– Hallja kend, Mayer gazda – mondék neki. –
 8   6,  2|   mennykőcsapástól!~– Akkor adja kend nekem ide a szeget abból
 9   7    |    gézengúzt Nijmegenben.~– Elád kend bennünket Nijmegenben? –
10  11,  1|        Köszönöm – mondám neki. – Kend engem csonttal kínált meg:
11  11,  1|         kendtek sonkájával, mint kend bánt ezzel!~Aztán elmondtam
12  11,  1|          én, kegyelmes lovag úr! Kend a kihívó, kendé az első
13  11,  2|        lehetnénk mi vércimborák? Kend, soltész uram, csak elférne
14  11,  2|          fogd csak e kenőcsőt, s kend meg vele, majd könnyebb
15  12,  1|          dühbe hozott.~– Hallja, kend! – kiálték. – Én nem az