Rész,  Fejezet

 1   2,  3|      áhítatos képpel így felelt:~– Jaj, édes fiam, azt én nem tehetem.
 2   2,  3|         közös kincstárba vándorol. Jaj volna annak, akinél egy
 3   2,  3|        kérdé tőlem a Nyedzviedz.~– Jaj, hagyd el, oda vagyok! –
 4   3,  1|          ilyen emberre, mint én.~– Jaj, édes fiam – mondá a kegyes
 5   5,  2|            Még a szentségtartó is! Jaj, de mély a pokol! Óh! Óh!
 6   5,  2|       Mária koronáját is elhoztad! Jaj neked, boldogtalan! „~Nem
 7   5,  2|            hogy mi az a múh-borjú? Jaj, fiam, az egy rettenetes
 8   5,  2|       aztán mi az a „múh-borjú”?~– Jaj, fiacskám, azt senki sem
 9   5,  2| megtetszett, szeretném megvenni.~– Jaj, Junker Hermann – mondá
10   5,  2|      elkiáltják magukat ijedten: – jaj, a múh-borjú! – s azzal
11   5,  2|           valóságos emberi hang.~– Jaj nekem! Meg vagyok ölve!~
12   7    |          vásárt elláthatja vele.~– Jaj, de csak semmi boszorkányság
13  10,  1|            most az uxoricidium.)~– Jaj, dehogy szabadultam meg
14  10,  2|        látni azon semmi nővényt.~S jaj annak az embernek vagy állatnak,
15  12,  1|        elajándékozza valakinek.)~– Jaj, kegyelmes uram! Mért nem