Rész,  Fejezet

 1   3,  4|                      4. A FEHÉR GALAMB~A mély álomban is csakugyan
 2   3,  4|        fogva folyvást egy fehér galamb ült a bal vállamon, s bármerre
 3   3,  4|      van még a válladon a fehér galamb? – kérdezé a nagyherceg.)~–
 4   4,  1|       kevésbé eresztett a fehér galamb.~Megutáltam a világot, minden
 5   4,  2|      taposott!” – ha az a fehér galamb nem tartaná a szárnyát a
 6   4,  2|     vállamra, a tudvalevő fehér galamb miatt.~A körülforgó szent
 7   5,  2|   valami.~(– Tudom már; a fehér galamb pofon csapta azt is a szárnyával.)~–
 8   5,  2| szárnyával.)~– Dehogyis a fehér galamb! Hanem egyszerre olyan ordítás
 9   8,  3|       szárnya alá köti, és az a galamb két nap alatt Hollandból
10  10,  1|      fehér galambom. Az a fehér galamb, aki börtönből kiszabadulásom
11  10,  1|     Más-e, mint az az egy fehér galamb? Arra nem tudok eszmélni.
12  10,  2|        valami, talán az a fehér galamb ott a vállamon, hogy ne
13  10,  2|      szokott. De az nem a fehér galamb volt, hanem egy fekete madár:
14  14    |            UTOLSÓ RÉSZ ~A fehér galamb~Az ítélet, melyet a vérbíróság
15  14    |        puska dördült, s a fehér galamb már vitte!~            ~