1-500 | 501-503
Rész, Fejezet
1 1, 1| Ez a város is körös-körül meg van erősítve, s megszokta
2 1, 1| Akárhogyan változtatták meg azok a tanyájukat, a francia
3 1, 1| nehéz bombákat. Hanem aztán meg kell gondolni, mennyi ügyesség
4 1, 1| ügyesen egyszerre gyullad meg mind a két kerekének a tölteléke,
5 1, 1| hanem tűz. Vasból vannak, meg levén töltve valami pokolbeli
6 1, 1| szétdurrannak, és így rombolnak meg öldökölnek. A „tűzkorsó”
7 1, 1| főparancsnokot, a soltészt meg a syndicust meg a fejedelem
8 1, 1| soltészt meg a syndicust meg a fejedelem alkimistáját,
9 1, 1| így csak Hugó maga tudta meg, hogy mi volt annak a tűzkorsónak
10 1, 1| ugyanazokat az ágyúgolyókat.~Meg is jutalmazta a fejedelem
11 1, 1| megajándékozta. Amiért a főparancsnok meg is orrolt, mert őneki be
12 1, 1| mindennapra három. Valld meg, honnan pénzelsz!~Erre ezt
13 1, 1| magadtól nem tudod, hát éntőlem meg nem tanulod: – szerelmes
14 1, 1| baklovagokkal” való szövetsége, meg a varázstallér soha el nem
15 1, 1| a tűzkorsót; hadd látom meg, mivel van megtöltve?~Hugó
16 1, 1| görögtűz-anyag csak félig tölté meg.~– Ezen alul következik
17 1, 1| egyet vont.~– No, hát nézd meg, hogy mi van alatta.~A soltész
18 1, 2| KÍNVALLATÁS~Az a mutató kéz, meg az a két vonal annyit jelent
19 1, 2| S megint nem állhatták meg a jelenlevők, hogy ennyi
20 1, 2| kezdjék a vallatást, míg ő meg nem érkezik a törvényterembe.~
21 1, 2| bírákra nézve fölöttébb meg van nehezítve a válogatás.~
22 1, 2| rettentő suppliciumát szabta meg világosan?~A fejedelem salamoni
23 1, 2| bírák aztán abban állapodtak meg, hogy a másnap megkezdendő
24 2, 1| Marinkának hítták. Tőle tanultam meg lengyelül, és még valami
25 2, 1| léphetett, mert a másik meg volt meredve a térdébe lőtt
26 2, 1| tele meggypálinkával; maga meg elővont egy kicsi kis könyvet,
27 2, 1| mondjam utána az esküt. Meg voltam szorítva.~Ha nem
28 2, 1| Ha nem esküszöm, akkor meg kell vallanom, hogy a leányáért
29 2, 1| öreg magát a dogmát támadta meg.~Tartott egy kemény prédikációt,
30 2, 1| is zsidó volt, másodszor meg azt hirdette, hogy adót
31 2, 1| ember volt a Krisztus, akkor meg már éppen kötelességünk,
32 2, 1| Édes fiam, a gyújtogatásért meg fogsz égettetni, a leányrablásért
33 2, 1| soltész. – Hogy jönnek ide már meg a tatárok? Elfelejti a delikvens,
34 2, 1| legjobban. Mert így is én adtam meg annak leginkább az árát,
35 2, 1| elkelt öt lengyel garason, én meg kilencen, mert sokra becsülték
36 2, 1| vállaimat.~Egy tatár vett meg mind a kettőnket; csúnya,
37 2, 1| gyolcsból volt, az enyém meg csak olyan házivászon. Ebből
38 2, 1| vállamra maga helyett.~Annak meg nagyon megtetszett ez a
39 2, 1| keserves arcfintorgatásaimból meg az összekulcsolt kezeimből,
40 2, 1| Olyanforma, mint az „abraxas” meg az „Ablanathanalba” – mondta
41 2, 1| professzorok segélyével oldja meg. Folytasd, fiam, meddig
42 2, 1| nemzetiség fölött veszekedni meg volt tiltva.~Aki csak valami
43 2, 1| senki magának egy dénárt meg nem tartott, hanem odaadta
44 2, 1| vajda, a lengyel király meg a kozák kosevói atamán csak
45 2, 1| a hajuk szála se görbült meg. Ha pedig bolondok voltak,
46 2, 1| megtartották, ahogy majd meg fogjuk látni, ha rákerül
47 2, 1| fölfelé; aztán esküdjél meg, hogy közénk állsz hajdemáknak;
48 2, 1| mondtam, hogy beállok én, csak meg ne öljenek.~– Mi voltál
49 2, 1| megizentük, hogy ha ma reggelig meg nem küldik érte a váltságdíjat,
50 2, 1| hazaküldeni. Nem küldték meg a váltságdíjat. Mi is szavunknak
51 2, 1| mondám neki:~– Bomoljon meg a lelked, veres ördög! Én
52 2, 1| vágatja le, mint ő öljön meg egy leányt. – Jól van, most
53 2, 1| pallost, s ez nevetve suhintá meg a nehéz vasat fél kézzel
54 2, 1| ha esztendő és nap alatt meg nem szolgálok a kezéért,
55 2, 1| szokása, hogy aki az ő kezét meg meri kérni, s aztán nem
56 2, 1| ellenfél előtt álltunk.~A vezér meg sem hunyorodott a veszély
57 2, 1| ötven helyen gyújtották meg egyszerre a ledöntött erdőt.
58 2, 1| szamárhivatalomból. Másnap reggelig aztán meg se álltunk. A hajdemákok
59 2, 1| barlangba szakadt, s miután azt meg nem tölté, könnyen kitalálható,
60 2, 1| grófot érte, mert annak meg a túlsó hegyoldalban gazdag
61 2, 1| azt csak később tudtam meg.~Az első barlangodú, ahová
62 2, 1| letelepedik, alig látszik meg benne. A boltozata oly magas,
63 2, 1| gyertyavilágnál a rablók számára szűrt meg bocskort varrjon, alig lehet
64 2, 1| dicsekedni, amit az ember meg nem tud tenni. Majd mindjárt
65 2, 1| vezér elé.~Akkor tudtam meg, hogy törvényszéket fognak
66 2, 1| voltál állítva, hogy vigyázd meg, mikor jönnek a tatárok.~–
67 2, 1| bizony volt ötven. Hát ha meg hagytam volna magamat enni
68 2, 1| vakmerő már tudtál lenni, hogy meg merjed kérni a „Madus” kezét.
69 2, 1| azzal hetvenkedtél, hogy meg mered kérni a Madus kezét.~–
70 2, 1| merek!~(– De csak nem tetted meg azt a bolondot? – kiálta
71 2, 1| kifejezését tartani, velem meg nem verekszik.~(– No, soltész
72 2, 1| keblemen. Afölötti örömömben meg is akartam őt csókolni;
73 2, 1| teszi, hogy „medve”, de meg azt is, hogy „nincsen párja”.
74 2, 1| költve a tágas barlangban, meg a patak zuhogása s a malomkerék
75 2, 1| eleinte nem is értettem meg a célját.~Engem azonban
76 2, 1| kapuján; a Buk, a Boczián meg a Zoráw pedig itt hátul
77 2, 1| tetejéig dobta, a golyó meg, nemhogy kiment volna ezen
78 2, 1| a bal lábát, a Zoráwnak meg mind a kettőt eltörte, a
79 2, 1| volna. No, mármost mutasd meg te, hogy tudod elsütni.~–
80 2, 1| Hisz annak ágyútalp kell, meg kerekek.~Hát ezt ők maguktól
81 2, 1| volt minden reménységük, meg a csatakígyóban, amit én
82 2, 1| vízvezetéki csatornáinkat célozta meg vele.~– No, most ide nézz! –
83 2, 1| tarták: egy sem menekült meg élve.~Most azután a hajdemákok
84 2, 2| voltál. Te szabadítottál meg bennünket a veszedelemből,
85 2, 2| elsőség.~Volt ott arany meg ezüst halommal.~Én pedig
86 2, 2| Nyedzviedz bosszúsan rázta meg a fejét.~– Nem tetszik nekem
87 2, 2| legigazibb: az elébb öli meg. Minek neked feleséget venni?
88 2, 2| sóhajtozni akar, miközöttünk meg nem maradhat. Innen a Madust
89 2, 2| hogy nem nagyon siratnál meg bennünket, ha futni hagynánk
90 2, 2| viaszgyertyát, a hátára egy kenyeret meg egy csobolyó bort, s aztán
91 2, 2| tarisznyát élelmiszerekkel meg egy korsót, azzal elkísértek
92 2, 2| a Nyedzviedz érzékenyen meg is ölelgeté a leányát. Azzal
93 2, 2| eloltanunk. De hogy találjuk meg aztán a reggelt? Itt nem
94 2, 2| reggelt? Itt nem virrad meg a hajnal; ide nem hallik
95 2, 2| le a kakasszó. Ki mondja meg itt nekünk: „Keljetek föl!
96 2, 2| Ejh, Barán! – dorgált meg az én Madusom. – Hát bánnád
97 2, 2| miatyánkot, a hiszekegyet meg az üdvözletet; s nekem úgy
98 2, 2| minden mondatánál fényesebb meg fényesebb lenne az arca,
99 2, 2| alatti űrben.~Nem mondtam meg neki azt, amit láttam, nehogy
100 2, 2| néztem körül, ha nem látnám-e meg azokat az egymás mellett
101 2, 2| is hasztalan kísérlettek meg ásni benne, nem találtak
102 2, 2| belőle; a meghagyott fenyőfák meg óriási növésnek kezdtek
103 2, 2| volt e helyen; messziről meg tudta mondani, melyik ház
104 2, 2| voltak, hogy idegen férfi meg nem mondhatta, milyen színűek
105 2, 2| az asszony számára. Tőlem meg azt kérdezte az öreg, hogy
106 2, 2| szemérmes arcpirulással súgott meg nekem valamit, amitől a
107 2, 2| örömében, kevélységében: akkor meg aztán éppen semmire se gondoltam
108 2, 2| keresztülvitt, cserébe a Madusomért meg ezért a kis házikóért, amit
109 2, 2| dehogy cseréltem volna meg vele!~
110 2, 3| KOLTUK-DENGENEGI~Én már egészen meg voltam nyugodva a magam
111 2, 3| tartanak benne. Ágyú nélkül azt meg nem ostromolhatjuk. Velünk
112 2, 3| Baránomat elcsalogatni innen? Ő meg van elégedve a maga kis
113 2, 3| Minket eltemettek kendtek; mi meg vagyunk halva. Hagyjanak
114 2, 3| hogy abból tisztességesen meg lehet élni, s aztán vezéri
115 2, 3| ünnepét nagy ivással ülték meg. Én is, amint a bort újra
116 2, 3| azzal éltünk az egész úton, meg erdei gombával.~Végre megtudtuk,
117 2, 3| Sánta is volt, vén is volt, meg is volt sebesülve. Egyenesen
118 2, 3| Már én bizony nem öllek meg téged, „baba”; mert én se
119 2, 3| Azért kérlek, hogy szabadíts meg egyszerre a szenvedéseimtől,
120 2, 3| hogy ez a koltuk-dengenegi meg van töltve arannyal.~Azzal
121 2, 3| miért ne történhetnék az meg? Most már zászlótartó vagyok
122 2, 3| haldokolva azzal átkozott meg, hogy „No, hát vedd hasznát
123 2, 4| ezeket a mankókat láttam meg legelébb.~Hej, de örömest
124 2, 4| elkövetésének rémes szándokaival: meg nem gyóntatja elébb. Megáldja,
125 2, 4| nincs?~Hát nem bánthatom meg őt annyira, hogy mikor hozzá
126 2, 4| hogy mikor hozzá fordulok, meg ne bocsásson?~Fogtam a mankómat,
127 2, 4| kikémlelni. Hogy a rablók meg akarják támadni Berdicovot,
128 2, 4| valami boszorkány gyógyított meg ördöngös ráolvasással a
129 2, 4| amiknek sehol sem volt vége. Meg nem akart addig állni, amíg
130 2, 4| valamennyi istentelennek pápájává meg nem teszi magát.~A kolostor
131 2, 4| hadnak, hogy rohammal támadja meg a sáncokat. A „spanyol lovasokról”
132 2, 4| Viszpa-Ogródba, hadd látom meg az én kedves Madusomat,
133 2, 4| azóta azt hiheti, hogy tán meg is haltam.~Nem örömest állt
134 2, 4| Csak reggelre kelve mondtam meg a jó léleknek, hogy itthon
135 2, 4| borult a nyakamba, s aztán meg a térdeimhez! Nem akart
136 2, 4| zsebében, azt nem sebzi meg se golyó, se kard.~Még egyszer
137 2, 4| golyó, se kard.~Még egyszer meg akart csókolni, de a Nyedzviedz
138 2, 4| felkerekedtünk négyszáz hajdemákkal meg a sugárágyúnkkal, s nappal
139 2, 5| szaglása volt; lőtávolon kívül meg tudta érezni a kanóc szagát,
140 2, 5| reá. Így nem érezhette azt meg.~A lőpor aztán a legjobbkor
141 2, 5| keresztül ostrommal mászni meg a falakat. Azt azonban elhallgattam
142 2, 5| azt ezúttal nem tudhattam meg, hanem hogy én magam megmenekültem
143 3, 1| visszament a boltba, s akkor meg egy másik egyest hozott
144 3, 1| ordítottam a Malach nevét, akkor meg egy skatulya féregvesztő
145 3, 1| keményfa ajtót kocogtatott meg a mankója végével, s azt
146 3, 1| bölcs mondással oldotta meg a kétséges kérdést:~– Édes
147 3, 1| mondja.~– S hol találom meg ezt a portugallust?~– Amint
148 3, 1| arcából, az arra tanított meg, hogy a rejtélyes embernek
149 3, 1| harmadik személyről, úgyhogy én meg nem esküdhettem volna rá,
150 3, 1| bizonyítsa, egy keresztlevélre meg egy bérmálólevélre, mely
151 3, 1| Megadom az árát. Mondd meg, Malach, mit fizetek érte!~
152 3, 1| felkeresni a Bethel utcát meg a kutat, amelyik mellett
153 3, 1| hogyan kell olvasni. Azt én meg nem foghatom. Ott vannak
154 3, 1| ért tízet; de én nagyon meg lehettem e vásárral elégedve.~
155 3, 1| nevemet bátran mondhattam meg mindenütt. Aki azt valaha
156 3, 1| tartotta a potrohát, a haja meg a szakálla jobb felől egészen
157 3, 1| egészen fehér volt, bal felől meg egészen fekete: ami nagyon
158 3, 1| vigyen el, ha most mindjárt meg nem mérkőzöl velem. Hozzátok
159 3, 2| nagy rengetegeiben bölényre meg medvére, s mikor megtértünk
160 3, 2| olyan rögtön vele, amíg meg nem szoktam az alakoskodást,
161 3, 2| lánggal égő világ látszott meg bennök, amilyennek az Olimpuszt
162 3, 2| házastársaknak, amit szigorúan meg kellett tartaniok, ha azt
163 3, 2| foganatja legyen. Szigorúan meg kellett tartani a böjtöt,
164 3, 2| szeretsz?” De egyszersmind meg is akadályozá azon percben,
165 3, 2| Ezt én nem értem – jegyzé meg a soltész.)~(– Értem én –
166 3, 2| Előszőr a herceg gyónt meg, utána a szép Persida. Azután
167 3, 2| székbe, előbb én gyóntattam meg a papot.~– Vajon, páter,
168 3, 2| szentség.~– De hátha te mégis meg találnád azt sérteni?~–
169 3, 2| engemet a máglyán égetnének meg.~– Nem volt rá eset, hogy
170 3, 2| Énnekem az nem elég. Esküdjél meg nekem is.~S a páternek előbb
171 3, 2| el nem árul, amit én most meg fogok neki gyónni.~Akkor
172 3, 2| tanácsot adott a szép asszony: „Meg ne gyónd azt még a papnak
173 3, 2| volnál magad a szent? Gondold meg, hogyha egyetlenegy bűnödet
174 3, 3| benne. Ott aztán van öröm meg dáridó! Ahány asszony, annyiféle,
175 3, 3| a markával, s abból itat meg, s te nem tudod a végén
176 3, 3| fenékig!~No hiszen, átkozottul meg voltam akasztva.~Köszönöm
177 3, 3| nekem felelt, hogy tegyem meg, amivel megkínáltak. Hiszen
178 3, 3| gyönyör csábképei jelennek meg előttem. Mind oda csoportosulnak
179 3, 3| két kezem, hogy a karomat meg kell feszítenem, mikor egyiket
180 3, 3| mosolyog valamennyi, míg meg nem adom magamat annak a
181 3, 3| meghökkentek, nem öltek meg, hanem elfogtak, és a herceg
182 3, 3| ha lassú tűzön sütnek is meg vasrostélyon, hogysem itt
183 3, 3| ördög! – mondám neki. – Áldj meg! Hogy a mennykő csapjon
184 3, 3| hajdemák papot. Bizonyosan meg volt mérgezve az ostya narkotikummal.~
185 3, 4| rád azokat, hogy valljam meg neki: „egy szépasszonynak
186 3, 4| kezed olyan erős: ragadj meg engemet az üstökömnél fogva,
187 3, 4| meglátogatta, szabadítá őt meg bilincseiből, a hercegasszony
188 4, 1| abból az erdőből?~A rongy meg a mankó jó lett volna a
189 4, 1| azért csak nem látogattak meg engemet az odúmban mások,
190 4, 1| Nemegyszer szabadítottam meg egy-egy halálveszélyben
191 4, 1| mondjon a fejedre: „Jutalmazza meg Isten!” – No, már aki ezt
192 4, 1| is magában, hogy „áldja meg az Isten, aki mindezt iderakta,
193 4, 1| télire való szükségemet, ma meg elfoglalta a télire való
194 4, 1| szól. „Aki embertársát így meg így szidalmazza… et caetera.” –
195 4, 1| fogadalmat nem reus törte meg; de megtörettetett az a
196 4, 1| Lengyelországban nem hal meg éhen, aki annyit ki tud
197 4, 1| kenyeret!”, aztán „fizesse meg Isten!”~A vas nyakravalóm
198 4, 1| Csoda által menekültem meg, s most vezeklésül viselem
199 4, 1| merre van Palesztína. Engem meg nem csalsz! Oda csak Zingarián
200 4, 1| voltam ötvenkét esztendeig, meg három napig.~– Hiszen mindössze
201 4, 1| kikérdez.~No, most igazán meg voltam akadva. Bezzeg, ha
202 4, 1| beszélt életében.~Hogy ez meg ne történjék vele, fogá
203 4, 1| elvitte az őrdög. Tegnap halt meg feketehimlőben. Annak a
204 4, 1| Ötöltem-hatoltam neki valamit, hogy így meg úgy szent fogadás, kegyes
205 4, 2| misemondó-ruhákat előszedni meg elrakni. Egész nap pedig
206 4, 2| szememet se hunyorítottam meg erre a különös megbízásra.
207 4, 2| templomi képeken látni, meg a nagyúri palotákban. Az
208 4, 2| amelyiknek a szemöldöke meg volt aranyozva. Mindegyiknek
209 4, 2| kísértetek, akiktől nekem nagyon meg kellett volna ijednem. Fiatal
210 4, 2| nagy boltozatos terme nyílt meg a kolostornak, melynek semmifelé
211 4, 2| beavatnának? Abban állapodtak meg, hogy ez fölösleges, miután
212 4, 2| létezett; se nem született, se meg nem halt. Egy embléma az
213 4, 2| kéjelgés, részegség nemcsak meg van engedve, de kötelesség,
214 4, 2| lába alatt volt a föld. Az meg egy krokodiluson nyugodott.~
215 4, 2| másik bálványszobor. Az meg a Mylitta volt. Egy mezítelen
216 4, 2| Mylittának térdeit csókolták meg egyenkint.~Azután odavitték
217 4, 2| térdén és a tenyerén állt meg, s elkezdte a szemeit kimeresztgetni,
218 4, 2| az ajkaimhoz, úgy itatott meg a saját szájába vett borral.
219 4, 2| elég lehetett már.~– Tartsd meg! Neked adom emlékül – szólt
220 4, 2| színes selyemmel és arany- meg ezüstfonállal.~– Hát ezt
221 4, 2| siess a kápolnába, csavard meg a kelepelőt, a mise mindjárt
222 4, 2| akkor jobbra csavarta. Mikor meg nekem adta ide, akkor balra. –
223 4, 2| tartalmával.~Akkor aztán Bethsabé meg Thámár (híres bibliai jó
224 4, 2| Tizenhét lépcsőt számláltam meg. A tizenhetediknél találtam –
225 4, 2| védszentjük vagy, s taníts meg rá, hogy hogyan jöttél te
226 4, 2| falon keresztül, hogy én meg ugyanarra kimehessek.~Mert
227 4, 2| szentelik, és a varázslattól meg nem szabadítják.~Elviszem
228 4, 2| ezüstdrágaságokat, amik az orgiáktól meg voltak szentségtelenítve,
229 4, 2| szentségtelenítve, nem feledkezve meg a Boldogasszony koronájáról
230 4, 2| flagranti lepethetted volna meg, ha igaz, hogy úgy volt?)~(–
231 4, 2| kegyelmes uraim – felelt meg a kérdésre ex tripode a
232 4, 2| szót mondok, abból rögtön meg fognak érteni mindent. Annak
233 4, 2| meneküljek, aki vádamat meg is hallgatja, s az inkvizícióhoz
234 4, 2| egy hadjáratot indítson meg miatta. S minthogy a tengeren
235 5, 1| csodaviselet bátran elvegyülhetett. Meg sem nézett senki a furcsa
236 5, 1| amennyiért Hamburgig elviszlek.~– Meg bíz az annyit, amennyit
237 5, 1| Hát hogy álmodhatnám én meg a Baphomet-bálvány misztériumának
238 5, 1| Jaldabaoth és az Ophiomorphos, meg az egész disputát a Jézus
239 5, 1| neked a Baphomet-bálványról meg a kígyóimádatról. S ha a
240 5, 1| hogy a mai napon annyi ezer meg ezer keresztyén embernek
241 5, 1| mondhatod aztán, hogy így volt, meg úgy volt. A hatalmas rendlovagok
242 5, 1| hát aki az ilyen tehertől meg tudja őket szabadítani,
243 5, 2| 2. A MÚH-BORJÚ~Meg vagyok felőle győződve,
244 5, 2| kifejlődésének rendjét zavarnám meg.~Úgy hiszem, hogy Koblenzben
245 5, 2| adott egyebet, mint kenyeret meg sajtot, hozzá tiszta vizet.
246 5, 2| milyen drága kincs, a vizet meg, hogy az az Illés-kútból
247 5, 2| Engem nem ijeszt ezzel meg. Hanem beszéljen róla kereken,
248 5, 2| valami okosabb dolgot enni meg inni; mert ez nem jár belém!~–
249 5, 2| hozott ki besózott halat meg jóféle savanyú almabort;
250 5, 2| jószágot potom áron veszik meg; még abban is megcsalják
251 5, 2| amellett mégsem tudhatja meg, hogy milyen hát a múh-borjú
252 5, 2| Mire?~– Arra, hogy én meg tudok enni egy egész borjút.
253 5, 2| hozott kincseknek a vételára: meg leszek vele elégedve.~Belenyúltam
254 5, 2| benne ötven dublont, aztán meg egy hosszú papirost.~– Hát
255 5, 2| mi az a váltó, s egészen meg voltam elégedve az alkuval.
256 5, 2| persze a cserzővarga-címert) meg a kettős monogramot. Erről
257 5, 2| Szép kis szerzemény.)~Meg akartam mutatni, hogy igazán
258 5, 2| Azonkívül családi ereklye. Ettől meg nem válok semmi áron. Még
259 5, 2| No! Ezt ugyan senkinek meg nem tenném, de önnek a kedveért,
260 5, 2| halandók vagyunk.~– Írja meg kegyelmed, ahogy kell: én
261 5, 2| jegyajándéka.~– Hátha én úgy vettem meg azt a gyűrűt, hogy mégis
262 5, 2| jár, s én csak akkor kapom meg a pénzemet. Én egy szót
263 5, 2| tőlem, hogy magyarázzam meg hát, hogyan történhetik
264 5, 2| hát, hogyan történhetik az meg, hogy én a gyűrűt megveszem,
265 5, 2| családban marad?~– Úgy történik meg, kedvesem – mondám neki –,
266 5, 2| úgy ordított, mint én. Azt meg az utcán kapta meg a múh-borjú,
267 5, 2| Azt meg az utcán kapta meg a múh-borjú, s úgy összetépázta,
268 5, 2| múh-borjúról fantaziázott, nekem meg egész reggelig mosogatnom
269 5, 2| kellett a szemeimet, hogy meg ne vakuljak.~Átkozott múh-borjú!
270 5, 2| brazíliai telepítvényessel meg egy oláh bojárral, akiknél
271 5, 2| hozataláért a legfelsőbb kegyelem meg fog számomra adatni.~(–
272 5, 2| volt, hogy életveszélyesen meg ne sebesítsek valakit, amiért
273 5, 2| esküdtem, s azt annyival inkább meg kell tartanom, mert, íme,
274 5, 2| sanctificat media” – felelt meg rá a bűnös.~Amire a nagyherceg
275 5, 2| hálószobája az erkélyre nyílik, az meg két ölnyi magasan van, éppen
276 5, 2| nyitva van az út; engem meg otthagynak a két kezemnél
277 5, 2| felhúztam a térdeimet is, meg a karjaimmal az egész testemet,
278 5, 2| felfogta a levegőt; nem ütöttem meg nagyon a talpamat.~Most
279 5, 2| másfél öl hosszú nyaka, azon meg egy idomtalan nagy borjú
280 5, 2| felnyúlt nyakát, hanem azután meg vízirányosan lökte ki felém,
281 5, 2| emberi hang.~– Jaj nekem! Meg vagyok ölve!~S azzal az
282 5, 2| múh-borjú?~– Vesztél volna meg! – káromkodott a sebesült,
283 5, 2| odatámasztottam. – Miért nem öltelek meg inkább én téged? Most már
284 5, 2| küszöbén, s aztán nem mozdult meg többet. Dehogy jutott eszembe
285 5, 2| utánam, kiáltozva: „fogjátok meg, ott fut a gyilkos”. Így
286 5, 2| a maga medvebőr süvegét meg az én fejemre nyomta.~–
287 5, 2| az öccse, Rupertus, az meg kerítő; ő maga martalócvezér.~
288 5, 2| megtudja, hogy én szabadítottam meg az öccsétől, aki az örökséget
289 6, 2| az utolsó tallérom volt meg, mire Andernachot elértem.
290 6, 2| gyermekkoromban, vércsefészkeket meg római pénzeket keresve.
291 6, 2| ki. Minden esztendőben új meg új rossz hírét hozták a
292 6, 2| azt tehette, hogy nem érte meg ezt a szomorú napot. – No,
293 6, 2| az egész társaság. Nekem meg majd a szívem repedt meg,
294 6, 2| meg majd a szívem repedt meg, mikor azt láttam.~Megint
295 6, 2| mit tud róla! Hadd fogják meg; mert ha megcsíphetik, semmi
296 6, 2| ragasztott az én nevemhez; én meg hűségesen segítettem neki,
297 6, 2| tovább ezt a szomorú dobszót, meg a még szomorúbb „ki ád többet
298 6, 2| bújában napestig iszik, meg egy gézengúz fiú, akinek
299 6, 2| koporsóját, ami még csak meg sincs festve feketére, fehérre,
300 6, 2| nekem az apai örökségem is, meg a szerzeményem is, egy személyben.~
301 7 | a martalócok közé, akkor meg magamnak leszek kénytelen
302 7 | kenyér, sajt, száraz hal meg egy kancsó sör – a javából.
303 7 | a sörömet sohasem ittam meg, hanem eladtam három fillérért
304 7 | Ejnye, te fickó! – szólíta meg –, hát te se nem iszol,
305 7 | lenni, hanem csak kapitány meg kormányos; katona is szeret
306 7 | lenni, hanem csak kapitány meg várparancsnok. A matrózságot
307 7 | várparancsnok. A matrózságot meg a közkatonaságot nem bánja,
308 7 | hollandus. Hát csak mondd meg, hogy melyikhez van kedved:
309 7 | iddogáltak a sörházban.~Még az is meg volt engedve a katonáknak,
310 7 | S hogy történhetnék ez meg? – kérdezé a jó lélek, fél
311 7 | nyelvét kapicányon, s gondolja meg, hogy szemérmetes özvegy
312 7 | a szíve ver.~(– No, most meg már malacologiai praelectiót
313 7 | az időt.)~– Már ezt pedig meg kell hallgatniok kegyelmeteknek;
314 7 | közelében maradjon, gyakran meg kellett igazgatni a fekvésüket,
315 7 | szemeik: hogyan láthatják hát meg azok az antipatikus ellenfélt?)~
316 7 | a házaikat.~Íme, ezáltal meg volt oldva a mesés meggazdagodásnak
317 7 | könyökig feltűrve mutathassa meg nekem, erkölcsi kényszerűség
318 7 | kanonír-konstáblert!)~Azonban dúsan meg lett jutalmazva érte. Mert
319 7 | minden reggel magam főztem meg a teát feleségem számára.~
320 7 | feleségem számára.~Mindenképpen meg lett volna velem elégedve
321 7 | is levél útján rendelte meg a borjúcombot, így jegyezte
322 7 | egyik asszony azt kívánja meg, hogy egy tál vargacsirizt
323 7 | egzotikusabb dolgot kívánt meg. Egy darab pergament. Hát
324 7 | vagyok, bizony, kiadnának.~Én meg azután magam részéről előadtam
325 7 | hogy „Szumrő, a franciák meg „Sombre”. Annak nagy szüksége
326 7 | is pakolt el a számomra, meg fogkefét. S mikor elbocsátott,
327 7 | mikor elbocsátott, még csak meg sem siratott. A hollandi
328 7 | istentelenséget? – állítá meg a kifeszített vitorlákkal
329 8, 1| csavargó lehetett – jegyzé meg a soltész.)~Nagy megtiszteltetés
330 8, 1| rajtaütöttek a fővezéri palotán, s meg akarták Nujuf kánt ölni.
331 8, 1| égalj alatt történhetnek meg. Ez fogja megérthetővé tenni
332 8, 1| nemének dísze”), azt kérte meg számára feleségül. Sommer
333 8, 1| Zeib-Alniffa figyelmes szeme látott meg rendesen. Egyszer mégis
334 8, 1| a lelkét.~Ekkor érkeztem meg éppen Szerdhánába, ahová
335 8, 1| pillanatra láttam őt. Elébb meg akart vesztegetni, hogy
336 8, 1| begum erős kézzel ragadta meg a kormánygyeplőt, férje
337 8, 1| ágyúit, s hátulról támadva meg a császáriakat, vészt, rémületet
338 8, 1| alig volt száz ember – meg a vezényletem alatti ágyúüteggel
339 8, 1| teljes diadalunkat világítá meg. El volt foglalva a vár,
340 8, 1| tüzét intézte. Őt jutalmazd meg.~S e szókkal engem mutatott
341 8, 2| Kegyelmes uraim, tudjátok meg, hogy kettős házassági bűnöm
342 8, 2| még holdvilágnak sem járná meg rajta. A lángözönlő ég fölforralja
343 8, 2| napok, tűzkeresztek jelennek meg az égen, s délibábok, amik
344 8, 2| olvadt láng özöne; máskor meg a felhőszakadás véreső képében
345 8, 2| felhőszakadás véreső képében jelen meg, bíborfénnyel árasztva el
346 8, 2| megmagyarázza: hogyan élhet meg egy népfaj, mely számosabb
347 8, 2| Kelet-Indiába, vizsgálja meg, alaposak-e állításaim.
348 8, 2| szelíd, hogy egy állatot meg nem öl; engedi magát széttépetni
349 8, 2| férjjel együtt elevenen meg kell magát égetni a máglyán,
350 8, 2| hogy ott a kétnejűség is meg van engedve?)~– Igenis,
351 8, 2| van engedve?)~– Igenis, meg van engedve, hanem egy föltételhez
352 8, 3| hogy ezt az illendőséget meg kell tartanunk mindaddig,
353 8, 3| első feleségem engedélye meg nem érkezik, hogy a második
354 8, 3| innunk, sem egymásnak a kezét meg nem szabad szorítanunk,
355 8, 3| e tropikus zónának száz meg százféle gyümölcse van,
356 8, 3| vízcsatornáiról ismertem meg; Tibetet a nagy örök jég
357 8, 3| mint a fényes gyöngyház. Ez meg egy nőt hozott a vállain,
358 8, 3| és egy sárga. – Ízleljük meg még ezt is! – mondá a feleségem. –
359 8, 3| a feleségem. – Ízleljük meg! – felelém én, s felnyitottuk
360 8, 3| Siva, a Brahma, a Visnu meg a többi sokkezű, soklábú
361 8, 3| tündér hátára ültetett, s azt meg is mondtam Zeib-Alniffának.~–
362 8, 3| panzopari”-t kóstoltatá meg; ami nem ital, hanem valami
363 8, 3| sohasem vettem észre – aztán meg, hogy iszonyú sokat tud
364 8, 3| feleletet, amíg a feleségeiktől meg nem tudakolták, hogy mit
365 8, 3| mert azt az indus etikett meg nem tűri, hogy férfi és
366 8, 3| soltész haragosan. – Most meg már a pogányok divatjáról
367 8, 3| körutazásunk minden napja új meg új bámulnivalót hozott.
368 8, 3| nem lehet unalmas – jegyzé meg a nagyherceg.)~Mindezen
369 8, 3| melyben azzal örvendeztetett meg, hogy szent fogadalmunknak,
370 8, 3| amit maga a király öntöz meg rózsavízzel, ő pedig a maga
371 8, 3| utterpánjait a királynétól kapja meg, akitől azután a boldog
372 8, 3| csojtárját rázó paripa, meg a meztelen tagjait mutogató
373 8, 3| mutogató koldus, a brahminok meg a táncosnők; arany, drágakő,
374 8, 3| most az életedet mentem meg. Tudd meg, hogy amíg távol
375 8, 3| életedet mentem meg. Tudd meg, hogy amíg távol jártatok,
376 8, 3| akik a te híveid voltak meg a begum tanácsosai, azokat
377 8, 3| történt még soha! – jegyzé meg a nagyherceg.)~– Elkeseredésem
378 8, 3| de mikor egyik király öli meg a másikat, az nem „regicidium”;
379 9, 1| KALÓZ~Engem nem tiszteltek meg azzal az angolok, hogy a
380 9, 1| adott egyebet száraz halnál meg poshadt víznél, hát akkor
381 9, 1| Pedig pénzért nem vesszük meg, nem akarjuk hasznát venni! –
382 9, 1| tettűk, mert nem foghattuk meg. A mi igazságos jogaink
383 9, 1| fenyegetőzött, hogyha őt meg akarjuk fogdosni, a hajóval
384 9, 1| volt…~(– Jóllakni… – előzé meg a soltész.)~Igenis, jóllakni,
385 9, 1| amennyi kétszersültes láda meg italkáshordó belefért, egy
386 9, 1| azért engem választottak meg hajópatrónusnak, aki abban
387 9, 1| tengeren, ötvenedmagatokkal meg egy ágyúval? Hadd terítem
388 9, 1| ember, ha nincs más. Azután meg a Barbados-szigetek táján
389 9, 1| szalonnával ajándékozott meg bennünket „Isten fizesse
390 9, 1| bennünket „Isten fizesse meg!” fejében; a Kanári-szigetek
391 9, 1| nőstény compass volt?)~De meg az igazat megvallva, biz
392 9, 1| fölruházzon. Az Isten áldja meg jártában-keltében!~(– Az
393 9, 1| az, ember emlékezetére, meg nem történt, hogy brémai
394 9, 1| és „második fokút”, ha meg nem vallod benevolenter,
395 9, 1| nehogy magunkat egyenek meg. Azt reméltük, hogy majd
396 9, 1| szánva, hogy pro publico bono meg fogok halni. Hanem mikor
397 9, 1| így szólt: „Nem te halsz meg, dicső rahja! Neked feleséged
398 9, 1| Micsoda részét etted meg a spanyolnak?)~A lábát.~(–
399 9, 1| Meddig tart az? És hol szűnik meg?~Az ítélet ekképp hangzott:~„
400 10, 1| Jaj, dehogy szabadultam meg a büntetéstől, kegyelmes
401 10, 1| talán azért nem haltam meg tőle; de az is úgy égetett,
402 10, 1| a tengerbe, más ott halt meg az embertelen kínok között.
403 10, 1| Egyedül engemet tartott meg a mennyei gondviselés további
404 10, 1| gonosztettek elkövetésére maradtam meg e világon.~Az indiai hajós
405 10, 1| menjen ön a polgármesterhez meg az érsekhez, csináljon minél
406 10, 1| dologhoz, enyim lesz a kár is meg a csúfság is. Akkor csak
407 10, 1| Azzal fogadott, hogy mondjam meg legelébb is, hogy úgy beszéljen-e
408 10, 1| föltétette velem a kalapomat, s ő meg levette a hivatalsüvegét. –
409 10, 1| mindjárt a kalapod! (Erre meg ő csapta fel a magas süvegét,
410 10, 1| Európában nem készítenek, meg a sárkányos selyemszövet,
411 10, 1| Niemengenben! – ahol ilyesmi soha meg nem történt (mert senki
412 10, 2| s feljelentse, hogy őt meg akarják gyilkolni. Ha pedig
413 10, 2| nem viselem.~– Esküdjél meg rá.~– Én bizony nem esküszöm,
414 10, 2| esküszöm, mert akkor ha meg nem találnám tartani, esküszegő
415 10, 2| is átszármazzék. Fogadd meg, hogy nem teszed fel addig.~–
416 10, 2| addig.~– De nem fogadom meg. Csak azért sem. Ne légy
417 10, 2| amiben még a pióca sem terem meg, s ami úgy csípi az embernek
418 10, 2| lefelé estem a kátyúba, s az meg a fenekén tele van holmi
419 10, 2| lélekjelenlétem szabadított meg, hogy oda nem fulladtam,
420 10, 2| s arra aztán a vér aludt meg ereimben attól a látványtól,
421 10, 2| a kedves főkötőjének, s meg is kapta azt, s föl is tette
422 10, 2| látszott ki a sívó homokból meg a két fölemelt karja.~Rettenetes
423 10, 2| dugni előlem a kezeit, hogy meg ne foghassam.~Úgysem foghattam
424 10, 2| foghassam.~Úgysem foghattam meg, mert alig tettem ötven
425 10, 2| nézett izzó, lángoló, aztán meg fagyos, kőmerev szemeivel,
426 10, 2| fészkelnek, ahol a vidra meg a marmota megbúvik, és mindenütt
427 10, 2| a földikutyáknak; aztán meg azoknak a kiszáradt fáknak,
428 10, 2| kisujjammal sem taszítottam meg. Inkább ő taszított le engem
429 10, 2| csorbát ejt? Nem gyalázott-e meg már egyszer? Tartozom-e
430 10, 2| után rohant, szándékosan meg akarta ölni magát, az erényét
431 10, 2| fogják mondani, hogy én öltem meg. Pedig az nem igaz. Én nem
432 10, 2| suttogám. – Te mondhatod meg igazán, hogy én nem vagyok
433 10, 2| végre-valahára kaptuk már meg olyan vallomásodat, amit
434 10, 2| reserváták, hogy így volt, meg úgy volt – monda a soltész,
435 11, 1| másnap?~Abban állapodtak meg, hogy holnap fog Herzogenbuschból
436 11, 1| bölcsőbeli gyermeket sem hagytak meg tanúnak, s a gonosztett
437 11, 1| valamennyien. – Csiklandjuk meg!~Én irtózva hallottam lépéseik
438 11, 1| Kend engem csonttal kínált meg: én azért kendnek mégis
439 11, 1| hagyják hátul, mert útközben meg fogják kendteket támadni
440 11, 1| boszorkányhistóriát. A korcsmáros meg éppen ki akart dobni a csárdájából,
441 11, 1| másutt, csak Brabantban meg Hajbaniában: ott is a föld
442 11, 1| azoktól? – A kísérő katonák meg éppen nagyon köpték a markukat,
443 11, 1| olyan baklovagféle, majd így meg amúgy felspékelik menten.
444 11, 1| kövér cérnakereskedő, még meg sem lőtték, már leesett
445 11, 1| annak oda kell veszni.~Meg voltam fogva.~Az országúton
446 11, 1| de sűrűn a lovaik fején meg a saját koponyáikon. Egy
447 11, 1| Gyere ki onnan, fickó, add meg magad, vagy lelőlek.~– Próbáld
448 11, 1| vagy lelőlek.~– Próbáld meg! – feleltem neki vissza,
449 11, 1| vállalkozott a lövésre, meg egy harmadik; mind pórul
450 11, 1| az ember, akkor a csőlyuk meg a serpenyő egy irányban
451 11, 1| a tenyerembe! Nem bánod meg.~Hát mi válogatásom volt.
452 11, 1| fecskendett ki; hanem akkor meg én azzal a kezemmel a vállára
453 11, 1| szervusz, pajtás!”, s az meg olyan ütés volt, hogy a
454 11, 1| kolostorokat? Rohantak-e meg éjnek idején palotákat?
455 11, 1| ha te sem tudod, az álarc meg hallgat, akkor ezt az egész
456 11, 2| vehesse azt fel, s neki meg annak a testét kell visszacserélésig
457 11, 2| akasztani visznek, akkor meg én mondhatom: no, most cseréljünk,
458 11, 2| maker:~– Te, Belfegor! Neked meg kell házasodnod, addig nem
459 11, 2| belseje. Csakhogy minden meg volt benne fordítva. A szentek
460 11, 2| mutatták; magok a harangok meg felfelé fordítva himbálóztak,
461 11, 2| lehetett kivennem, az arca meg éppen nem látszott az aranyszövetű
462 11, 2| csak e kenőcsőt, s kend meg vele, majd könnyebb lesz.~
463 11, 2| a kempeni tőzegtörésben meg akart nyergelni. Huh, be
464 11, 2| annak a szúrásnak a helye meg olyan fénylő lett, mint
465 11, 2| tallérért nem tettem volna meg, hanem a szép Lilithnek
466 11, 2| áldomás nélkül. Én előbb enni meg inni akarok, majd azután
467 11, 2| veszekedni.~– Ezt én így meg nem eszem. Ha én sótalanul
468 12, 1| mint egy darab kenyeret meg sajtot meg egy kupa sört;
469 12, 1| darab kenyeret meg sajtot meg egy kupa sört; aztán meg
470 12, 1| meg egy kupa sört; aztán meg egy kis szalmavackot valami
471 12, 1| Ott ülhettem azon mód éhen meg szomjan, ahogy a boszorkánylagziból
472 12, 1| a csizmádat! – Hát akkor meg a csizmámból pottyant ki
473 12, 1| bizonyosan megtalálod!” Meg is találta valamennyi. Ott
474 12, 1| padra a sergeant-t, s akkor meg ők hegedülték el rajta,
475 12, 1| hát hogyan történhetett az meg? – kérdé a nagyherceg.)~(–
476 12, 1| kegyelmes uram! Mért nem súgta meg nekem ezt a titkot hamarább! –
477 12, 2| szomjasok ne legyenek. Ha meg egy sapeurt beküldtem a
478 12, 2| száz katonának a lénungját meg tudta egy ilyen dáma egymaga
479 12, 2| drágát, s aztán engemet híj meg az asztalodhoz ebédre és
480 12, 2| méltóztatik fölajánlani.~– Gondold meg jól. Pompásan enni, inni,
481 12, 2| hiszem, hogy nem én csaltam meg őt jobban.~Annyi igaz, hogy
482 12, 2| hivatalomból kiestem; a másikba meg belekerekedtem. Megszűntem
483 12, 2| aztán gondoltam, most mutasd meg, tallér, hogy mit tudsz,
484 12, 2| tallérommal az árubódéba, hanem ő meg menten odaajándékozta egy
485 12, 2| szégyennél és gyalázatnál – aztán meg egy asszonynál, aki elvett
486 13, 1| historizálással elhúztál öt hónapot meg két hetet az időből: azt
487 13, 1| katonához illik.~(– Azt meg kell adni, hogy a legjobb
488 13, 1| igaz, mert én nem bíztam meg ilyen küldetéssel senkit.
489 13, 1| nyomorult animuládat tartsd meg magadnak meg az Ábrahám
490 13, 1| animuládat tartsd meg magadnak meg az Ábrahám kebelének; hanem
491 13, 1| csináltam. Árulsz theriákot meg sárga arsenicumot, lapis
492 13, 1| arsenicumot, lapis nephréticust meg nostoc Paracelsit, opoponaxot
493 13, 1| közül egyet sem ismerek, s meg nem tudom mondani, hogy
494 13, 1| be az ordináncodat, mondd meg neki, hogy kísértessen ki
495 13, 1| bocsásson szabadon: aztán kínálj meg egy pohár pálinkával.~Úgy
496 13, 1| aztán egy poharat töltöttem meg pálinkával, s azt odanyújtottam
497 13, 1| ne repedjen. Az ordinánc meg a pattantyús egymásra néztek,
498 13, 1| amit küldtem?~– Átadtam.~– Meg fogja tenni?~– Bizonyosan
499 13, 1| fogja tenni?~– Bizonyosan meg fog tenni mindent.~Erre
500 13, 1| kamara elnökével történt meg, akinek régóta gutaütött
1-500 | 501-503 |