Rész,  Fejezet

 1   2,  3|            valamennyit elnyomja az álom, én Madusommal együtt megszököm
 2   3,  2|        volt az, mint egy túlvilági álom. Mintha a poklot és a paradicsomot,
 3   3,  3| gondolattal, hogy talán ez is csak álom. Eszembe jutott, hogy a
 4   3,  3|       virradt soha, s se éhség, se álom nem jelentette be nálam
 5   3,  3|            rögtön úgy elnyomott az álom, hogy nem láttam magam előtt
 6   3,  4|         volt egyéb, mint egy rossz álom: – ha a bizonyítékot el
 7   4,  2|          aztán nagyon előfogott az álom, azt se néztem, hol fekszem
 8   4,  2|      teljes ornatusában. Mégiscsak álom volt ez az egész.~Már megkönnyebbült
 9   4,  2|          így mégsem volt az valami álom.~De mi volt hát?~Ez a nap,
10   4,  2|        lakomából (ha csakugyan nem álom volt az) egynémely háromezer
11   8,  3|        állt előttem ez a tündéries álom, hogy én azt reggel Zeib-Alniffának
12  10,  1|         kezdtem én kiabálni. – Ami álom volt, az nem komoly dolog,
13  10,  1|       sírórívó poronty: ez már nem álom, ez valóság; mégpedig nagyon
14  10,  1|         vannak a franciák, arra az álom kiment a szeméből; akkor
15  11,  1|         felé.~Tehát valóság és nem álom az, amit a tőzegtörésben