Rész,  Fejezet

 1   2,  1|      imádkozom; de a fejemet sem adom oda. Olyan ember vagyok
 2   2,  3|       szép jatagán. Ezt is neked adom örökbe.~Nekem azonban még
 3   2,  3|       kelméjét.~– De lásd, neked adom a koltuk-dengenegimet is –
 4   2,  3| káprázott tőle.~– Ezt mind neked adom.~Én mégis ellenálltam a
 5   3,  1|          azt mondtam, hogy annak adom, amelyik el tud engem vezetni
 6   3,  1|        szép pénzt mindjárt neked adom, mihelyt megmondod nekem,
 7   3,  3|          valamennyi, míg meg nem adom magamat annak a lángnak,
 8   4,  2|         már.~– Tartsd meg! Neked adom emlékül – szólt erre a pogány
 9   4,  2|          Ezt a kulacsot is neked adom. Tedd el a másik mellé.~
10   5,  2|         Még hetven tallérért sem adom.~– Akkor id’adja kegyelmed
11   5,  2|         váltómat az őrdögnek sem adom oda – s azzal nem törődve
12   6,  2|          már a koporsószeget nem adom ám alább egy tallérnál.~
13   9,  1|       igen szép tudomány. De nem adom ingyen.~(– Pedig pénzért
14  11,  2|      kérésre azt mondaniok: „Nem adom.” A tallért eldugtam a zsebembe,
15  13,  1|         ahhoz volt kedve; dehogy adom vissza neki a testét! Nagyon