Rész,  Fejezet

 1   2,  1|            s azt mondta, hogy no, mármost tegyem rá a kezemet, s mondjam
 2   2,  1|              a reusnak igaza van, mármost vagy tessék kiigazítani
 3   2,  1|       ördög se célzott volna. No, mármost mutasd meg te, hogy tudod
 4   2,  3|         egész Jeruzsálemig.~– No, mármost, hát fogd a jatagánom a
 5   3,  3|        hogy tudom, megérezted! De mármost be volt kötve a koszorúd.
 6   4,  2|           a kolostor falán.~– No, mármost megint eressz vissza, drága
 7   5,  2|       fatális előrelátásból.~– De mármost hát én is tudjam, hogy hát
 8   7    |        ragasztva, mint a csillag. Mármost, ha egykor ezeknek birtokában
 9   9,  1|         magunkat az „Alcyon”-nak. Mármost kérdem kegyelmességteket,
10  10,  2|       fogait összecsikorította.~– Mármost csak azért is viselni fogom
11  11,  2|          nem világlottak felém. – Mármost érthetik kegyelmességtek,
12  12,  1|         talán olyan ember vagyok? Mármost azért is lefoglalom a tallérodat,
13  13,  1|         miért. Aztán intett, hogy mármost elhordhatom az irhát.~Én
14  13,  1| szétgurult gyógyszeres edényekről mármost nem tudtam, hogy mi hová